Közút, 1994 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1994-04-01 / 4. szám

­­amellett a funkciójukat is mara­déktalanul ellátják. előző gondolatokhoz kap­csolódva talán nem tűnik felesle­gesnek a budapesti Dunahidak történetéből néhány eseményt, adatot felidézni. Mint ez közismert, a Lánchíd volt az első állandó híd a Dunán. Hajóhidak, ideiglenes hidak már léteztek a folyón a korábbi száza­dokban is, sőt hídalapozásra szol­gáló facölöpöket is találtak Óbuda magasságában medertisztítás al­kalmával. Budapest városképé­hez szervesen hozzátartozik a Lánchíd látványa, amely nélkül el sem tudnánk képzelni a Duna­­partot, a Parlamentet vagy a Vár­negyedet. Pedig a híd építésének előkészítése során nem volt ez természetes, és nagy viták előzték meg a végleges döntést. A két angol szakértő, Bennie Georg és Albano, akiket felkértek, a terv­­változatok kidolgozásával négy javaslatot készítettek. A négyféle híd a következő volt: háromnyílá­sú függőhíd, kétnyílású függőhíd, ötnyílású öntöttvas ívhíd, 7 nyílá­sú kőhíd. Javaslat készült még 60 öles nyílásokkal rendelkező ún. ív­­függőhídra, amely már megépült Herkulesfürdőn és Karánsebesen kisebb méretekkel. Ha az 1838. évi rendkívüli árvíz elmarad vagy más időpontban kö­vetkezik be, amely miatt elvetet­ték a többnyílású megoldást, és más híd épül, mint a jelenlegi lát­ványt nyújtó, talán egészen más­képp alakul a városkép. A híd formálja és alakítja a környezetét, különösen egy nagy folyamhíd. A látványa és megjelenése, hangulata meg­szabja, hogy mi építhető meg a vonzáskörzetében. Esztétikai léptéket ad, amelyhez viszo­nyul minden más építmény, ami később épül. Ugyanez a gondolatmenet érvé­nyes természetesen a többi hídra is. A Margit-híd, Erzsébet-híd vagy a Szabadság-híd a korukra jel­lemző ízléssel és díszítésekkel, de harmóniában egymással és környezetükkel, egybenőttek a várossal, az itt lakók számára már elképzelhetetlen volna a hiánya akár egynek is. Nagyon valószínű, hogy ha a neobarokk Margit-híd vagy a szá­zadforduló stílusát tükröző régi Erzsébet-híd helyett a korabeli pályázatokon más hídtípust vá­lasztottak volna ki, azt is meg­­szokná a szem. Az is előbb-utóbb beleolvadna a környezetébe és másképpen alakítaná a városké­pet és magát a várost. A budapesti hídjainkkal sze­rencsénk volt olyan értelem­ben, hogy mai megítélésünk szerint jól sikerült alkotások, a város legértékesebb építmé­nyei közé tartoznak és környe­zetüket is értékessé emelték. Nem tolakodó módon jelennek meg, biztonság érzetét keltik, a könnyedség érződik rajtuk. Szinte kivétel nélkül műszaki újdonságokat tartalmaztak koruk­ban. A Lánchíd alapozása és 202,6 m-es középső nyílásmérete; a Margít-híd 30 fokos tengelytörése a szigetnél, eredetileg lapokra felfekvő ívszerkezete, nyíláson­ként változó mérete; az Erzsébet­­híd 290 m-es nyílásméretével hosszú ideig a világ legnagyobb lánchídja volt. A Vámház téri Ferenc József, illetve Szabadság-híd könnyed, karcsú rácsozásával, a Gerber­­csuklós középső kialakításával, hídfőknél való rejtett lehor­­ganyzásával e szerkezettípus kiemelkedően szép példája. Meg kell említeni még az Árpád-hidat, amely a hegesztett gerinclemezes kivitelével és nyí­lásméreteivel az átlagosnál je­lentősebb gerendahíd. Külön ér­deme, hogy nagy mérete ellenére egyszerű eleganciájával szinte észrevétlenül simul a környezeté­be. A többi Duna-híd is tartalmaz műszaki érdekességeket, újdon­ságokat, a vasúti hidak is, azon­ban itt nincs lehetőség ezek emlí­tésére. Яz a folyamat, amely jellem­zi a budapesti hidak építését, történetét, kötelezettséget ró azokra a döntési helyzetben lévő szakemberekre, akik részt vállalnak a további hidak építé­sének előkészítésében, megva­lósításában. Jelenleg is épül Dunahíd és a közeljövőben is, nemcsak Buda­pest területén. Nem gyakori eset az utóbbi években ilyen nagyszabású, a vá­ros képét, forgalmát, tehát a lako­sok életét a legközvetlenebbül érintő nagyberuházás véghezvite­le. A tervek kiválasztásánál nyilván azzal a felelősséggel fogják a végleges döntést hozni, hogy igen hosszú időre megszabják azt az irányt, amely felé az érintett város­rész fejlődhet. Ezen túlmenően je­lentős műszaki újdonságokat is el­várhatunk. Amint erre már történt utalás, a világban valósággal divat­tá vált a ferdekábeles, egy vagy többpilonos hídtípus, ebben a nyí­lástartományban. Sajnos több eset­ben ott is alkalmazták, ahol nem volt nyilvánvaló az előnye az adott helyen, de mindenképpen újdonsá­got akartak. ezünkben a műszaki fej­lődési láncba a ferdekábeles híd illeszkedik legjobban, amelynek bonyolult építése sem okozhat ki­viteli nehézséget. Látható, hogy a hidak sokkal többet jelentenek, mint két par­tot összekötő mérnöki mű­tárgyat, közlekedési létesít­ményt. Környezetünkbe be­épülve formálják, alakítják éle­tünket, mindennapi életünk ré­szévé válnak. A hidak nem egyszerűen csak hidak. KÖZÚT 25

Next