Krassó-Szörényi Lapok, 1930. január-március (52. évfolyam, 1-26. szám)

1930-01-01 / 1. szám

Szerda, 1930 január 1. az ellenzs­és hrb: Egy évre ...... 200­ lej. * Negyed évre . . . 50 lej. Fél évre................ 100 lej. * Egy hóra .... 17 lej. Külföldre negyedévenként 100 lej. elves szám érb *•- i*es. ÁRA 4 LEJ LVI. évf. I. sz. POLITIKAI LAP. Felelős szerkesztő: Arató Andor. Megjelenik minden csilléri5hin te pasilroap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: h­U 3 0 3 -----Regele Ferdinand I. (Bonnaz)-ucca 20. sz.------­TELEFON lél. Remélhetünk­ ? Itt az uj év! Uj remény­ségek hajnala. Uj bizakodá­sok, uj nekikészülődések fel­­keltője ! Vájjon van-e jogunk nekünk is remélni, van-e okunk nekünk is bizakodni, lehet-e célja uj munkára ké­szülésünknek? Nekünk mel­­lőzötteknek, akik napról­­napra kell érezzük a har­­madrendűség, a megtűrtség, a félretaszíttatás léleksor­vasztó megnyilvánulásait. Ne­künk, akiknek iskoláit úgy kezelik, mint leprások gyűj­­tőtáborát, akiknek kultúrmun­­káját úgy tekintik, mint az államélet elleni destruktív törekvést, akiknek életmeg­nyilvánulásait annyiba veszik, mint halálraítélt gonosztevők élni akarását. Remélhetünk-e? Felcsil­­lanhat-e szemeinkben az élet sugara, eltöltheti-e lelkünket az életben való bizakodás ereje, megfeszítheti-e izmain­kat új akarások energiája ? Van-e létjogosultsága a ki­sebbségi polgárnak a sovi­niszta államberendezkedés kereteiben ? Nézzétek a természet leg­hitványabbnak tartott férgét, van-e létjogosultsága? Kér­dezzétek meg a mezők vi­rágait, van-e joguk virulni ? Kérdezzétek az ég madarait, van-e joguk röpködni, élni, énekelni ? Nézzétek a világ­­egyetem legkisebb atomját, van-e célja létének? Semmi sincsen ok és cél nélkül, csak a teremtés ko­ronájaként büszkélkedő em­ber élete volna cél nélkül való? A világ legkisebb pa­rányának is be kell töltenie hivatását, csak az értelmé­vel mindeneken felülemel­kedő ember ne találja meg életcélját? Mireánk is munka vár az élet rögös vándorútján, cél áll előttünk, mely felé ha­ladni kötelesség, nemes hi­vatás vár reánk, amely elől kitérni gyávaság. Akire pe­dig munka vár, akit köteles­ség szólít a munka sorom­pójába, annak reménységre is van szüksége, hogy kitű­zött célját eléri, hogy meg­felel a tőle várt munkának. A kisebbségi polgárra ket­tőzött munka vár ez életben, tehát kettőzött reményre is van szüksége a munka or­szágáján. Állampolgári kö­telességeink mellett köteles­ségeink vannak saját ma­gunkkal, saját elnyomott vé­reinkkel, saját élő nyelvünk­kel és annak minden meg­nyilvánulásával szemben. Sok reménységre is van szük­ségünk. „Magyar nőnek lenni nagy és szép gondolat“, mondja a költő és ezt most kibő­víthetjük: „Kisebbségi pol­gárnak lenni nagy és nemes feladat“. A kisebbségi pol­gárnak kettős kötelességtel­­jesítése közben fokozottabb munkaenergiára, élesebb íté­lőképességre, saját jogaiért való küzdelmében mások jo­gainak fokozottabb tisztelet­­ben tartására van szüksége és épen ezért a kisebbségi polgár, aki kötelességeit hí­ven teljesíti, értékesebb tag­jává válik társadalmának és így általános szempontból is missziót teljesít, amelyet előbb-utóbb mindenkinek res­pektálni kell. Nagyszerű a mi élethiva­tásunk, töltsük azt be be­csülettel és ha felismertük céljainkat, reménység tölti el szivünket az új év reg­gelén. Reménység, amely­nek derengő sugara meg-­­­aranyozza számunkra a küz­delem ködös hajnalát, erőt­­ önt lelkünkbe a szenvedések­­ elviselésére és a jól végzett­­ munka után örömmel tölti el szívünket. Reméljünk tehát , használhatók nem lesznek, mert a rekvirálás ideje alatt olyan munkára használtat­nak, illetve olyan fáradalma­kat kell kiállaniok (a ren­desnél sokkalta nagyobb ter­hek vonása, nehéz terepek stb.), amit azok meg nem szoktak. A Lugosi Kereskedők Egye­sülete az érdekeltek, illetve a károsultak évek óta meg­ismétlődő panaszai folytán kénytelen volt tehát ezen ügyben az Erdélyi és Bánáti Kereskedelmi Testületek Szö­vetségéhez fordulni, hogy a Szövetség tegye tanulmány tárgyává az ügyet és a ke­reskedelmi- és iparkamarák­kal, a mezőgazdasági kama­rákkal és az e tárgyban figyelembe jövő minden egyéb érdekképviselettel kar­öltve akciót kezdjen a rek­virálás eddigi rendszerének megváltoztatása iránt. Kétségtelen, hogy lehet módot találni arra, hogy a katonaság a hadgyakorlatok alkalmával a részére szük­séges járművekhez és lo­vakhoz jusson anélkül, hogy az a magángazdaságoknak temérdek kárát vonná ma­ga után. Meg lehetne talán a kérdést olyképen oldani, hogy a jármű és lótulajdo­nosok pénzbeli megváltás útján mentesíttetnének a rek­virálás alól. Esetleg az egyes községek bocsájtanák a ka­tonaság rendelkezésére ló­állományuk arányában a megfelelő számú járműveket és állatokat, vagy pedig a község által fizetendő meg­váltási összegből a katona­ság maga szerezné be azokat. A kérdés mindenesetre van olyan fontos, hogy azzal az illetékes körök behatóan fog­lalkozzanak és egészen bi­zonyos, hogy fognak megfe­lelő expedienst találni. Il­­agos­ Kereskedőst Egyesületének akciója a lórekvirálásokkal járó károk elhárítása végett. A legutóbbi katonai kon­centráció alkalmával mező­gazdák, kereskedők és vál­lalkozók köréből ismét te­mérdek panasz hangzott fel a járműveknek és lovaknak a katonaság céljaira való rekvirálása miatt. Tekintet nélkül arra, hogy az illető­nek a járművekre és lovakra szüksége van-e, igénybe ve­szik ezeket és pedig rend­szerint minden előzetes ér­tesítés nélkül. Azzal, hogy miképen segít aztán magán a mezőgazda, a kereskedő, vagy vállalkozó, senki sem törődik. Súlyosbbítja a hely­zetet, hogy az állatok gyak­ran olyan kondícióban ke­rülnek vissza, hogy hosszabb ideig, esetleg soha többé A kiskereskedők érdekében igen érdekes eszmét vetett fel egy szatmári nagykeres­kedő. A sok terv közül, melynek célja a kiskereske­dők megmentése, semmi­esetre sem lesz érdektelen a szatmári nagykereskedő tervének megismerése. Ma, amikor a kiskereske­delem annyira a csőd szé­lén áll, hogy mondhatni,meg­lévő kis tőkéjét emészti fel, önkéntelenül vetődött fel a gondolat, hogy mit kellene tenni. Az ország egész közgaz­dasági feljajdulása dacára majdnem teljes egészében megszavazták a Madgear- féle adótörvényt, mellyel ki­mondták a halálos ítéletet a vergődő kiskereskedelemre. Minden kiskereskedő külön dolgozva, külön kell tartson üzlethelyiséget. Fizetnie kell az adóhivatalok által meg­állapított adóösszegeket, me­lyek igen gyakran annyira méltánytalanok és súlyosak, hogy valósággal megbénít­ják a kereskedőket. A kiskereskedők csak áru­házakba való tömörülésük­kel menthetik meg haldokló egzisztenciájukat. A probléma megoldását a külföldön már régen meg­csinált rendszerre építi fel Weisz Zoltán, amint mondja­­ „A szó szerint vett áru­házat, melyben a bölcsőtől a koporsóig minden fel volt halmozva, először megbá­multák, a reklámjait pedig megmosolyogták. Ez volt a félsiker. A városok sok ezer lakosa tódult az áruházakba s szinte felszippantotta az árukészletet. Arra is tekin­tettel kell lenni, hogy áru­házakba tömörülve a jelen­legi sok kis tőke eggyé ol­vad és milliókat tesz ki. A rezsi­költség így sokkal ke­vesebb s mindenütt mint nagy tőkével rendelkező vál­lalattal másképpen beszél­nek. A vállalat olcsóbb áron kapja az árut s olcsóbban árusíthatja. Ha tehát minden kisüzlet Romániában áruházakba tö­mörülne, a mostani egyforma sok kiadás lecsökkenne, mint pl. üzletbér stb. s a horri­bilis rezsikülönbözet egyma­gában is biztosítaná a részt­vevők megélhetését s igy megvalósíthatnák azon reális üzleti célt, hogy nem azt drágán eladni a vevőnek, amire éppen szüksége van, hanem azt, amire nincsen éppen szüksége, olcsón, de készpénzért. A természetes és egészséges számítás nem az, hogy 30°/0-os haszon papírmalaszt maradjon, ha­nem az, hogy 3°/0-os ha­szon mellett tízszeresre fel­fokozott készpénz forgalom­mal a kitervezett jövedel­met valóságban elérje az ember­. * Hangszerek: hegedűk, fuvo­lák, okarinák és mindennemű alkatrészek csak az Oculariumban. il Szociális Misszió karácsonya. Mint az előző években a szo­kásos karácsonyi megajándéko­zást, úgy ez idén is hűen teljesí­tette a jótékonyságnak ezen szent feladatát a Szociális Misszió. A szervezet állandó pártfogoltjait a tagok otthonukban keresték fel az ajándékokkal. Iskolásgyerme­kek pénzt és ruhaneműt kaptak. Az állami népiskolából pedig 10 gyermek lett ellátva új cipővel. December hó 21-én a kórház tüdőbetegeihez vitte a Misszió a szeretet ünnepének melegét s e szomorú helyen karácsonyfát gyújtott. Ez osztálynak, valamint az elmekórház női osztályának összes betegei s néhányan a se­bészeti osztályon, mind szeretet­­adományban részesültek. A kór­házi leszámolásnál külön nagy hálával és köszönettel adózunk azoknak, akik eddig minden év­ben úgy karácsonykor mint hús­­vétkor lehetővé tették a betegek megajándékozását. Mélyen meg­ható az a készséges szeretet, mellyel a betegek felüdülésére adakoznak s mindig ugyanazok hozzák az áldozatot. Tudjuk, hogy szerénységük nem engedi neveik felsorolását s igy csak minden­kinek egyben adózunk hálával. Az adományokból 30 felnőtt szegény, 90 kórházi beteg és 22 gyermek részesült karácsonyi megajándékozásban. December 24-én estefelé pe­dig a Missziótársulat a városháza előtt színes villanyégőkkel kivi­lágított karácsonyfát állított fel, a „Mindenki karácsonyfáját. Ez alkalommal a város minden ré­széből összesereglett gyermekek­nek és szegény öregeknek ösz­­szesen 350 szeretetadománycso­­magot osztott ki. Az összes megajándékozás ér­téke 22.210 lejt tesz ki. A Missziótársulat ezúton, nagy hálával köszöni a polgármester úrnak, a villanytelep vezetőségé­nek, valamint a sok jószívű ada­kozónak, akik nemes lelkükkel hozzájárultak mindkét esetben ahhoz, hogy e szent napon ennyi szívnek karácsonyi han­gulatot és örömet hozhatott. Az Isten áldása legyen velük min­den útjukon! Kímélje egészségét. 7 Viseljen Benger-féle gyapjú reformnadrágot EPSTEIN SÁNDOR Sláger ( 250 letért egy szép színbőr aktatáska Kiszela K. Bőripari R. T. detailosztályában, a legrövidebb idő alatt el­készül a névjegye Husvéth és Hoffernél Lugoj­­állomásnál.)

Next