Köztársaság, 1992. október-december (1. évfolyam, 25-33. szám)
1992-12-29 / 33. szám
vonalon, egészen a követségig. Ott kilépett az erkélyre, hogy újabb beszédben köszönje meg a lelkes ifjúság ovációját. Ramon Cue Romano fiatal jezsuita pap is ott volt a magyarbarát szolidaritási gyűlésen, ahol Marosy követ emlékezetes beszédét hallgatta. Cue atya annyira fellelkesült és annyira azonosította magát a magyar forradalommal, hogy egy verseskötetet írt „Sangre de Hungria” (Magyarország vére) címmel a magyar szabadságharcról, és Marosyt kérte meg, hogy írjon hozzá előszót. A követ ezt meg is tette. Marosy jelszava („A világ csak bámul, csodál, de nem mozdul!”) ihlette a jezsuita pap alábbi versét, melyet Tollas Tibor költő fordított magyarra: Magadra hagytunk tégedet (részlet)* Kicsi dugunk, te drága! Magadra hagytunk Tégedet. Míg fényes nappal Rád törtek gyalázva, Európa szívéről letéptek rőt kezek. Keresztútján a művelt világnak Magadra hagytunk Tégedet. Hogy körülálltak földre tiport tested, A hulló jaj és forró vér felett, Melynek árjával bepermetezted Ruhánkat, mi csak szónokoltunk és vitatkoztunk, De senki előre egy lépést se tett, Csak kezeinket emeltük az égnek, S magadra hagytunk Tégedet. (...) Mert Európa szívében előttünk Fényes nappalon megtörténhetett, Hogy meggyaláztak szép kicsi hugunk, S mi magadra hagytunk Tégedet. Kivette a részét a szabadságharcot követő nemzetközi felbuzdulásból Habsburg Ottó is. Néhány héttel az 1956-os felkelés után Madridba érkezett, és a követségen felállított rádióadón megrendítő szózatot intézett „az otthont szenvedő honfitársainkhoz, és megrázóan búcsúzott a magyar becsületet égbe emelő hősi vértanúktól.” (A KÖZTÁRSASÁG 27. számában megjelent interjúban 1956-os szerepéről szólva Habsburg Ottó megerősítette a Marosy Ferenc által leírtakat - a szerk.) „Ottó Őfelségének ez a rádióbeszéde volt az egyik oka, vagyis inkább ürügye annak” - írja Marosy -, „hogy az osztrák kormány királyi családunknak megtagadta az osztrák honosítást. Miután Ottó 1956-ban rádióbeszédében magyarnak vallotta magát - így szólt a hivatalos bécsi nyilatkozat -, nem igényelheti az osztrák állampolgárságot. Több mint tíz évnek kellett eltelnie, míg egy *Az emlékiratban csak nyersfordítása van a versnek. Tollas Tibor műfordításában a NEMZETŐR c. lap 1992. októberi számában látott napvilágot, belátóbb osztrák kormány feladta ezt az álláspontot.” „Egy érdemes fiatal bevándorlóról is meg kell emlékeznem” - olvashatjuk e sorokat Marosy emlékiratában. - „Pongrátz Gergely, a Corvin köz védője, a szabadságharc ismert hőse, miután Amerikában összekülönbözött az új menekültek baloldali szárnyával, Madridba jött - itt saját erejéből jólmenő üzemet nyitott s megházasodott. Dinamikus egyénisége új erőt öntött a lesújtó események alatt elfásuló telkekbe. Pongrátz Gergely egyike volt a leglelkesebb hazafiaknak, kiket ismertem. Kezdeményezésére egy általa rendelt emléktáblát helyeztünk el, az ‘56-os halottak tiszteletére, a toledói Alcazarban, a Moscardo kápolna előtt elhelyezett emlékművek mellé. Azóta is minden évben, október 23-án a madridi magyar kolónia autóval rendelkező tagjai, ünnepélyes közös kirándulásban, oda szoktak zarándokolni. Sajnos Pongrátz (...) pár év múlva visszavándorolt az Egyesült Államokba két fiával, felesége hátrahagyásával.” Marosy Ferenc 1969. október 20-ig állt a madridi magyar királyi követség élén. Ekkor a követséget, berendezési tárgyaival együtt, a spanyol külügyminisztériumnak leltár szerint átadta. Ő maga visszavonult a közélettől. Felvette a spanyol állampolgárságot, és vitéz dr. marossolymosi Marosy Ferencből Francisco de Marosy Gössl tett. 1984-ben Rónai Zoltán interjút kért tőle. - Ha interjút adok, magam teszem fel a kérdéseket - mondta, majd néhány nap múlva megküldte az önmagának feltett kérdéseket a válasszal együtt: Mi Követ Urnák politikai alapfelfogása? - Hogy a trianoni diktátum a világtörténetem legnagyobb igazságtalansága. Ha hiszünk isteni gondviselésben, hinnünk kell abban, hogy ez nem a történetem utolsó szava. - Mi a véleménye az európai helyzetről? - A legfőbb baj Európának természetellenes, két félre való osztása. Magyarország nem Kelet-Európa, hanem Közép-Európa, éppúgy mint Csehszlovákia és Lengyelország, akárcsak Ausztria, Németország és Svájc. Közép-Európa felújulása nélkül nehéz elképzelni a magyar felszabadulást. - Hosszan látja a szovjet veszélyt? - A Szovjetunió túl van a hatalom tetőpontján. Hatalmi fejlődése lefelé vezet. Nem hiszek harmadik világháborúban. De hiszek abban - és számos jel máris arra mutat -, hogy a szovjet belpolitikai fejlődés magától fogja meghozni természetellenes egységének felbomlását. - És akkor hogy alakulna Magyarország sorsa? - Hogy ez mikorra várható, arra nézve nem vagyok pesszimista. Én már nem érem meg, mert 91 éves elmúltam. De a külföldi magyarság fiatal nemzedékei még viszontláthatják szabad hazájukat. - Mi a legfőbb feladata a külföldi magyarságnak? - A legfőbb feladat a családokban a magyar nyelv életben tartása és gyermekeinek hazafias nevelése.” Eddig az „interjú”, amire csak annyit tehet mondani, hogy az idős politikus szavai látnokiak voltak... 1986. május 9-én, 93 éves korában - két hónappal azután, hogy szeretett feleségét elvesztette -, halt meg Madridban Marosy Ferenc, akinek legfőbb jellemvonása rendületlen hűsége és kötelességtudata volt a magyarság iránt. A madridi Almudena temetőben május 11- én öccse és felesége mellé temették, New Yorkban Varga Béla gyászmisét mondott érte, a sírnál Rónai Zoltán búcsúztatta. ■ Habsburg Ottó levele Györkei Jenőnek: „Marosy Ferenc követ bámulatos módon szolgálta nemzeti érdekeinket” KÖZTÁRSASÁG 1992/33 61 s