Köztelek – 1935. 55-104. szám

1935-07-07 / 55-56. szám

564 kat, az igásfogatok számát és az állattenyésztési viszonyokat. Az összeírás alkalmával a földművelésügyi minisz­ter, valamint egyesületünk is lelkesen buzdította a gazdaközönséget, hogy minél teljesebben azonosítsa magát kitűnő statisztikai hivatalunknak ezzel a leghatalmasabb munkálatával, amely semmiféle vonatkozásban nem használható fel adózási célokra, de amelynek pontossága és megbízhatósága első­sorban gazdaérdek. Az összeírás megtörtént, a fel­dolgozás folyamatban van és nagy érdeklődéssel várjuk az eredmények közlését. Az általános mezőgazdasági összeíráson kívül számos más fontos adatgyűjtés is szerepel a munka­tervben, közöttük több olyan is, amelyet a gyakor­lati szükségességtől vezettetve, újonnan állított be a Központi Statisztikai Hivatal. A mezőgazdaságot nagyon közelről érdekli többek között az árstatisz­tikai adatgyűjtés, amelyet a munkaterv szerint a hivatal a folyó év őszétől kezdődőleg nagymérték­ben ki fog tágítani s a nagykereskedelmi indexek összeállítását körülbelül 400—500 árucikkre kiter­jesztve fogja ezentúl végezni. Ezt az elhatáro­zást csak őszinte örömmel üdvözölhetjük. De ha már a Statisztikai Hivatalnak ennyire kibővült adat­gyűjtemény fog ezentúl rendelkezésére állani, akkor nagyon kívánatos volna, hogy a Statisztikai Hivatal munkássága ez adatok felhasználásával kiterjedjen a mezőgazdasági termelést oly közelről érintő agrár­olló alakulásának havonkinti kimutatására is. Úgy gondoljuk, hogy a gyűjtött árstatisztikai adatokból kiválogatva, a Statisztikai Hivatal havonkint közölné egyrészt a mezőgazdaság és állattenyésztés legfőbb termékeinek árából s ezeknek a világháború előtti árakkal való szembeállításából nyert indexszámot, másrészt pedig a mezőgazdasági termeléshez szük­séges iparcikkek és nyersanyagok, valamint a sze­mélyi használati cikkek árának a békebeli árakhoz viszonyított indexszámát. Ez az egybevetés tünteti fel rendszeresen, időszakonként feldolgozva a mező­gazdasági termelés folytatásához szükséges cikkek beszerzési ára és a mezőgazdaság által termelt ter­mékek eladási ára között a békebeli árviszonyokhoz képest bekövetkezett eltolódást. Elég volna talán a legfontosabb 25—30 mezőgazdasági és állattenyész­tési termék árának alakulását, másrészt a mezőgazda­sági üzemek által leggyakrabban felhasznált üzem­anyagok és a gazdák és a mezőgazdasági munkások személyes szükségleti cikkeinek sorából kiválasztott ugyancsak 25—30 árucikknek áralakulását feltün­tetni és a békebeli árakkal összehasonlítani. Hogy azonban az agrárolló egyúttal hű képet adjon a mezőgazdasági népesség vásárlóerejének alakulá­sáról is, amint ezt a Magyar Gazdaságkutató Intézet kitűnő helyzetjelentései magánadatgyűjtés alapján már évek óta feltüntetik, figyelembe kellene venni azt is, hogy az egyes mezőgazdasági termények és termékek mily mennyiségben kerülnek a piacra, hogy tehát a mezőgazdasági üzemek jövedelmező­ségében az egyes termények árváltozásai milyen mértékig érvényesülnek. A békebeli árakhoz képest mezőgazdasági terményeink nagy részének ára oly nagy mértékben csökkent, hogy ezeket az árválto­zásokat hiteles adatgyűjtés segítségével rendszeresen kimutatni nagyon fontos volna s az agrárollóra vonatkozó statisztika a mezőgazdaság termelési költségeinek alakulását is világosabban tüntetné fel az elfogulatlan közvélemény előtt. Reméljük, hogy az árstatisztikai adatgyűjtés keretében ez az elgondolásunk is helyet talál. Általában nagy elismeréssel kell megemlékeznünk a Központi Statisztikai Hivatal szakszerű és szor­galmas, kiváló működéséről, mely egyrészt a munka­terv összeállításában és az adatgyűjtések végre­hajtásában, másrészt pedig szakszerű és gyors feldolgozásokban nyilatkozik meg. Különös érdek­lődésünkre tarthat még számot a külkereskedelmi forgalomra vonatkozó adatgyűjtés, továbbá a hitel­intézeti statisztika, a titkárstatisztika és a mezőgazda­sági munkaközvetítési statisztika. Az utóbbi kap­csán nem mulaszthatjuk el, hogy fel ne elevenítsük már a múlt évben az Országos Statisztikai Tanács elé terjesztett javaslatunkat a mezőgazdasági munka­bérekről és cselédbérekről jelenleg a földművelés­ügyi minisztérium által folytatott adatgyűjtésnek kiegészítése érdekében. Évek óta aggódva figyeljük, mennyire igyekszik a Genfben működő Nemzetközi Munkaügyi Hivatal hatáskörét a mezőgazdasági munkáskérdésre is kiterjeszteni. Ehhez legutóbb jogalapot is szerzett a Nemzetek Szövetségének ama hivatalos megállapítása révén, hogy a Nemzet­közi Munkaügyi Hivatal alapokmányának angol és francia nyelvű szövegei közül az angol szöveg a mérvadó, amelynek alapján pedig a mezőgazdasági termelő munka is bele­foglalható a hivatal hatás­körébe. Éppen ezért valószínű, hogy a munkabér­statisztikai adatgyűjtést rövidesen ki fogják terjesz­teni a mezőgazdasági munkára is. Ebben az esetben pedig nagyon kívánatos volna, hogy saját hivatalos felvételünk álljon rendelkezésre, amely figyelemmel van arra, hogy mezőgazdasági munkarendszerünk merőben eltér a nyugateurópai államokétól, minthogy nálunk egész mezőgazdasági termelésünkben úgy­szólván általános a terménybér vagy a terményrész és igen kis szerepet játszik viszonylag a készpénzbér, amelyet kiegészítenek a munkaadó szociális terhei. Ha tehát munkabérstatisztikánk a mezőgazdasági munkavállalók valóságos munkabérkeresetét kívánja feltüntetni, elsősorban a részesművelésnek pontos felderítésére kell törekednie. Figyelembe veendő ugyanis, hogy a terménybér és a részesművelési rendszer jobban biztosítja mezőgazdasági munkás­ságunk élelmezését, mint a készpénzbér, továbbá a részesművelés a mezőgazdasági­ munkásságot a legszorosabb érdekközösségbe vonja a munkaadó földtulajdonossal, mert hiszen a földbirtok terményei­ből minden munkás aránylagosan részesedik s igy a mezőgazdasági termények árának alakulása rész­keresményük erejéig a munkásokat is közvetlenül érdekli. A felhozott okokra való tekintettel kívánatos volna, hogy a földművelésügyi minisztérium által eddig is teljes elismerésre méltó buzgalommal és pon­tossággal gyűjtött mezőgazdasági munkabérstatiszti­kai felvételek részletesebben tüntetnék fel a részes ara­tók számát, az egy-egy kaszára eső területet és gabona­keresményt, továbbá ugyanígy a kukorica, cukorrépa, takarmányrépa, burgonya és egyéb kapásnövények részes művelésére vonatkozó adatokat. Felderítendő volna az is, mennyit tett ki területileg és a keresmény mennyisége szerint a részes kaszálás, mennyit tesz ki az aratómunkásoknak, gazdasági cselédeknek, sommás munkásokak s a gazdasági alkalmazottaknak kiadott terményjárandóság és konvenciós föld, továbbá, hogy mi az értéke a terményeken kívül kiadott egyéb ter­mészetbeni járandóságoknak, vagy az azok helyett megállapított váltságoknak, továbbá mi a biztosított állattartás egyenértéke ? Végül célszerű volna kimu­tatni a mezőgazdasági napszámbéreknek mindenkori kenyérgabona egyenértékét. E kérdések egy részére a most feldolgozás alatt álló általános mezőgazdasági összeírás igen tanulságos adatokat fog szolgáltatni, de annál kívánatosabbnak tartanák, hogy a statiszti­kai munkaterv állandóan és rendszeresen felölelje a mezőgazdasági munkabérstatisztikát is. (—1 —1 dr.) Felár és devizapolitika. Az Országos Magyar Gazdasági Egyesület köz­gazdasági szakosztályában néhány nappal ezelőtt Koós Zoltán dr. felsőházi tag tartott előadást „A mező­gazdasági terményértékesítés és kivitel valutapolitikai vonatkozásai" címmel. A magas nívójú előadást a gazdaközönség élénk tetszéssel fogadta. Az előadás nagy sikere egyrészt annak tulajdonítható, hogy komoly élvezet volt az előadó logikusan felépített — s a nehéz tém­a ellenére — oly világosan ismertetett gondolatmenetét követni, másrészt, mert azt bizo­nyította, amit a gazdaközönség már régen érez, hogy a mezőgazdaság exportcikkeiért nem kapja meg azt a felárat, amit más termelési ágak kapnak. Az előadást követő vitában többen rámutattak arra, hogy a mezőgazdaság már évek óta veszteséggel dolgozik, de ha megkapná azt a felárat, amit mások kapnak, úgy kielégítő eredménnyel tudná üzemét folytatni. A mezőgazdaságot nem mezőgazdasággal így szembeállítani talán nem teljesen megokolt, mert vannak mezőgazdasági termények, amelyek kevesebb felárat kapnak ugyan, de adóvisszatérítést, vagy más támogatást élveznek. Végeredményben nem a táma­ KÖZTELEK, 1935 JULIUS 14. '57—58. SZÁM 45-IK ÉVFOLYAMo­ gatás neve, hanem annak mérve és értéke az irány­adó. Mégis zavarja és megnehezíti a termelést és exportot, ha minden árunál más a külföldi fizetési eszköz értéke és kétségtelenül vannak iparcikkek, amelyek nagyobb támogatást élveznek, mint a mező­gazdaság produktumai általában. De a mostani rendszernek nemcsak az a hibája, hogy igazságtalan, hanem súlyosan esik latba az is, hogy alkalmat ad arra, hogy termelésünket irracio­nális és helytelen irányba terelje. Ez úgy a mező­gazdasági és más termelési ágak közötti viszonyban, mint a mezőgazdaság különböző ágai között is meg­történhet. Ha például a lenmag exportjáért 100%, a köles vagy napraforgó exportjáért 35% a felár, úgy az előbbit lehet, az utóbbiakat nem lehet kivinni az országból. A termelés el fog tolódni olyképpen, hogy a magas felárral bíró cikket többen, az alacsony felárat élvező cikket pedig kevesebben fogják termelni. Ha ananászexportnál teszem azt 300% volna a felár, úgy a magyar gazdaközönség talán rentábilisabban termelhetne ananászt, mint Ilavai. Nem kell bizo­nyítani, hogy ez a termelés irracionális volna. Az ország egyetemes érdeke, hogy a felár minél kisebb legyen, mert hiszen annak terhét vagy a nyersanyag­importőr viseli, aki ezt a fogyasztókra kénytelen át­hárítani, vagy pedig az államkassza juttatja vala­milyen formában az exportőrhöz s akkor az adózókat terheli. Ha tehát — hogy az előbbi példánál marad­jak — kölest és napraforgót 50% felárral lehetne kivinni, amikor ez a ma megállapított 35%-kal lehetetlen, vájjon nem látszik-e helyesebbnek a fel­árat itt emelni, mint más árunál 100% felárat adni. Ha Koós Zoltán dr. kívánsága szerint minden áruért fizetett felár egyforma lenne — mondjuk például 50% —, úgy a köles és napraforgó kimenne az ország­ból és a lenmag nem. Termelésünk alkalmazkodna földünk minőségéhez, klimatikus viszonyaihoz stb. s a természet által megadott helyzetünkben azt ter­melnénk, amit aránylag olcsón tudunk termelni. A változó felár, melynek megállapítására objektív érv nem létezik, a legjobb akarat mellett is mindig önkényes megállapítás. Ez hamis irányt adhat ter­melésünknek és csökkenti a nemzeti jövedelmet. Prónay György báró volt az egyetlen, aki — saját szavai szerint — nem értett egyet az előadóval. Az ellentét azonban itt is csak látszólagos, mert Prónay György báró is végeredményben a sokfajta pengő ellen foglalt állást. Prónay báró különben energikusan vitatta a pengő értékállandóságát és az előadás hibá­jának tekinti, hogy Koós Zoltán dr. egész elgondo­lását erre, sőt a pengő értékének emelkedésére építi fel. Szerény nézetem szerint, ha valamely érték emel­kedéséről, vagy csökkenéséről van szó, úgy precíz elgondolás szükségessé teszi annak a megállapítását, hogy ez az érték mihez képest emelkedett, vagy csökkent. Emelkedése vagy csökkenése valamely ér­téknek mindig csak viszonylagos lehet. Prónay báró természetesnek tartja, hogy a pengőt az arany érté­kével kell szembeállítani és így helyesen állapítja meg, hogy a pengő az arany értékéhez képest csök­kent. De téves az az elgondolása, hogy egy fizetési eszköz értékét csak arannyal lehet összehasonlítani. Koós Zoltán dr. kifejezetten meg is mondotta, hogy a pengő értékét az áru­indexszel hasonlítja össze és így természetesen neki is igaza van, amikor ily módon a pengő értékének emelkedését állapítja meg. Lehet vitás annak a megállapítása, hogy mi a helyes érték­mérő, de nem vitás, hogy bármit lehet értékmérőül alkalmazni, ha ezt az értékmérőt kifejezetten megneve­zik. Különben, hogy Koós Zoltán dr. felfogása meny­nyire megokolt, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy az angol font értékét már hosszú idők óta az áru­index szerint változtatják, illetve stabilizálják. De a modern nemzetgazdaságtan kiváló szakemberei kö­zül is sokan az áru­indexet tartják a „legkevésbbé rossz" értékmérő alapnak. Kívánatos volna, hogy a kormány, amelynek — el­ismeréssel állapítom meg — több képviselője jelen volt az előadáson, megszívlelje Koós Zoltán dr. szavait és a gazdaközönség régóta hangoztatott kívánságait alapos meggondolás, sürgős intézkedés tárgyává tegye. (Hatvany Endre báró.) Küldjük legújabb gazdasági szakkönyvi jegyzékünket. "Pátria" Irodalmi Vállalat és Nyomdai Részv.­Társaság könyvosztálya, Budapest, IX. kerület, Üllői­ út 25. szám. Mindennemű mezőgazdasági gépmunkánál a legjobb eredményeket csak a világon mindenütt bevált SHELL üzem-és kenőanyagokkal érheti el! Forduljon DÍJTALAN műszaki QMK­ I A I D T BUDAPEST, V., JÓZSEF-TÉR 5. SZÁM tanácsért és felvilágosításért Cl­LLL !­V^V­/L-MU 11.- I. Telefon: "83-8-60­­­» Sürgönyeim: SHELL BUDAPEST KIRENDELTSÉGEKÉS LERAKATOK AZ ORSZÁGBAN MINDENÜTT!!

Next