Köztársaság, 1992. október-december (1. évfolyam, 25-33. szám)
1992-10-30 / 25. szám
HÍDAVATÁSRA VÁRVA Rémhírek nyomában Talán a rémhírterjesztők szorgalmas tevékenységének s a ránk jellemző borúlátásnak köszönhetően még azt a híresztelést is szemrebbenés nélkül tudomásul vesszük, ami szerint a Szabadság híd napjai meg vannak számlálva, a Petőfi híd sem húzza soká, viszont a többi sincs túl jó állapotban. Összeállításunkban nem csak a régi, de a tervezett új budapesti hidakról is szó lesz. Megszólal mindenki, akinek szava lehet ebben a meglehetősen bonylult kérdésben. Dalmy Tibor, a Fővárosi Mélyépítési Tervező Vállalat volt főmérnöke s jelenleg a Lágymányosi híd fővárosi biztosa szerint nem eszik olyen forrón a kását, mint ahogy meglehetősen sokan híresztelik. Kétségtelen, hogy számtalan tennivaló akadna hídjainkon, s a pénzszűke miatt találékonynak kell lenniük a hidakért felelős szakembereknek, de túlzás volna kongatni a vészharangot. Aki már közlekedett csúcsforgalomban Pest és Buda között, az pontosan tudja, milyen terhelésnek tesszük ki a főváros Dunahídjait. A Belváros zsúfolt közlekedésére egyértelmű gyógyírt a Lágymányosi híd átadásától várnak a szakemberek, jóllehet korántsem egyforma mértékben. Nem véletlenül zajlott oly hosszú ideig az ádáz vita e téma körül. Mára elfogadott tervek alapján készülnek az építésre, így Dalmy Tibor nem szívesen beszél arról, hogyan is lehetett volna másként. Ő a derűlátók táborába tartozik, s meg van győződve arról, a lágymányosi átkelési lehetőséggel 1995-ben érezhetően csökken majd a Belváros forgalma. Megkezdődtek a Lágymányosi híd - 2x2 közúti és egy-egy villamospálya - mellett épülő Galvani úti dunai átkelő előkészületei is, s a jelenleg meglévő és felújításra szoruló két vasúti összekötő mellé is terveznek egy harmadikat. A megvalósulást követően remélhetően jó időre megoldódik a főváros kiegyensúlyozott közlekedése, legalábbis a dunai átkelési lehetőségeket illetően. Ami a régi, szívünkhöz nőtt hídjainkat illeti, a nemsokára százéves Szabadság híd szegecselt szerkezetét kétségtelenül kikezdte már az idő vasfoga. Főként a villamosforgalmat viseli rosszul, cserére szorulnának az egyes szerkezeti elemek. Egyelőre kézenfekvőnek látszik, hogy 1996-ban megszüntessék a villamosforgalmat, majd később - ha a 4-es Metró-vonal kiépül a Móricz Zsigmond körtérig - már buszok sem közlekedhetnének rajta. Lassanként nyugdíjba vonul tehát az 1986-ban átadott Fővám téri híd, így gyakorlatilag célszerűnek látszana egy új átkelő építése, de ez a jövő zenéje, ilyen távolra még a tervezők sem látnak. Való igaz, hogy a Petőfi híddal is bajok vannak: a budai mederpilléren lévő mozgósaruk beszorultak, ezért a hőmérséklet-ingadozásból származó hosszváltozás a fix mederpillérek mozgását idézi elő. A saruk cseréjét ugyan három hét alatt el lehet végezni, ám az eljárás, a leggondosabb előkészítés ellenére is rejt némi valószínűséget rendkívüli esemény bekövetkeztére, amelynek nyomán a híd tartósan kiesne a forgalomból. Ezért született meg az elhatározás, hogy a Lágymányosi híd forgalomba helyezését követően hajtják végre a saruk cseréjét. A munkálatok három hete alatt hétköznap csak a buszok közlekednek majd egyegy sávon, hétvégén pedig teljesen kivonják a hidat a forgalomból. De mivel az 1980- ban befejezett villamospálya-felújítás után engedélyezték a közúti forgalmat a vágányzónában is, ezért itt károsodások következtek be. Várható tehát, hogy a középső villamossávokat nem használhatják majd közúti járművek. A Margit hídon gyakori vendégek voltak a hídépítők és az útpálya-felújítók 116 éves KÖZTÁRSASÁG 1992/25