Krassó-Szörényi Lapok, 1931. január-március (53. évfolyam, 1-26. szám)

1931-01-01 / 1. szám

Csütörtök, 1931.január 1.1 ÁRA 4 LEJ Lil­. évf. 1. sz­áZ KívőfIZeTéS HRB: Egy évre................... 200.lej. 3 Negyed évre................50 lej. Fél évre...................100 lej. 1 Egy hóra......................17 lej. Külföldre negyedévenként 100 lej. Magyarországon negyedévenként 3*25 Pengő eeves szám te fté­kgs. POLITIKAI LAP. Felelős szerkesztő: Arató Andor. [ftgielenise minden csütört5fcen­te vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: bUS09 -----Regele Ferdinand I. (Bonnaz)-ucca 20. sz.------­TELEFON 161. 1931. Uj évszámot vetít életünk filmjére a mai nap. Uj évet, amelytől minden jót szokott várni az emberiség. Ez idén a reménykedés hangja kissé lehalkult, az évek óta egy­mást kergető csalódások, a folyton rosszabbodó gazda­sági helyzet, a munkanélkü­liség egyre fenyegetőbb rém­ségei, a nincstelenség, a nyomor terjedése megfa­gyasztják az ajkakon az új­évi mosolyt, eloltják a szív­ben a remén­ység fellobbanó lángocskáját. Az élet nehéz iskolája ma már arra tanít, hogy a reménység nagyon gyönge életfenntartó eszköz. Reménységből nem élünk meg. Dolgozni kell. Az új évet mint új célki­tűzések reggelét üdvözöljük. Nézzünk körül, mi vár reánk ? Várnak-e reánk még olyan kötelességek, amelyeket nem teljesítettünk ? Hiszen min­den embernek vannak köte­lességei önmagával, család­jával, fajtestvéreivel és az emberi társadalommal szem­ben. Első személy az én. De ezzel az énnel szemben ne legyünk soha annyira elfo­gultak, hogy a saját érde­keink túlságos előtérbe to­lása miatt ne jusson időnk mások ügyes-bajos dolgai­val való törődésre is. A csa­ládfenntartás ma óriási mun­kát ró a családfők vállaira, de ne riadjunk vissza ettől a munkától, hiszen ha az emberi társadalomban aka­runk élni, első kötelességünk a társadalom legkisebb együt­tesének, a családi életnek fenntartása. Vannak kötelességeink faj­testvéreinkkel szemben is. Épen ebből a faji köteles­ségből következik, hogy a család keretén belül igye­kezzünk megőrizni és kifej­leszteni a faji érzést. Legyen az otthonunk magyar. Le­gyen minden család a ma­gyar kultúra, a magyar faj­szeretet, a magyar erköl­csök szent oltára. Terjesszük tovább a családi tűzhelyről a magyar nemzeti eszmét; legyünk példás magyarok, olyanok, hogy más nemzet­hez tartozók is megbecsül­jék erényeinket. Legyünk békességesek, de ez nem jelenti azt, hogy ad­juk fel jogainkat a békesség kedvéért, sőt óvjuk meg azo­kat csorbítatlanul bármely ol­dalról jövő támadások esetén. Teljesítsük kötelességein­ket az emberi társadalom­mal szemben. Itt első fokon az országra gondoljunk, amelyben élünk. Állampol­gári jogainkat követeljük, de ne feledkezzünk meg állam­­polgári kötelességeink lelki­­ismeretes teljesítéséről. Legyünk ez új évben olyan jó magyarok, olyan jó csa­ládfenntartók, olyan jó em­berek, olyan mintaszerű ál­lampolgárok, hogy büszke­ségévé váljunk fajunknak, büszkeségévé embertársaink­nak, büszkeségévé az egész országnak. Legyünk kötelességtudók az új esztendőben és ne vár­juk, hogy tálcán hozzák elénk a meg nem érdemelt újévi malacot. Jó magyarok és jó em­berek legyünk! szintén fenntartja óvodáját négy gyermekkel. Nem tudom mennyit tesz ki a fizetés, amit a minisztérium ad az óvónőnek, de azt tudom, hogy a községnek 50.000 lejt kell évente fizetnie ezen állami óvoda dologi szükségleteire. Ugyanilyen a helyzet, Szenátor Urak, a többi székely megyékben is. Ezúttal csupán Háromszék megye keleti szögle­tének, a kézdi esperesi kerületnek helyzetét mutatom be az alábbiakban : Futásfalván nekünk van katholikus iskolánk 63 tanulóval és 2 tanítóval. Az állam is fenntart­ott­­ magyar tannyelvű ver­senyiskolát 10 tanulóval és 1 tanítóval. Szárazpatakon a mi iskolánkban van 78 tanuló 2 tanítóval, az állami iskolában vagy 1 tanító, kinek kétszer annyi fizetése van mint a mi tanítónknak s ez mindössze 6 gyermeket tanit. Imecsfalván az eset még érdekesebb. Nekünk itt van egy több évtizedes iskolánk 42 tanulóval s noha ez egészen kis község 300 lélekkel, mégis létesítettek ott egy állami iskolát, magas állami fizetéssel dotált tanítóval, kinek mindössze 5 ta­nulója van s most ennek dacára elhatározták, hogy az állami iskola céljára megvásárolják egyik tönkrement földbirtokos udvarházát 360.000 lejért, melyet további 200.000 lej költséggel kell iskolává átalakítani. Mindezek a költségek — minthogy do­logi kiadásokról van szó - e szegény kis község terhére sza­kadnak és részben a megye terhére. Egy másik község: Pethőfalva, itt van egy katholikus is­kola 51 tanulóval, az állam is fenntart egyet 7 tanulóval. Gelenczén még kiáltóbb az eset. Ez már nagyobb község s nekünk régi nagy iskolánk van 5 tanutóval és 289 tanulóval. Az állam sem akar mögöttünk maradni, neki is van iskolája s ugyancsak 5 tanítót tart, noha mindössze 25 tanulójuk van. Hangsúlyozom, hogy az állam ebben az egyetlen községben 5 tanítónak ad teljes állami fizetést, noha mindössze 25 tanulót tudtak összeszedni. Itten kellene takarékoskodni, Miniszter Úr! Costachescu közoktatásügyi miniszter: Gyárfás úr, én haj­landó vagyok a kívánt takarékosságot gyakorolni, ha ön meg­oldja nekem ezt a problémát: azokon a vidékeken, ahol a ro­mánok kisebbségben vannak, a románok gyermekei legyenek kénytelenek a magyar felekezeti iskolákat látogatni ? Gyárfás: Nincs szó itten román iskolákról, Miniszter Úr! Mindezek magyar tannyelvű állami iskolák. Ha az állam akár 4 román gyermek számára román tannyelvű állami iskolát tart fenn, nem emelünk ez ellen kifogást s a községek is fizetik a költségeket. De magyar tannyelvű állami iskolákra nincs szük­ség itten. Hangsúlyozom, hogy mindezek magyar tannyelvű állami iskolák és teljesen feleslegesek. Tavaly első ízben adott az állam segélyt iskoláink fenntar­tására, melyből egy taní­tóra évente kb. 5000 lej jutott. Ennyit költött egy év alatt az állam egy felekezeti tanítóra. Ha számba veszik önök, hogy mennyibe kerül Romániának egy állami ta­nító, akkor könnyen belátható, mennyit takaríthat meg az állam azzal, ha megszünteti mindezeket az iskolákat, melyek teljesen feleslegesek s amelyeknek még más, fölötte hátrányos követ­kezményei is vannak.“ Hol lehetne takarékoskodni? Erre a kérdésre nagyszerű választ kaptunk Gyárfás Ele­mérnek, a kiváló magyar szenátornak beszédében, melyet a fel­irati vita alkalmából mondott el, amikoris a többek között a következőkre hívta fel a szenátorok figyelmét: „A trónbeszéd kiemeli, hogy a költségvetést csak nagy áldozatok árán lehet összeállítani. Ez igaz, de ugyanakkor meglep minket egy körülmény, amidőn egyfelől áldozatok kö­­veteltetnek, ugyanakkor másfelől az iskolai hatóságok kultúr­harcot folytatnak ellenünk óriási kiadásokkal. Hogy csak egy részletkérdést világítsak meg, szembeállí­tani kívánom az óvodák helyzetét a Székelyföldön és a román vidékeken. Csík megyében tavaly nyáron egyetlen rendelettel 43 óvónőt neveztek ki ebbe a megyébe olyan községekbe, hol az­előtt óvónő sem volt. Kisküküllő megyében, hol a lakosság többsége román, összesen nincs tíz óvónő. Látják, Uraim, ha a kormánynak és a közoktatásügyi miniszternek olyan bőven vannak óvónői, akkor gondoskodjék elsősorban a román vidé­kekről, hol talán nagyobb szükség van ezek kulturmunkájára. Dincescu Bolintin: Láthatja, hogy törődünk a kisebbsé­gekkel ! (Derültség). Gyárfás: Az idén Karcfalván, Csik megyében, hol nekünk már van óvodánk, a közoktatásügyi miniszter a tanév eleje óta Jubileumot 1931-ben Páduai Szt. Antal 1231-1931. Ez év június hó 13-án lesz hétszáz éve, hogy pá­duai Szt. Antal lelke az Égbe szállt. A hétszáz éves jubileumot a páduai Szt. Antal templom és az egész római kath. egyház teljes egy évig fogja ünnepelni. Dalia Costa Illés páduai püspök már kiadta körleve­lét, melyben egyházmegyéje figyelmét a Szt. Antal ün­nepségekre felhívja. Többek között a követke­zőket mondja: „Páduának jutott a boldog szerencse, hogy hétszáz év óta őriz­heti áldott hamvait a hit és keresztény szabadság le­­győzetlen apostolának, ki az egész világra hintó ritka tudományát, égi bölcsessé­gét, szeretete tüzét és az­­ igazság világát. Az egyház minden fia Pádua felé te­kint minden szükségben, minden veszedelemben, min­den bajban és nemhiába for­dul a páduai csodatevőhöz.“ Az ünnepségek 1931 jú­nius 1-én kezdődnek és 1932 június 13-án végződ­nek. Hatalmas egyházi ren­dezőbizottság alakult Dalia Costa Illés páduai püspök és Tarani Domokos mino­rita generális főnök tiszte­letbeli elnöksége, valamint dr. Carmignotto Primo püs­pöki helynök elnöksége és Peroni Benedek Lambert minorita atya, a páduai Szt. Antal bazilika kormányzó­jának alelnöksége mellett. Az egyházi rendezőbizott­ságnak kezére dolgoznak a végrehajtó albizottságok, melyeknek általános elnöke Pádua város polgármestere dr. Giusti Ferenc, általános titkára Canalini Alfréd vá­rosi főtitkár. Az albizottsá­gok a következők: hírlap és propaganda bizottság, pénzügyi bizottság, vasúti és szállítási bizottság, elszállá­solási bizottság, ének- és zene, egyházi művészet, ünnepélyrendező bizottság, egészségügyi bizottság. Min­den bizottságban 12 - 20 szakember van. Olaszországban tényleg olaszosan lázas előkészüle­tek folynak „A Szent“ ju­bileumára. (T. i. Páduában és többé-kevésbbé egész Olaszországban Szt. Antalt egyszerűen „A Szent“-nek nevezik. A vasúti állomástól a bazilikához vivő 3-as számú villamoson is csak ez a tábla áll: ( Santo-Star Ferrovia.) A bazilikát, ahol nem művészi értékű fest­ményekkel volt díszítve, már három év óta díszítik, festik Raffael-i stílusban. A teljes díszítéssel a jubileumra sem lesznek készen. Az olasz vasutak a jubileumra uta­zóknak egész éven át nagy­fokú árengedményt adnak. Itt jegyezzük meg, hogy Pádua Velencétől csak más­fél órányira van, tehát már Velencének, a tündér­város­nak látása is vonzhatná az embereket a jubileumon való részvételre. A Magyari Pál püspöki helynök vezeté­sével induló zarándok itt személyenként 7-10 ezer lejbe fog kerülni. Dr. F. V. Százötven éves a Szt. István kápolna 1931-ben még egy kedves jubileumot ünneplünk. Ez nem az egész világ ünnepe, ez csak Lugosnak, a lugo­­siaknak s a velük érzőknek ünnepe. 1931 aug. 20-án lesz százötven éve, hogy felépítették és felszentelték a lugosi Szent István király kápolnát. Százötven éve tar­tották benne az első szt. misét. Százötven éve zarándokol aug. 20-án a lugosi hivőse­reg Szent István király dí­szes kápolnájához, hogy ott vigaszt, erőt, kitartást kö­nyörögjön megpróbáltatásai közepette. Mint értesülünk, az egyházközség ezidén kü­lönös fénnyel készül meg­ünnepelni a másfélszázados évfordulót. Vásznakat csak EPSTEIN-nál. 20__

Next