Községi Jegyzők Közlönye, 1873 (5. évfolyam, 2-25. szám)
1873-04-22 / 16. szám
áll a terv, melyet a miniszter életbe léptetni szándékozik. II. Ha az állami tisztviselők nyugdíjazásának azon rendszere, mely a pénzügyminiszer által terveztetik, elfogadtatik s életbe lép , kérdés, minő financziális eredményeknek nézhetünk elébe az évi költségvetések közeli s távolabbi jövőjében? Erre nézve mindenekelőtt ismernünk kell, hogy a mai nyugdíjazási rendszer mekkora terhet ró az állami költségvetésre átmenetileg s véglegesen, s e terhet kell összehasonlítanunk azzal, melyet az új tervezet vonna maga után szintén átmenetileg és véglegesen. A most életben levő nyugdíjazási rendszer szerint a jogosult nyugdíjigények a jövő évre már 3 millió forintban bizton felvehetők. Ez összeg 15 év alatt folytonos emelkedéssel 7 millió és százezer forintra fog évenként szaporodni. Az évi szaporodás esetleges összegeit átlagosan véve fel, kétségtelen tehát, hogy 15 év alatt évi átlagban az állam 5 millió és 50 ezer forintot kénytelen kifizetni, 15 év múlva pedig évenként 7 millió és 100 ezeret. Ez a mai rendszer prospectusa. Az új tervezet szerint a most már kiszolgált vagy szolgálatképtelenné vált tisztviselőket az állam nyugdíjazná. Ezen összeg 3 millió frt. Fizetné továbbá a nyugdíjigényesek váltságtőkéjének, a most le nem fizethető közel 20 milliónak évi kamatjait, melyek tesznek 971 ezer frtot. Végre fizetné a 16,500 ezer fortnyi összes államtisztviselői évi fizetés után esendő 9°0 nyugdíjjárulékot: 1.485.000 frt. Az első évben fizetett tehát 5.465.000 forintot. Ez összeg 15 éven át fokozatosan kisebbedig miután a ma már fennálló nyugdíjigények 15 év alatt el fognak enyészni, az ez idő alatt támadók pedig már az új tervezet szerint fedeztetnének. Ennek tekintetbe vételével az állam a legközelebbi 15 év alatt, az évi fokozatos kisebbesedés esetleges összegeit átlagosan véve fel, évi átlagban 9.856.000 forintot fizetne, 15 év múlva pedig évenként csak 2.456.000 forintot. Ez az új tervezet prospectusa! A kettő közti különbség szembeötlőbbé válik a következő kis táblázatból: 15 éven át 15 év múlva évi átlag évi átlag mai rendszer szerint 5,050,000 7,100,000 új tervezet szerint 3,956,000 2,456,000 Nem kell azonban feledni, hogy a most fennálló rendszer szerint az 1874-ik évi kiadás csak 3 millióra menne, s csak lassankint 15 év alatt emelkednék 7 millió 100 ezerre; míg az uj tervezet szerint az 1874-ik évi kiadás 5 millió 456 ezerre. Tehát az uj tervezet épen a legközelebbi s különben is legterhesebb évek költségvetését tenné még súlyosabbá. Igaz, hogy történhetik némi enyhítés akként, hogy az állam a 16.500.000 frtnyi tiszti fizetés utáni 9% járulékkal egyelőre adós maradhatna addig, míg a mai már fennálló nyugdíjigények apadásával azt kamatostul könnyebben visszatéríthetné, de ez sem érdemleges, sem valami nagy enyhítésnek nem tekinthető. Erre azonban szükség sincs. Meg vagyunk győződve, hogy ha a pénzügyminiszter számítása biztos alapon nyugszik, s ha az új tervezettel 15 éven át évenként 1 millió 94 ezer frt, öszszesen tehát közel 16 és fél millió frt megtakarítható, 15 év múlva pedig a különben több mint 7 millióért évi járulék 2 és fél millióra leszállítható , bármi erőfeszítésbe kerüljön is, a törvényhozás meg fogja ragadni az alkalmat, hogy az új tervezetet, habár két-három éven nagyobb teherrel is, sietősen életbe léptesse. S ezt a törvényhozás annyival inkább meg fogná tenni, mert az új nyugdíjintézet megalapításával ennek kezelése is elesvén az államtól, azon roppant munkaerő, mely ez idő szerint a nyugdíjak ajánlásával, megállapításával, utalványozásával, kifizetésével, elszámolásával és ellenőrzésével van elfoglalva, az állam részére egyszerűen meg lenne takarítva. A tervezet tüzetes bírálatát későbbre halasztva, áttérünk most azon előnyök vázolására, melyeket a pénzügyminiszterhez különösen a tisztviselői kar javára vár az új tervezettől. A jelenleg fennálló rendszer szerint az állami tisztviselő csak akkor volt jogosítva egész fizetését évi nyugdíjként kívánni, ha 40 éven túl szolgált, míg ellenben, ha 40 évig nem szolgált, évi fizetésének csak egy részét kaphatta meg évi nyugdíjul, mégpedig " 10—15 szolgálati év után fizetésének ’/3"a(Mt 15 20 , „ „ Vadát 35 40 ,, „ „ Vát Negyven évi szolgálati idő után megkapható egész fizetését, — azon tisztviselő pedig, ki tíz évi szolgálatot nem teljesített, egyszer mindenkorra szóló végkielégítésben részesült. Már most a tervezett nyugdíjrendszer szerint a tisztviselő betöltött 35 évi szolgálati idő után azon helyzetben lesz, hogy utolsó évi egész fizetését élvezheti nyugdíj gyanánt, á átalában nyugdíjképessége nem 10 év múlva,hanem mindjárt az első év után megkezdődik s már az első 10 év múltával nyugdíjigénye fizetésének 40°/„-át képezi, s ettől kezdve ez igény évenként 14/10 %-kal szaporodik. A szembeötlő előny — mindig feltéve, hogy a számítás biztos alapokon nyugszik — különös részletezést s bővebb magyarázatot nem igényel s e pontnál csak annyit látunk még szükségesnek megjegyezni, hogy a pénzügyminiszter feltevése szerint az állami tisztviselő az államszolgálatban szerzett nyugdíjigénye által az állami szolgálathoz kötve nem leend, mert a nyugdíjintézetnek a szolgálatból való kilépése után is tagja maradhat s azért, ha tetszik neki, szabadon vállalhat másutt az államinál jövedelmezőbb szolgálatot is. Kétségtelen, hogy a tisztviselői kar elégedetlensége felette zsibbasztólag hat a tisztviselők munkakedvére s közvetve munkaerejére is, s az is kétségtelen, hogy az elégedetlenségnek nem utolsó oka azon kényszer érzetében rejlik, melyet a szolgálati időnek s a nyugdíjigénynek egymáshoz való viszonya s egyiknek a másiktól való s még az esetlegeket s ideiglenességet is ignoráló elválaszthatatlansága idézte elő; azért csak örülni lehetne, ha alkalom és mód volna felfedezhető, mely ez elégedetlenséget akként szüntetné meg, hogy ne csak a tisztviselő, hanem az állam és a szolgálat érdeke is teljesen kielégíttessék. De hogy azon mód, melyet a pénzügyminiszter az új tervezetben felállít, erre minden irányban alkalmas-e s különösen egy olyan tisztviselő, ki magánszolgálatba lépett, s az államot elhagyá, növelheti-e nyugdíjigényeit olyan intézetnél, melyet az állam is dotál: mindez olyan kérdés, mely, azt hiszszük bővebb és részletesebb megvitatást kíván s melyre mi is még vissza fogunk térni. (P. N.) 20-25 , , , Gát 25—30 , , ,, 5/gát 30-35 , „ „ Vát 1224 — Országgyűlési tudósítások. A képviselőház ápril 15-ki ülése. Elnök az ülést fél 11-kor megnyitván, bemutatja a főrendiház elnökének átiratát, melyben a Belgiummal kötött egyezmény és az 1873. év első évnegyedében viselendő közterhekről szóló törvény eredeti példányainak az országos levéltárban történt elhelyezéséről szóló elismervényt megküldi, továbbá az időközben beérkezett következő kérvényeket : Kecskemét városa a katonai elszállásolási ügy szabályozását, az 1870. XLII. t. sz. revisióját, a virilis és a városi főispáni intézmény megszüntetését kéri; Pest megye közönsége a kölcsönös tűzkárbiztosító társulat életbeléptetése iránt törvényhozási intézkedést kér; Esztergom megye, a megyék javadalmazásának a tényleges szükség mérvéig leendő megállapítását kéri; Komárom városa a jezsuitáknak Magyarországból leendő kitiltásáért folyamodik. Tolna megye a királyföld rendezését kéri; — Csikszék a tartalék és honvédtisztek vizsgaszabályainak módosítását kérelmezi; Szász-Régen a katonák elszállásolási ügyét kívánja szabályoztatoi Arad városa a jezsuita zárdák megszüntetését kérelmezi; Liptó megye a törvényhatóságok javadalmazásának, a tényleges szükség mérvéig leendő megállapítását kéri ; Kolozsvár városa Budapest fővárosra nézve hozott kisajátítási törvényt az önálló törvényhatósági joggal felruházott városokra kiterjesztetni kéri. Küküllő megye a közjegyzői intézmény behozatalát, a községi megadóztatásra vonatkozó törvény módosítását és a Királyföld rendezését kéri. A kérvények a kérvényi bizottsághoz utasíttatnak. PAULEK Tivadar igazságügyminiszer előterjeszté ő Felsége által szentesített következő törvényeket : A megyék, kerületek, vidékek és székek közigazgatási, árva- és gyámhatósági kiadásainak ideiglenes fedezéséről ; Baja és Hódmező-Vásárhely városoknak törvényhatósági joggal való felruházásáról, az ország szent koronája egyik őrének megválasztásáról, az első Duna-gőzhajózási társulat által fizetendő közadókról, az első Duna gőzhajózási társulat jövedelembiztosításának megszüntetéséről és a pécs-mohácsi vasút visszaváltási határidejének megváltoztatásáról, a zalasdi jószág megvásárlásáról, a földadóról, a czukoradóról, a bor- és húsfogyasztási adóról és a dohányjövedékről szóló törvényczikkek hatályának meghosszabbításáról; a tiszavidéki vasúttársulattal 1865. január 16-án kötött szerződés és jóváhagyási rendeletben foglalt több határozatok és módosítások beczikkelyezéséről, a Ferencz-csatorna kiépítése tárgyában az 1870. 34. t. czikkel törvénybe igtatott engedély - okmány módosításáról, végre Montenegro fejedelmével 1871. május 25-én kötött posta-szerződésről szóló törvényczikkeket. KISS Miklós jegyző olvassa a szentesített törvényeket. ELNÖK : Az imént felolvasott s ő Fetsége által szentesített törvények kihirdettetvén, hasonló kihirdetés végett a főrendekhez fog átküldetni. A jegyzőkönyv hitelesítése után elnök az ülést bezárta. A főrendiház ülése ápril 15-én. Kiss Miklós képviselőházi jegyző átnyújtja a képviselőházban kihirdetett törvényczikkeket. A törvényczikkek tudomásul vétetnek. Elnök jelenti, hogy a budgetbizottság munkálatával elkészült, s annak tárgyalása a ház által e hó 25-én kezdetik meg. A HIVATALOS LAPRÓL. — A Csepregen alakult répczevidéki takarékpénztár alapszabályai és segélyegyleti üzletrendje f. évi 4624. sz. a. a földmivelés-, iparés kereskedelmi m. kir. ministerium által a törvényes bemutatási záradékkal elláttattak. — Pap-Szilágyi József nagyváradi görög kath. püspök a Belényes vidéken felmerült ínség enyhítésére 3000 frtot ajánlott föl. E nagylelkű adományozás azzal juttatik köztudomásra, hogy a m. kir. belügyminister nevezett püspök urnak ezért a szükölködők nevében köszönetét nyilvánította. — Császárné és királyné Ő Felsége Thun- Hohenstein Matilde grófnét, szül. Nostitz-Rienek grófnőt, Chotek Olga grófnét, szül. Moltke bárónőt, Ceschidi Santa Croce Leopoldina bárónét, szül. Thun-Hohenstein grófnőt, Stubenberg Mária Anna grófnét, született Nimptsch grófnőt, Breuner Agatha grófnőt, szül. Széchenyi úrnőt, Khevenhüller-Metsch Eduardina grófnét, született Clam-Gallas grófnőt — saját palotahölgyeivé legkegyelmesebben, kinevezni méltóztatott. — Zsigárdy Árpád honvédet, dijtalan honvéd hadbíró-gyakornokká, a pozsonyi magy. kir. honvédkerületi hadbírósághoz való beosztással, kinevezem. Szende Béla, s. k. m. k. honvédelmi minister. — Bárány Arthur tettleges állományú honvédhadnagy a m. kir. honvédségben viselt tiszti rangjáról s cziméről önként leköszönvén, lemondása a honvédelmi minister által elfogadtatott. — A földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi magyar királyi minister Győrmegyében kebelezett Tóth község kérvénye folytán megengedte, hogy nevezett községben évenkint május hó 16-át és november hó 1 -ét követő csütörtökön baromvásárral kapcsolatosan országos vásárok tartassanak. — A magyar földtehermentesitési kötelezvényeknek nyilvános sorsolása folyó évi április 26-án, 28-án, 29-én és 30-án reggeli 8 órától fogva az alálirt igazgatóság hivatalos helyiségeiben fog megtörténni s az eredmény maga idején közzététetni. Budapest, 1873. április 14-én. A magyar földtehermentesitési pénzalap kir. igazgatóságától. — Fehérmegyében kebelezett Érd mezőváros régebbi vásártarthatási kiváltságának megújítása iránti kérvénye folytán megengedtetett, hogy ott évenkint május hó első hétfőjén és augusztus hó