Köznevelés, 2011 (67. évfolyam, 1-39. szám)
2011-09-30 / 29-30. szám
INTERJÚ Tanári vélemények az egész napos iskoláról „A szabadidős foglalkozásokon tudunk közelebb kerülni egy-egy tanulóhoz” Ismeretes, hogy az általános iskolák alsó tagozatán vagy napközisek a gyerekek, vagy egész napos oktatásban részesülnek. Azt is tudjuk, hogy az 5-8. osztályosok közül azoknak, akiknek a tanuláshoz rosszak az otthoni körülményei, akik nehezebben haladnak, sokat segít a tanulószoba, a napközi felső tagozatos megfelelője. A szentendrei Barcsay Jenő Általános Iskolában a tanulószobáról, illetve annak kapcsán annak esetleges kötelezővé tételéről, a felső tagozat szerkezetének átalakítási tervéről beszélgettem Torbáné Ballagó Zsuzsanna igazgatóval, és Bernáthné Iflinger Teréz igazgatóhelyettessel, a felső tagozat irányítójával. - Nézzük először, hogyan működik a tanulószoba? Torbáné Ballagó Zsuzsanna: Az 5-8. évfolyamosok közül bárki tanulószobás lehet. Persze akinek otthon nem biztosítják a tanuláshoz szükséges nyugodt feltételeket, aki délutánonként az utcán cselleng, aki gyengén tanul, gyakran hiányzik, nem készíti el a házi feladatát, annak különösen javasoljuk a tanulószobát. Elmondjuk a szülőnek is, hogy az iskolában, délután szaktanár segít a gyereknek a lecke elkészítésében, a meg nem értett tananyagot újra elmagyarázza neki, és egyénileg is foglalkozik vele. Hozzáteszem, hogy a tanulószoba előnyeit már az első szülői értekezleten is kihangsúlyozzuk. A hetedik évfolyamon szinte minden gyereknek ajánljuk, hiszen ekkor a korábbi, egységes természetismeret négy tantárggyá válik. Ez olykor még a nagyon jó tanulóknak is gondot jelent. Ráadásul az új tantárgyak között van olyan is, amelyiknek a tananyagát nem elég elmagyaráznia a tanárnak, otthon le kell ülni, és megtanulni a tankönyvből. Bernáthné Iflinger Teréz: Iskolánk 350 felső tagozatosának mintegy 15 százaléka van a két tanulószobai csoportban. Az egyikbe csak ötödikesek kerülnek, a másikba 5-8. osztályosok, az előbbiben 30- an, az utóbbiban 25-en vannak. Nem ritka eset, hogy a szaktanár, az osztályfőnök javasolja a gyereknek (a szülőnek) a tanulószobát, ami délután 4 óráig tart. - Ki tudják-e mutatni a tanulószobai foglalkozás eredményességét? Torbáné Ballagó Zsuzsanna: Az országos kompetenciaalapú mérés eredményét minden alkalommal értékeljük, s látjuk, hogy honnan hova jut a gyerek. Aki hatodikban gyengén muzsikált, azzal feltehetően hetedikben, nyolcadikban is lesznek gondok, ezért javasoljuk neki a tanulószobát. Tapasztalatunk szerint aki rendszeresen jár a foglalkozásokra, azon segít a délutáni iskolai tanulás. Látható, mérhető, érzékelhető a javulás. Bernáthné Iflinger Teréz: A méréseken kívül sokat jelentenek az osztályfőnökök, a szaktanárok, a szülők visszajelzései. Ne feledjük azonban, hogy a legtöbb a tanulón múlik: jár-e rendszeresen a foglalkozásokra, akar-e tanulni, javítani stb. Aki komolyan veszi, annak jó lehetőség a tanulószoba, és nyolcadikban a felvételi előkészítő. - Nem elég nyolc év tananyaga a középiskolába lépéshez, szükség van előkészítőre? Bernáthné Iflinger Teréz: A magyar és matematika előkészítő anyagát azok a feladatok képezik, amelyek az előző években a felvételin szerepeltek. Tíz feladatot 45 perc alatt kell megoldaniuk a tanulóknak, ahogyan a felvételin is. Egy feladatra 4,5 perc jut. Aki egy feladattal sokat szöszmötöl, könnyen kifuthat az időből. A feladatok közös javításakor arra is felhívjuk a figyelmet, hogy először nézzék meg mind a tíz feladatot. Ne az elsőt kezdjék megoldani, hiszen lehet, hogy mind közül az a legnehezebb. Egyébként a felvételi előkészítőre tanulószobások is járhatnak, és járnak is. A tervek szerint átalakulhat a tanulószoba, akár kötelező tanóra tartható majd a felsősöknek délután. Mit szólnak hozzá? Torbáné Ballagó Zsuzsanna: Ha így lesz, nagyon átalakul az iskola működésének, a családok életének rendje. Eddig a felsős diákok többsége különböző különórákra (zenei, nyelvi, tánc, ének stb.) járt délután, a tanárok pedig szabadon dönthettek arról, hogy felkészülésre, dolgozatjavításra, saját családjuk életének szervezésére fordították a tanítás utáni szabad idejüket, ha nem voltak beosztva tanulószobára. A délutáni tanóra felborítja ezt a rendet. Nem szólva arról, hogy megnöveli a pedagógus munkáját, iskolai elfoglaltságát. Át kell alakítani az iskola órarendjét, a kollégák beosztását. Költségvetési kihatása is lenne az átszervezésnek, hiszen eddig két tanulószobai csoport volt az iskolában délután, ezen túl viszont mind a 350 felsős itt lenne. Több eszközre lenne szükség a szabadidős foglalkozásokhoz (labdák, játékok), és több tanárra. A tanórán kötelező részt vennie a diáknak, ám azt hallani, hogy a délutáni elfoglaltság alól a szülő felmentést kérhet a gyerekének. Ezt nem lesz nehéz megszereznie a tizenévesnek. Tartok tőle, hogy akik most nem járnak tanulószobára, azok ezután sem fognak eljönni, ha kötelező, mert lesz felmentésük. Bernáthné Iflinger Teréz: A tanulószobások uzsonnát is kapnak az iskolában. Ha minden felsős itt van délután, akkor több uzsonna kell, ami a technikai dolgozók munkaidejét is megnöveli. Különösen akkor, ha olyan ételről van szó, amit a folyosón, az udvaron nem, csak az ebédlőben lehet elfogyasztani. Tudom, a szülő csak a délutáni, úgynevezett szabadidős foglalkozásról kérheti majd el a gyerekét. Éppen akkor, amikor a gyerek mozogna, sportolna. Helyette otthon ül a televízió, a számítógép előtt, vagy lézeng a lakótelepen. Kétségtelen, hogy itt, a kötetlenebb foglalkozásokon általában megnyílnak a gyerekek, elmondják sérelmeiket, nyomasztó gondjaikat, családi problémáikat. Rendszerint kiderül, hogy otthon senki sem beszélget velük, nem figyel rájuk. A fáradt szülők este kilenckor elalszanak, a gyerek meg éjjel egyig, kettőig nézi a filmeket a televízióban, számítógépezik, és másnap fáradt, kimerült az iskolában. Tanulószokásoktól tudom, hogy sok családban a hét végén sincs közös étkezés, családi beszélgetés, legfeljebb az iskoláról érdeklődnek a gyerektől néhány kurta mondatban. Mintha az lenne a cél, hogy a családban senki se zavarja a másikat a gondjaival. Torbáné Ballagó Zsuzsanna: Magam is azt tapasztalom, hogy nem beszélgetnek a gyerekkel, pedig erre hatalmas igénye van a tanulónak. A világról, az életről, benne a maga szerepéről, érzelmeiről nagyon szívesen beszélgetne, ha lenne kivel. Bernáthné Iflinger Teréz: Az óraközi szünet erre kevés, hiszen gyerek játszik, a tanár előkészíti a következő óráját, vagy kifújja magát. Kirándulásokon, szabadidős foglalkozásokon tudunk közelebb kerülni egy-egy tanulóhoz. Novák Gábor XT •• Ulti Ilin inllli * Kozvpvpips 67. évfolyam , 29-30. szám * 2011. szeptember 30.