Krassó-Szörényi Lapok, 1935. január-március (57. évfolyam, 1-25. szám)
1935-01-06 / 1. szám
Vasárnap, 1935 január 6. ARA 3 LEJ LVII évf. 1. sía* Bér *Vre ...... 300 le], a Hagyod érra . . . pdl évre ...... 100 1*1. 1 Egy hőre ...... KttMOldt« »•gyedévaakft 100 Lej. Magyarországon negyedévenként 3*25 Pengő ssves szám érb a*«* am.' 50 !* 17 le POLITIKAI LAP Felelős szerkesztő: Arató Andor. SlffgishDift Essenden és Szerkesztősig is kiadóhipatol: KileOS — Regele Ferdinand L (volt Bonnazucca) 36. sz. — TELEFON 10. Gyermekek Szibériában A sok vérontáshoz hozzászokott világ minden különösebb felháborodás nélkül veszi tudomásul a Szovjet Unióból jövő híreket, amelyek mindennap dagadó számokban mutatják be az áldozatok statisztikáját, akiket Kirov meggyilkolásával kapcsolatban a szovjet igazságszolgáltatás receptje szerint kivégeztek. Mint egy börzejelentést, úgy írják a külföldi sajtóirodák, mikor tett ki a lehullott emberi fejek száma ezret, szinte várja az ember a jelentés után, hogy az irányzat milyenre változott. A legutóbb leadott tudó-osítások azt adják hírül a világnak, hogy a Kirov ellleni összeesküvésbe 14-16 éves gyermekek is bele vannak keverve, akik közül eddig több, mint ötvenet, Szibériába száműztek. A mai társadalom, úgylátszik, már sem csodálkozni, sem pedig megütközni nem szokott semmin sem. A Kirov gyilkosság következményeiről érkező rémhírek igazolása szerint a világ kulturnemzeteinek közönyét sem lehet bagatell néhány ezer államjogi gyilkosság hírével felrázni. Az emberélettel szemben elkövetett jogtalanság csak akkor rázza meg a világ közvéleményét, ha tartani lehet következményektől, amelyek a kultúrnemzetek anyagi érdekeit hátrányosan befolyásolhatnák. Ugyan melyik nemzet törődnék ma azzal, hogy humanizmus is volt valamikor a világon, amelyet őrizni és becsülni minden népnek legelső kötelessége volt? Melyik nemzet merne ma a Szovjet Unióban történtek felett szót váltani, amikor a titkos érdekek szálaival úgyszólván minden állam hozzá van kötve ehhez a titokzatos országhoz, amelyben egy UTiTfirimmiTTiiiiiiiii iiiimmiiiii■iiiiiiii hiti— iniTTiTi rwTTír A nemzeti öntudat A nemzeti öntudat egy nép küzdelmének, megmaradásának legfontosabb kelléke. Enélkül eltűnik, megsemmisül. Felfalják a nagy harcban azokat a nemzeteket, amelyekből hiányzik a fegyelmezettségnek, a fajához való törhetetlen ragaszkodásnak és minden megpróbáltatások között való kitartásnak egybefogó közössége. Elvész az a nép, amelyből hiányzik a nemzeti öntudat. Minél fejlettebb, minél kiépítettebb egy népben az összetartozandóság érzete, minél nagyobb történelmi múlt fogja össze a fajt és minél kulturáltabbak azok a kötelékek, amelyek felerősítik a nemzeti öntudatot, annál emelkedettebb, biztosabb és szebb az a küzdelem, amelyet minden népnek folytatnia kell megmaradásáért. Egy pillanatig sem szabad elfelejteni, hogy minden nemzedék a maga életével történelmet is. Különösen történelmet csinál a mai generáció, amelynek minden tagjára, minden egyedére kötelességek hárulnak. Ezek alól nem lehet kibújni, nem szabad félre állni. A nemzeti érvényesülés legdühöngőbb korszakát éljük az egész vonalon. Ebben a nagy felvonulásban, mérkőzésben csak az a faj állhat meg, amelyben a faji öntudatosság erényei a legszebben vannak kiformálódva, amely faj hiszi azt, hogy a történelem hivatást adott és magasabbrendű küldetést irt meg számára. Az a nép, amelynek nincsen iskolázottsága, amely nem érti meg azt, hogy az egyesnek szürke napi életén felül az összesség küzdelme, célkitűzése, történelmi hivatásának vagy szerepének betöltése a fontos, annak a népnek szolgasors az osztályrésze. Egy faj öntudatosságának megnyilatkozásaira soha alkalmasabb idők nem jártak, mint ma. Állítsuk ide a mi népünk számára is azt, amelyből példát meríthet. Mert hiszen a romániai magyarság is olyan körülmények közé jutott, amelyek próbára teszik a népi erényeket és megmaradásában csak akkor bízhat, ha ezek az erények minden más népénél szebbek, öntudatosabbak. Figyeljük csak jól meg mi történik a Saar-vidéken. Január 14-én népszavazás lesz. Erre a szavazásra Amerikából 340 olyan német érkezett haza, akiknek joguk van részt venni ezen a szavazáson. A hívó szóra 340 német elindult a tengeren túlról, mert hívja a faji kötelessége I szólítja a faji öntudatosság- I nak belső kényszere. Háromhetes tengeri utat tesz meg, I pénzt, időt nem kimérve, I hogy egyetlen szavazatával I erősítse a nagy német küz Idelem és erőpróbának ezt a történelmi lépését. Meg tudjuk-e érteni, milyen felemelő, milyen ragyogó példája ez a nemzeti öntudatosságnak a mi számunkra. Vizsgáljuk csak meg, hasonlítsuk csak össze a német lelki egységnek és a közös küzdelem öntudatosságának ezt a nagyszerű példáját a magunk helyzetével és legalább tegyünk annyit, hogy csodáljuk meg és alkalmas pillanatban állítsuk szemeink elé. A magyar népet is egyre gyakrabban szólítja urnák elé a kötelesség. Ez ebben a gyakoriságban egyre kopik és elvész a magyar népnek az az öntudatossága, amely nélkül faji küzdelmet folytatni nem lehet. Népünk már csak olyan immel-ámmal, közömbösséggel teljesítette magyar kötelességét, sőt fajtáját is megtagadva lelkiismeret nélkül félre szavazott a legutóbbi választásokon is. Ha a jövőben ilyen áldozatokat kíván a népünktől a faji küzdelem, akkor legalább jusson eszünkbe ez a 340 amerikai német, aki sok ezer kilométerről hazajött csak azért, hogy egyetlen szavazat el ne vesszen abban a küzdelemben, amelyet fajtája az életéért, a megmaradásáért folytat. A faji öntudatosságnak hasonló fokára kell emelkedjen minden nemzet, a fajáért való áldozatosságnak hasonló teljesítményéig kell kiképezve legyen egy nemzet minden fiának lelke s akkor bátran nézhet szembe az idők minden megpróbál- ttatásaival. milliónyi kommunista ura lett 160 millió nem kommunista életének és halálának? Ha Európa közömbösen tudta elnézni a milliók sokaságának terror alatt nyögő szenvedéseit, ugyan ki várhatná ettől a kivénhedt kufártól, hogy egy pár ezer emberéletért lármát csapjon azoknál, akiktől csak most akarja learatni igazi hasznát. De az emberi érzések teljes lezüllését nem az államoknak visszataszító magatartása mutatja meg igazi nagyságában, hanem a világ sajtójának írásai. A világ sajtójának némasága annak a rabszolgaságát jelenti. Nincs ma már emberi jogokért lelkesedő önzetlen sajtó, csak a materialista érdekek rabszijára fűzött sajtó létezik. Amely sajtónak a gyermekek Szibériába való száműzéséhez nincsen semmi megjegyezni valója, azt nem tarthatjuk függetlennek és emberinek. A világtörténelemnek első korszaka ez, amikor gyermekeket vonultatnak fel tömegesen a vérpadra. Gyermekeket, akik államnevelésben kapták meg cselekedeteikhez az intuíciót azoktól, akik most száműzik őket. Ötven, vagy száz gyermek sorsa különleges helyzetek nélkül is megérdemelné egy világrész érdeklődését, menynyivel inkább megérdemlik ezek a gyermekek, akiknek a mintájára akarja a Szovjet a világ összes gyermekeit nevelni. Ettől a generációtól még a vigasztalás lehetőségét is eldisputálták, mert a Szovjetnek nincsen szüksége lélekre, a szovjet gyermeknek csak teste, csak materializmusa van és ha ezt a testet bilincsbe verik, minden elveszett a számukra. Európának nincsen szava, a népek szövetségének egyéb dolga van ! Humanizmus, a múlt század lomtáraiból kísértő hagyomány, a mai reálpolitikának semmi köze ezekhez az ostoba tradíciókhoz, mit jelent, akár egy néhány millió ember kínszenvedése csak azoknak, akik a világ gazdaságára, az ezt biztosító hatalomra vigyáznak, legyen nyugtuk ezektől a kísértetektől! V. . Wi Sz. u. Édes anyanyelvűsül A nyelveknek szívós az életük s ha nem megy másként, megélnek a pincében is, mint a növények. Másfelől nyilvánvaló, hogy az ápolás és a terjesztés nagy hasznukra van. Az iskola nemcsak azért mérhetetlenül fontos, mert a legnagyobb földi kincset — a szavak sokaságát s a szavakba ejtett értelmet - tisztán, megnemesítve ruházza át nemzedékről nemzedékre, hanem azért is, mert a nyelv ápolására, tisztaságának őrzésére és erkölcsi kamatoztatására hivatott mesterekről gondoskodik : a tanítókról. Csak az a tanintézet valóban iskola, amelynek tanítói a tanulók anyanyelvével ebben a mélységes és szent kapcsolatban állanak. Szembe kell néznünk a helyzettel, melybe a magyar nyelv az erdélyi iskolában s azonkívül került. E helyzet hű képét legjobban az elemi népoktatás adatai mutatják. Tizenhat esztendő után először fekszik előttünk olyan kiadvány, mely e kérdés rejtett zugaiba betekintést enged. Eddig, mikor magyar népiskoláról beszéltünk, csak a felekezeti iskolák adataira hivatkozhattunk, mert a többit nem ismertük. Az igazság pedig az, hogy az erdélyi magyar gyermekeknek alig egyharmada kap helyet azokban az iskolákban, hol nemcsak a szavaknak külső alakjáról - a testéről - beszélnek, hanem arról a belső melegségről is, melyet a szavak lelkének lehetne nevezni. Most van végre néhány hivatalos kiadvány, mely az állami népoktatás műhelyeibe bepillantást kínál s ezek között első helyen áll az a hivatalos évkönyv (Anuarul învăţământului Primar 1933), melyben megkapjuk az or szág összes állami népiskoláinak statisztikáját a tan- s nyelv feltüntetésével és a tanítók névszerinti felsorolásával. A számok mindig fárasztanak. Azok a számok azonban, melyeket e kiadványokból szedegethetünk össze, különösképen súlyos terheket raknak vállainkra, mert