Krassó-Szörényi Lapok, 1930. július-szeptember (52. évfolyam, 52-77. szám)
1930-07-03 / 52. szám
Csütörtök, 1930 Julius 3. HZ CbŐFIZ6T€S ÉRHi Egy évre................... 200 lej. i Negyed évre................50 lej. Bel évre...................100 lej. I Egy hóra......................17 lej. Külföldre negyedévenként 100 lej. Magyarországon negyedévenként 3-25 Pengő eeves szám áRH be?. ill. évf. 52. sz. ARA 4 LEJ POLITIKA! LAP Felelős szerkesztő: Arató Andor. Meleoist minerciQiePröhlente osxárup. Szerkesztőség és kiadóhivatal: K060? -----Regele Ferdinand I. (Bonnaz)-ucca 20. sz.------TELEFON 161. Csernovitz: Két napig szünetelt minden forgalom Bukovina fővárosában. Zárva voltak az összes üzletek és a lehúzott redőnyök végtelen szomorúan hirdették a hétköznapi munkaszünetet. Csernovitzban tüntettek a kereskedők az adóemelések ellen. És a csernovitzi munkaszünet ügye a parlamentben is napirendre került, ahol a miniszter azzal nyugtatta meg az interpellálót, hogy intézkedni fog az alantas közegek túlkapásai ellen. Más városban nyitva voltak az üzletek, de a felháborodás sehol sem volt kisebb, mint Csernovitzban. Az adófelebbezési tárgyalások azzal a kellemetlen meglepetéssel szolgáltak az ország népének, hogy semmi sem változott meg, minden a régiben maradt és az adóprés sokkal kegyetlenebben működik, mint eddig. Nagyváradon az egyik szálloda már hónapok óta csukva van és most az összes többi szálloda-tulajdonosok is be akarják szüntetni az üzemet, mert nem bírják a adót. Hát szóval nemcsak Csernovitzban van baj és nemcsak egyes alantas közegek túlkapásáról van szó. Hanem szisztematikus és előre meghatározott terv szerint folytatják ellenük az adóhadjáratot, amely sohasem volt olyan kegyetlen és olyan kíméletlen, mint most. Várjon mint kellene mondanunk a régi miniszternek, vagy az újnak, hogy belássa a helyzet tarthatatlanságát. Nemcsak úgy, hogy ígéretet tegyen szóval, vagy írásban, gyűléseken, vagy a parlamentben. Hanem úgy, hogy cselekedjék is. Elhisszük, hogy az alantas közegek túlkapásai okozzák az előre nem is sejtett arányú adóemeléseket. De utóvégre ki felelős az alantas közegekért ? Ki volt az, aki külön ajándékot ígért az adóbehajtások és adóemelések forszírozott tempójáért ? Ki volt az, aki büntetést, vagy jutalmat helyezett kilátásba az alantas közegeknek aszerint, ahogy „elbánnak“ az adózókkal ? És főképpen ki volt az, aki ezt az atmoszférát, aki ezt a szellemet megteremtette ? Amelyben minden adóhivatali közeg magát korlátlan kényúrnak képzeli, mintha semmi kapcsolata nem lenne az élet nyomorúságaival ? A régi pénzügyminiszter, vagy az új pénzügyminiszter .. . Teljesen mindegy. Ennek az országnak nem egy és nem is két pénzügyminisztere van, hanem ezer, vagy tízezer. Minden úgynevezett alantas közeg. Mindegyik finánczseninek képzeli magát és a maga kis működési területén belül sokkal nagyobb károkat okoz, mint az igazi pénzügyminiszter elvakult és egyoldalú fináncpolitikája. K. L. Jakabffy Elemér dr. országos pártalelnök beszéde a bánsági tagozat intézőbizottságának ülésén. Mélyen tisztelt Intézőbizottság! Az Országos Magyar Párt mélyen tisztelt elnökének, Bethlen György grófnak megbízásából a pártközpont és a parlamenti csoport képviseletében üdvözlöm az igen tisztelt intézőbizottságot. Pártunk vezetői épen úgy, mint a parlamenti csoport tagjai jól tudják, hogy megbízottak feladata a bánsági tagozatnál aligha lehet az, hogy lelkes munkára buzdítson, hiszen köztudomású, hogy itt buzdítás nélkül is odaadóan és serényen folyik a munka, hogy olyan férfiak állanak nemzetünk szolgálatában, akik önfeláldozással harcolnak nagy ügyünkért, kisebbségi helyzetünk jobbrafordulásáért. Feladatom az sem lehet, hogy sivár kisebbségi helyzetünk sok keservét tárjam Önök elé, hiszen közgazdasági helyzetünk kétségbeejtő voltát, nemzeti fejlődésünk lehetőségeinek száz és száz akadályát önök is épen úgy ismerik, mint az ország minden részében. Azonban amikor nemcsak egyik legügybuzgóbb, de egyszersmind pártunk egyik legintellektuálisabb tagozatához szólhatok, azt hiszem, helyesen teszem, ha itt egy olyan tervre utalok, amelynek nagy politikai hatása lehet idebent és a külföldön egyaránt. Mélyen tisztelt Uraim! A külföldi lapok és ezek nyomán a mieink is az elmúlt napokban tudtul adták, hogy a kisantant sajtóbizottsága elhatározta, miszerint Bécsben sajtótitkárságot állít fel, amelynek hivatása lesz, hogy a kisantanthoz tartozó három állam propagandáját végezze. Ehhez a hírhez a Wiener Neue Nachrichten a következőket jegyezte meg: „Fel kell tételeznünk, hogy Ausztria felelős hatóságai ennek az ügynek igen nagy figyelmet szentelnek és tekintetbe veszik azokat a külpolitikai bonyodalmakat, amelyek egy ilyen propaganda hely tevékenységéből előállhatnak, mert természetes, hogy úgy Berlinben, mint Budapesten és Rómában is ezt a propaganda munkát a legnagyobb figyelemmel fogják kísérni.“ Nemcsak ez a tekintélyes lap, de mások is helytelenítik ezt az elhatározást, sőt akadt olyan is, mint például a Deutsch- Österreichische Tageszeitung, amely egyenesen tiltakozik az ellen, hogy az osztrák fővárosból ilyen propagandát engedélyezzenek. Miután e propaganda munkát a kisantant kormányok jórészt azért tervezik, hogy kisebbségi kérdésekben tervszerűen informálják Európa közvéleményét, legyen szabad nekünk is véleményünket kifejezésre juttatnunk, vajjon mi is tiltakozzunk-e az ilyen propaganda szervezet ellen vagy sem ? Tisztelt Uraim ! Bármilyen furcsán hangzik, azon véleményen vagyok, hogy nekünk semmi kifogásunk a kisantant kormányok ilyen sajtótitkársága ellen nem lehet, mi legfeljebb a reá fordított pénzt sajnálhatnánk, ha nem sejtenénk, hogy végeredményben ennek működése is a mi hasznunkra leszen. Méltóztassanak megengedni, hogy ezt a tételemet egy kissé megvilágítsam. Köztudomású, hogy a szabad Svájc földje az, amelyen ma a külpolitikai kérdések legbehatóbb tárgyalás alá jutnak. A svájci sajtó az, amely minden külpolitikai kérdésben az egész világ számára felvilágosítással szolgál, ami természetes folyománya annak, hogy közelében van a Nemzetek Szövetségének, a világ politikai fókuszának. Hogy a propaganda milyen eredményeket érhet el pro és contra kisebbségi kérdésekben is, ezt tehát legjobban a svájci sajtó magatartásában mutathatjuk be. Vegyünk hát ebből egy példát. Ez év első napjaiban Benes dr. csehszlovák külügyminiszter jónak látta a Basler Volksblatt-ban „Van e haladás Európában ?“ címmel cikket írni. Ebben magától értetődően rózsás színben tünteti fel a háború utáni középeurópai helyzetet, amely szerinte egyenesen ideálisnak tekinthető és amelyben a kisantant államai valósággal apostoli munkát végeznek a fajok és a nemzetek kibékítése körül. A lap már a közlés alkalmával megjegyezte, hogy nem ért egészen egyet a külügyminiszter úr fejtegetéseivel, január 16-iki számában pedig olyan választ adott Benes doktornak, amelyet — hogy egy kissé népiesen fejezzem ki magam — aligha tesz a kalapja mellé. Noha az egyik kisantant állam minisztere ilyen leckét kapott, megtörtént, hogy néhány hét után ugyanennek a lapnak 117-ik számában Maniu Gyula miniszterelnök is cikket írt „Románia és a kisebbségek“ címen, amelyre hamarosan szintén olyan választ kapott, amellyel aligha dicsekszik el barátai előtt. Íme tisztelt Uraim, ez az egy eset mutatja, milyen fontos a kisantant államok részére, hogy egységes propaganda szervezetük legyen. Ennek a szervezetnek kell majd nyilvántartania azt, hogy melyik lapban melyik kisantant államférfi blamázsa jelent meg, nehogy aztán a másik állam miniszterelnöke vagy külügyminisztere ugyanerre a sorsra jusson. Ámde ez mutatja nekünk is, mennyire nem kell félnünk attól a propagandától, amelyet kormányaink külföldön ellenünk terveznek. Hiszen nélkülünk, közreműködésünk nélkül is cáfolatot adnak a propaganda cikkekre azok a külföldi lapok, amelyek talon túl jól ismerik szomorú helyzetünket és ennek előrelátható még szomorúbb következményeit. Egy másik példa: A csíki magánjavak panasza a Népszövetség elé került. Amikor a panaszt a hármas tanács tárgyalás alá vette, a svájci sajtó vezető orgánumai nagyrészt felháborodott hangon tárgyalták azokat az igazságtalanságokat és jogtalanságokat, melyeknek a székelyek szenvedő alanyai lettek. Ebben a sajtóban a következő cimü cikkeket olvashattuk: „Die in Elend geratenen Széklerbauem vor dem Völkerbund“ (Basler Volksblatt ápr. 23-iki száma), „25.000 ihres Bodens beraubte Székler-Bauernfamilien vor dem Völkerbund“ (Neue Zürcher Nachrichten ápr. 28-iki száma,) „Das unbeschreibliche Elend der 25.000 Széklerbauern-Familien Siebenbürgens“ (Schaffhauser Zeitung máj. 26-iki száma), „Die soziale Not der Herren Dobrescu und Vornic und die beraubten Széklerbauem vor dem Völkerbund“ (Schaffhauser Zeitung máj. 6-iki száma és igy tovább. Románia külügyi képviselői nem akadályozhatták meg, hogy ezek a cikkek napvilágot lássanak, ezekről egyszerűen jelenteniök kellett és az ilyenféle jelentések érlelhették meg a központosított kisantant propagandaszerv gondolatát. Kormányaink alighanem azt hiszik, ez a szerv több eredménnyel járhat majd el. De nemcsak a sajtó, a nemzetközi szervezetek is szolgálatára állanak az európai politikai gondolatoknak. Ezen szervezetek között első helyen áll a Népszövetségi Ligák Uniója, amely XIV. közgyűlését épen e hó első napjaiban tartotta. Ebben a testületben is minduntalan olyan felszólalások hangzanak el, amelyek a kisantant kormányainak igen kellemetlenek és bár ezen felszólalások után a kisantant delegátusai csodálatos összhangban nyilatkoznak meg, véleményeikkel és tiltakozásukkal legtöbbször mégis izoláltan maradnak és a nagy többség helyeslően veszi tudomásul az olyanféle jelentéseket, amelyek egyikét legutóbb Bakker van Bosse asszony terjesztette elő. Láthatjuk tehát, hogy a kisantant kormányainak valóban komoly okuk van, hogy a hangulatváltoztatás érdekében valamit tegyenek. Miután pedig a kisebbségek jogegyenlősítésétől egyformán őszintén irtóznak, megszervezik a központi sajtótitkárságot, hogy ez a jogegyenlőségről és más demokratikus intézkedésekről nap-nap után cikkeket helyezzen el és más eszközökkel is propagandát végezzen. Mi pedig feltesszük a kérdést: Ha Benes csehszlovák külügyminiszter az ő saját cikkére olyan gúnyos választ kapott ugyanazon lap hasábjain, ha Maniu miniszterelnök ugyanígy