Köznevelés, 2006 (62. évfolyam, 1-41. szám)
2006-01-06 / 1. szám
INTERJÚ 62. évfolyam 1. szám 2006. január 6. Köznevelés Az Oktatási Minisztérium hetilapja, elődje a Néptanítók Lapja, 1868-1945 Alapította: EÖTVÖS JÓZSEF A szerkesztőség munkatársai: SZUNYOGH SZABOLCS • főszerkesztő TIBOR KLÁRA • főszerkesztő-helyettes NOVÁK GÁBOR • rovatvezető, főmunkatárs CSORDÁS DÁNIEL • munkatárs VARGA STELLA • munkatárs TETLÁK ESZTER • fotóriporter A szerkesztőség címe: 1056 Budapest, Nyáry Pál u. 4. Levélcím: 1368 Budapest, Postafiók 182. Telefon: 318-4787 (közvetlen) • Telefax: 318-7782 Hirdetés: 318-4304 h.kozneveles@mail.tvnet.hu A Köznevelés internet-honlapjának címe: http://kozneveles.tvnet.hu Munkajogi tanácsadás keddenként, 15-17 óráig a 318-4304-es telefonszámon. A Köznevelés e-mail címe: kozneveles@kozneveles.tvnet.hu Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Kiadja az MSZ EN ISO 9001:2001 minősítéssel rendelkező Szignet Kiadói és Nyomdai ISO Kft. • Felelős vezető: Hasznos Emőke ügyvezető • Szedés, tördelés: Ciklon 2000 Kft. • Nyomás: Fischerman Nyomdaipari Kft. • Felelős vezető: a Kft. ügyvezetője • ISSN 01334 969 Előfizetésben terjeszti: a Magyar Posta Rt. Hírlap Üzletága (1008 Budapest, Orczy tér 1.) Előfizethető: valamennyi postán, kézbesítőknél, e-mailen: hirlapelofizetes@posta.hu faxon: 303-3440 További információ: 06-80-444-444. Előfizetési díj egy évre: 6890 forint Egyes példányok a szerkesztőségben kaphatók naponta 9-től 14 óráig. Felhívjuk szerzőink figyelmét, hogy az Oktatási Minisztériummal kötött szerződés alapján az OM jogosult a Köznevelésben megjelent cikkeket és fényképfelvételeket közzétenni kiadványaiban és a honlapján. A címlapon: Tetlák Eszter felvételei. (Cikkünk a 15-17. oldalon.) 2 „Ostobaság, hogy a régiekre hivatkoznak" Beszélgetés Vámos Tibor akadémikussal A Professzorok az Európai Magyarországért Egyesület Szülő, gyermek, média címmel rendezett konferenciát december 1-jén. A konferencián előadást tartott Vámos Tibor akadémikus, a Magyar Tudományos Akadémia Számítástechnikai és Automatizálási Kutató Intézet Intézeti Tanácsának elnöke, kutató professzor is. Vele beszélgettünk nosztalgiáról, kultúráról, értékekről. - Professzor úr, ön azzal kezdte előadását, hogy „hamis nosztalgiák uralják a közgondolkodás vélt alakítóit". Hogyan alakul a közgondolkodás, és kik alakítják? - A közgondolkodás sokfajta lépcsőn keresztül alakul. Általában van egy olyan réteg, amely mélyen tudományosan gondolkodik, cikkei és előadásai a szaksajtóban jelennek meg. Ezeket a cikkeket elolvassa a következő réteg, amelyik mondjuk jobb tanárokból áll, azok elmondják ezt tanári és szülői értekezleteken, s ez így terjed tovább. Bizonyos ideák, szerzők időnként divatba jönnek, de ez mindig is így volt. A divat is kidobja magából a hordhatatlan ruhát. Nem lehetett volna elképzelni miniszoknyás divatot a tizennyolcadik században, és nehéz lenne elképzelni, hogy az akkori divatnak megfelelő hosszú szoknyát viselnek a mai lányok, miközben a munkahelyükre mennek. Még a legnagyobbak divatja is változik: fiatalkoromban, ha nagy zeneszerzőről volt szó, azt mondta az ember, hogy Beethoven. Ma azt mondják: Bach vagy Mozart. Beethoven utánuk következik valahol. Tehát az értékítéletek változnak. - A nosztalgiázok szerint meghalt a magaskultúra... - Ez egy kellemes, demokratikus hír, mert azt jelenti, hogy nem egy kiváltságos réteg a kultúra fogyasztója, hanem van egy kultúra jellegű valami, amelynek fogyasztója a széles társadalom. Azért kultúra jellegű, mert hogy mi a kultúra, az nagyon nehéz kérdés. Azokat a dolgokat, melyeket giccsnek tekintettünk néhány évtizede, ma a kultúrához sorolják. Itt van például a szecesszió. Amikor én fiatal voltam, akkor egy magunkfajta sznob a „szeci”-re úgy nézett, mint a legközönségesebb giccsgyártásra. Másik példa. Az ásatások során kiderült, hogy ez a csodálatos női fej, Nofretéte, tömeggyártmány volt. Ahogy tömeggyártmányok voltak azok a császárszobrok, melyeket minden császár idején szétküldtek a birodalomban. Gondoljunk bele, hány Boldogságos Szűzanyát festettek-faragtak, és ezek közül hány vált az adott kor szimbólumává, és mennyiben változott később a megítélésük. Most a Katona József Színház bemutatta a Troilus és Cressidát, megdöbbenve, örömmel olvastam Koltai Tamás kritikáját az Élet és Irodalomban, ugyanaz volt a véleménye, mint nekem: talán ez a legnagyobb Shakespeare-dráma. Nekem és a mai kornak többet mond, mint a Hamlet vagy a Rómeó és Júlia. Ellenben ha elolvassa a Troilus és Cressida angol és magyar kiadásainak kommentárját, azt írják, hogy egy rosszul szerkesztett darab, Shakespeare gyenge művei közé tartozik. A mondanivalója mára lett aktuális. Hogy lehetett volna elmondani a tizenkilencedik században, vagy