Krassó-Szörényi Lapok, 1931. július-szeptember (53. évfolyam, 53-78. szám)

1931-07-02 / 53. szám

Csütörtök, 1931 julius 2. 4 LEJ Lili. évf. 53. sz­á­mZ rbOFIZ5TeS HKSíj Egy évre .... 200 lej.­­ Negyed évre . . . . Fél évre............... 100 lej. $ Egy hóra . . . Kürífth­írs negyadtvMikeBt SOO Sot. Magyarországon negyedévenként 3-25 Pengd egyes szára­zita *♦- bes. . 50 lej. 17 lej. POLITIKAI LAP. Felelős szerkesztő: A­r­a­t­ó Andor. StegjeseBift straiter niitöFiörtöb es sasírnap. Szerktíszí­ség és kiadóhipafdl: ti 11603 -----Regele Ferdinand 1. (Bonntaz)-ucca 20. sz.------­TELEFON lör. Az egyház és a munkáskérdés A bolsevisták álláspontja, hogy az egyház a kapita­lizmus uszályhordozója és ezért minden eszközzel ül­döznek minden vallást. És bár az emberi tudomány (még a szovjet akadémiák tudománya­­sem) még nem jutott el arra a fokra, hogy minden észlelhető természeti jelenségről elfogadható tudo­mányos magyarázatot tudna adni, tagadják természetfe­letti erők létezését. Ugyan­így vannak az egyház szo­ciális munkájával is. Pedig ha egy kissé jobban ismer­nék, vagy azok, akik közü­­­lök ismerik, el nem tagad­nák az egyház és általában a legtöbb vallás határozott szociális intézkedéseit, be kellene látniok, hogy a hiba nem a vallásban, nem az egyházban van, hanem csak egyes emberek felfogásában. Hiba nélkül pedig semmi sem létezik, amit emberek kormányoznak és attól bi­zonyára még az annyira tö­kéletesnek tartott szovjet­rendszer sem mentes. A németországi szocialista vezetők már kezdenek ebben a tekintetben más álláspontra helyezkedni. A német szo­ciáldemokrácia egyik vezető orgánuma, a „Sozialistische Monatshefte“ pl. állandóan foglalkozik a katholicizmus és szocializmus közötti prob­lémával, mint a közeledés problémájával. Egyik cikk­ben így ír a katholikus szociális munka nagy fel­szárnyalásáról: „Nem sza­bad ezen emberek becsüle­tes akarását bizalmatlanság­gal hátbatámadnunk“. Az egyház vezetői min­denkor hatalmasan tiltakoz­tak a munkások embertelen kizsákmányolása ellen. Íme pár bizonyíték XIII. Leó pápa írásából, amelyet közel ötven évvel ezelőtt adott ki: „A munkaadó legfőbb köteles­ségei közé tartozik, hogy munkásait ne tekintse rab­szolgának, tisztelje bennök az emberi méltóságot. Csúnya és embertelen dolog az em­­bereket a nyerészkedés merő eszközeinek nézni s őket csak annyira becsülni, amennyit nyers munkaerejük ér.“­­ „Hogy a munkabérnek mél­tányos mértéke és fokozata megállapittassék, több ténye­zőt kell számba venni, de általában ne feledjék el soha a tehetősebbek és a munkát­­adók, hogy isteni s emberi törvényt taposnak lábbal, ha a szegényeket haszonlesés­ből elnyomják s szerencsét­lenségüket kizsákmányolják.“ Ugyanezen pápai körlevél gondoskodik a munkaidő megállapításáról és a munka­­nélküliek segélyezéséről is. Számtalan példát lehetne felhozni az egyház szociális gondolkodásának és munkás­ságának bizonyítására, de minthogy minden vallás elis­meri a magántulajdon elvét, a szovjetrendszerbe sehogy sem illik be tanításuk és ezért üldözi a szovjet az egy­házakat. Már­pedig ha végleg si­kerülne kiirtani a tömegek lelkéből a hitet, összeomolna a jóban való remény és ki­halna a szeretet is és nem maradna más az emberek lelkében a gyűlöletnél, mely az állatnál is alábbvaló sorsba taszítaná az emberiséget. megállapított pótadót a kö­zönség nem köteles fizetni. A törvény módosítása ezt a nagy hiányt akarja elsősor­ban is pótolni. Sajnos, hogy majdnem két év kellett ahhoz, hogy a semmitőszék ezt a határo­zatot meghozza, s ez alatt az idő alatt az állami auto­nóm útpénztár és különösen pedig a megyék óriási ösz­­szeget inkasszáltak be út­adó címén. Számításunk szerint a megyék azon pót­adó címén, amelynek alkot­mányellenességét a semmi­tőszék most megállapította, egymagukban több mint egy milliárdot inkasszáltak be. Sem a megyék, sem az ál­lami útpénztár még eddig semmiféle számadást nem terjesztettek elő az általuk bevételezett összegek hova­­fordításáról. Arról a nagy összegről, amit a vasút az állami útipénztár számára beszedett, sem a vasút, sem pedig az átadó­alap nem közölt elszámolást, pedig nyilvánvaló, hogy a keres­kedő és iparososztályt, ame­lyet az állami, megyei és községi közterhek a tönk szélére juttattak el, legalább annyit elvárna, hogy szá­molják el azokat a milliár­­dokat, amelyeket tőlük az utak javítására felvesznek. Az úttörvény­­szerint a vasútvonalakon szállított kül­demények után tonnánként 5 lej útadó fizetendő. Men­tesek az útadó alól azonban azok a küldemények, ame­lyeknek súlya 50 kilogramot meg nem halad. Úgy érte­sültünk azonban, hogy van­nak vasúti állomások, ame­lyek az 50 kilogramon aluli küldemények után is besze­dik az útadót. Felhívjuk erre a kereskedő és iparos osz­tály figyelmét és amennyi­ben azt tapasztalnák, hogy a vasútnál ilyen jogtalan felszámítás történik, azonnal közöljék az Erdélyi és Bá­náti Kereskedelmi Testületek Szövetségével, amely hala­déktalanul intézkedni fog az anomália megszüntetése ér­dekében. Súlyos sérelme a most érvényben levő úttörvénynek az, hogy a városi kereskedő és iparos osztály az utak fenntartása címén háromféle­képpen is meg van terhelve. A törvény módosításánál ezt a rendszert meg kell szün­tetni és pedig akként, hogy a városok haladéktalanul szüntessék meg az ad valo­rem taxát,, továbbá az a­­ pótadó, amit a városi lakos­ság fizet útadó címén, egész­ben a városi pénztárt illesse. Az Erdélyi és Bánáti Ke­reskedelmi Testületek Szö­vetsége érdeklődött a köz­lekedésügyi minisztériumban az úttörvény sorsa felől, s ott Dumitrescu igazgató he­lyettessel tárgyalt, akitől a következő információt kapta.­­ Megfelel a valóságnak az, hogy a közlekedésügyi minisztérium kidolgozta a törvény módosítását, ame­lyen most már az utolsó simitásokat eszközük. A ter­vezet ezután a törvény fe­lülvizsgáló tanácshoz kerül. A tervezet szerint meg fog­ják szüntetni az autonóm útpénztárt és ezt a közleke­désügyi minisztérium egyik osztályaként fogják beosz­tani. Azon jelenlegi rend­szerről, hogy a falusi lakos­ság pénzben fizesse az út­adót, vissza fognak térni a régi rendszerre, amely sze­rint a falusi lakosság ter­mészetbeni szolgáltatással fog hozzájárulni az utak fenntartásához. Tény azon­ban, hogy a régi rendszerre való visszatéréssel kapcso­latosan igen sok kérdést kellene még rendezni, s így ebben a tekintetben nincsen végleges döntés. Dumitrescu igazgató­he­lyettes véleménye szerint: revízió tárgyává kell tenni a városi lakosság által fize­tett taxákat és tervbe van véve, hogy ezt mérsékelik. Az adókulcs leszállítása te­kintetében azonban eddig még döntés nem történt. Hónosítják­ az úttörvényt Az utóbbi évek törvény­­alkotásait általában a keres­kedő és iparosellenes irány­zat jellemezte, de ezek kö­zül egy sem volt annyira igazságtalan, mint az úttör­vény, amely elsősorban mu­tatott rá a törvénynek arra a nagy hiányára, hogy az adónak a maximális kulcsa nincsen megállapítva, ha­nem az összes ipari és ke­reskedelmi érdekképviseletek állandóan harcoltak a tör­vény méltánytalansága ellen és követelték annak reví­zióját. A Jorga kormány a kö­zelmúltban közreadott nyi­latkozata szerint előkészítés alatt áll az új törvény mó­dosítása, s hír szerint azt a most megnyílt parlamenti ülésszakban elő is fogják terjeszteni. A módosításra elsősorban is azonban nem az szolgáltatott okot, hogy a kereskedő és iparos osztály terhein ezzel könnyítsenek, hanem az, hogy a semmitő­­szék május 7-én hozott ha­tározatával kimondotta, hogy az új törvény alkotmányelle­nes, ennélfogva az abban Beavatott forrásból származó hírek szerint a Regátban érvé­nyes Obor-törvényt az erdélyi városokban is érvénybe akarják léptetni. Ezt a rendelkezést a mi kereskedőink meglehetősen ve­gyes érzelmekkel fogadják. Az Obor törvény lényege ugyanis az, hogy minden nagyobb vá­rosban egy e célra bekerített helyen a mezőgazdasági termé­nyek részére piacot létesítsenek, amelyet megfelelő kedvezmé­nyekkel ruháznak fel. Kétségte­len, hogy az Obor a kereske­dők számára az első pillanatban kívánatosnak látszik. A vidékiek beözönlését, az idegenforgalmat a városokban elősegíti és ezzel talán az üzleteken is lendít. A kereskedők számára nem jelent konkurenciát, mert azonos a kirakodó vásárral, csak mező­­gazdasági terményekre vonatko­zik. Ezeknek vasúti szállítására kedvezményeket is állapít meg a törvény. A városi terményke­reskedő számára még bizonyos kényelmet is jelent, mert nem lesz többé szükséges vidékre, helyszínre kiutazni, a termények közvetlenül a termelőktől az Óborokon is beszerezhetők lesz­nek. Ezzel szemben azonban a városi polgárság számára lénye­ges anyagi megterhelést jelent az Obor intézménye. Már a te­rület e célra való fordítása, a szükségessé váló építkezések, de mindezek fölött még az új taxák olyan áldozatokkal járnak, ame­lyeknek ellenértékét nem egyen­súlyozzák az Obor intézményé­vel remélhető előnyök. A Szö­vetség napirendre fogja tűzni az Obor problémáját és megfelelő kalkulációk alapján előkészíti azt az állásfoglalást, amelyet az Obor szisztémával szemben az erdélyi és bánáti kereskedőtár­sadalom érvényesíteni fog. ima Az Obor-törvény és a kereskedők K­ülföld, Csehszlovákia. Trapl pénz­ügyminiszter szükségrende­­letet készít elő, amely mély­reható intézkedéseket tartal­maz. Az állami szolgálatra való felvételeket és ezzel kapcsolatban a nyugdíjazá­sokat egy ideig szünetelteti. A dohány és gyufa árát is emeli. A jövedelmi adót újra emelik erős progresszió alap­ján. Lengyelország. A leg­utóbbi köztisztviselői fizetés­csökkentés nem volt kielégítő, ezért a kormány elhatározta, hogy három minisztériumot teljesen leépít, sok köztiszt­viselőt elbocsájt és a meg­­maradottaknak fizetését ötven százalékkal csökkenti. Több külföldi képviseletet is meg­szüntetnek, hogy a költség­­vetés deficitjét behozzák. iiiiiiliiii A «Textilana» Sportegylet nagy keret ünnepélye július 5-én lesz megtartva. ■nwiwnw

Next