Köznevelés, 2006 (62. évfolyam, 1-41. szám)
2006-09-22 / 29. szám
62. évfolyam 29. szám tása, kulturális tőkéje a gyakorlatban is lehetővé teszi a választást, illetve segíti az oktatási piacon való tájékozódást.” Erdélyi Árpád adjunktus egy magyar-német kisebbségi oktatást folytató gimnáziumban nézte meg, milyen a gyerekek anyanyelvi és idegen nyelvi olvasás megértése. Úgy látja, hogy „gyengébb nyelvi kompetencia esetén az olvasó jobban támaszkodik az anyanyelvi olvasási stratégiára, míg a növekvő nyelvi jártasság hatására azok a célnyelvi stratégiákhoz közelítenek”. A hazafias nevelés szemszögéből különösen fontos szerepet töltenek be az iskolában megtartott nemzeti ünnepek. Hogy milyenek ezek az ünnepek? Erről írt tanulmányt Szabó Ildikó főiskolai tanár. Véleménye szerint: „...tartalmi, dramaturgiai és állampolgári szempontból nem könnyű a nemzeti ünnepek megünneplése. Annak ellenére így van ez, hogy az elmúlt években kedvező változásoknak lehetünk tanúi az iskolákban ezen a téren is.” Szintén izgalmas témát dolgoz fel Sallai Éva egyetemi docens, amikor azt vizsgálja, mennyire képesek elutasítani vagy befogadni az iskolák a szakmai divatokat. A szerző azt szeretné, ha az idevágó ellentmondásos jelenségekről folyó szakmai beszélgetések legalább szakmai divattá válnának. N. G. A média új világa Mi jelentette a tudást évtizedekkel ezelőtt, és mi jelenti ma? Létezik-e még általános műveltség, s ha igen, mi a tartalma? Milyen szerepe van a médiának a tudásalapú társadalom kialakításában? Sikerült-e integrálnia a világot a televíziónak, s ha igen, milyen segítséget adott ehhez a neoliberalizmus? Kísértet-e a tudástársadalom, benne az informatikával, a médiával? Ehhez hasonló kérdésekre kaphatunk választ A globális falutól a tudás társadalmáig című könyvből. A szerzők, Kiss Endre és Hudra Árpád három részre tagolt kitűnő tanulmánykötetet tettek le az asztalra. Az első részben a szóbeliség-írásbeliség paradigmájáról, az újságírásról, a média és a háború viszonyáról, illetve a média hatalmáról, továbbá a posztszocialista országok rendszerváltás utáni demokráciájának alakulásáról, különös tekintettel a demokrácia írott és íratlan szabályaira. A második részből megtudhatjuk, mit jelent az emancipáció szempontjából a globalizáció, melyek a globalizmus kihívásai, hogyan néz ki a Kiss Árpád-féle műveltségkoncepció a tudástársadalom perspektívájából. Megtudhatjuk, milyen a valóságosan létező piac, melyek az uralkodó eszmék, s hogy a vegytiszta elmélettől milyen út vezet a gyakorlatig. A harmadik rész alcíme rendkívül figyelemfelkeltő: Kísértet járja be Európát... (A tudástársadalom kísértetéről). Nos, ez a fejezet az utópista filozófiáktól indulva igyekszik megértetni velünk a tudástársadalom lényegét, jellemzőit. Közben persze szól a globalizáció tér- és időbeliségéről, a tudás birtoklásáról, a tömegtudás és a tömegtudás különbözőségéről, az új tudásról, az információs társadalomról, a kultúrfirkáról, a tömegörömről stb. Ennek a fejezetnek talán a médiával kapcsolatos része a legizgalmasabb, ezért innen emelünk ki egy fontos megjegyzést: „A médiáról folytatott szenvedélyes viták mögött az a kimondott, néhol kimondatlannak megmaradó feltevés áll, hogy a média maga a hatalom, a negyedik vagy a sokadik hatalmi ág, és minden, aminek el kell dőlnie, a média viselkedése miatt dől el úgy, ahogy eldől. Ezt egyáltalán nem gondoljuk így...” (Aranykönyv Kiadó) N. G. Az idegenlégió története A szigorú fegyelméről, a légiósok bátorságáról híressé, legendássá, a világ egyik legtitokzatosabb katonai alakulatává vált Francia Idegenlégió - 1831-től napjainkig tartó kalandos történetét ismerjük meg az angol David Jordan könyvéből, Draskóczy Piroska fordításában. Megtudjuk, hogy az 1831. március 9-én Lajos Fülöp király rendeletére különleges szervezetként létrehozott idegenlégió (Légion Etrangére) a Franciaországban tartózkodó idegen katonákból és külföldről menekült forradalmárokból alakult meg az északafrikai francia gyarmatok biztosítására. Megismerjük a kezdeti nehézségeket, az első bevetéseket, a légió ideiglenes spanyol irányítás alá kerülését. Lajos Fülöp 1835. december 16-i rendeletével újjászervezte a légiót, s az alakulatot Algírba küldték; ez lett száz évre a légió otthona. Algériában 1847-re sikerült legyőzni a sokáig ellenálló Abdel-Káder csapatait. Ezt követően a légió egységeit a világ számos harcterén bevetették; a légionáriusok harcoltak Itáliában, Magentánál és Solferinónál az osztrákok ellen, részt vettek a krími háborúban (1853-1856). Egyik századuk végsőkig kitartott Mexikóban a legendássá vált cameronei csatában 1863-ban, ahol Jean Danjou százados a történelem leghíresebb légiós tisztjévé vált (a Camerone-nap máig a légió legfontosabb ünnepe). A légionáriusok részt vettek az 1870- 1871. évi francia-porosz háborúban, ahol III. Napóleon megalázó vereséget szenvedett. Ezután a légió 1871-től 1914-ig tartó gyarmati korszaka következett. A franciákat a poroszokkal vívott háborúban ért súlyos vereség arra ösztönözte, hogy tekintélyüket tengerentúli területek megszerzésével (Tahiti, Dahomey, Szenegál, Indokína, Marokkó stb.) állítsák helyre. Az ezekért vívott súlyos harcokban az idegenlégió is fontos szerepet játszott, kitartásával, számos hőstettével tovább növelve hírnevét. A légió kivette a részét az első és a második világháború súlyos harcaiból is; az elsőben - a többi között - Artois-nál, a Somme-nál, a Hangard-erdőben, Gallipolinál, a másodikban Narviknál, Tunéziában, Olasz- és Franciaországban, valamint Németországban vetették be a légionáriusokat. (Alakulatai az átmenetileg megosztott Franciaországban még egymás ellen is harcoltak!). Az indokínai háborúban kezdettől egészen Dien Bien Phuig (1954) szerepet kaptak. Algériai harcok, 1956-ban egyiptomi partraszállás, intervenciók Csádban, békefenntartás Libanonban (1982-1983), a Balkánon és Ruandában (1992- 1994), részvétel az Öböl-háborúban a légió történetének fontosabb eseményei. Az elmúlt harminc évben a légió fontos szerepet kapott a közép-afrikai békefenntartó akciókban. A függetlenségi harcok eredményeként Algéria önálló állam lett (1962), a légió Franciaországba tette át a székhelyét; célja az lett, hogy gyorsan tudjon reagálni a világon kialakuló krízishelyzetekre. A rendkívül sok áldozattal járó harci események után a modern idegenlégió kialakításának a lépéseiről, a légiós ünnepségekről, a légió jelenlegi és jövőbeli szerepéről olvashatunk a könyvben. (Ventus Libro Kiadó) RUBÓCZKY ISTVÁN ■ 25