Köztelek – 1893. 1-51. szám
1893-04-22 / 32. szám
III. évfolyam. Budapest, 1893. évi április hó 22-én. 32. (163.) szám. KÖZTELEK KÖZ- ÉS MEZŐGAZDASÁGI LAP. AZ ORSZÁGOS MAGYAR GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Az országos m. gazdasági egyesület tagjai Ingyen kapják. Nem tagoknak előfizetési dij : Egész évre 10 frt, félévre 5 frt, negyedévre 2 frt 50 kr. Megjelenik minden szerdán és szombaton. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest (Köztelek), tt 116 i -nt 25. szám. Kéziratokat a szerkesztőség nem küld vissza. Lapunk megszerezhető: Az országos magyar gazdasági egyesületbe való belépés által, mi a tagsági nyilatkozat aláírása és az egyesülethez (Budapest, Köztelek) küldése által történik. Egyesületi tagok a lapot évi tagdijuk (10 frt) lefizetése után díjtalanul kapják. Előfizetés útján. Előfizetési ár egész évre 10 frt fél évre 5 frt negyed évre 2 frt 50 Egyes számok a vasúti indóházakban is kaphatók. Közlemények az orsz. magy. gazdasági egyesület köréből. A gazdasági tanulmányul Amerikába, melyet az országos magyar gazdasági egyesület rendez a folyó őszszel a csikágói világkiállítás alkalmából, prospektusa, feltételei stb. megszerezhetők az o. m. g. e. titkári hivatalánál. Több, a társas utazásban résztvevő kívánságára az egyesület az utazás tartamára való időre kedvezményes élet és baleset elleni biztosítást eszközöl a «Generali» biztosító társaság útján, melynek előnyös feltételeszintén a titkári hivatalnál tudhatók meg. Nem lesz olcsó marhasó? Alig két hónapja, hogy e soraink élén egy osztrák törvényjavaslat ismertetését hoztuk, azzal az önkéntelen és természetszerű következtetéssel, hogy „lesz már olcsó marhasó". Erre a biztos reményünkre teljes jogot adott az a kereskedelmi közösség, melyben Ausztriával élünk s a mely lehetetlenségnek tartotta velünk a sójövedék olyan kezelését egyik félen, a mely a másiknak már a csempészetek által is határozott kárára lehet s a sójövedék által olyan támogatását az egyik fél gazdasági termelésének, amelyben a másik nem részesül. Biztosra vettük ezt, mert hiszen némieket még biztunk a kormányigéretek és nyilatkozatokban s ezek az ígéretek és nyilatkozatok már egy évtized óta helyezik kilátásba a marhasó olcsóbbá tételét, azt hittük vége lesz a játéknak, amelyet ebben a kérdésben oly régen folytatnak a gazdaközönséggel, mert a sok ígéret és célzás után jogosan véltük, hogy az osztrák törvény az olcsó marhasáról a két miniszter közös megállapodása. Erre engedett következtetni Steinbach osztrák pénzügyminiszter 10 év előtti nyilatkozata is, aki a marhasókérdésben azt jelentette, hogy sikerült a magyar miniszterrel olykér felvenni a tárgyalások folyamát, hogy azok a„kedvező megoldás biztos reményére jogosítanak." Mindezek az előzmények, a kormánynak válaszai a szövetségbe lépett gazdasági egyesületek, az o. m. g. e. sokszori sürgető felirataira, a magyar képviselőház 1892-ik évi február havi sürgető határozata, erre gr. Bethlen földmivelési miniszter biztató felvilágosítása, mind arra engedtek következtetni, hogy az olcsó marhasó kérdése megoldatott. Azt hittük, hogy ér valamit Magyarországon a gazdaközönség szava, általános és osztatlan kívánsága, hogy a magyar képviselőház bizottságának határozatai nyomnak még valamit a latba kormányunk előtt s hogy van legalább annyi befolyásuk az államhatalom időleges képviselőire, mint az osztrák parlamentben, amelynek mezőgazdasági bizottsága 1891-ik évi márczius hó 10-én kifejtett kivánsága a fulsó év márczius 13 -án már törvény alakban letárgyaltatott. Wekere pénzügyminiszter azonban legutóbbi beszédében megtanított reá, hogy mindezek a dolgok csak illúziók, amelyek jók arra, hogy a gazdaközönség az ígéretekkel lecsillapíttassék anélkül, hogy azok beváltására bárkiben megvolna a komoly szándék. Ritkán hallottuk általánosan sürgetett, sokszorosan megígért országos érdekű kérésnek oly cinikus mellőzését, mint ahogy f. hó 18-án Wekerle miniszterelnök a marhasó árának leszállítását megtagadta. Hogy mi gazdák, s a magyar földmivelő nép a jelen kormánytól nem sokat várhatunk, hogy nincsen meg benne a mezőgazdaság iránti ama magasabb érték, mely általános érdekű, mindenki által felhasználható intézkedéseket tudjon inicziálni, azt tapasztaljuk már évek óta, arra tanúbizonyság a mezőgazdasági tényekben meddő elmúlt deczennium, a földbirtokos-osztály és földmivelő nép pusztulása, a mezőgazdaság jövedelmezőségének fokozódó hanyatlása ; de hogy ma, mikor már mégis csak nagyobb arányokban indult meg a mezőgazdasági mozgalom Magyarországban, egy oly kérdésben, mint a marhasó kérdése, amely annyi meg annyiszor lett megvitatva, megvilágítva, bennünket gazdákat és a képviselőházat olyan álokoskodással és közgazdasági hangzatos frázisokkal főzzenek le, mint azt a miniszterelnök most tette, azt nem hittük volna. A miniszterelnök úr tettének indokolását annak bizonyítgatásával kezdette, hogy az olcsó marhasó nem is számot tevő haszon az egyes gazdákra. Szerinte 10 kg. évi fogyasztást véve fel fejenként, minden darab marhán, ha a sót úgy adnák, mint az osztrákok t. i. 5 forintért, akkor a mai 9 forintos árak mellett (?) 40 kr volna megtakarítható, azért pedig szót vesztegetni nem érdemes Hát itt legelőször is egy kis kalkulus-hibára vagyunk bátrak figyelmeztetni a pénzügyminiszter urat. Egy kicsit belterjesebb marhatartásnál, istállózott etetésnél, ami ma már a kis parasztoknál is terjed, egy nagy marha évi sószükséglete 12—15 kg., amit 9 frért bizony nem lehet beszerezni, hanem a legtöbb helyen 12 frtért. Hiszen az államnak átlagos belföldi sóértékesítése magának a pénzügymi nir.:: Mauthner Ödön magkereskedésében Főüzlet: PTin A DFQU7M Fióküzlet, Andrássy út 23. szám. DU JJU.IJÖ 1 Koronaherczeg utcza 18. Mai számunk 20 oldalra terjed.