Köztelek – 1935. 55-104. szám
1935-07-07 / 55-56. szám
564 kat, az igásfogatok számát és az állattenyésztési viszonyokat. Az összeírás alkalmával a földművelésügyi miniszter, valamint egyesületünk is lelkesen buzdította a gazdaközönséget, hogy minél teljesebben azonosítsa magát kitűnő statisztikai hivatalunknak ezzel a leghatalmasabb munkálatával, amely semmiféle vonatkozásban nem használható fel adózási célokra, de amelynek pontossága és megbízhatósága elsősorban gazdaérdek. Az összeírás megtörtént, a feldolgozás folyamatban van és nagy érdeklődéssel várjuk az eredmények közlését. Az általános mezőgazdasági összeíráson kívül számos más fontos adatgyűjtés is szerepel a munkatervben, közöttük több olyan is, amelyet a gyakorlati szükségességtől vezettetve, újonnan állított be a Központi Statisztikai Hivatal. A mezőgazdaságot nagyon közelről érdekli többek között az árstatisztikai adatgyűjtés, amelyet a munkaterv szerint a hivatal a folyó év őszétől kezdődőleg nagymértékben ki fog tágítani s a nagykereskedelmi indexek összeállítását körülbelül 400—500 árucikkre kiterjesztve fogja ezentúl végezni. Ezt az elhatározást csak őszinte örömmel üdvözölhetjük. De ha már a Statisztikai Hivatalnak ennyire kibővült adatgyűjtemény fog ezentúl rendelkezésére állani, akkor nagyon kívánatos volna, hogy a Statisztikai Hivatal munkássága ez adatok felhasználásával kiterjedjen a mezőgazdasági termelést oly közelről érintő agrárolló alakulásának havonkinti kimutatására is. Úgy gondoljuk, hogy a gyűjtött árstatisztikai adatokból kiválogatva, a Statisztikai Hivatal havonkint közölné egyrészt a mezőgazdaság és állattenyésztés legfőbb termékeinek árából s ezeknek a világháború előtti árakkal való szembeállításából nyert indexszámot, másrészt pedig a mezőgazdasági termeléshez szükséges iparcikkek és nyersanyagok, valamint a személyi használati cikkek árának a békebeli árakhoz viszonyított indexszámát. Ez az egybevetés tünteti fel rendszeresen, időszakonként feldolgozva a mezőgazdasági termelés folytatásához szükséges cikkek beszerzési ára és a mezőgazdaság által termelt termékek eladási ára között a békebeli árviszonyokhoz képest bekövetkezett eltolódást. Elég volna talán a legfontosabb 25—30 mezőgazdasági és állattenyésztési termék árának alakulását, másrészt a mezőgazdasági üzemek által leggyakrabban felhasznált üzemanyagok és a gazdák és a mezőgazdasági munkások személyes szükségleti cikkeinek sorából kiválasztott ugyancsak 25—30 árucikknek áralakulását feltüntetni és a békebeli árakkal összehasonlítani. Hogy azonban az agrárolló egyúttal hű képet adjon a mezőgazdasági népesség vásárlóerejének alakulásáról is, amint ezt a Magyar Gazdaságkutató Intézet kitűnő helyzetjelentései magánadatgyűjtés alapján már évek óta feltüntetik, figyelembe kellene venni azt is, hogy az egyes mezőgazdasági termények és termékek mily mennyiségben kerülnek a piacra, hogy tehát a mezőgazdasági üzemek jövedelmezőségében az egyes termények árváltozásai milyen mértékig érvényesülnek. A békebeli árakhoz képest mezőgazdasági terményeink nagy részének ára oly nagy mértékben csökkent, hogy ezeket az árváltozásokat hiteles adatgyűjtés segítségével rendszeresen kimutatni nagyon fontos volna s az agrárollóra vonatkozó statisztika a mezőgazdaság termelési költségeinek alakulását is világosabban tüntetné fel az elfogulatlan közvélemény előtt. Reméljük, hogy az árstatisztikai adatgyűjtés keretében ez az elgondolásunk is helyet talál. Általában nagy elismeréssel kell megemlékeznünk a Központi Statisztikai Hivatal szakszerű és szorgalmas, kiváló működéséről, mely egyrészt a munkaterv összeállításában és az adatgyűjtések végrehajtásában, másrészt pedig szakszerű és gyors feldolgozásokban nyilatkozik meg. Különös érdeklődésünkre tarthat még számot a külkereskedelmi forgalomra vonatkozó adatgyűjtés, továbbá a hitelintézeti statisztika, a titkárstatisztika és a mezőgazdasági munkaközvetítési statisztika. Az utóbbi kapcsán nem mulaszthatjuk el, hogy fel ne elevenítsük már a múlt évben az Országos Statisztikai Tanács elé terjesztett javaslatunkat a mezőgazdasági munkabérekről és cselédbérekről jelenleg a földművelésügyi minisztérium által folytatott adatgyűjtésnek kiegészítése érdekében. Évek óta aggódva figyeljük, mennyire igyekszik a Genfben működő Nemzetközi Munkaügyi Hivatal hatáskörét a mezőgazdasági munkáskérdésre is kiterjeszteni. Ehhez legutóbb jogalapot is szerzett a Nemzetek Szövetségének ama hivatalos megállapítása révén, hogy a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal alapokmányának angol és francia nyelvű szövegei közül az angol szöveg a mérvadó, amelynek alapján pedig a mezőgazdasági termelő munka is belefoglalható a hivatal hatáskörébe. Éppen ezért valószínű, hogy a munkabérstatisztikai adatgyűjtést rövidesen ki fogják terjeszteni a mezőgazdasági munkára is. Ebben az esetben pedig nagyon kívánatos volna, hogy saját hivatalos felvételünk álljon rendelkezésre, amely figyelemmel van arra, hogy mezőgazdasági munkarendszerünk merőben eltér a nyugateurópai államokétól, minthogy nálunk egész mezőgazdasági termelésünkben úgyszólván általános a terménybér vagy a terményrész és igen kis szerepet játszik viszonylag a készpénzbér, amelyet kiegészítenek a munkaadó szociális terhei. Ha tehát munkabérstatisztikánk a mezőgazdasági munkavállalók valóságos munkabérkeresetét kívánja feltüntetni, elsősorban a részesművelésnek pontos felderítésére kell törekednie. Figyelembe veendő ugyanis, hogy a terménybér és a részesművelési rendszer jobban biztosítja mezőgazdasági munkásságunk élelmezését, mint a készpénzbér, továbbá a részesművelés a mezőgazdasági munkásságot a legszorosabb érdekközösségbe vonja a munkaadó földtulajdonossal, mert hiszen a földbirtok terményeiből minden munkás aránylagosan részesedik s igy a mezőgazdasági termények árának alakulása részkeresményük erejéig a munkásokat is közvetlenül érdekli. A felhozott okokra való tekintettel kívánatos volna, hogy a földművelésügyi minisztérium által eddig is teljes elismerésre méltó buzgalommal és pontossággal gyűjtött mezőgazdasági munkabérstatisztikai felvételek részletesebben tüntetnék fel a részes aratók számát, az egy-egy kaszára eső területet és gabonakeresményt, továbbá ugyanígy a kukorica, cukorrépa, takarmányrépa, burgonya és egyéb kapásnövények részes művelésére vonatkozó adatokat. Felderítendő volna az is, mennyit tett ki területileg és a keresmény mennyisége szerint a részes kaszálás, mennyit tesz ki az aratómunkásoknak, gazdasági cselédeknek, sommás munkásokak s a gazdasági alkalmazottaknak kiadott terményjárandóság és konvenciós föld, továbbá, hogy mi az értéke a terményeken kívül kiadott egyéb természetbeni járandóságoknak, vagy az azok helyett megállapított váltságoknak, továbbá mi a biztosított állattartás egyenértéke ? Végül célszerű volna kimutatni a mezőgazdasági napszámbéreknek mindenkori kenyérgabona egyenértékét. E kérdések egy részére a most feldolgozás alatt álló általános mezőgazdasági összeírás igen tanulságos adatokat fog szolgáltatni, de annál kívánatosabbnak tartanák, hogy a statisztikai munkaterv állandóan és rendszeresen felölelje a mezőgazdasági munkabérstatisztikát is. (—1 —1 dr.) Felár és devizapolitika. Az Országos Magyar Gazdasági Egyesület közgazdasági szakosztályában néhány nappal ezelőtt Koós Zoltán dr. felsőházi tag tartott előadást „A mezőgazdasági terményértékesítés és kivitel valutapolitikai vonatkozásai" címmel. A magas nívójú előadást a gazdaközönség élénk tetszéssel fogadta. Az előadás nagy sikere egyrészt annak tulajdonítható, hogy komoly élvezet volt az előadó logikusan felépített — s a nehéz téma ellenére — oly világosan ismertetett gondolatmenetét követni, másrészt, mert azt bizonyította, amit a gazdaközönség már régen érez, hogy a mezőgazdaság exportcikkeiért nem kapja meg azt a felárat, amit más termelési ágak kapnak. Az előadást követő vitában többen rámutattak arra, hogy a mezőgazdaság már évek óta veszteséggel dolgozik, de ha megkapná azt a felárat, amit mások kapnak, úgy kielégítő eredménnyel tudná üzemét folytatni. A mezőgazdaságot nem mezőgazdasággal így szembeállítani talán nem teljesen megokolt, mert vannak mezőgazdasági termények, amelyek kevesebb felárat kapnak ugyan, de adóvisszatérítést, vagy más támogatást élveznek. Végeredményben nem a táma KÖZTELEK, 1935 JULIUS 14. '57—58. SZÁM 45-IK ÉVFOLYAMo gatás neve, hanem annak mérve és értéke az irányadó. Mégis zavarja és megnehezíti a termelést és exportot, ha minden árunál más a külföldi fizetési eszköz értéke és kétségtelenül vannak iparcikkek, amelyek nagyobb támogatást élveznek, mint a mezőgazdaság produktumai általában. De a mostani rendszernek nemcsak az a hibája, hogy igazságtalan, hanem súlyosan esik latba az is, hogy alkalmat ad arra, hogy termelésünket irracionális és helytelen irányba terelje. Ez úgy a mezőgazdasági és más termelési ágak közötti viszonyban, mint a mezőgazdaság különböző ágai között is megtörténhet. Ha például a lenmag exportjáért 100%, a köles vagy napraforgó exportjáért 35% a felár, úgy az előbbit lehet, az utóbbiakat nem lehet kivinni az országból. A termelés el fog tolódni olyképpen, hogy a magas felárral bíró cikket többen, az alacsony felárat élvező cikket pedig kevesebben fogják termelni. Ha ananászexportnál teszem azt 300% volna a felár, úgy a magyar gazdaközönség talán rentábilisabban termelhetne ananászt, mint Ilavai. Nem kell bizonyítani, hogy ez a termelés irracionális volna. Az ország egyetemes érdeke, hogy a felár minél kisebb legyen, mert hiszen annak terhét vagy a nyersanyagimportőr viseli, aki ezt a fogyasztókra kénytelen áthárítani, vagy pedig az államkassza juttatja valamilyen formában az exportőrhöz s akkor az adózókat terheli. Ha tehát — hogy az előbbi példánál maradjak — kölest és napraforgót 50% felárral lehetne kivinni, amikor ez a ma megállapított 35%-kal lehetetlen, vájjon nem látszik-e helyesebbnek a felárat itt emelni, mint más árunál 100% felárat adni. Ha Koós Zoltán dr. kívánsága szerint minden áruért fizetett felár egyforma lenne — mondjuk például 50% —, úgy a köles és napraforgó kimenne az országból és a lenmag nem. Termelésünk alkalmazkodna földünk minőségéhez, klimatikus viszonyaihoz stb. s a természet által megadott helyzetünkben azt termelnénk, amit aránylag olcsón tudunk termelni. A változó felár, melynek megállapítására objektív érv nem létezik, a legjobb akarat mellett is mindig önkényes megállapítás. Ez hamis irányt adhat termelésünknek és csökkenti a nemzeti jövedelmet. Prónay György báró volt az egyetlen, aki — saját szavai szerint — nem értett egyet az előadóval. Az ellentét azonban itt is csak látszólagos, mert Prónay György báró is végeredményben a sokfajta pengő ellen foglalt állást. Prónay báró különben energikusan vitatta a pengő értékállandóságát és az előadás hibájának tekinti, hogy Koós Zoltán dr. egész elgondolását erre, sőt a pengő értékének emelkedésére építi fel. Szerény nézetem szerint, ha valamely érték emelkedéséről, vagy csökkenéséről van szó, úgy precíz elgondolás szükségessé teszi annak a megállapítását, hogy ez az érték mihez képest emelkedett, vagy csökkent. Emelkedése vagy csökkenése valamely értéknek mindig csak viszonylagos lehet. Prónay báró természetesnek tartja, hogy a pengőt az arany értékével kell szembeállítani és így helyesen állapítja meg, hogy a pengő az arany értékéhez képest csökkent. De téves az az elgondolása, hogy egy fizetési eszköz értékét csak arannyal lehet összehasonlítani. Koós Zoltán dr. kifejezetten meg is mondotta, hogy a pengő értékét az áruindexszel hasonlítja össze és így természetesen neki is igaza van, amikor ily módon a pengő értékének emelkedését állapítja meg. Lehet vitás annak a megállapítása, hogy mi a helyes értékmérő, de nem vitás, hogy bármit lehet értékmérőül alkalmazni, ha ezt az értékmérőt kifejezetten megnevezik. Különben, hogy Koós Zoltán dr. felfogása menynyire megokolt, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy az angol font értékét már hosszú idők óta az áruindex szerint változtatják, illetve stabilizálják. De a modern nemzetgazdaságtan kiváló szakemberei közül is sokan az áruindexet tartják a „legkevésbbé rossz" értékmérő alapnak. Kívánatos volna, hogy a kormány, amelynek — elismeréssel állapítom meg — több képviselője jelen volt az előadáson, megszívlelje Koós Zoltán dr. szavait és a gazdaközönség régóta hangoztatott kívánságait alapos meggondolás, sürgős intézkedés tárgyává tegye. (Hatvany Endre báró.) Küldjük legújabb gazdasági szakkönyvi jegyzékünket. "Pátria" Irodalmi Vállalat és Nyomdai Részv.Társaság könyvosztálya, Budapest, IX. kerület, Üllői út 25. szám. Mindennemű mezőgazdasági gépmunkánál a legjobb eredményeket csak a világon mindenütt bevált SHELL üzem-és kenőanyagokkal érheti el! Forduljon DÍJTALAN műszaki QMK I A I D T BUDAPEST, V., JÓZSEF-TÉR 5. SZÁM tanácsért és felvilágosításért ClLLL !V^V/L-MU 11.- I. Telefon: "83-8-60» Sürgönyeim: SHELL BUDAPEST KIRENDELTSÉGEKÉS LERAKATOK AZ ORSZÁGBAN MINDENÜTT!!