Krassó-Szörényi Lapok, 1934. április-június (56. évfolyam, 25-50. szám)
1934-04-01 / 25. szám
Vasárnap, 1934 április 1. Er 12 SKOFKZCTáS ERE: Bpy írre................... 200 lej. 9 Nugysd évre .... 50 lej. Pél évre...................100 lej. 9 Egy hóm....................17 lej. Külfifildte sjegyedévenkeinL 100 lej. Magyarországon negyedévenként 3*25 Pengd g®yes szám áRH 3*~ fees. MÁRA 3 LEJQ # JP POLITIKAI LAP, Felelős szerkesztő: Arató Andor. LVI. évf. 25 sziglikaift minden csttf8rt8bop és vaiimp-Szarkesztőség is kiadihlDatal: feUSOS -----Regele Ferdinand 1. (Bonnaz)-ucca 36. sz.—TELEFON 104. BBniBBnHannnnnHiHHBiaarani Feltámadás Tagadhatatlan, hogy az emberiségnek szive van, a jóért és a jobb világért, eszményibb emberiségért dobogó, megújulást áhító szive, mely új világot kíván látni, szeretni, a béke és harmónia világát, melyben a testnek és léleknek, anyagnak és szellemnek közös, harmonikus együttélése zárja ki az ősi fájdalmas eltávolodást. Az ősi, eszme utáni vágy valóra vált a sziklasírt megnyitó húsvéti hajnalon. A legjobbért rajongó Istennek-császárnak jogait egyaránt megadó, szegényt, gazdagot helyes útra vezető, legpompázóbb emberi lélek, az Istenember lelke ismét megelevenítette a testet azzal az erővel, mellyel a megdicsőült lélek tudja átváltoztatni az anyagot. A feltámadt Krisztusról megfeledkező világ a lélek elevenítő erejéről is elfeledkezett, új utakon, csak anyagot és földet járó lábakkal akar világot teremteni, megújítani, kulturmunkát végezni, de tisztán csak földbe mélyesztett gyökerekkel. Az ilyen munka inkább fáradságot, mint békés kiegyensúlyozottságot, inkább rabságot, mint szabadságot hoz, gépekhez láncol, azok szolgájává tesz. Gépek és a nemzetek földi vég- és öncélusága személytelen zsarnokokká válnak, elgyötrik az emberiséget s üres szívvel a kétségbeesésben hagyják. Krisztus lelke a diadalmasan visszatért és emberi testével egyesült lélek, az embert belülről, elveinek megsemmisítésével, jóságból és igazságosságból akarja újból kialakítani. A gyáva és anyagias apostolokból hősöket formál, kik az igazságért bátran felveszik a harcot a leghatalmasabb földi ellenséggel, három század pogány vérengző császáraival. Az apostolok, tanítványaik a vértanuság minden fajának elszenvedésével bizonyítják, hogy van feltámadás, hiszen szt. Pál hite hevíti őket, mely szerint: „Ha Krisztus fel nem támadt, úgy hiábavaló a hitetek és hiábavaló a mi prédikálásunk.“ Az emberiség szebb jövőjének megvalósításáért, feltámadásáért vérüket ontják. A harcoknak ez a szakadatlan és csodálatos láncolata napjainkig húzódik a feltámadásban hivő, igazságot kereső emberi lelkek és a világ között. De a világ megismerte, hogy a legvéresebb keresztényüldözés is csak szolgálatot tesz a feltámadt Krisztusnak, mint ahogy az óra nehezéke, bár terhes, az órát működésben tartja, azért más eszközhöz folyamodott a küzdelem eldöntésére : a gúny fegyveréhez. Nevetség tárgyává óhajtotta tenni a feltámadt Krisztusba vetett hitet. Hitehagyott Julián a tudatlanságba akarta sülyeszteni a kereszténységet, a modern hitetlen a kultúra és előrehaladás ellenségeinek akarja feltüntetni a feltámadás hirdetőit. Korunk, mely a felvilágosodottság korának nevével kérkedik, szép számmal termeli a zsarnokokat, kik a feltámadás tényét tagadva, az egyház léleknemesitő működését akadályozni akarják s igy az emberiség feltámadásának idejét késleltetik. A feltámadt Krisztust látszólag békében hagyják a „vallás magánügy“ jelszava mellett s világboldogitást célzó törekvéseikből teljességgel kizárják. Szomorúan mondhatja Krisztus az írás szavait: „Íme az én békémnek nagy keserűsége. Félreteszik mint elavult ócskaságot a krisztusi igazságokkal megdicsőített, harmóniába hozott embereszményt, mert elfeledik a nagy igazságot . Minden, ami a modern kultúrában meg van még a tisztességből, jóságból, igazságosságból, a kereszténységnek köszönhető. A kereszténységen kívül nincs semmi, ami meg tudná fékezni a rosszravaló természetes hajlandóságunkat, vagy meg tudná akadályozni a züllöttség és romlottság örvényébe való sülyedést, melynek barbárság a neve.“ Archimedes gyermekes örömmel dicsekedett, hogy ha csak egy talpalatnyi szilárd pontot is találna a földön kivül, hol lábát megvethesse, a földet csigasorával kimozdítaná sarkaiból. A feltámadt Krisztus ezt a nagy földkimozdítást már egyszer elvégezte az erkölcsi rendben. Ő a szilárd pont, melyre feltekintve s melyhez rögzítve jóakaratunkat jobb, boldogabb egyénné, jobb világgá feltámadt társadalommá válhatunk. Dr. Vass Tibor. Szegény nemzetkisebbségek... Irta : Jakabity Elemér dr. A világsajtó bőven foglalkozik most azokkal az ellentétekkel, melyek a csehek és lengyelek között felmerültek. A lengyelek hirtelenül foglalkozni kezdtek a Csehszlovákiában élő 75.000 lengyel és 300.000 féllengyel sorsával, Teschenben ismét kiújultak az ellentétek, a lengyelek hevesen tüntetni kezdtek Prága kisebbségi politikája ellen, betörték a varsói csehszlovák követség ablakait, a határon csehellenes felvonulásokat rendeztek és a lengyel sajtó nemzeti szabadságot követel a Csehszlovákiában kisebbségként élő lengyelek részére. Aki a kisebbségi kérdésekkel tüzetesebben foglalkozik, azt szinte gúnymosolyra késztetik ezek a hírek. Herbert von Truhart 1931-ben kiadott egy igen érdekes művet a Népszövetséghez 1921-től 1931 január végéig beadott petíciókról. Ebben a művében egy táblázatot is állított össze, amelyből kitűnik, hogy melyik állam ellen hány panaszt adtak be. A középeurópai államokra vonatkozólag ebből a táblázatból a következőket állapíthatjuk meg: Ausztria ellen beadtak 12-őt, Magyarország ellen 15-öt, Jugoszlávia ellen 53-at, Csehszlovákia ellen 60-at, Románia ellen 63-at és Lengyelország ellen 155-öt. És mégis a lengyelek azon panaszkodnak, hogy sérelem esik rajtuk, mert Csehszlovákiában a lengyel kisebbséget elnyomják. Azt gondolhatja azonban valaki, hogy talán 1931 óta megváltozott a lengyel felfogás. Most már nincsenek kisebbségi panaszok a fehér sas birodalmában és így ennek polgárai jogosan háborodnak fel azon, ami Csehországban történik. Fájdalom, 1931 óta Lengyelországban nem változott ezt illetően semmi. Nézzük csak, mi történt néhány hét előtt Kattowitzban. A városi üzemek alkalmazottait most új nyelvvizsgának vetették alá, a német alkalmazottak egy tekintélyes részét a vizsga eredménye alapján helyükről elmozdították. A német többségű városi választott képviselőtestületet feloszlatták és kinevezett tanácsot tettek helyébe, mégpedig olyat, amelyben hat lengyel, három zsidó és három német foglal helyet. A tartomány vojvodja az ipari vállalatoktól megkövetelte, hogy lengyel nemzetűeknek adjanak nagyobb számban helyet és bocsássanak el kisebbségi alkalmazottakat. Az ukránok egyik képviselőjének, Rudnycka asszonynak február 6-ikán a fejm ülésén elmondott beszédét az összes lapokból a cenzúra nagyrészt töröltette, mert a közoktatásügyi költségvetés során megállapította, hogy a kultusztörvény „téves értelmezéseinek legalább ezer ukrán iskola áldozatul esett, úgy, hogy a létezett 3500-ból ma csak 125 működik. De a lengyelek mindezek ellenére panaszkodnak, hogy a csehek nem tartják tiszteletben a kisebbségi szerződés határozmányait. És várjon a csehek másként tesznek ? Nekik a magyarországi tótok sorsa fáj. Ők felháborodnak azon, hogy ezeknek középiskolájuk nincsen. Hogy az egész világsajtó hangos attól az elnyomástól, amelyben a csehek német és magyar kisebbségeiket részesítik, az nem zavarja őket. Panaszkodnak, fáj az az „embertelenség“, ahogy a békéscsabai tótokat kezelik. Minek folytassuk ? Csak a következményeket vonjuk le. Szegény kisebbségek ! A ti sorsotok majdnem mindenütt ugyanaz. Kíméletlenül átgázolnak rajtatok a „nemzeti államok”, nemzettestvéreitek meg sajnálnak, az idegen kormányok pedig akkor vesznek észre, ha politikai céljaikhoz reátok szükségük van. Ám a Nemzetek Szövetsége észre benneteket soha sem vesz, mert neki rátok szüksége egyáltalán nincsen. Jog és békés nemzetköziségben szolgálják életünket. Végignézünk könyvtárunk polcain. A francia Barbusse „Tűz“-e, a Romain Rolland Jean Cristophe-ja békés egyetértésben ülnek a polcon Thomas Mann regényeivel. Galsworthy, Webbs, Upton Sinclair, Gorkij, Bunin, Stefan Zweig, D’Annunzio, Lageriöf Zelma könyvei mellett MóriczZsigmond és Zilahy Lajos kötetei. Minden ötödik könyvet más nemzet fia irt könyvtárunkban s ha csak egy hiányozna ebből a nagy nemzetközi lélekkórusból , már szegényebbnek érezném magamat. Rádiót hallgatok... Offenbach muzsika ... Mascagni ária ... Wagner dübörgő melódiája ... egy finom angol keringő pehely könnyen száll, mint egy szélben röpködő rózsaszirom ... aztán Lehár zene fonódik lelkemre... buján, édesen. Hallgatom a zenét és magamhoz ölelem benne az egész világot: a németet, az olaszt, az angolt és magyart egyformán. Az élet minden fázisában rajtakapjuk magunkat a nemzetköziségen. És míg gyönyörködve élvezem ezeket az idegen zseniket, pillanatig sem jut eszembe, hogy ezeknek a fajtája esetleg ellenségem lenne. Akkor hát miért? * Majdnem minden problémának egyik forrása, hogy az emberiségnek ferde nevelést adtak. Az első hiba itt is az iskolánál kezdődik. Örök bűne az iskolának az a beállítás , ahogy a történelmet tanítja és ahogy szinte már az óvoda katonásdijától kezdve gyermeknevelésükbe a háborúrakészítés mérgét csepegteti a hazafiasság cégére alatt. Mert ennek semmi köze a hazafiassághoz. A haza, ez a drága szent fogalom, nem halálba merevedett embereket kíván, hanem eleven, dolgozó polgárokat. Nem két négyszögméternyi rothadó trágyát a földnek, hanem munkás karokat, gondolkozó agyat. És a történelemnek ez a beállítása nem csak embertelenül kegyetlen, immorális, hanem hazug is. Mert, mikor a történelem azt tanítja, hogy „az egész nemzet, mint egy ember állott talpra“, kihazudja a siró anyákat, kétségbeesetten gyáva harcba- Nemzetköziség írta: Kiss István. Van ebben a kortünetben, ahogy az emberiség elnemzetköziesedik és ennek ellenére titokban fegyverkezik egymás ellen, valami olyan rikoltó ellentét, ami mindennél jobban rámutat korunk meghasonlottságára. Öltözékünk és mindennapi eszközeink, kulturcikkeink külön-külön szinte mind más állam iparcikkei. Svéd gyufa, sollingeni kés, brüsszeli csipke, angol szövet, francia parfőm, svájci óra, cseh üveg, ^románpóleumT^sdíjból