Krassó-Szörényi Lapok, 1936. április-június (58. évfolyam, 26-51. szám)

1936-04-02 / 26. szám

Csütörtök, 1936 április 2. ÁRA 3 LEJ LVTI. évi 26 sz aU #h0rs2«TrS fkUU. nm *m....................200­0•­. t Nsgy&d te................50 lej. Fél «we ...... 100 lej. 8 Egy hóra ...... 17 lej. Külföldre negyedévenként 100 lej. Magyarországon negyedévenként 3*25 Pengd eeves szám órb s*~ bes POLITIKAI LAP. Felelős szerkesztői Arató Andor. ^irnTiwTTiiTTiiiMiwmiifi r miif—ttttth i i i !■ i w \ n in s» mgjeieant sasBees SiäiäiäöftöH és gai­reap Szerkeszt­őség és kiadóhivatal: IiU609 Regele Ferdinand I. 36. sz. »■ «■«. TELEFON 104. Bili1 III 'IU— III IBI........................................................................... Tiz­enen ii Bethlen György az élen Írta: Jakabffy Elemér dr. A romániai magyar közélet április elsején nevezetes év­fordulóhoz jutott. Tiz esztendeje annak, hogy e napon Ugrón István, az Országos Magyar Párt elnöke a tagozatok vezetőihez levelet irt, amelyben közli visszavonhatatlan elhatározását, a párt elnökségéről lemondását. Ugrán István a párt vezetését ideiglenesen Bethlen György gróf alelnökre bízta abban a reményben, hogy ezt az ideiglenes megbízást a párt közgyűlése véglegesíti, Bethlen Györgyöt mint legalkalmasabbat a Magyar Párt elnökéül választja. „Bethlen György politikai hitelve­l folytatta Ugrón leve­lében - tökéletesen megfelel az enyémnek és ez a következő négy pontban foglalható össze: 1. Elismerése a beállott történeti változások által létre­jött új kereteknek, az azokba való beilleszkedés, úgyszintén közreműködés az állami konszolidáció munkájában, hogy a magyar kisebbség sorsa és helyzete jobbra fordulhasson. 2. További küzdelem az összes, az alkotmány s a béke­­szerződések által biztosított jogaink elérése céljából, azokból semmit fel nem adva, semmiről le nem mondva, de csak nyilt sisakkal, törvényes fegyverekkel küzdve. A tökéletes vak be­­hódolás ellen ép úgy állást foglalva, mint a végletekig menő, minden közeledést és együttműködést kizáró irredentizmus ellen. Egyedüli törekvésünk , mint az állam tökéletesen egyen­­jogosult polgárai minden tekintetben ugyanazon jogokat él­vezni, ugyanazon elbánásban s elbírálásban részesülni, mint az uralmon lévő nemzet tagjai: ha ezt egy kormánytól elérjük, úgy nem vonjuk meg tőle támogatásunkat, puszta ígéretekkel azonban nem elégszünk meg. 3. A pártnak legszélesebb alapon való demokratikus megszervezése, mely az egész magyar társadalomra kiterjedjen, beleértve a nemzeti alapon álló polgári elveket valló magyar munkásságot is. 4. A pártegységnek minden körülmények között való megóvása. Ezek voltak az én irányelveim, s tudom, ezek lesznek, Bethlen Györgyé is, épen ezért látnám őt szívesen helyemben a magyarság élén. Remélem ő vállalni fogja ezt a nagy fel­adatot s meg fogja az ezzel járó nagy áldozatot hozni, ezzel tartozik önmagának és fajának.” Aki az elmult tiz év alatt Bethlen György gróf közéleti ténykedéseit komoly figyelemre méltatta, az megállapíthatta, hogy ezekhez a politikai elvekhez és célokhoz mindenképen hű maradt. Ugron István jól választott. Tudta, hogy az akkor még csak 38 éves férfiú teljesen kiforrott egyéniség, akire a nemzet­vezetés súlyos feladata nyugodtan bízható. Hogy az elmúlt tíz év alatt a magyar nemzetkisebbség sorsa még nem javult, de sőt, ma helyzetünket szomorúbbnak látjuk, mint akkor, amikor Bethlen György első ténykedéseként a kormányhatalommal a választásokra vonatkozó megállapo­dásra jutott, ezért a felelősséget legkevésbbé Bethlen György viselheti. Egészen fölöslegesnek tartjuk, hogy helyzetünk rosszabbra fordulásának okait ez alkalommal is fejtegessük. Nem hisszük, hogy akadna józaneszű magyar ember, aki ezekkel az okokkal teljesen tisztába nincsen és át nem érzi Ugrón István igazát, amely Bethlen György részéről a nagy feladat vállalását olyan áldozatnak tekinti, amellyel önmagának és fajának tartozik. Amikor most vezetés­ vállalásának tizedik évfordulójához jutottunk, erről az áldozatosságáról szeretnénk néhány szót ejteni. Az élet, de különösen a közélet sok hipokrízissel van tele. Minden katonát, aki a harctérre ke­rül és ott elesik, hősi ha­lottnak minősítünk, holott talán csak a legsúlyosabb kényszer­­eszközök alkalmazásával juttatták őt oda. Ha nem általánosíta­nánk, igazi hősöknek csak azokat minősítenénk, akik valóban önszántukból, az eszme által lelkesítetten állnak a küzdelembe, még akkor is, ha abból hátrányos következmények nélkül ma­gukat kivonhatnák, sőt sokkal jobb és kényelmesebb helyzetbe juttathatnák. Valahogy így van ez a kisebbségi sors harcainál is. A határokon túlról sokszor őszintén, sokszor csak hipokrita szel­lemben mindenki részére keservesnek látják a kisebbségi sorsot és érdemdús szenvedőknek ennek viselőit. Ha kétségtelen is, hogy ez a sors senki részére sem ör­vendetes, de ennek a sorsnak viselői közül a százezrek helyze­tüket meg nem változtathatják, viselniük kell azt mint a beteg­séget, vagy bármilyen nyomort. A kisebbségi sors igazi hősei csak azok, akiknek elhatározásukon múlik, hogy ezen változ­tassanak, hogy magukat egy sokkal kényelmesebb, szebb élethez juttassák és mégis ennek a sorsnak nemcsak viselői, de küzdő harcosai maradnak. Vájjon akadhat-e olyan valaki Románia közéletében, a többségi vagy kisebbségi népek soraiban egyaránt, aki úgy hiszi, hogy Bethlen György gróf tiz éven át azért állott az összmagyarság rendelkezésére, mert ebből reá nézve bármilyen előny származott, ebből bármikor hasznot húzott ? Vájjon akadhat-e olyan, aki nem tudná, hogy ez a történelmi nevű férfiú bármikor bevonulhatna a magyarországi közéletbe és ott is vezetőszerephez juthatna ? És, ha mégis tíz éven át viselte a vezetés gondjait és ezt magától elhárítani ma sem szándékozik, ha nyugodtan tűri azo­kat a támadásokat, amelyek teljesen indokolatlanul érik a tör­vényhozásban, a román sajtóban, sőt néha a magyarban is, akkor elvitathatatlanul ezt csak az a kötelességérzet parancsolja, amelyet családjának történeti múltja és egyéniségének férfias jelleme ró reá. E kötelességérzet az, melyet tisztelnünk kell nekünk, akikért dolgozik, de tisztelniük kell politikai ellenfeleinek is, ha bennük az erkölcsi érzéket a gyűlölet még ki nem irtotta. Nem mindenki követ el kihágást ha vasárnap is dolgozik Az alábbi jogesetben sze­replő munkaadó ellen va­sárnapi munkaszünet meg­szegése címén indult kihá­­gási jegyzőkönyv alapján büntető eljárás. A jegyző­könyvet felvevő hatósági közeg a munkaadót egy vasárnapi napon leánya tár­saságában az üzletben ta­lálta, ahol elszámolási mun­kálatokat végeztek. Az első­fokú bíróság a vasárnapi munkaszünetről szóló tör­vény 26-ik szakasza értel­mében büntetést rótt ki a munkaadóra, aki ezt a dön­tést megfelebbezte. Az ügy így a constanţai törvényszék elé került, amely a munka­adót felmentette a kirótt pénzbüntetés lefizetése alól. Elvi jelentőségű döntvény­ben kimondotta a constanţai törvényszék, hogy a vonat­kozó törvény 26-ik szakasza szerint csak akkor lenne megbüntethető a kihágás el­­­­követésével vádolt munka-­­ adó, ha a munkaszüneti idő­­ alatt üzletében árueladást végzett volna. Mivel azon­ban ez nem történt meg, mert a kihágással gyanusí­­­­tott munkaadó csak vállala-­­­tának belső ügyeit intézte,­­ nem követte el a constanţai törvényszék szerint a tör­vényben körülírt kihágást és így meg kellett semmisíteni az elsőfokú bíróság marasz­taló döntését. Még az asszonyokat is mozgósítják A nemzetvédelem hatá­lyosabb megszervezésére vo­natkozó törvényjavaslatot ter­­jesztettek a cseh képviselő­ház elé. A törvényjavaslat főbb pontjai a következők: 1. A határzónában a ka­tonai hatóságok jóváhagyása nélkül semmiféle épület, vagy it nem építhető. 2. Külföldi állampolgárok a határzónában csak katonai I­­­II­­­s engedéllyel szerezhetnek in­gatlanokat. Amennyiben kül­földieknek a határzónában már régebben szerzett ingatlanuk van, a hatóságok a katonai hatóságokkal együtt az erre vonatkozó jogukat érvénytelennek nyilváníthat­ják, ha erre okot látnak fennforogni. 3. Háború esetén 17-60 évig nemcsak a férfiak, ha­nem az asszonyok is moz­gósíthatók, s az utóbbiak kötelező munkaszolgáltatást tartoznak végezni. Nem vehet részt a kincstár képviselője az adófelebbezés határozatá­nak meghozatalánál Nagyon fontos a pénz­ügyminisztérium egyik leg­újabb rendeletének az a szakasza, amely megtiltja, hogy az adófelebbezési tár­gyalásokon jelenlevő kincs­tári közeg a nyilvános tár­gyalás befejezése után részt vegyen az adóbizottság ha­tározathozatali tanácskozá­saiban. Ezt a sérelmet a bucureştii kereskedelmi ka­mara panaszolta fel, amely előadta, hogy a kincstár képviselői igen sok esetben valósággal terrorizálták a felebbezési bizottság tagjait és így erőszakolták ki az adófizető rovására a vég­zéseket. Tekintettel arra, hogy eb­ben a vonatkozásban a mi­nisztérium máshonnan is ka­pott panaszokat, a rendelet kimondja, hogy amikor a felebbezési bizottság dönté­seit zárt tárgyaláson hozza meg, ezen a tárgyaláson a kincstár képviselője nem le­het jelen. Rendelet az autóadó fizeté­­séről. A pénzügyminisztérium újabb rendelkezéseket adott ki az autók megadóztatására vonat­kozólag. Adóvallomást kötelesek beadni a következő kategóriák: 1. Azok, akik autójukat adózta­tás szempontjából még nem je­lentették be. 2. Akiknek autója változáson ment át, ami által a kocsi súlya is megváltozott. 3. Azok, akik az autót más célra használják fel, mint eredetileg bejelentették. A forgalomból ki nem vont autók adóját hivata­losan az 1936—37. évre is át­hozzák.

Next