Krassó-Szörényi Lapok, 1934. április-június (56. évfolyam, 25-50. szám)

1934-04-01 / 25. szám

Vasárnap, 1934 április 1. Er 12 SKOFKZCTáS ERE: Bpy írre................... 200 lej. 9 Nugysd évre .... 50 lej. Pél évre...................100 lej. 9 Egy hóm....................17 lej. Külfifildte sjegyedévenkeinL 100 lej. Magyarországon negyedévenként 3*25 Pengd g®yes szám áRH 3*~ fees. M­ÁRA 3 LEJ­Q # JP POLITIKAI LAP, Felelős szerkesztő: Arató Andor. LVI. évf. 25 sz­­iglik­aift minden csttf8rt8bop és vaiimp-Szarkesztőség is kiadihlD­atal: feUSOS -----Regele Ferdinand 1. (Bonnaz)-ucca 36. sz.­­—­TELEFON 104. BBniBBnHannnnnHiHHBiaarani Feltámadás Tagadhatatlan, hogy az emberiségnek szive van, a jóért és a jobb világért, eszményibb emberiségért do­bogó, megújulást áhító szive, mely új világot kíván látni, szeretni, a béke és harmónia világát, melyben a testnek és léleknek, anyagnak és szellemnek közös, harmonikus együttélése zárja ki az ősi fájdalmas eltávolodást. Az ősi, eszme utáni vágy valóra vált a sziklasírt megnyitó húsvéti hajnalon. A legjobbért rajongó Istennek-császár­­nak jogait egyaránt megadó, szegényt, gazdagot helyes útra vezető, legpompázóbb emberi lélek, az Istenember lelke ismét megelevenítette a testet azzal az erővel, mellyel a megdicsőült lélek tudja átváltoztatni az anyagot. A feltámadt Krisztusról megfeledkező világ a lélek elevenítő erejéről is elfeledkezett, új utakon, csak anya­got és földet járó lábakkal akar világot teremteni, meg­újítani, kulturmunkát végezni, de tisztán csak földbe mélyesztett gyökerekkel. Az ilyen munka inkább fárad­ságot, mint békés kiegyensúlyozottságot, inkább rabsá­got, mint szabadságot hoz, gépekhez láncol, azok szol­gájává tesz. Gépek és a nemzetek földi vég- és öncélu­­sága személytelen zsarnokokká válnak, elgyötrik az em­beriséget s üres szívvel a kétségbeesésben hagyják. Krisztus lelke a diadalmasan visszatért és emberi testével egyesült lélek, az embert belülről, elveinek meg­semmisítésével, jóságból és igazságosságból akarja új­ból kialakítani. A gyáva és anyagias apostolokból hő­söket formál, kik az igazságért bátran felveszik a har­cot a leghatalmasabb földi ellenséggel, három század pogány vérengző császáraival. Az apostolok, tanítvá­nyaik a vértanuság minden fajának elszenvedésével bi­zonyítják, hogy van feltámadás, hiszen szt. Pál hite he­víti őket, mely szerint: „Ha Krisztus fel nem támadt, úgy hiábavaló a hitetek és hiábavaló a mi prédikálá­­sunk.“ Az emberiség szebb jövőjének megvalósításáért, feltámadásáért vérüket ontják. A harcoknak ez a sza­kadatlan és csodálatos láncolata napjainkig húzódik a feltámadásban hivő, igazságot kereső emberi lelkek és a világ között. De a világ megismerte, hogy a legvé­resebb keresztényüldözés is csak szolgálatot tesz a fel­támadt Krisztusnak, mint ahogy az óra nehezéke, bár terhes, az órát működésben tartja, azért más eszközhöz folyamodott a küzdelem eldöntésére : a gúny fegyveré­hez. Nevetség tárgyává óhajtotta tenni a feltámadt Krisz­tusba vetett hitet. Hitehagyott Julián a tudatlanságba akarta sülyeszteni a kereszténységet, a modern hitetlen a kultúra és előrehaladás ellenségeinek akarja feltün­tetni a feltámadás hirdetőit. Korunk, mely a felvilágo­­sodottság korának nevével kérkedik, szép számmal ter­meli a zsarnokokat, kik a feltámadás tényét tagadva, az egyház léleknemesitő működését akadályozni akar­ják s igy az emberiség feltámadásának idejét késlelte­tik. A feltámadt Krisztust látszólag békében hagyják a „vallás magánügy“ jelszava mellett s világboldogitást célzó törekvéseikből teljességgel kizárják. Szomorúan mondhatja Krisztus az írás szavait: „Íme az én békém­nek nagy keserűsége. Félreteszik mint elavult ócskasá­got a krisztusi igazságokkal megdicsőített, harmóniába hozott embereszményt, mert elfeledik a nagy igazsá­got . Minden, ami a modern kultúrában meg van még a tisztességből, jóságból, igazságosságból, a keresztény­ségnek köszönhető. A kereszténységen kívül nincs semmi, ami meg tudná fékezni a rosszravaló termé­szetes hajlandóságunkat, vagy meg tudná akadályozni a züllöttség és romlottság örvényébe való sülyedést, melynek barbárság a neve.“ Archimedes gyermekes örömmel dicsekedett, hogy ha csak egy talpalatnyi szilárd pontot is találna a föl­dön kivül, hol lábát megvethesse, a földet csigasorával kimozdítaná sarkaiból. A feltámadt Krisztus ezt a nagy földkimozdítást már egyszer elvégezte az erkölcsi rend­ben. Ő a szilárd pont, melyre feltekintve s melyhez rög­zítve jóakaratunkat jobb, boldogabb egyénné, jobb világgá feltámadt társadalommá válhatunk. Dr. Vass Tibor. Szegény nemzetkisebbségek... Irta : Jakabity Elemér dr. A világsajtó bőven foglalkozik most azokkal az ellentétek­kel, melyek a csehek és lengyelek között felmerültek. A len­gyelek hirtelenül foglalkozni kezdtek a Csehszlovákiában élő 75.000 lengyel és 300.000 féllengyel sorsával, Teschenben ismét kiújultak az ellentétek, a lengyelek hevesen tüntetni kezdtek Prága kisebbségi politikája ellen, betörték a varsói csehszlovák követség ablakait, a határon csehellenes felvonulásokat ren­deztek és a lengyel sajtó nemzeti szabadságot követel a Cseh­szlovákiában kisebbségként élő lengyelek részére. Aki a kisebbségi kérdésekkel tüzetesebben foglalkozik, azt szinte gúnymosolyra késztetik ezek a hírek. Herbert von Truhart 1931-ben kiadott egy igen érdekes művet a Népszövet­séghez 1921-től 1931 január végéig beadott petíciókról. Ebben a művében egy táblázatot is állított össze, amelyből kitűnik, hogy melyik állam ellen hány panaszt adtak be. A középeurópai államokra vonatkozólag ebből a táblázatból a következőket állapíthatjuk meg: Ausztria ellen beadtak 12-őt, Magyarország ellen 15-öt, Jugoszlávia ellen 53-at, Csehszlovákia ellen 60-at, Románia ellen 63-at és Lengyelország ellen 155-öt. És mégis a lengyelek azon panaszkodnak, hogy sérelem esik rajtuk, mert Csehszlovákiában a lengyel kisebbséget elnyomják. Azt gondolhatja azonban valaki, hogy talán 1931 óta megváltozott a lengyel felfogás. Most már nincsenek kisebbségi panaszok a fehér sas birodalmában és így ennek polgárai jogosan hábo­rodnak fel azon, ami Csehországban történik. Fájdalom, 1931 óta Lengyelországban nem változott ezt illetően semmi. Nézzük csak, mi történt néhány hét előtt Kattowitzban. A városi üze­mek alkalmazottait most új nyelvvizsgának vetették alá, a né­met alkalmazottak egy tekintélyes részét a vizsga eredménye alapján helyükről elmozdították. A német többségű városi választott képviselőtestületet feloszlatták és kinevezett tanácsot tettek he­lyébe, még­pedig olyat, amelyben hat lengyel, három zsidó és három német foglal helyet. A tartomány vojvodja az ipari vál­lalatoktól megkövetelte, hogy lengyel nemzetűeknek adjanak nagyobb számban helyet és bocsássanak el kisebbségi alkal­mazottakat. Az ukránok egyik képviselőjének, Rudnycka asszonynak február 6-ikán a fejm ülésén elmondott beszédét az összes lapokból a cenzúra nagyrészt töröltette, mert a közoktatásügyi költségvetés során megállapította, hogy a kultusztörvény „téves értelmezéseinek legalább ezer ukrán iskola áldozatul esett, úgy, hogy a létezett 3500-ból ma csak 125 működik. De a lengyelek mindezek ellenére panaszkodnak, hogy a csehek nem tartják tiszteletben a kisebbségi szerződés hatá­­rozmányait. És várjon a csehek másként tesznek ? Nekik a magyar­­országi tótok sorsa fáj. Ők felháborodnak azon, hogy ezeknek középiskolájuk nincsen. Hogy az egész világsajtó hangos attól az elnyomástól, amelyben a csehek német és magyar kisebb­ségeiket részesítik, az nem zavarja őket. Panaszkodnak, fáj az az „embertelenség“, ahogy a békéscsabai tótokat kezelik. Minek folytassuk ? Csak a következményeket vonjuk le. Szegény kisebbségek ! A ti sorsotok majdnem mindenütt ugyanaz. Kíméletlenül átgá­zolnak rajtatok a „nemzeti államok”, nemzettestvéreitek meg sajnálnak, az idegen kormányok pedig akkor vesznek észre, ha politikai céljaikhoz reátok szükségük van. Ám a Nemzetek Szövetsége észre benneteket soha sem vesz, mert neki rátok szüksége egyáltalán nincsen. Jog és békés nemzetközi­ségben szolgálják életünket. Végignézünk könyvtárunk polcain. A francia Barbusse „Tűz“-e, a Romain Rolland Jean Cristophe-ja békés egyet­értésben ülnek a polcon Thomas Mann regényeivel. Galsworthy, Webbs, Upton Sinclair, Gorkij, Bunin, Stefan Zweig, D’Annunzio, Lageriöf Zelma könyvei mellett Móricz­­Zsigmond és Zilahy Lajos kötetei. Minden ötödik köny­vet más nemzet fia irt könyv­tárunkban s ha csak egy hiányozna ebből a nagy nemzetközi lélekkórusból , már szegényebbnek érezném magamat. Rádiót hallgatok... Offen­bach muzsika ... Mascagni ária ... Wagner dübörgő melódiája ... egy finom an­gol keringő pehely könnyen száll, mint egy szélben röp­ködő rózsaszirom ... aztán Lehár zene fonódik lelkemre... buján, édesen. Hallgatom a zenét és magamhoz ölelem benne az egész világot: a németet, az olaszt, az angolt és magyart egyformán. Az élet minden fázisában rajtakapjuk magunkat a nem­zetköziségen. És míg gyö­nyörködve élvezem ezeket az idegen zseniket, pillanatig sem jut eszembe, hogy ezek­nek a fajtája esetleg ellen­ségem lenne. Akkor hát miért? * Majdnem minden problé­mának egyik forrása, hogy az emberiségnek ferde ne­velést adtak. Az első hiba itt is az iskolánál kezdődik. Örök bűne az iskolának az a beállítás , ahogy a tör­ténelmet tanítja és ahogy szinte már az óvoda kato­násdijától kezdve gyermek­­nevelésükbe a háborúraké­­szítés mérgét csepegteti a hazafiasság cégére alatt. Mert ennek semmi köze a haza­fiassághoz. A haza, ez a drága szent fogalom, nem halálba merevedett embereket kíván, hanem eleven, dol­gozó polgárokat. Nem két négyszögméternyi rothadó trágyát a földnek, hanem munkás karokat, gondolkozó agyat. És a történelemnek ez a beállítása nem csak ember­telenül kegyetlen, immorális, hanem hazug is. Mert, mikor a történelem azt tanítja, hogy „az egész nemzet, mint egy ember állott talpra“, kiha­­zudja a siró anyákat, két­ségbeesetten gyáva harcba- Nemzetköziség írta: Kiss István. Van ebben a kortünetben, ahogy az emberiség elnem­­zetköziesedik és ennek elle­nére titokban fegyverkezik egymás ellen, valami olyan rikoltó ellentét, ami minden­nél jobban rámutat korunk meghasonlottságára. Öltözékünk és mindennapi eszközeink, kulturcikkeink külön-külön szinte mind más állam iparcikkei. Svéd gyufa, sollingeni kés, brüsszeli csipke, angol szövet, francia p­arfőm, svájci óra, cseh üveg, ^románp­óleumT^sd­íjból­

Next