Községi Jegyzők Közlönye, 1873 (5. évfolyam, 2-25. szám)

1873-06-10 / 23. szám

178 -a­ lik, ez külön tárgyalandó, s miután a megvál­toztatáshoz a megye jóváhagyása kinyeretett, a megváltoztatott pont szerinti eljárás csak azután következhetik be. A pénztárnokságnak a bíróságtól való kü­lönválasztása tehát ez alkalommal jóvá nem ha­­gyatik, a pénztárnoki állomásra szabályellenesen történt kijelölés, vagy helyettesítés megsemmi­­sittetik, s a községi képviselet utasíttatik, hogy tartsa magát szorosan a szabályrendelethez, mely szerint a községi biró községi pénztárnok is. Mirel Nagy-Kürüi község képviselőtestülete, Benkó Albert szolgabiró utján alkalmazkodás végett értesittetik. A közigazgatási szakosztály által, a m. kir. földmivelés, ipar- és kereskedelmi ministerium 13101/1872. sz. a. kelt rendelete folytán, készí­tett s 32/VIII. k. sz. 73. sz. a. javaslatképen bemutatott: „Szabályrendelet a halászat rende­zése tárgyában“ változatlanul elfogadtatik, s kellő számú példányokban kinyomatni és sza­bályszerű kihirdetés s ennek folytán alkalmaz­kodás végett a polgármesterek és szolgabirák­­nak s ezek utján a községek elöljáróinak kia­­datik. Erről az alispán a szabályrendelet kinyo­­matása s a szolgabirák és polgármesterek sza­bályszerű kihirdetés végett értesittetnek A közigazgatási szakosztály kezdeményezése folytán minden kétség és félreértés kikerülése végett határozatilag kimondatik , hogy — miután a szabályrendeletek, az 1872. XLII. t. ez. 5. és köv. §§-ai szerint, csak a szabályszerű kihirdetés­től számítandó 30 nap alatt hajtathatnak végre, s azok ellen az érdeklettek a szabályszerű ki­hirdetéstől 30 nap alatt az illető ministerhez fo­lyamodhatnak — a szabályszerű kihirdetéstől számítandó 30 napi időköz azon napon veszi kez­detét, midőn a szabályrendelet a községekhez eljut s azok azt tudomásul veszik. Hogy azon­ban ezen nap, a szolgabiráknak a szétkülldetés­­ben netalánt késedelmezése következtében a ren­den túl ne essék, a szolgabirák e körül akkér eljárni utasittatnak, hogy a megye irodájábóli kiadványozás napjától számítandó 14 nap alatt a szabályrendelet minden községhez megérkez­zék s attól a községtől vét­elesmervény köve­­teltessék. Hogy e 14 nap pontosan számíttat­hassák, a kiadványozás napja az irodában a sza­bályrendeletre följegyeztetik. Erről a jegyzői hivatal, s az összes szolga­birák és polgármesterek tudomás s alkalmazko­dás végett értesittetnek. Olvastatott M.-Túr város polgármesterének 5/873. sz. a. kelt jelentése, mely mellett M.-Túr város képviselő-testületének az úgynevezett fe­lelős rendőrök felállításáról szólló határozatát s a rendőrség szabályait, az összes iratokkal együtt, jóváhagyás végett beterjeszti, s a közigazgatási szakosztálynak erre vonatkozó véleményes elő­terjesztése. A megye közönsége az ellen, hogy vala­mely városban a rendőrség újra s az előbbinél szélesebb alapon és ennélfogva nagyobb költség­gel is szerveztessék, ha a város anyagi helyzete azt megengedi s a helyi viszonyok kívánatossá tették, elvileg nem csak semmi észrevételt nem tesz, sőt az ily intézkedést nagyon dicséretesnek találja. Mielőtt azonban ez elvet a jelen esetre alkalmazná, s a jóváhagyás végett beterjesztett határozat és szabályzat érdemébe bocsátkoznék és azt tüzetes bírálatának tárgyául tenné, szük­ségesnek mutatkozik, hogy azon okokat és te­kinteteket, melyek M.-Túr város képviselőtestü­letét ezen határozat és szabályzat elfogadására indították, részletesen ismerje, s a felállítni ter­vezett felelős rendőrségi intézményt a város je­len rendőrségével minden tekintetben összeha­sonlíthassa, s így ez új intézmény behozatalának czélszerűségére nézve, amaz indokok és adatok alapján magának meggyőződést szerezhessen. Minthogy pedig a beterjesztett határozatban semmi indokolás sem foglaltatik, s a jelzett ösz­­szehasonlítás megtehetésére semmi adatok sem közöltétnek, a bemutatott összes iratok M.-Túr város képviselőtestületének azzal adattak vissza, hogy azokat a határozat tüzetes indokolásával­­­s a város jelen rendőrségéről szóló s azt minden tekintetben kimerítőleg megismertető jelentéssel kiegészítve mutassa be. Olvastatott a közigazgatási szakosztály vé­leményes előterjesztése Ivády Miklós szolgabiró 195/72 sz. a. kelt jelentéséről, mely mellett Parád község elöljáróinak a volt úrbéresek erdejének ritkítását kérő folyamodványát pártolólag ter­jeszti be. Tekintve, hogy a kérdéses erdőterület, a szolgabirói jelentés szerint is, annyira sűrű, hogy sem makktermelésre, sem legeltetésre nem hasz­nálható; tekintve a folyamodványhoz mellékelt szakértői nyilatkozatban kifejezett azon véle­ményt, mely szerint a megritkításnak az erdő jö­vőjére káros befolyása ragadtatik; e szolgabirói és szakértői vélemény alapján megengedtetik, hogy a gazdák erdejében levő famennyiségnek Vio része,­­ a zsellérekének pedig V20 része, kellő szakértői kijelölés és felügyelet mellett s a szolgabiró főfelügyelete alatt kivágattassék. Miről Ivády Miklós szolgabiró tudomás s alkal­mazkodás végett azzal értesittetik, hogy erről folyamodókat is, tudomás s miheztartás­ végett értesítse. A bécsi közkiállítási m. orsz. bi­zottmány végrehajtó bizottsága máj. hó 30-án tartott ülésében tárgyalás alá vette az eljárás azon módját, mely a kiállítási alap eladományozásában szem előtt fog tartatni. Korizmics László, elnök előadja, hogy a végrehajtó bizottság a kiállítási alappal el akarta érni azt, hogy szétadományozandó segély összegeivel hazánkfiai közül mentül többen kül­hessenek fel Bécsbe a kiállítás tanulmányozására, ott szerzendő tapasztalásaiknak a hazában való értékesítésére. A végrehajtó bizottság, a közgaz­dasági miniszter úr és a törvényhozás együttes fáradozásai, illetőleg gondoskodása folytán a ki­állítási alap ma 25.000 forintra rúg; adomá­nyaiból 170—180 egyén küldhető Bécsbe. — Az elnök elnöki tisztében vélt eljárni, midőn az alap ügyében közgazdasági miniszter úrral, kit az eladományozás első­sorban megillet, előzetes és részletes tárgyalásokat folytatott; a miniszter úr a vele több ízben folytatott értekezletek so­rán szem előtt vélte tartandónak, hogy a kiál­lításra való jelentkezéseket országszerte a vég­rehajtó bizottság gyűjtötte; az állította fel az országban működő 57 kiállítási fiókbizottságot, s szakadat nélkül velük érintkezett. Mindezek-­­­nélfogva a miniszter úr az alap szétosztását a végrehajtó bizottság kezébe véli teendőnek; any­­nyival is inkább, mert az adományozás azon módjában, melyet az elnök neki bemutatott, teljes megnyugvást talált arra nézve, hogy minden érdek, mely jogosultan emelheti szavát, kel­lőképen tekintetbe van véve. Az elnöki felosztás tervezetének főbb elvei természetszerű folyomá­nyai a kiállítási ügy hazánkban való fejlődésé­nek.­­ A kiállítás magyar osztályainak sikeres­­ létrejötte az ország minden vidékének, a szel­­l­­emi munka és anyagi termelés minden ágának­­ közös érdeme. Illő, és a kiállítási politika iga­­­­zolt követelménye, hogy mindegyiknek legyen­­ része abban az intellectuális haszonban, mely jóra­­­való egyének Bécsbe küldéséből ered. Nagy, or­­­­szágra szóló pályázattal ezt nem érhetni el; az­­ egyedül helyes mód, felszólítani a kiállítási fiók­bizottságokat alkalmatos egyének javaslatba ho­zatalára ; a segélyösszeg nagyságát az egyes vidé­keknek Bécstől való távolsága határozza meg. A távolabb eső vidékek nagyobb adományössze­get, sikeresebben eljárt bizottságok több ado­mánytételt élveznek. Ez előterjesztés során bemutatja az elnök a felosztás tervezetét; a tervezet, úgy nem kü­lönben annak indokolása, helyesléssel fogadtatott, és a vidéki bizottságoknak a tervezet alapján a javaslattétel beadására való felkérése elhatároz­tatott. A főváros számára 40 adomány tartatott fenn, eladományozásuk a hivatott közegek aján­lata alapján fog eszközlésbe vétetni.­­ Tárgyalás alá vétetvén a kiállításról készítendő jelentés ügye, elnök indítványára a bizottság Keleti Ká­roly bizottsági tagot kérte fel azon punctatiók megállapítására, melyek mellett a jelentést va­lamelyik nevesebb kiadónk elvállalná. A végleges határozatot a bizottság fenntartja magának. Ke­leti K. azon értesítése, hogy a magyar kiállítás catalógusa készen van és hogy az, némi a dolog természetében fekvő rectificatiók eszközlésbe vétele után — már a legközelebbi napokban meg fog jelenni, örvendetes tudomásul vétetett. Végül az elnök felhívja a bizottság figyel­mét a kiállítás azon hasznára, melyet a külföldi borok megismerése nyújt. Nagy előnyére válnék bortermelésünknek, ha a kiállítás berekesztése után mindazokat a külföldi borokat, melyek a jury által ki lettek tüntetve, össze lehetne hason­lítani a Magyarország részéről kiállított borfa­jokkal. Látkörterjedést vonna ez maga után, melyet több irányban igen gyümölcsöztető mó­ A negyedik magyar jogászgyűlés közgyűlése jun. 2-kán. A magyar tudományos akadémia dísztermé­ben szép számmal gyűltek össze a jogászgyűlés tagjai. A gyűlést az állandó választmány megbí­zása folytán Szabó Miklós nyitotta meg, ki rö­vid szavakban üdvözölvén a megjelenteket, el­nök és alelnök választására szólítja fel a gyűlést. A gyűlés egyhangúlag Hoffman Pált kiáltja ki a jogászgyűlés elnökévé, és Nagy Józsefet al­­elnökévé. Hoffmann Pál a következő szavakkal foglalá el az elnöki széket: Uraim, tisztelt kartársak! A­midőn önök megtisztelő felhívására, h­á­­laérzetem kifejezése mellett, ezen díszes helyet elfoglalom, nem biztat annyi önérzet, mennyi ab­beli megtiszteltetésem nagyságának megfelelne. Mert, ugyanis, nem csak ha — mint kell — csupán szerény múltamat tekintem és közérdekű tevékenységem eddigi eredményeit mérlegelem, hanem ha ez utóbbiakat mindazzal, mi életem hátralevő szakában csekély erőmtől még kitel­hetik, toldhatnám is immár meg : elégtelen az összeg ahhoz, hogy ezen megtiszteltetést kiérde­meltnek tartsam. Magyarázatát keresve önök mindazáltal reám esett választásának, kettőben vélem azt feltalál­hatni. Mindenekelőtt abban, hogy ily tekintélyes és nagyérdemű gyülekezet nem szorul sem ta­­nácskozmánya és határozatai becsének és nyo­­matékának, sem a puszta küldisznek emelése vé­get a tárgyalásait vezető egyes tagjának bár­mennyire is fényes nevére; míg viszont, ily meg­tiszteltetés még akkor is, midőn az egyedi becs­nek legnagyobb mértékével találkozik, a meg­tiszteltet törleszthetetlen kötelezettségben hagy­ja. Továbbá, egy egészen más nemében az ér­demnek, a­melyet — mivelhogy minden sze­rénytelenség nélkül tehetem — mindnyájokkal egyetemlegességben magam is igénybe merek venni , értem, azon egymagában véve talán na­gyon csekély, de a közreműködés lánczolatában ennek mérveihez képest növekvő érdemet, melyre a legszerényebb szellemi munkás is szert teszen akkor, ha hogy parányi erejét kor- honfi- és kar­társai jobbjainak nagyobb erejével egyesítve, a haladás és tökéletesedés örök czéljáért küzd. Ezen érdemközösséget egy nagy közérdek­nek állása és követelménye hozza magával : tu­dományunk és ennek tárgya, a jogélet helyes felfogásából eredő azon meggyőződés, miszerint mindkettőnek terén a siker többé nem egyes u. n. lángelmék bölcsészetszerű conceptióinak, ha­nem a minden irányban kifejtett részletes szak­munkálkodásnak, mintegy hangyaszorgalomnak eredménye. Mert valamint a természeti tudomá­nyok századunkban történt roppant előhaladása tényleg bizonyító, miszerint az anyagi világ leg­parányibb alkatrészének — igaz, hogy csak meg­feszített észlelési és kísérleti munkásság útján szerezhető — helyes megismerése becsesebb és hasznosabb nemcsak a kisszerűen alkalmazó min­dennapi életre, hanem az emberiség kulturális érdekeire és magára az elvont tudományra is,— hasznosabb és becsesebb, mintsem a bölcselők­nek több-kevesebb genialitással, de elég könnye­dén kigondolt világrendszerei mindösszevéve , úgy nemkülönben a természeti tudományok pél­dája után indult társadalmi tudományoknak, és köztük első­sorban a mi tudományunknak újabb története is fényesen igazolja a társadalmi, ille­tőleg jogi életet megfigyelő részletes szakmun­kálkodásnak túlsúlyát, a mindvégig nagy eszmé­nyi körvonalakra szorítkozó bölcselkedés felett. Ily nagymérvű körvonalakban egyes elme az egész jogtudománynak, vagy épen az összes tár­sadalmi tudományoknak terét, sőt akár vala­mennyi tudományát is — nem mondom, hogy hon lehetne értékesíteni. Indítványba teszi en­nélfogva, keressék fel Németh Imre kormány­­biztos arra, hogy a neki legalkalmatosabbnak tetsző után, legczélszerűbben a jury működése idején, csere útján szerezzen be az elismerést nyert borokból egynéhány palac­kkal. Az in­dítvány köztetszéssel fogadtatott. Gyakorlati ki­vitelére nézve Térey Pál több rendbeli útmuta­tást ad, Keleti Károly pedig, mint a nemzet­közi statistikai congressusnak a szőllészeti sta­­tistika kidolgozásával megbízott tagja, ajánlatot tett arra nézve hogy az annak idejében megej­tendő vizsgálat eredményeit a franczia és ma­gyar nyelven kiadandó művében közzétendi.

Next