Köznevelés, 2011 (67. évfolyam, 1-39. szám)

2011-09-30 / 29-30. szám

INTERJÚ Tanári vélemények az egész napos iskoláról „A szabadidős foglalkozásokon tudunk közelebb kerülni egy-egy tanulóhoz” Ismeretes, hogy az általános iskolák al­só tagozatán vagy napközisek a gyerekek, vagy egész napos oktatásban részesülnek. Azt is tudjuk, hogy az 5-8. osztályosok kö­zül azoknak, akiknek a tanuláshoz rosszak az otthoni körülményei, akik nehezebben haladnak, sokat segít a tanulószoba, a nap­közi felső tagozatos megfelelője. A szent­endrei Barcsay Jenő Általános Iskolában a tanulószobáról, illetve annak kapcsán an­nak esetleges kötelezővé tételéről, a felső tagozat szerkezetének átalakítási tervéről beszélgettem Torbáné Ballagó Zsuzsan­na igazgatóval, és Bernáthné Iflinger Te­réz igazgatóhelyettessel, a felső tagozat irányítójával. - Nézzük először, hogyan működik a tanu­lószoba? Torbáné Ballagó Zsuzsanna: Az 5-8. év­folyamosok közül bárki tanulószobás le­het. Persze akinek otthon nem biztosítják a tanuláshoz szükséges nyugodt feltétele­ket, aki délutánonként az utcán cselleng, aki gyengén tanul, gyakran hiányzik, nem készíti el a házi feladatát, annak különö­sen javasoljuk a tanulószobát. Elmondjuk a szülőnek is, hogy az iskolában, délután szaktanár segít a gyereknek a lecke elkészí­tésében, a meg nem értett tananyagot újra elmagyarázza neki, és egyénileg is foglal­kozik vele. Hozzáteszem, hogy a tanulószo­ba előnyeit már az első szülői értekezleten is kihangsúlyozzuk. A hetedik évfolyamon szinte minden gyereknek ajánljuk, hiszen ekkor a korábbi, egységes természetisme­ret négy tantárggyá válik. Ez olykor még a nagyon jó tanulóknak is gondot jelent. Rá­adásul az új tantárgyak között van olyan is, amelyiknek a tananyagát nem elég elma­gyaráznia a tanárnak, otthon le kell ülni, és megtanulni a tankönyvből. Bernáthné Iflinger Teréz: Iskolánk 350 felső tagozatosának mintegy 15 százalé­ka van a két tanulószobai csoportban. Az egyikbe csak ötödikesek kerülnek, a má­sikba 5-8. osztályosok, az előbbiben 30- an, az utóbbiban 25-en vannak. Nem ritka eset, hogy a szaktanár, az osztályfőnök ja­vasolja a gyereknek (a szülőnek) a tanuló­szobát, ami délután 4 óráig tart. - Ki tudják-e mutatni a tanulószobai foglalko­zás eredményességét? Torbáné Ballagó Zsuzsanna: Az orszá­gos kompetenciaalapú mérés eredményét minden alkalommal értékeljük, s látjuk, hogy honnan hova jut a gyerek. Aki hato­dikban gyengén muzsikált, azzal feltehe­tően hetedikben, nyolcadikban is lesznek gondok, ezért javasoljuk neki a tanulószo­bát. Tapasztalatunk szerint aki rendszere­sen jár a foglalkozásokra, azon segít a dél­utáni iskolai tanulás. Látható, mérhető, ér­zékelhető a javulás. Bernáthné Iflinger Teréz: A méréseken kívül sokat jelentenek az osztályfőnökök, a szaktanárok, a szülők visszajelzései. Ne feledjük azonban, hogy a legtöbb a tanu­lón múlik: jár-e rendszeresen a foglalkozá­sokra, akar-e tanulni, javítani stb. Aki ko­molyan veszi, annak jó lehetőség a tanu­lószoba, és nyolcadikban a felvételi előké­szítő. - Nem elég nyolc év tananyaga a középisko­lába lépéshez, szükség van előkészítőre? Bernáthné Iflinger Teréz: A magyar és matematika előkészítő anyagát azok a fel­adatok képezik, amelyek az előző évek­ben a felvételin szerepeltek. Tíz feladatot 45 perc alatt kell megoldaniuk a tanulók­nak, ahogyan a felvételin is. Egy feladatra 4,5 perc jut. Aki egy feladattal sokat szösz­­mötöl, könnyen kifuthat az időből. A fel­adatok közös javításakor arra is felhívjuk a figyelmet, hogy először nézzék meg mind a tíz feladatot. Ne az elsőt kezdjék megol­dani, hiszen lehet, hogy mind közül az a legnehezebb. Egyébként a felvételi előké­szítőre tanulószobások is járhatnak, és jár­nak is.­­ A tervek szerint átalakulhat a tanulószoba, akár kötelező tanóra tartható majd a felsősöknek délután. Mit szólnak hozzá? Torbáné Ballagó Zsuzsanna: Ha így lesz, nagyon átalakul az iskola működésé­nek, a családok életének rendje. Eddig a felsős diákok többsége különböző külön­órákra (zenei, nyelvi, tánc, ének stb.) járt délután, a tanárok pedig szabadon dönt­hettek arról, hogy felkészülésre, dolgo­zatjavításra, saját családjuk életének szer­vezésére fordították a tanítás utáni sza­bad idejüket, ha nem voltak beosztva ta­nulószobára. A délutáni tanóra felborítja ezt a rendet. Nem szólva arról, hogy meg­növeli a pedagógus munkáját, iskolai el­foglaltságát. Át kell alakítani az iskola óra­rendjét, a kollégák beosztását. Költségve­tési kihatása is lenne az átszervezésnek, hiszen eddig két tanulószobai csoport volt az iskolában délután, ezen túl viszont mind a 350 felsős itt lenne. Több eszköz­re lenne szükség a szabadidős foglalkozá­sokhoz (labdák, játékok), és több tanár­ra. A tanórán kötelező részt vennie a di­áknak, ám azt hallani, hogy a délutáni el­foglaltság alól a szülő felmentést kérhet a gyerekének. Ezt nem lesz nehéz megsze­reznie a tizenévesnek. Tartok tőle, hogy akik most nem járnak tanulószobára, azok ezután sem fognak eljönni, ha kötelező, mert lesz felmentésük. Bernáthné Iflinger Teréz: A tanulószo­bások uzsonnát is kapnak az iskolában. Ha minden felsős itt van délután, akkor több uzsonna kell, ami a technikai dolgozók munkaidejét is megnöveli. Különösen ak­kor, ha olyan ételről van szó, amit a folyo­són, az udvaron nem, csak az ebédlőben lehet elfogyasztani. Tudom, a szülő csak a délutáni, úgynevezett szabadidős foglal­kozásról kérheti majd el a gyerekét. Éppen akkor, amikor a gyerek mozogna, sportol­na. Helyette otthon ül a televízió, a számí­tógép előtt, vagy lézeng a lakótelepen. Két­ségtelen, hogy itt, a kötetlenebb foglalko­zásokon általában megnyílnak a gyerekek, elmondják sérelmeiket, nyomasztó gondja­ikat, családi problémáikat. Rendszerint ki­derül, hogy otthon senki sem beszélget ve­lük, nem figyel rájuk. A fáradt szülők es­te kilenckor elalszanak, a gyerek meg éjjel egyig, kettőig nézi a filmeket a televízió­ban, számítógépezik, és másnap fáradt, ki­merült az iskolában. Tanulószokásoktól tu­dom, hogy sok családban a hét végén sincs közös étkezés, családi beszélgetés, legfel­jebb az iskoláról érdeklődnek a gyerektől néhány kurta mondatban. Mintha az lenne a cél, hogy a családban senki se zavarja a másikat a gondjaival. Torbáné Ballagó Zsuzsanna: Magam is azt tapasztalom, hogy nem beszélgetnek a gyerekkel, pedig erre hatalmas igénye van a tanulónak. A világról, az életről, benne a maga szerepéről, érzelmeiről nagyon szí­vesen beszélgetne, ha lenne kivel. Bernáthné Iflinger Teréz: Az óraközi szünet erre kevés, hiszen gyerek játszik, a tanár előkészíti a következő óráját, vagy kifújja magát. Kirándulásokon, szabadidős foglalkozásokon tudunk közelebb kerülni egy-egy tanulóhoz. Novák Gábor XT •• Ulti Ilin inll­li * Kozvpvpips 67. évfolyam , 29-30. szám * 2011. szeptember 30.

Next