Közút, 1996 (5. évfolyam, 1-7. szám)
1996 / 4. szám
Hidászok harminchetedszer Elképzelhető, milyen sziszifuszi munka volt a tengeröblön egyenként áthúzni 22 ezer tonna összsúlyú drótszálat. Sorolhatnám még a híd személyi adatait, pl. összsúlya 811 ezer tonna, melyből szerkezeti acél 75 ezer tonna, ám ezek nem adnak választ arra, hogy miért csodálatos ez a híd. A válasz a környezettel és a híd belső harmóniájával magyarázható s ez az alkotóknak köszönhető. Már 1872-ben határozottan felmerült, hogy szükség lenne San Franciscónál áthidalni a tengeröblöt, ám a mérnökök jó része ezt lehetetlennek tartotta. Egy megszállott, ám a realitás talaján álló 28 éves mérnök, I.B. Strauss 1921-ben tervet készített és 27 millió dolláros költséget tartott reálisnak. 1930. november 4-én népszavazáson 145 ezer igennel és 47 ezer nemmel szavaztak a híd építésére, így 1933. január 5-én megkezdődhetett a munka, s 1937. május 27-én a gyalogosok népünnepély keretében vették birtokba a hidat. A híd megformálásában Strausson kívül több nagy hídtervező és I.F. Morrow építész is közreműködött. Azóta sok minden történt 1962-ben megünnepelték az akkor még világcsúcstartó híd 25. születésnapját. Hatalmas viharok miatt több ízben le kellett zárni a hidat, 1957-ben 5,5 (Richter-skála szerinti) földrengés rázta meg. 1987. május 24-én a gyalogosoké volt a híd, becslés szerint 300 ezren sétáltak önfeledten át az 50 éves hídon. Szomorú tény, hogy áldozatai is vannak a hídnak, átadása óta több mint 800-an követtek el öngyilkosságot a mélybe ugorva (1942-ben 44- en.) A híd azonban nem a gyász, hanem az öröm hídja, nemcsak évi 40 millió jármű veszi igénybe, kifizetve a 3 dolláros díjat, hanem a gyalogosok, kerékpárosok, akik csak nézelődnek, gyönyörködnek. A rengeteg érdekes adatból csak néhányat említettem, bízom benne, hogy többen kedvet kapva utánanéznek a hídépítés történetének. A Szabadság-hídhoz visszatérve nemcsak az én megítélésem szerint a Feketeházy János terveivel megépült Gerber-csuklós) Szabadság-híd a maga kategóriájában a világ egyik legszebb rácsos hídja, többek szerint a legszebb. Sajnos úgy látom, mi nem értékeljük úgy sem a hídjainkat, sem a hídtervezőket, hídépítőket, mint pl. az amerikaiak. J. B. Strauss szobra ott áll a Golden Gate mellett, s külön üzletben kaphatók kitűzők, képek, könyvek stb. a hídról, itthon pedig csak egy emléktáblán fedezhető fel az életében mellőzött, s szomorú sorsú, majdnem elfeledett nagy hídtervező. A pesti oldalon lévő vámházak üresen, lepusztultan állnak, pedig a híd centenáriumán illő lenne, nemcsak egy szakmai konferencián (1996. október 11-én lesz a Budapesti Műszaki Egyetemen) megemlékezni az első Duna hídról, mely teljesen magyar és világhírű alkotás, hanem kiállítás, kiadványok, népünnepély is indokolt lenne (a MC jegyében). Remélem, hogy a Főváros és lelkes szakemberek segítenek abban, hogy a nap mint nap látott 100 éves Duna hidunkat és a többit is ismerjük, becsüljük, legyünk rá, rájuk büszkék. A Golden Gate képe a 28.- 29. oldalon KÖZÚT 21