Krassó-Szörényi Lapok, 1936. július-szeptember (58. évfolyam, 52-76. szám)
1936-07-02 / 52. szám
2 emlékét is meggyalázták, mert nem tartották elég nagy hazafinak azt, aki fényesen megfutott politikai pálya után koldus szegényen halt meg abban a környezetben, amelyben nagyon sokan milliókat harácsoltak. Ha látjuk azt, hogy a mi közéletünkben is most egymást üldözik a nagyhangú, jobb, még jobb és legjobb hazafiak, akik még ilyen férfiak emlékét sem tisztelik, akkor a történelem logikája szerint hinnünk kell, hogy már közeleg az óra, amelyben itt is megértik, hogy az igazi hazaszeretettől áthatott hazafi nem gyűlöletet hirdet, hanem békét akar és békét teremt. Az utóbbi hetekben már komoly politikai hangokat hallottunk, amelyek azt sejtetik, hogy ez az óra közeleg. Az ország miniszterelnöke és a legnagyobb ellenzéki párt vezérei szükségét érzik annak, hogy a jó, jobb, még jobb és legjobb nagyhangú hazafiakkal szemben felemeljék figyelmeztető szavukat, szükségét érzik annak, hogy ország-világ előtt beismerjék a józan észnek azt a diktátumát, hogy egy ország állampolgárainak egynegyedét elpusztítani nem lehet, hogy az ország állampolgárainak egynegyedét proletárrá tenni bűn az állammal szemben és az ország állampolgárainak egynegyedét állampolgári és emberi jogaiktól megfosztani olyan ostoba törekvés, amely az egész művelt világ megvetését hozza meg. Sajnos, a beismerés, a hirdetés és az ennek megfelelő cselekvés között hosszú az út. A kormányelnök beismerő szavainak elhangzása óta még egyetlen tény sem igazolta, hogy hirdetett felfogásának következményeit le is vonja. Azóta is vesztik állásaikat magyar véreink. Azóta is korlátozzák nyelvünk használatát a sajtó hasábjain, azóta sincsenek figyelemmel az időközi bizottságok a magyar kultúrára és a nemzetközi szerződés aláírására és azóta is tűrnünk kell igen súlyos és igen nevetséges sérelmeket is. Egy ilyen utóbbit, amely személyemmel kapcsolatos, meg kell említenem. Tormac derék magyar népe pünkösd másodnapjára népünnepélyre készült. Lóversennyel, labdarúgással, birkózással és a dalárdák versenyével. Erre a népünnepélyre meghívtak engem is. Hálás köszönettel elfogadtam a megtiszteltetést és megjelenésemet kilátásba helyeztem. A járási pretor úr, mint a közigazgatás éber őre tudomást szerzett erről az elhatározásomról és ezért közölte a népünnepély rendezőivel, hogy ünnepük megtartását csak úgy engedélyezi, ha engem attól távol tartanak, én azon meg nem jelenek. Természetesen távol maradtam. De ha történetesen e megye prefektusa volnék, nem köszönném meg a pretor úrnak, hogy Jakabffy Elemérből ilyen nagy fiút csinált. Mert mit használ a liberális pártnak, hogy egy csomó község magyar népe között elterjedt az a felfogás: „úgy látszik, ettől a Jakabffytól mégis félnek, ezért nem eresztik közénk.“ Nem mehettem tehát Tormacra és igy, mialatt sorstestvéreim ott szórakoztak, én otthonomban utolsó simításokat végeztem azon a tanulmányomon, amely e hó elején Bécsben és Londonban jelenik meg. Azután pedig elgondolkoztam, mennyivel jobb dolgom van nekem, mint volt azoknak az íreknek, akiknek bajuszviseletét is korlátozni lehetett. Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim ! Egy francia közmondás szerint: a szellemesség az a toilette, amely az igazságot is szalonképessé teszi. Én igyekeztem az előbbi mondattal szellemes lenni, de hogy igazságomat szalon- és cenzúraképessé tettem-e, azt majd mások bírálják el. Hogy a miniszterelnök úr bevallott felfogása és a kormány tényei között még távolról sincsen harmónia, annak, azt hiszem, elsősorban külpolitikai okai vannak. Mi, a magyar kisebbség tagjai fájdalommal látjuk, hogy a nemzetközi viszony Románia és Magyarország között még mindig nem alakult olyanná, amilyenné azt mi óhajtanánk. Iorga professzor annak idején, amikor a román-jugoszláv iskolaegyezményt a szenátusban tárgyalták és Gyárfás barátom arra kérte a kormányt, hogy az ebben a szerződésben lefektetett elvek a magyar kisebbségre vonatkozólag is érvényesüljenek, nyíltan megmondotta, hogy a népkisebbségiek helyzete attól függ, hogy a fajtestvéreik által alkotott állam és Románia között milyen a nemzetközi viszony. Bármennyire nemzetközi szerződésbe ütközik is ez a felfogás, sajnos azt tapasztaljuk, hogy egész Európában zsinórmértékül szolgál. A csehszlovákiai lengyel kisebbség és a lengyelországi csehszlovák kisebbség sorsa sohasem volt olyan sajnálatraméltó mint most, mert a két állam között súlyos nézeteltérések támadtak egész más kérdésekben, ellenben a jugoszláviai magyarság felett legalább valamelyest megenyhült a politikai nyomás, mert bizonyos kérdésekben a magyar és jugoszláv kormány felfogásai találkoznak. Ha ilyen jelenségeket figyelhetünk meg, akkor talán sem a mi kormányunk, sem a magyar kormány nem veheti szerénytelenségnek, ha hangot adunk annak az óhajunknak: keressék és találják meg a megegyezés lehetőségének útját, hogy a mi „Prügelknabe“ szerepünkben egy kis enyhébb bánásmódhoz jussunk. Ha ezek a kormányok legalább keskeny ösvényt találnának meg az egymásmegértéshez, mi a Chalier-ek fáradhatatlanságával és lelkesedésével vinnénk akár gyalog a mi megpróbáltatásaink keserves szikrájának emlékét Genfbe és hirdetnénk: végre megelégedettek vagyunk. Ezektől a gondolatoktól áthatottan nyitom meg a mai tisztújító közgyűlést. A „Magyar Kisebbség“ 1936 július 1-i számából. Krassó*Szörényi lapok A Magyar Dal- és Zeneegyesület népszínműelőadása Városunk zenekultúrájának legrégibb és ma is jelentős tényezője, a Magyar Dal- és Zeneegyesület színpadi előadásainak sorozatát egy kitűnően betanított, irodalmilag is kimagasló értékű népszínmű színrehozatalával gyarapította. Gárdonyi Géza igaz életet festő parasztfigurái, a falusi ember életének örök problémái elevenedtek meg a Grozavescu-színház színpadán ezúttal teljes hűséggel. Anyanyelvünk alföldi zamata csengésének, a magyar paraszt minden idegen hatástól mentes beszédének visszaadása bizonyára hatalmas feladatot rótt a darab betanítóira a mi bánsági és különösen lugojias beszédmodorunkban felnőtt szereplők számára. Ezt a nehéz feladatot is sikerült azonban teljes megelégedésre megoldaniuk a darab rendezőinek, Nemes Elemér református esperes lelkésznek és áldozatos lelkű feleségének, akik sok estét, de sok nappali órát is áldoztak az egyes szereplők, valamint az együttes kifogástalan betanítására. Az egyes szerepek a dalegyesület legjobb műkedvelőinek kezeiben oszlottak meg. Tóth Dánielné nemcsak bájos színpadi jelenség, hanem olyan kitűnően játszotta meg a mindenáron férjhez menni akaró fiatal özvegyet, hogy a közönséget teljesen lekötötte alakításával. Különösen kitűnt színjátszó képessége amásodik felvonás nagy kettős jelenetében. Táncait megismételtették. Új szereplővel ismerkedett meg a közönség a szomorú sorsú fiatal aszszonyt alakító Péter Macában. Kedvessége s különösen harmadik felvonásbeli, nagy drámai erővel megjátszott jelenetei az együttes számára kiváló értéket jelentenek. Remélhetőleg többször is viszontlátjuk majd az egyesület előadásain. A népszínműjátszás jellegzetes és minden izében rátermett szereplője a zamatos magyar beszédével is kiváló Bodnár Andrásné, akinek minden tekintetben kifogástalan játéka sok tapsot aratott. A fiatal leányka szerepét megelevenítő Széll Böske szintén új tagja a kiváló együttesnek, aki teljes hűséggel játszotta meg szerepét. Kisebb szerepeikben is kifogástalan alakítást nyújtottak Köllmer Margit (Göréné), Vida Ilonka (Durbintsné), Demján Ilus (Vargáné), míg a cselédleány szerepében Szőcs Ákosné aratott sikert. A férfiszereplők mindenike egy-egy kitűnő jellemfigura volt. Tóth Dániel drámai erővel telt Baracs Imréje, Móczán János igaz lélekkel legénykedő Matyija, Bodnár András nagyszerű, Jósziva Mihály bácsija, Burger István remek Göre Gábora, Schlosser János állandó derűt keltő Durbints sógora, Schweininger Tibor komikummal teli kovácsmestere, Szirbik Sándor hivatalával fontoskodó kisbírója, Bajka Lajos jellegzetes kocsislegénye eltörölhetetlen emlékként áll a közönség előtt. De nagyban hozzájárultak a darab sikeréhez a három cigány figuráját olyan élethűen megjátszó Finkelstein Ernő, Herczeg Ferenc és Dudás Imre, akik közül Finkelstein Kátsa cigánya valóságos kabinetalakítás volt. Szándékosan hagytuk beszámolónk végére a darab két kitűnő gyermekszereplőjét. A kis Jancsi gyereket megelevenítő Kozák Bözsi eleven játéka és harmadik felvonásbeli békítő szerepe valósággal meghatotta a közönséget. Ügyesen játszotta meg Tarkó Laci is a parasztfiú szerepét. Az előadást kedves népdalok, élénk táncok, karénekek tették változatosabbá. Az énekszámokat az egyesület karnagya, Arató Andor tanította be a tőle megszokott pontossággal. Kár, hogy egyrészt a nagy meleg, másrészt az ugyanezen időre eső más rendezések miatt a színház nem volt olyan tele közönséggel, aminőt ez a kitűnően betanított és rendezett előadás megérdemelt volna. „Elveszett üzletember az, aki szavát egy ízben is be nem tartja“ ... Az „Argus“ írja : Az angol miniszter fia elárult néhány pénzügyi tervet barátainak. Ezek börzei játékhoz kezdtek, hogy a kapott adatok alapján hasznot szerezzenek maguknak. A titok kipattant, a miniszter lemondott s visszavonult a politikától. Jegyezzük jól meg: a miniszter semmiféle hasznot nem szerzett, csupán annyit tett, hogy a tervet a fiának elmondta. Mégis befejeződött politikai pályája. Angliában a közoktatás a felelősség elvét tanítja. Az elemi iskolától kezdve a tanulók a megbízást hűségesen teljesíteni tartoznak. Társaik ellenőrzik őket, így van ez minden iskolában. A politikus le kell vonja nyomban hibájának következményét. Elveszett üzletember az, aki szavát csak egy ízben is be nem tartja. Meg van az oka, miért idézzük Thomas miniszter lemondását. 1936 HÍREK. Az Országos magyar Párt bánsági tagozatának vasárnap Timişoarán megtartott közgyűlésén Jakabffy Elemér dr.-t egyhangú lelkesedéssel választották meg elnökké. Az elnöki tanács tagja lett Lugojról dr. Litsek Zoltán, a lugoji tagozat ügyvezető és kultúrszakosztályi elnöke. A városi nagytanács ma, csütörtökön d. u. 5 órakor tartja e havi rendes ülését, melynek legfontosabb tárgya a városi illetékekről szóló szabályzat egyes pontjainak módosítása, valamint a város szervezetéről szóló szabályzat letárgyalása, halálozások. Dr. Viszoki Patyánszky Gyula v. gladnai földbirtokos, nyugalmazott kincstári ügyész életének 74. évében julius 1 én elhunyt, özvegye és gyermekei Elemér és Erzsébet, unokái, valamint kiterjedt rokonság gyászolja. Temetése ma, csütörtökön d. u. 6 órakor lesz. — özvegy Freyler Ignácné, néhai Freyler Ignác orşovai gyógyszerész felesége hosszas szenvedés után nyolcvanöt éves korában Orşován meghalt. Temetése az orşovai temetőben osztatlan részvét közepette ment végbe. Uj vezető járásbiró hugojon. Dr. Albulescu D. lugoji járásbirót vezető járásbirónak nevezték ki. Kinevezése általános megelégedést keltett, mert az új vezető járásbiró bánsági születésű. Az eddigi vezető járásbirót, dr. Major Pétert pár hónap előtt Chişinăuba helyezték. A galambföDő verseny részletes eredményét lapunk legközelebbi számában közöljük. A rendőrkvesztúra nyári mulatsága, melyet vasárnap tartottak meg a Concordia-kertben, minden tekintetben kitűnően sikerült. A pazarul világított kertben a ferdinandi kitűnő zenekar mellett a hajnali órákig szórakozott a közönség. A rendőrség tisztikara, élén Iepure kvesztorral és Proşteanu titkárral előzékenységben és rendezői tudásban példát mutattak. A Szociális misszió nyári mulatságot rendez július 26-án a minorita rendház udvarában. A tiszta jövedelmet a Misszió szegénysegélyezésre fordítja. Kereszt és kútszentelés a Textilgyárban. Vasárnap, július 5 én reggel a 7 órai mise után a Máriaradna Zarándokegylet és a magyar Rózsafüzéregylet körmenetben vonul ki a Textilgyárba, hogy résztvegyen az újonnan felállított kereszt és kút megszentelésén. A szertartást P. Iványi Kázmér h. házfőnök végzi. véglegesítés. A lugoji pénzügyigazgatóságnál Bateala Jánost, Caraş és Severin megyék részére delegált felügyelőt, továbbá Pantazescu György és Radulescu Miklós delegált pénzügyi adminisztrátorokat véglegesítették állásukban. megnyílik a Royal cukrászdája a str. Bisericii sarkán levő Royal kávéházban. Egy fagylalt 6 lej, sütemény 5 lej. A terraszon esténként elsőrendű jazz zenekar. 188