Krassó-Szörényi Lapok, 1934. július-szeptember (56. évfolyam, 51-76. szám)

1934-07-01 / 51. szám

LVI. évf. 51. sz. Vasárnap, 1934 julius 1. & MZ ffeO?!2fTeS ÖRii Kgy *vre.....................20C iej. 3 N«gy«d inss . . . . ivet) ...... 100 lej. I Bgjr hóra................. iilltfttld«» a*srysdé¥«nkeat 100 lat. Magyarországon negyedévenként 3’25 Pengő seves szám éri 3*~ bes. 50 lej. 17 tej. ARA 3 LEJ POLITIKAI LAP. Felelős szerkesztő: Arató Andor. Moleník isíberb csatorlb8& és vasárnap. Szerkesztőség és feladóhivatals bU609 -----Regele Ferdinand 1. (Bonnaz)-ucca 36. sz.------TELEFON 104. Kasztrendszer megteremtését sürgeti a Curentul című lapnak a kormány támogatásával rendezett népkisebbségellenes népszavazása. Az állampolgároknak a származásuk és nemzeti hovatartozandóságuk szerint különböző osztályokba való sorozását követeli. Nem kevesebbről van szó, mint arról, hogy az új alkotmányban többrendbeli állampolgári kategóriát teremtsenek meg. Szép prózában és nevén nevezve a gyermeket, olyan új alkotmányt sürgetnek, amely az állampolgári egyenlőség eszményével szakít és megteremti az elsőrendű, másodrendű, sőt harmadrendű állampolgár fogalmát. Természetes, hogy ez az áhitatos terv a kötelességek egyenlő voltát tovább is respektálná, csak a jogok terén óhajt mély szakadékot ásni az egyik és a másik állampolgár között. Mindössze ez volna tehát a kívánság, megteremteni egy olyan alkotmányt, amely az alkotmányosságnak még a lehelletét is nélkülözné és tiszta antithézisként jelentkeznék a konstitucionális jog leszűrt és kristálytiszta ismérveivel szemben. Mert mit jelent tulajdonképpen az alkotmány ? A közel százötven év előtt lezajlott nagy francia forradalom óta, amely az emberi egyetemes szabadság vívmányait megteremtette, csak egy értelme van az alkotmánynak minden nemzetek politikai nyelvére átfogalmazva. És ez a fenkölt politikai értelem az, hogy minden állampolgár egyenlő jogok és kötelességek részese, minden állampolgár nemzetiségére vagy vallására való tekintet nélkül egyenlő a törvény előtt és egyenlő részese mindazoknak a jogoknak is, amelyek az állampolgárok összességét az államhatalom gyakorlásában megilletik. Az állam harmonikus öncél, így azok, akik alkotják, az állampolgárok fel nem bonthatók, sőt ellenkezőleg, csakis mind mélyebben egyesíthetők abban a legmagasabb vezéreszmében, amelynek írott tanuságtétele az alkotmány. Scripta manent. Minden ország alkotmánya garancialevél önmagával szemben, hogy az egyenjogúság uralma van kitűzve zászlajára. És most akadnak olyanok, akik ellenszenvtől, gyűlölettől hajtva olyan alkotmányt hajszolnak, mely ország-világ előtt jogbiztosíték helyett a jogfosztás szinonimája volna. Nem is tudjuk elképzelni, hogyan lehet megvalósítani egy olyan állami Justitzmordot, mely helótákra és szabadokra bontaná fel pont az alkotmányra támaszkodva egy ország egy és ugyanazon polgárait. Éppen az alkotmánnyal, amely legideálisabb jogforrás és nem kegyetlen kard, hogy kettészelje egy és ugyan Dr. Landau Mihály volt képviselő, a romániai zsidó párt főtitkára, ki a zsidóság helyzetének kitűnő ismerője Romániában, érdekes felfogásban ismerteti a zsidóság mai életét s aktuális problémáit. Románia zsidósága - állapítja meg dr. Landau - bár különböző uralmak alatt élt a múltban, népi rétegeződése mégis ugyanaz az ország különböző tartományaiban. Az iparos osztály, mely eddig a zsidóság legjelentősebb rétege volt s mint fontos tényező vette ki részét az állam gazdasági életében is, utóbbi időkben teljesen leszegényedett s hanyatlásnak indult. Egyik oka ennek az, hogy gyermekeit minden áron egyetemre kívánta küldeni, amely felfogást a kereskedő osztály is magáévá tett s ezzel az uj idők megváltozott viszonyai közt legyengült a zsidó gazdasági élet eddig oly biztos bázisa. Bár érthető a zsidóság körében ez a pánikszerű menekülés az ősi foglalkozási ágaktól, mégis az egyoldalú osztálytagozódás miatt súlyosan éreztette hatását. Ma úgy az iparos, mint a kereskedő osztály leszegényedett. Ez a gazdasági krízis mellett a törvényhozás és túlzó fiskalizmusnak is tulajdonítható. A zsidóság ma Romániában drámaian súlyos napokat él, gazdasági alapja teljesen aláásva és bizonytalan a holazon testet. A népkisebbségek ellen irányul természetesen leghevesebben a hadakozás a Curentul nyomán. De mit akar tulajdonképpen ? Nagyon rossz szolgálatot tesz és hátráltatja a megértést az ilyen ártani vágyó ellenségeskedés, ha nem is tulajdonítunk ennek a hadjáratnak döntő fontosságot. Ezt a tényt le kell szögeznünk. Viszont természetesen egy pillanatig sem gondolunk arra, hogy hozzájárulna a király, vagy akadna olyan parlament, amely dekretizálná az állampolgári kasztrendszert és alkotmányba foglalná a jogfosztást. E. napja, Beszarábiában mintegy tízezer földmíves zsidó család él, ezelőtt aránylag kielégítő anyagi helyzetben, közülük különösen a dohánytermelők. Az új idők új rendszere azonban őket is tönkretette. Lassankint ott is megszűnik a zsidó gazdasági életnek ez a fontos tényezője. Milyen gazdasági elhelyezkedés marad hátra - veti fel a kérdést dr. Landau volt képviselő. A zsidó magántisztviselők magasabb képzettségű kategóriája ? Most kezdődött és folyik a súlyos offenzíva ellenük is. A politikai életben egyre jobban sürgetik életstandardjuk lefokozását, hogy román elemeknek biztosítsanak több megélhetést általa. Szemben a sokat emlegetett zsidó gazdagsággal a zsidó szegénység a gazdasági hullámvonal legalsó határához ért el. Az az egynéhány valóban gazdag zsidó, mint hatalom emlegetése komolytalan. Ismeretes ezeknek a zsidóknak a mentalitása, amellyel idegenkednek minden zsidó megnyilatkozástól s hűségesen szolgálják a román érdekeket, amennyiben azok megtűrik őket soraik közt, a zsidó nép nyomorúsága iránt azonban a legkisebb érzékük sincs. Dr. Landau Mihály, mint a zsidó párt főtitkára, propaganda küldetésben dolgozik jelenleg a zsidó egységmozgalom megszervezése érdekében. (c) A romániai zsidóság helyzetképes aktuális problémái Az erdélyi szervezett magyar munkások a felekezeti és kulturintézmények szolgálatában Kisebbségi szempontból igen érdekes momentummal foglalkozik az „Erdélyi Lapok“ c. oradeai (nagyváradi) napilap egyik utóbbi számában megjelent „Munkások“ című cikkében dr. Sulyok István ismert kisebbségi író, kinek a kisebbségközösségi munkában oly nagy fontossággal bíró adatgyűjtő és rendszerező tevékenységét kell a cikkével kapcsolatban kiemelnünk. Cikkében dr. Sulyok István — annak az akciónak az alkalmából, hogy az eddig nemzetközi jelszavak alapján szervezett munkásság .Magyarországon és egyebütt programját újabban nemzeti valóságokra készül felépíteni - a múlt tanúságai alapján rámutat arra, hogy a munkástömeg a vezető rétegek propagandája dacára megmaradt a maga érzéseiben a nemzeti alapon, mint ahogy egészséges gondolkodású, öntudatos ember mindenekelőtt ahhoz a nemzeti közösséghez húz, amelytől kultúráját nyerte. Így maradtak meg alapjában nemzeti érzelműeknek a magyar szervezett munkások, kik a falu gyermekei, a falué, ahol élesebben él a nemzeti öntudat, mint bárhol a világon. Példának hozza fel erre az erdélyi munkásokat, kik a vallástalanságot hirdető szociáldemokrácia merev nemzetközi kérgét régen át meg áttörték, mit legjobban mutat az a tény, hogy számtalan magyar kisebbségi jellegű erdélyi egyházat, iskoláit s egyéb kulturális intézményeit szervezett munkások hozzájárulásával , tartottak és tartanak fenn. És ezek a hozzájárulások „a legbiztosabbak, legpontosabbak és aránylag a legmagasabbak.“ A cikk írója hangsúlyozza továbbá, hogy a munkásság saját szervezetének parlamenti képviseletében kell, hogy tulajdon érdekében érvényre juttassa annak elvét, hogy vezetői minden tekintetben, tehát kulturális és nemzeti téren is osszák a vezetett tömegek sorsát, hogy a munkásság anyanyelvi és kulturális egyenlőjogúsága alapján, ami a gazdasági érvényesülésnek és szakmai versenyképességnek is legelsőrangú feltétele, kellő védelemben részesülhessen általuk. (c-) Tu felix Austria... Mintha újból tartalmat s értelmet nyerne a régi jelmondat, amelyet az irigység csiholt ki a lelkekből. Csak más vonatkozásban. Nem arról van ma már szó, hogy osztrák császárok házasságaikkal nagyobbítsák, szélesítsék birodalmukat, ahol valamikor sohasem nyugodott le a nap és mégis, Ausztriát ma éppen úgy körüludvarolják, mint évtizedekkel, évszázadokkal azelőtt, amikor még nem a szövetségi elnök állott a volt monarchia élén. Ausztria, a kicsiny és gyenge Ausztria ma szemérmes és férjet vágyó leány módjára áll a nagyhatalmak udvarlása közepette. Rajta áll, hogy kit válasszon. A hevesvérű olaszt, a szellemes és csípős franciát, vagy pedig a forradalmi táncban kipirult németet. Minden udvarló mást kínál, de végeredményben egyet akar: Ausztria boldogítását. Más lapra tartozik, ahogyan az udvarlók a boldogságot értelmezik és a szegény, körülrajongott Ausztria hirtelenében nem is tudja mihez fogjon, mit csináljon. Talán már megérlelődött benne az elhatározás, hogy inkább pártában marad és viseli a vénleányság minden következményét. Házatája mégsem tisztul az udvarlóktól. Éjjeli zenével kedveskednek neki és a német imádó, akit bosszant és idegesít Ausztria állhatatossága, petárdákkal, bombákkal és pokolgépekkel próbált ráijeszteni. Európa feszülten figyeli a széptevéseket. Látott ő már az évszázadok folyamán sok heves leánykérést, de ezen még neki is el kell csodálkoznia. Nem mintha