Köztelek – 1915. 1-26. szám
1915-02-20 / 8. szám
8. SZÁM 25-IK ÉVFOLYAM. KÖZTELEK, 1915. FEBRUÁR HÓ 20. hogy alig igényel nagyobb befektetést vagy külön szakerőt, valóban meg kellene vele próbálkozni minden értelmes gazdának, kiváltképpen most, midőn minden törekvésünknek a több, a jobb, az értékesebb és ebből folyólag a nagyobb jövedelmet biztosító áru előállítása felé kell irányulnia. A korai burgonyánál túltermeléstől tartani nem kell, mert egyrészt ma arról még szó sem lehet, mivel piacunkat korai burgonyával majdnem teljesen a külföld látja el, másrészről meg a burgonya hosszabb ideig is eltartható, sőt ha valaha bekövetkezne az az idő, hogy zsenge állapotban nem értékesíthetnek, teljesen beeredett állapotában is visszatéríti a reáfordított költségeket. A talaj további kihasználásánál pedig még az is figyelembe veendő, hogy a korai burgonya elég korán lekerül s utána késő őszi kert, kararábét, salátát, retket, céklát, tarlórépát, babot vagy fészektrágyába uborkát vethetünk. A 8—9. ábrán a valódi fehér hathetes burgonyát mutatom be és azt a nagyságot, amineket csiráztatás, illetve ültetés alá ki kell válogatnunk. Az egyik természet után rajzolt nagyobb mutatja a nagyságot, a másik ábrán látható a csirából induló apró életerős gyökér is, amely a földbe jutva azonnal köt. Innen származik az előcsiráztatás legfőbb előnye. Az előcsiráztatás egyéb előnyéről, a késői fajták tenyészidejének meghosszabbításáról, korábbi és tökéletesebb eredéséről jövő cikkemben fogok írni. L'huillier István. 5. Olyan személyek, akik valamiképpen a ragályanyaggal érintkezésbe jutottak, pl. az ellésnél való segédkezés, az elvetélt magzat eltakarítása közben stb., mossák meg gondosan kezeiket, ruhájukat és lábbelijüket. 6. Elvetélt teheneket nem szabad addig állásukba viszszaállítani, míg teljesen meg nem tisztultak, vagyis amíg a nemzőrészekből a kifolyás tökéletesen meg nem szűnt. 7. Elvetélt tehenet nem szabad az elvetélés után három hónapon belül bika alá bocsátani s mindenesetre nem addig, amig kifolyása nem szűnt meg tökéletesen. 8. Olyan teheneket, melyeknek kifolyását nem sikerült teljesen megszüntetni, csak vágóhídon tanácsos értékesíteni. teheneket, melyek már egyszer tanácsos megtartani. 9 Azokat a vagy kétszer elvetéltek, mert az ilyen állatok már kevésbbé hajlamosak újabb elvetélésre, mint újonnan beszerzett állatok. 10. Apaállatok, melyekre nézve fennforog a gyanú, hogy a bajt terjeszthetik, illetve melyek elvetélt teheneket fedeztek, kezelni kell oly módon, hogy a fityma szélein a szőröket lenyírjuk és a tasakot langyos fertőtlenítő folyadékkal kiöblítjük. A méh öblítésére alkalmas folyadékok : 7a—1%-os lyzol, 1A—1/a°/o-os septoform, 1%-os szódaoldat, 1:1000 káliumpermanganát, 1:8000 —10,000 szublimát, mely utóbbit friss esővízzel kell készíteni (erősebb oldat heves erőlködést vált ki). H. F. dr. 8. Korai hathetes burgonya hajtatásra legalkalmasabb természetes nagyságban. Védekezés a járványos ellen, elvetélés A főképpen tehenészetekben mindenfelé gyakori betegségről Hetzel Henrik, m. kir. főállatorvos, a „Köztelek" 1913. évi 73., 75. és 77. számaiban megjelent közleményében részletesen ismertette a fontosabb tudnivalókat s ezek között az ellene való védekezés módjait is. Aki tehát a baj természete, terjeszkedésének útjai és a védekezés felől alaposan tájékozódni óhajt, annak melegen ajánljuk e közlemény elolvasását, mert nagyon hasznos okulást fog belőle meríteni. Nem lesz azonban talán fölösleges, ha ezúttal közöljük a német császári egészségügyi hivatalnak következő útmutatását, mely röviden összefoglalja a védekezés szabályait s amelyet nemrég a gazdák között való terjesztés végett adtak ki. Eszerint a védekezés szabályai a következők: 1. Minden olyan tehenet, melyen készülő elvetélés jelei vehetők észre vagy amely már elvetélt, el kell különíteni. 2. Az elvetélt magzatot és annak burkait, szintúgy az elvetélt tehén állásából a magzatvízzel beszennyezett almot és trágyát, mésztejjel történt leöntés után azonnal mélyen el kell ásni. 3. Ha a méhlepény nem távozott el a kellő időben, akkor állatorvos távolítsa azt el. 4. Az elvetélt tehenek méhét alkalmas fertőtlenítő folyadékkal naponként egy-kétszer ki kell öblíteni, mégpedig úgy, hogy a folyadék a méh belsejét érje; kizárólag a hüvelynek öblítése céltalan. Ezenkívül ajánlatos a külső nemzőrészeket is hasonló időközökben lemosni. A mezei pocok tavaszi irtásának szervezése és végrehajtása. Mindenképpen kívánatos volna, hogy a pocokirtás ügye, ha már országos szabályozása nehézségekbe ütközik, legalább vármegyénként rendezve legyen. Ámde a mai időkben már nem gondolhatunk erre, kivált ha nem felejtjük el, hogy már csak 6, vagy legfeljebb 10 hét választ el a tavaszi pocokirtástól. Így tehát nincs más hátra, minthogy a nagyobb birtokosok egyenként, a kisgazdák pedig külön-külön csoportot alkotva, egyes kisközségben esetleg egy nagy csoportba szerveződve, készüljenek e munkára. Ha nincs rendelet, vagy parancs, pótolja azt a kör elhatározása. Az irtást az érdekeltek egy akarattal fogják elvégezni és az irtás munkáját egyöntetűen hajtják végre. A végrehajtásban segíteni kell a helyi hatóságnak is, mert csak ez ad nyomatékot a munkának. Igaz, hogy a mezőrendőrségi törvénynek a kártevő állatok irtásáról szóló szakaszok nem említik a mezei pockot névszerint, hogy ez is irtandó volna, de azért az még nem ok arra nézve, hogy a hatóság ne tegyen semmit. A mezei pocok napjainkban már elemi csapás és elemi csapás jelentőségével bír kivált a mostani időkben, tehát a tőle eredő bajok meggátlására mind a hatóságnak, mind a gazdának mindent el kell követniök s egyúttal együttesen kell eljárniok. A helyi hatóság feladata lesz, hogy megállapítsa az irtás idejét és kijelöli a helyi hatósági emberek közül azt, vagy azokat, aki, vagy akik az irtást vezetni fogják. Városokban a városi gazda, vagy a gazdasági tanácsos feladata az, aki mellé, ha nagy a határ, megfelelő segéderő adandó; kisközségekben a képviselőtestületi tagok (esküdtek stb.) bízandók meg e feladattal. A gazdaembernek ma sok a baja, gondja, ezt nem tagadja senki, de legyen gondja most a pocokra is! Az irtásnak legalkalmasabb ideje akkor jött el, amikor tavaszszal a gazdaságban a talaj megszikkadása után a rendes külső munka megkezdődött s a talajon száraz lábbal járni lehet és tart ez az időszak addig, amig nemcsak a vetés, hanem általában az összes növényzet nem kezd nőni annyira, hogy a mezei pocok tanyáit, útjait, de kivált a lyukját teljesen betakarja. Ebben az időben van a legkevesebb egér, mert a gyengéjét tönkretette a tél és a megmaradt java még nem kezdte a szaporodást és meglévő csekély számánál fogva pedig még nem is kezdhette az új kártevést. Az irtás anyaga az legyen, amit a pocokirtó szerek közül ma biztosan és mindenki megszerezhet. Már a múltkor mondottam, hogy kisgazda, vagy az együttesen védekező kisgazdák csoportja mérget semmiképpen sem kaphat; említettem azt is, hogy a széknéneg megszerzése, ámbár elegendő készlet van belőle, mert a földművelésügyi miniszter gondoskodott róla, a mai vasúti forgalmi viszonyok között csak kevés községre nézve lesz lehetséges. Mindezt figyelembe véve biztos pocokirtó eljárásunk, amelyre kis- és nagygazda egyformán számíthat, csak a pocok kiöntése és kiásása lesz. Bármilyen kezdetleges is ez az eljárás, igen nagy haszna az, hogy a hozzávaló munkaerő (asszony, leány, fiatalabb gyermek) akad még a mai megfogyott munkáskezek idején is. Ha együttesen és egy csapatban, valamint felfogadott munkásokkal történik az irtás, akkor természetesen gondoskodni kell már előre e munkások fizetéséről. Ezt az összeget előlegezi a helyi hatóság, vagy ha ez nem lehetséges, akkor a védekező gazdák, akik azt maguk között birtokuk arányában osztják fel. Ha a védekezés nem együttes, akkor természetesen minden gazda külön-külön gondoskodik a munkáskézről. Ahol lehetséges, hogy az irtás szénkéneggel történjék, ott gondoskodni kell már idejekorán ennek a beszerzéséről is. Ez utóbbi azonban nemcsak abból áll, hogy az illető megrendeli a legközelebbi szomszédos bizományi raktárból a 2—3 méter mázsa szénkéneget és megküldi mind az árát, mind a hordóbiztosító díjat, hanem gondoskodnia kell a szénkénegkannákról is, hogy azok is idejében meglegyenek. Ha ez megvan és bekövetkezett az irtás kedvező ideje (március havában, április elején), soron van az irtás végrehajtása. Ez utóbbi azzal kezdődik, hogy mindenki gondosan bejárja összes földjét és végigkutatja, hogy van-e rajta pocoktanya (túrás, ide-oda vezető pocokút, pocoklyuk már). Ha talál ilyet, megvizsgálja, hogy van-e még lakója, vagy a látható nyom csak régi? Ahol a pocok még él, ott útja még friss taposása és a lyuk bejárója előtt gyakran látható frissen kitúrt föld, amely még nem ázott szét, maga a bejáró pedig tiszta minden gaztól, pókszáltól és benne néha friss, zöld növényi részek 9. Korai hathetes burgonya erős főrügy csirával. 239