Köztársaság, 1993. január-március (2. évfolyam, 1-12. szám)
1993-02-19 / 7. szám
ba szekerce, a Nyazsgem vagy a Dark Zala Tálym - ez utóbbi egyik száma zalai szextérképmelléklettel jelent meg - jelzik a névadás egyik népszerű irányát. További címek a hazai kínálatból: Mozgalom, Ordító Egér, Laza, Kék bolygó, Marsbéli krónika, Életjel. „Akinek szinte mindegyike bejelentés nélkül jelenik meg. Sokszor primitív nyomdatechnikával vagy fénymásolóval készülnek. A Második Látás minden cikkét saját kezűleg gépelem le, majd ollóval, ragasztóval rakom össze az oldalakat. A sokszorosítás feketén történik, nyomdászbarátok közreműködésével. Saját szerzői gárdával dolgozom, akik grátisz írnak nekem. A dolog mégis ráfizetéses. A példányok egy részét magam postázom, a többit terjesztőknek - lemezboltoknak, alternatív kluboknak - adom át.” A fanzine annyira tág fogalom, hogy a közvetítő nemcsak a papír lehet, hanem mágneses lemez, vagy video-, illetve hangszalag. Már ez utóbbira is találunk hazai példát. A Hanghordó-Zoo audiozine egy hatvanperces kazettán - riportokkal, hangklippekkel, hírekkel. Sőt. Egészen különleges az „impresszumában” az O.B. Stúdió és a Klub 200 közös fanzine-folyama, amely mindig más és más nevek alatt lát napvilágot. Ezek egyike volt a tördelésében nagy múltú napilapunkra hajazó Magyart Nemzeti, amely Minden jobbra fordul, ha minden jobbra fordul? hathasábos szalagcímmel vonult be a honizintörténelembe. Hasonló „szélsőséget” képvisel a rendszeresen megjelenő s csupán verseket közlő, szalagcsík formájú kajakhírek, a maga számonkénti 25 példányával. Néha a zenek készítői „túllőnek a célon” és profitálódnak, mint az amerikai Maximum Rockandroll szerkesztői, akik 20 ezer fölötti példányszámmal, 150 oldalon, a legfejlettebb nyomdatechnikával készítették lapjukat, amely a maga műfajában klasszikussá nőtte ki magát. Sajátos területet képviselnek a newsletterek, amelyek csak híreket közölnek, vagy a csupa recenzióból álló lapok. A zinek előállítóinak és olvasóinak már hatalmas hálózata alakult ki a világon. Címek cserélnek gazdát, lemezek, zenekarok kerülnek be ezáltal a nemzetközi információáramlásba. „Van, akinek az egész napját kitölti a fanzine. Rengeteg munkába kerül egyegy szám elkészítése, a levelezés, de nekem ez nagyon fontos. Elmondhatom a véleményem és ez - úgy tűnik - fontos néhány embernek. A Második Látásnak már előfizetői is vannak. Ez néha zavaró, különösen, ha az olvasók igényeket támasztanak, de eddig még nem alkalmaztam öncenzúrát, a szerzőim is teljesen szabad kezet kapnak.” A totális szókimondás, a fanzine-ban használt újságnyelv néha alapos dekódolást igényel. Az utalások rendszere, az „üzenet” nehezen megfejthető. Mert mondjuk a Hogy lenne a legjobb című fanzine tematikus számainak egyike nem áll másból, mint brutális gyilkosságokról szóló cikkek fénymásolt utánközléséből. A kissé morbid irónia ez esetben könnyen félreérthető, hisz a világ erőszakosabbá válását - és még sok mást - ily módon dokumentálókra könnyen ráfoghatja, aki a szerkesztők nyelvjátékát nem érti, hogy tippeket ad. Félreérthető volt a dekódolás a száz példányban megjelenő Búvárok reménykednek című nyíregyházi fanzine egyik címlapjánál is. A borítón közölt, rendőröket ábrázoló fénykép, amelyet a Kelet-Magyarországból vágtak ki a szerkesztők, s láttak el Országos műtrágya akció felirattal, egy De szeretnék rendőr lenni, gumibottal embert verni kezdetű verssel egyetemben kiváltotta az érintettek haragját, és feljelentést tettek. A vád sajtórendészeti vétség és becsületsértés. Az ügyet a Nyíregyházi Városi Bíróság tárgyalja. „A fanzine-ok kiadóira általában jellemző valami küldetéstudat, jobbító szándék. Az még önmagában senkinek nem okoz bajt, ha valaki szétfeszíti az újságok által megszabott s az olvasók, a közvélemény által szentesített kereteket. Ebben az egészben számomra a készítés öröme a legfontosabb. Talán a művészi tevékenységhez hasonlíthatnám.” A művészet és a fanzine összekapcsolása nem erőltetett. Az angol Punchline - amit artworknek is hívnak - például montázsokat közöl. Számtalan más, rajzokból, fényképekből, elektrografikákból álló, vagy underground képregényeket közlő fanzine is létezik. A lapnak a címzetthez magánlevélként történő eljuttatása pedig a mail art „módszere”. Mi a fanzine? Műalkotás-mozgalom, kulturális jelenség, önkifejezési forma? Egy fragmentálódó világ kifejezője, vagy néhány önjelölt exhibíciója? A hír szakralitását megteremtő, az információ mindenekfölöttiségét hangoztató kor jellegzetes terméke? Nyilvánvaló válasz a nyilvánosság jelenlegi értelmezésére? Egyik sem, és mindegyik egyszerre. A fanzine a közvetítő, amely megtartja személyességét. A Saját Lap, a tökéletes médium. „Nincs messze az idő, amikor a legtöbb családnak, háztömbnek, utcának, baráti körnek meglesz a magazinje - bekövetkezik a totális kommunikáció korszaka.” Kissé morbid irónia: az előfizetők dekódolnak