Köztelek – 1907. 1-50. szám
1907-02-27 / 17. szám
16. SZÁM 17-IK ÉVFOLYAM. KÖZTELEK, 1907. FEBRUÁR HÓ 23. még távolabb, mint évekkel ezelőtt, mert a gyár szépségesen ma is importálja a nyersanyagot. S a termesztés Abauj-Torna megyében nem nagyon terjed; ellenkezőleg vannak községek, vidékek, ahol teljesen felhagytak már a katáng termesztésével. Tudok egy községet, ahol csak kisgazdák mintegy 80 holdon termesztették néhány év előtt; míg ma 5 holdon kétséges, fogja-e termeszteni 2—3 kisgazda, holott ezelőtt mindnyája vetette. Miért van ez ? kérdem: És miért kelljen Belgium, meg Németországból katáng-gyökeret importálnunk? Ez a másik kérdés. Mert tény az, hogy a szemlátomást nagyobbodó gyártelep nagyobb és nagyobb mennyiségű nyersanyagot kér. Ezekre nézve óhajtanám szerény nézetemet következőkben előadni. A czikória humuszdús vagy erősen megtrágyázott, kertileg megművelt, mintegy czukorrépa talajt kiván. Művelése aprólékosabb, gondosabb munkát vesz igénybe, mint a czukorrépa és ezért költségesebb. A talajt amannál erősebben veszi igénybe és azért az árpa utána nem diszlik úgy, mint a répa után, sőt gyakran rosszul is terem. A földben visszamaradó tövek tavaszszal kihajtanak és nagyon begyomosítják a földet. Ez is számottevő hátrány. De a répa megterem utána jól. Ha azonban a gyár által terjesztett termesztési utasítást olvassuk, sokat ígérő nagy hasznot adó növény gyanánt tűnik fel előttünk a czikória növény, mely holdankint 200 korona tiszta hasznot is adhat. Ahány hold, annyi 200 kor. tiszta haszon, ez szép. De nagyon tévednek, akik amidőn a katáng-gyökér termesztésére magukat elhatározzák, már olvasni vélik a holdankinti 200 kor. tiszta hasznokat. Ez ugyan lehetséges, de nem biztos, mert az éremnek még egy másik oldala is, a czikória-termesztésnek pedig elég sok bibije, nehézsége van, legkivált nálunk. Mert Belgium, Németország, sőt még Ausztriához sem hasonlíthatjuk magunkat minden tekintetben a mi sajnos, szélsőséges klímánk miatt. Ott nyárban nincs hét, hogy ne esnék egy kissé, aztán szép idő van. Mig nálunk ha elkezd egyszer esni, hát esik 3—4 meg 5 hétig annyit, hogy bizony a gazdája szinte szörnyű. A czikória ilyenkor ugy begyomosodik, hogy a munkája rengeteg bajos és költséges és ha a dudvából kiszabadítani akarjuk, a költség a normális idő melletti kiadások háromszorosára rúg. És ha épp május, június hónapokban talál ilyen idő jönni, a sok katángot vető gazda nem számítható az irigylendők közé. Így volt ez, hogy messzire ne menjünk, 1905-ben is. Amidőn intenzíve kezelt czukorrépát rendszeresen 300 holdon termelő gazdaságok előbb lekaszálták és ugy kapálták meg a czukorrépát is. Ilyen esélyeknek vannak nálunk a kapások s közte a katáng-gyökér termesztése is kitéve. De ez még csak fél baj. A hosszas esőzésekre nálunk nagy szárazságok szoktak következni. Előfordul, hogy 2—2 és hó alatt egy kiadó, jó esőben nincs részünk és ha julius és augusztus hónapokban tart így, szeptember derekán nem vastagabbak a katáng gyökerei, mint junius végén voltak és ezzel oda van a czikória-termés a hozzáfűzött rózsás reményekkel, amelyek a gazdát oly gyakran cserben hagyják. Ez esélyek azonban csak a mi szélsőséges klímával bíró hazánkban ily nagyok. Ezért a kockázat Belgiumban, Németországban, sőt még Ausztriában sem oly nagy, mint nálunk. Ez az oka, amiért ott alacsonyabb árak mellett termeszthetik és bizonyára haszonnal a katánggyökeret, míg mi magasabb áraknál jelentékeny kockázatot vállalunk a czikória-termesztés felkarolásával. Épp ezért úgy általánosságban, mint különösen nagyon ajánlható az óvatosság e téren. Ezért van az, hogy speciális esetet felhozva, egy gazdaságban, ahol a gyárigazgató szerint is kifogástalanul, mintaszerűen kezelik a katánggyökér termesztését, egy évben 200 kor.m. holdankinti tiszta haszonnal zárták le a czikória mérleget. Más évre rá a haszon minimális csekély, míg a harmadik évben a termés oly rossz, hogy a czikóriára fordított napszám kiadás is alig térül meg. És az illető ki sem szedette volna, ha nincs rá kényszerítve, mert t. i. a katáng, ha ki nem szedik, áttelel, tavaszszal magba hajt és minden veteményt lehetetlenné tesz, amíg ki nem szedetik. Ezeket kívántam a czikória termesztésére nézve megjegyezni. Ilyenforma adatok a Franckféle pótkávé-gyár által terjesztett termesztési utasításokba, amelyekre kiterjeszkedni nem kívánok, felvéve nincsenek. Ilyenekről hallgat a krónika, a gazdával meg sajnos, gyakran megeshetnek. Nézetem azonban mégis az, hogy hazánkban az itten szükséges nyersanyag kitermeszthető. Természetes, éveken át folytatott SZÍVÓS munkálkodásnak kell azt az erre hivatott körök és előzékenységnek a gyár részéről megelőznie. Kívánatos, hogy a mezőgazdaságban mennél több termesztési ág karoltassék fel. Másrészt a gyárnak is tagadhatatlan érdeke, hogy itt termesztett friss gyökeret dolgozzon fel. Azonban a Franck-féle pótkávé-gyár a múltban nem tanúsította azt az előzékenységet a mezőgazdasággal szemben, amit saját jól felfogott érdekében elmulasztania nem lett volna szabad. Ha a katáng-gyökér általános elterjesztését óhajtja, ám tekintsen a czukorgyárakra és adjon úgy előleget a megkapált veteményekre, mint azok teszik. E berendezés bizonynyal többet fog lendíteni a katáng-termesztés elterjedésén, mint akárhány értekezlet és eszmecsere. Utóvégre méltányos is, hogy május és júniusban, amidőn a gazdának bizony gyéren van pénze és jövedelme, a gyár előleget adjon, ha kamat mellett is, a megművelt czikória-földekre a gazdának, ha a czikória-termesztés elterjesztését óhajtja. Ismétlem: gyár és gazdaközönségnek karöltve kellene közreműködnie, hogy az import elkerültessék. A gyár nem teszi meg azt, sajnos. Saját mérlegének javításán töri magát. És buzgón mindig azon minimumhoz törekedett, melynél még lehetséges nálunk a czikória-termesztés. Nekünk nem kellene tűrnünk, hogy egy külföldi cég, aki jórészt a vérünkön nőtt nagggyá és halmoz milliót millióra, módját ne lelje a czikória-termesztésnek hazánkban való elterjesztésére. De még azt a csekélységet, amivel hasznára lehetne az országnak, még azt is Ausztria és pláne a vámkülföldről importálja. Nem a gazdaközönséget, de a gyárvezetőséget terheli mulasztás e részben és morális felelősség. Kemény Ármin dr., B435 GAZDASÁGI NÖVÉNYTAN. Rovatvezető: Linhart György. A hámozott répamagról. Újabb időben növekvő érdeklődés nyilvánul meg a hámozott répamag iránt, amely a hámozatlan maggal szemben különös előnyöket nyújt. A répamag hámozásának eszméje tőlem származik. Azok a vizsgálatok, melyeket a répamagvak, illetve a répacskrák betegségeinek kutatására végeztem, hoztak engem a répamag hámozásának gondolatára. Azt találtam ugyanis, hogy a répamag, illetve a répagomoly nem ritkán olyan gombák és baktériumok csiráit tartalmazza, amelyek a magból fejlődő csiranövényre károsan hatnak. E gombák és baktériumok főleg a répagomoly külsején vannak, de feltalálhatók olykor a gomoly belsejében is és pedig leginkább a külső burokban, amely az elparásodott virágrészekből (perigon) áll, sőt olykor mélyebbre is behatolnak a gomoly belsejébe, esetleg a költeménynyé vált termésfalba, sőt magába a tulajdonképpeni magba, illetve embrióba is. A gomoly elparásodott burkának mesterséges eltávolítása, tehát a gomoly hámozása által az ebben esetleg jelenlévő gombák és baktériumok is eltávolíttatnak s igy a hámozott magból a csírázáskor fejlődő csiranövények kevésbbé lesznek a fertőzés veszélyének kitéve. A fertőzés veszélyét még jobban csökkenthetjük, ha a hámozott répamagot csávázzuk s ezáltal azokat a gombákat és baktériumokat, melyek a hámozás alkalmával a perigon porával a mag felületéhez tapadtak, avagy esetleg a lehámozott mag termésfalának külső részeiben vannak, elöljük. A répamag hámozása nagyban egy külön e czélra szerkesztett hámozógép segélyével történik, aminél arra kell ügyelni, hogy a mag hámozásánál a magház fedele le ne dörzsöltessék, mert ez esetben a mag kiesik a gomolyból. Ha pedig a magház fedelét a hámozás erősen megsérti, akkor a csávázás alkalmával szenved a mag. A hámozás folytán mintegy 20—25%-ot veszít a répamag súlyából, miért is a hámozott répamagból 20—25°/0-kal kevesebb vetőmag szükségeltetik. A répamagot, legyen az hámozott vagy hámozatlan, különféleképpen lehet csávázni. Én 1—2°/o-os rézgaliczoldatot használtam e czélra, amelyben a magot 10 órán át áztattam. Csávázási kísérleteim szerint azonban akár 20 órán át is lehet a hámozatlan magot csávázni anélkül, hogy csiraképessége szenvedne. A rézgaliczoldat többszöri csávázásra is használható. Az oldatból kikerülő magot tiszta vízben meg kell mosni s aztán vagy a levegőn, vagy ami sokkal jobb, egy e czélra szerkesztett szárító kamrában lassan és óvatosan meg kell szárítani. Ez utóbbi esetben szabályozhatjuk a szárítás mérvét, hogy a megszárított mag víztartalma körülbelül 12%, avagy még kevesebb legyen. Az ily módon kezelt magnak feltűnően növekszik a csirázási esélye, vagyis rövidebb idő alatt jobban és egyenletesebben csírázik, mint ugyanazon mintából származó nem kezelt mag. Ezt a nagyobb csirázási esélyt nemcsak mesterséges csiráztatásnál tünteti fel a mag, hanem künn a szabadban is, főleg akkor, ha a talaj kissé szárazabb. Ez esetben a hámozott, avagy hámozott és csávázott mag néhány nappal hamarább kel ki, mint a nem hámozott. Ez a HEUCKE A. Hausneindorf-i gőzekegyáros több mint 20 éven át bevált kitűnő rendszerinti mozdonyokat, gőzeke mozdonyokat és teljes gőzeke készleteket szállít. További felvilágosítással és ajánlattal készséggel szolgál magyarországi vezérképviselete, a Komárom-vidéki takarékpénztár részvénytársaság Komáromban. *** Kedvező fizetési feltételek.