Krassó-Szörényi Lapok, 1935. április-június (57. évfolyam, 26-48. szám)

1935-04-04 / 26. szám

Csütörtök, 1935 április 4. ftZ gfeOfiZSTÉS Hktí: Egy étre................... 200 3sL « Nigyad éne ..... 50 lej. Fél éne...................100 lej.­­ Egy hőrs ...... 17 lej. Kfilföldre negyedévenként 100 tej M&gy*rországon negyedévenként 3*25 Pengd gsves szám áRB 3*~ bis. POLITIKAI LAP Felelős szerkesztő: Arató Andor. ÁRA 3 LEJ LVIL évf. 26 sz. ElfgjtlNiR rotccea ssfiiSrlBfcSii és márna? Szerkesztőség és kiadóhivatól: KUSOS — Regele Ferdinand L 36. tz ===== TELEFON 104. n mérnökök tanulságos számai Az ügyvédek kezdték, a mérnökök folytatják. Az AGIR, más szóval a román mérnökök szövetsége mult vasárnap kongresszust tartott Bucurestiben s azon szen­vedélyes szavakkal arányla­­gosságot követeltek a román mérnökök számára a más­félékkel szemben. A gyűlésen statisztikai táblázatokat mutattak be, melyeket a lapok most közöl­nek. Különös és tanulságos kimutatások ezek. Hiába­ volna kifogást emel­ni az ellen, hogy hivatalos adatgyűjtések eredményeit magánemberek használják fel és csoportosítják, nyilván kényük-kedvük szerint. A minisztérium maga az ada­tokat nem teszi közzé. Azon sem tudunk változ­tatni, hogy ezek az adatok csak két csoportot ismer­nek : a románokét és az idegenekét. Ritkán sorolják fel a pontos nemzetiségi arányszámokat és így nin­csen akadálya annak, hogy ezeket a számokat, ahol csak lehet, teljes egészük­ben­­ a „magyar vesze­delem“ számlájára írják. Holott, ha valami veszede­lem e számokban megmu­tatkozik, úgy az mindenek­előtt a magyarságot fenye­geti s a magyar középosz­tály teljességgel aránytalan és rohamos csökkenéséből áll. Minden célzatosságuk és hiányosságuk mellett tanul­ságos képet adnak erről a folyamatról a román mérnök­szövetségnek táblázatai. ■ Az egyik kimutatás arról tájékoztat, hogy az állam szolgálatában álló mérnökök — a vasutasokat kivéve - miként oszlanak meg a ro­mánok és „kisebbségiek“ között. Ezek a mérnökök nyolc rangosztályba vannak so­rozva. Az elsőben egyálta­lán nincs más, mint román, a másodikban 13 állás kö­zül egyetlenegyet foglal el más nemzetiségű. A harma­dikban 18 közül 9, a negye­dikben 44 közül 20, az ötö­dikben 73 közül 40, a ha­todikban 73 közül 24, a hetedikben 124 közül mind­össze 22 nem román. Ez a rangsor elég vilá­gosan veszél. A fiatalabb évjáratokban rohamosan fog­lal­tért a román elem s e ponton távolról sem jelent határt a „numerus valachi­­cus“. A legjobban a száza­lékszámok mutatják ezt a folyamatot, melyek így kö­vetkeznek fizetési fokozatok szerint egymás után: 50,54­5, 547, 34, 18 százalék. Annyit jelent ez, hogy ab­ban a mérnök-hivatalnoki rétegben, melynek az átla­gos életkora 40-45 év, már csak 18 százalék a nem románok arányszáma. Kell-e mondanunk, hogy ez a helyzet évről évre ro­hamosan kedvezőbbé válik a románság javára, mivel­hogy az utóbbi másfél év­tized alatt „kisebbségi“ fia­talembereket mérnöki állá­sokba alig neveztek ki. Magyart legalább egyetlen­egyet sem. Ugyanez a helyzet a vas­útnál. A legfelső 160 mér­nök közül csak 24 a nem román. A középső vezető rangfokozatokban 271 közül 168 más nemzetiségű. A középső, de beosztott, vagyis valamivel fiatalabb rétegben 275 közül már csak 108. Az egészen fiataloknak - a segédmérnököknek, gya­kornokoknak -­­számát kellő körültekintéssel már nem is köztik ezek a félhivatalos kimutatások : ezek ugyanis arról tennének tanúbizony­ságot, hogy a numerus va­­lachicus-t nem Alexandru Vaida-Voevod találta fel, hanem az tizenöt év óta teljes gyakorlati kifejlődés­ben megvan. A román mérnök-egyesü­let foglalkozik a magánvál­lalkozások mérnökeinek nem­­zetiségi arányszámaival is. Tudjuk, hogy e számok a magyarságra még kedve­zőtlenebbül alakulnak. Az állami területen megélhetési­­ lehetőségeink fogynak, a magángazdaság terén pedig nem a mi számunkra nőnek. Ideje volna, hogy a ma­gunk kenyérterülete védel­mét mi is megtaláljuk. Hi­szen a mi védőgátat magunk­nak hozunk, az a társadalmi béke medreit tudja elmélyí­teni nemcsak a mi javunkra, hanem az ország más népei javára is. S. I. dr. a mi edzett lelkivilágunkat. Nem rémülünk meg tőle, mert ha valaki a kibocsáj­­tandó névjegyzékből statisz­tikát készít, arra a megálla­pításra fog eljutni, hogy a „tömeg“ - a protekció nél­kül való kisember - utolsó lehelletéig fizet, ám igen sokan vannak, a gazdasági „felső tízezrek“ soraiban, akik mindig megtalálják ama bizonyos „rejtekajtókat“, me­lyeken át a közterhektől sokszor éveken át mentesül­nek. Mi tehát éppen azért „nem félünk a farkastól“, mert az adófizetői bóntsza rólunk nem festhet rossz képet. És talán éppen ezért nem is jelenik meg soha. (­ob-) Ama bizonyos fekete lista „réme“ még mindig kísért.­­ Azt nevezetesen, mely nyil-­­ vános pellengérre fogja majd állítani a „hátralékokkal bü­­­­nöző“ adóalanyokat. Mi - szegény, jámbor, apró ala-­­­nyok - alighanem elviseljük ezt a megszégyenítést is...­­ Hiszen, főkép az utóbbi időkben, sok idegerősítő kú­rában volt részünk. Eleinte röstelkedtünk a „kaján“ szomszédok előtt, ha kapunk előtt megperdült a kincstári dob. Később azonban már az is hidegen hagyott, ha bútorainkat társzekerekre rakták. Amíg módunkban állott, addig - verejtékezve bár, de készpénzzel­­ fizettük a közterheket. És nyugodt lelkiismerettel mondhatjuk nem rajtunk múlik a gazda­sági és pénzügyi válság minden fojtogató nyomorú­sága. Mi szeretnénk ter­melni. Sőt többet, jobbat szeretnénk termelni, mert az a „babonás“ hit él bennünk, mikép a többtermelés nyo­mában „több kereset“ jár. Ez pedig viszont nagyon is reánk férne, merthogy igen gyengén állunk pénz dol­gában. Körülbelül ilyen szem­szögből tekintve hibázhatunk rá annak magyarázatára is, hogy miért vannak elvétve adóhátralékaink. Mi, a kis és középadózók szinte fana­tikusai vagyunk az adófize­tésben való pontosságnak. Dehát a húrokat a végsőkig feszíteni még sem lehet. Mindazáltal a „fekete lista“ nem zavarja különösebben Grozavescu emlékünnepély Pótszékekig zsúfolt szín­házban tartotta meg a városi zeneiskola tanári kara vasár­nap este városunk nagyhírű szülötte, Grozavescu Traján emlékezetére rendezett em­lékünnepélyét. A műsort Barbu Filaret zeneiskolai igazgató felolva­sása nyitotta meg, amelyben gondos tárgyilagossággal is­mertette Grozavescu Trajan­­nak, a magasba ívelő pá­lyája emelkedőjén álló és olyan tragikus halált halt kiváló énekesnek pályafutá­sát. Barbu Filaret nagyha­tású előadása általános elis­merést váltott ki. Litsek Sári, a kiváló rit­mikus torna- és tánctanárnő, hat növendékével szerepelt a műsor következő száma­ként. A Liszt muzsikájára komponált „Éjj van“ című tánckölteményt Litsek Sári mellett Ábrahám Bözsi, Barth Ella, Bírlea Delia, Csorba Pöszi, Mezey Lici és László Klári táncolták olyan nagy hatással, hogy a szűnni nem akaró tetszésnyilvánításra meg kellett azt ismételniük. Petáné Vojkicza Klári, a kitűnő zongoratanárnő zon­goraszámai következtek ez­után. A közönség áhítattal hallgatta a finoman interpre­tált zongoradarabokat és a minden szám után hatalmas erővel feltörő taps bizonyí­totta a hallgatók háláját a nyújtott rendkívüli élvezetért. Litsek Sári szólótánca, helyesebben tánckölteménye bilincselte le újból a zon­goraszámok élvezetében még mindég elmerült közönség figyelmét. Musszorgszki, a nagy orosz komponista rend­kívüli erejű drámai muzsi­kájára alkotott „Boszorkány­­tánc“-ával óriási sikert ara­tott a minden sehelletével a táncra predesztinált kivált­ságos tehetségű művésznő. Ezt a táncszámot is ismé­telnie kellett. A műsor további részében a zeneiskola énektanára, Dippon György énekelt nagy hatással két Wagner áriát a filharmonikus zenekar kísé­rete mellett és Hegyesi Zol­tán, a kiváló hegedűpedagó­­gus játszotta el hatalmas és jól kiérdemelt tapsot aratva Mozart D-dúr hegedűverse­nyét, szintén a filharmoniku­sok kíséretével, akiket a ki­tűnő Klein József kapitány­karmester dirigált a tőle meg­szokott finomsággal. Egye­seknek feltűnt, hogy Klein karmester neve nem szere­pelt a hangverseny műsorát hirdető falragaszokon. Mint értesülünk, a zeneiskola igazgatósága a közreműkö­désért írásban kifejezett kö­szönetében igazolta, hogy ez egyáltalán nem rosszhisze­műségből történt. A kitűnően sikerült hang­versenyt méltán iktathatja be zeneiskolánk legszebb telje­sítményei sorozatába. A bélyegek ellenőrzése A Lugosi Kereskedők Egye­sülete ezúton is közli az ér­dekeltekkel, hogy a pénzügy­­miniszter utasította a pénz­ügyigazgatóságokat, hogy kezdjék meg azonnal a hely­színi szemléket a törvény által előírt bélyegek alkal­mazásának ellenőrzésére. A kereskedőknél a könyvek felmutatását fogják kérni an­nak megállapítása céljából, hogy laponként lerótták-e az előírt 5 lejes illetéket­­a Ruháimat Müller Péternél, Timişoara, tisztittatom és festetem! __ -- . ■ ^ . ■■— Gyűjtőhely: Lugoj, Str. Avram lánca 6, E. Friedmann. . ■. ..................__----------98

Next