Krassó-Szörényi Lapok, 1930. január-március (52. évfolyam, 1-26. szám)
1930-01-01 / 1. szám
Szerda, 1930 január 1. az ellenzsés hrb: Egy évre ...... 200 lej. * Negyed évre . . . 50 lej. Fél évre................ 100 lej. * Egy hóra .... 17 lej. Külföldre negyedévenként 100 lej. elves szám érb *•- i*es. ÁRA 4 LEJ LVI. évf. I. sz. POLITIKAI LAP. Felelős szerkesztő: Arató Andor. Megjelenik minden csilléri5hin te pasilroap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: hU 3 0 3 -----Regele Ferdinand I. (Bonnaz)-ucca 20. sz.------TELEFON lél. Remélhetünk ? Itt az uj év! Uj reménységek hajnala. Uj bizakodások, uj nekikészülődések felkeltője ! Vájjon van-e jogunk nekünk is remélni, van-e okunk nekünk is bizakodni, lehet-e célja uj munkára készülésünknek? Nekünk mellőzötteknek, akik naprólnapra kell érezzük a harmadrendűség, a megtűrtség, a félretaszíttatás léleksorvasztó megnyilvánulásait. Nekünk, akiknek iskoláit úgy kezelik, mint leprások gyűjtőtáborát, akiknek kultúrmunkáját úgy tekintik, mint az államélet elleni destruktív törekvést, akiknek életmegnyilvánulásait annyiba veszik, mint halálraítélt gonosztevők élni akarását. Remélhetünk-e? Felcsillanhat-e szemeinkben az élet sugara, eltöltheti-e lelkünket az életben való bizakodás ereje, megfeszítheti-e izmainkat új akarások energiája ? Van-e létjogosultsága a kisebbségi polgárnak a soviniszta államberendezkedés kereteiben ? Nézzétek a természet leghitványabbnak tartott férgét, van-e létjogosultsága? Kérdezzétek meg a mezők virágait, van-e joguk virulni ? Kérdezzétek az ég madarait, van-e joguk röpködni, élni, énekelni ? Nézzétek a világegyetem legkisebb atomját, van-e célja létének? Semmi sincsen ok és cél nélkül, csak a teremtés koronájaként büszkélkedő ember élete volna cél nélkül való? A világ legkisebb parányának is be kell töltenie hivatását, csak az értelmével mindeneken felülemelkedő ember ne találja meg életcélját? Mireánk is munka vár az élet rögös vándorútján, cél áll előttünk, mely felé haladni kötelesség, nemes hivatás vár reánk, amely elől kitérni gyávaság. Akire pedig munka vár, akit kötelesség szólít a munka sorompójába, annak reménységre is van szüksége, hogy kitűzött célját eléri, hogy megfelel a tőle várt munkának. A kisebbségi polgárra kettőzött munka vár ez életben, tehát kettőzött reményre is van szüksége a munka országáján. Állampolgári kötelességeink mellett kötelességeink vannak saját magunkkal, saját elnyomott véreinkkel, saját élő nyelvünkkel és annak minden megnyilvánulásával szemben. Sok reménységre is van szükségünk. „Magyar nőnek lenni nagy és szép gondolat“, mondja a költő és ezt most kibővíthetjük: „Kisebbségi polgárnak lenni nagy és nemes feladat“. A kisebbségi polgárnak kettős kötelességteljesítése közben fokozottabb munkaenergiára, élesebb ítélőképességre, saját jogaiért való küzdelmében mások jogainak fokozottabb tiszteletben tartására van szüksége és épen ezért a kisebbségi polgár, aki kötelességeit híven teljesíti, értékesebb tagjává válik társadalmának és így általános szempontból is missziót teljesít, amelyet előbb-utóbb mindenkinek respektálni kell. Nagyszerű a mi élethivatásunk, töltsük azt be becsülettel és ha felismertük céljainkat, reménység tölti el szivünket az új év reggelén. Reménység, amelynek derengő sugara meg-aranyozza számunkra a küzdelem ködös hajnalát, erőt önt lelkünkbe a szenvedések elviselésére és a jól végzett munka után örömmel tölti el szívünket. Reméljünk tehát , használhatók nem lesznek, mert a rekvirálás ideje alatt olyan munkára használtatnak, illetve olyan fáradalmakat kell kiállaniok (a rendesnél sokkalta nagyobb terhek vonása, nehéz terepek stb.), amit azok meg nem szoktak. A Lugosi Kereskedők Egyesülete az érdekeltek, illetve a károsultak évek óta megismétlődő panaszai folytán kénytelen volt tehát ezen ügyben az Erdélyi és Bánáti Kereskedelmi Testületek Szövetségéhez fordulni, hogy a Szövetség tegye tanulmány tárgyává az ügyet és a kereskedelmi- és iparkamarákkal, a mezőgazdasági kamarákkal és az e tárgyban figyelembe jövő minden egyéb érdekképviselettel karöltve akciót kezdjen a rekvirálás eddigi rendszerének megváltoztatása iránt. Kétségtelen, hogy lehet módot találni arra, hogy a katonaság a hadgyakorlatok alkalmával a részére szükséges járművekhez és lovakhoz jusson anélkül, hogy az a magángazdaságoknak temérdek kárát vonná maga után. Meg lehetne talán a kérdést olyképen oldani, hogy a jármű és lótulajdonosok pénzbeli megváltás útján mentesíttetnének a rekvirálás alól. Esetleg az egyes községek bocsájtanák a katonaság rendelkezésére lóállományuk arányában a megfelelő számú járműveket és állatokat, vagy pedig a község által fizetendő megváltási összegből a katonaság maga szerezné be azokat. A kérdés mindenesetre van olyan fontos, hogy azzal az illetékes körök behatóan foglalkozzanak és egészen bizonyos, hogy fognak megfelelő expedienst találni. Ilagos Kereskedőst Egyesületének akciója a lórekvirálásokkal járó károk elhárítása végett. A legutóbbi katonai koncentráció alkalmával mezőgazdák, kereskedők és vállalkozók köréből ismét temérdek panasz hangzott fel a járműveknek és lovaknak a katonaság céljaira való rekvirálása miatt. Tekintet nélkül arra, hogy az illetőnek a járművekre és lovakra szüksége van-e, igénybe veszik ezeket és pedig rendszerint minden előzetes értesítés nélkül. Azzal, hogy miképen segít aztán magán a mezőgazda, a kereskedő, vagy vállalkozó, senki sem törődik. Súlyosbbítja a helyzetet, hogy az állatok gyakran olyan kondícióban kerülnek vissza, hogy hosszabb ideig, esetleg soha többé A kiskereskedők érdekében igen érdekes eszmét vetett fel egy szatmári nagykereskedő. A sok terv közül, melynek célja a kiskereskedők megmentése, semmiesetre sem lesz érdektelen a szatmári nagykereskedő tervének megismerése. Ma, amikor a kiskereskedelem annyira a csőd szélén áll, hogy mondhatni,meglévő kis tőkéjét emészti fel, önkéntelenül vetődött fel a gondolat, hogy mit kellene tenni. Az ország egész közgazdasági feljajdulása dacára majdnem teljes egészében megszavazták a Madgear- féle adótörvényt, mellyel kimondták a halálos ítéletet a vergődő kiskereskedelemre. Minden kiskereskedő külön dolgozva, külön kell tartson üzlethelyiséget. Fizetnie kell az adóhivatalok által megállapított adóösszegeket, melyek igen gyakran annyira méltánytalanok és súlyosak, hogy valósággal megbénítják a kereskedőket. A kiskereskedők csak áruházakba való tömörülésükkel menthetik meg haldokló egzisztenciájukat. A probléma megoldását a külföldön már régen megcsinált rendszerre építi fel Weisz Zoltán, amint mondja „A szó szerint vett áruházat, melyben a bölcsőtől a koporsóig minden fel volt halmozva, először megbámulták, a reklámjait pedig megmosolyogták. Ez volt a félsiker. A városok sok ezer lakosa tódult az áruházakba s szinte felszippantotta az árukészletet. Arra is tekintettel kell lenni, hogy áruházakba tömörülve a jelenlegi sok kis tőke eggyé olvad és milliókat tesz ki. A rezsiköltség így sokkal kevesebb s mindenütt mint nagy tőkével rendelkező vállalattal másképpen beszélnek. A vállalat olcsóbb áron kapja az árut s olcsóbban árusíthatja. Ha tehát minden kisüzlet Romániában áruházakba tömörülne, a mostani egyforma sok kiadás lecsökkenne, mint pl. üzletbér stb. s a horribilis rezsikülönbözet egymagában is biztosítaná a résztvevők megélhetését s igy megvalósíthatnák azon reális üzleti célt, hogy nem azt drágán eladni a vevőnek, amire éppen szüksége van, hanem azt, amire nincsen éppen szüksége, olcsón, de készpénzért. A természetes és egészséges számítás nem az, hogy 30°/0-os haszon papírmalaszt maradjon, hanem az, hogy 3°/0-os haszon mellett tízszeresre felfokozott készpénz forgalommal a kitervezett jövedelmet valóságban elérje az ember. * Hangszerek: hegedűk, fuvolák, okarinák és mindennemű alkatrészek csak az Oculariumban. il Szociális Misszió karácsonya. Mint az előző években a szokásos karácsonyi megajándékozást, úgy ez idén is hűen teljesítette a jótékonyságnak ezen szent feladatát a Szociális Misszió. A szervezet állandó pártfogoltjait a tagok otthonukban keresték fel az ajándékokkal. Iskolásgyermekek pénzt és ruhaneműt kaptak. Az állami népiskolából pedig 10 gyermek lett ellátva új cipővel. December hó 21-én a kórház tüdőbetegeihez vitte a Misszió a szeretet ünnepének melegét s e szomorú helyen karácsonyfát gyújtott. Ez osztálynak, valamint az elmekórház női osztályának összes betegei s néhányan a sebészeti osztályon, mind szeretetadományban részesültek. A kórházi leszámolásnál külön nagy hálával és köszönettel adózunk azoknak, akik eddig minden évben úgy karácsonykor mint húsvétkor lehetővé tették a betegek megajándékozását. Mélyen megható az a készséges szeretet, mellyel a betegek felüdülésére adakoznak s mindig ugyanazok hozzák az áldozatot. Tudjuk, hogy szerénységük nem engedi neveik felsorolását s igy csak mindenkinek egyben adózunk hálával. Az adományokból 30 felnőtt szegény, 90 kórházi beteg és 22 gyermek részesült karácsonyi megajándékozásban. December 24-én estefelé pedig a Missziótársulat a városháza előtt színes villanyégőkkel kivilágított karácsonyfát állított fel, a „Mindenki karácsonyfáját. Ez alkalommal a város minden részéből összesereglett gyermekeknek és szegény öregeknek öszszesen 350 szeretetadománycsomagot osztott ki. Az összes megajándékozás értéke 22.210 lejt tesz ki. A Missziótársulat ezúton, nagy hálával köszöni a polgármester úrnak, a villanytelep vezetőségének, valamint a sok jószívű adakozónak, akik nemes lelkükkel hozzájárultak mindkét esetben ahhoz, hogy e szent napon ennyi szívnek karácsonyi hangulatot és örömet hozhatott. Az Isten áldása legyen velük minden útjukon! Kímélje egészségét. 7 Viseljen Benger-féle gyapjú reformnadrágot EPSTEIN SÁNDOR Sláger ( 250 letért egy szép színbőr aktatáska Kiszela K. Bőripari R. T. detailosztályában, a legrövidebb idő alatt elkészül a névjegye Husvéth és Hoffernél Lugojállomásnál.)