Krassó-Szörényi Lapok, 1936. július-szeptember (58. évfolyam, 52-76. szám)

1936-07-02 / 52. szám

2 emlékét is meggyalázták, mert nem tartották elég nagy hazafi­nak azt, aki fényesen megfutott politikai pálya után koldus sze­gényen halt meg abban a környezetben, amelyben nagyon so­kan milliókat harácsoltak. Ha látjuk azt, hogy a mi közéletünk­ben is most egymást üldözik a nagyhangú, jobb, még jobb és legjobb hazafiak, akik még ilyen férfiak emlékét sem tisztelik, akkor a történelem logikája szerint hinnünk kell, hogy már kö­zeleg az óra, amelyben itt is megértik, hogy az igazi hazasze­retettől áthatott hazafi nem gyűlöletet hirdet, hanem békét akar és békét teremt. Az utóbbi hetekben már komoly politikai hangokat hallot­tunk, amelyek azt sejtetik, hogy ez az óra közeleg. Az ország miniszterelnöke és a legnagyobb ellenzéki párt vezérei szükségét érzik annak, hogy a jó, jobb, még jobb és leg­jobb nagyhangú hazafiakkal szemben felemeljék figyelmeztető szavukat, szükségét érzik annak, hogy ország-világ előtt beis­merjék a józan észnek azt a diktátumát, hogy egy ország ál­lampolgárainak egynegyedét elpusztítani nem lehet, hogy az or­szág állampolgárainak egynegyedét proletárrá tenni bűn az ál­lammal szemben és az ország állampolgárainak egynegyedét ál­lampolgári és emberi jogaiktól megfosztani olyan ostoba törek­vés, amely az egész művelt világ megvetését hozza meg. Sajnos, a beismerés, a hirdetés és az ennek megfelelő cselekvés között hosszú az út. A kormányelnök beismerő sza­vainak elhangzása óta még egyetlen tény sem igazolta, hogy hirdetett felfogásának következményeit le is vonja. Azóta is vesztik állásaikat magyar véreink. Azóta is korlátozzák nyelvünk használatát a sajtó hasábjain, azóta sincsenek figyelemmel az időközi­ bizottságok a magyar kultúrára és a nemzetközi szerző­dés aláírására és azóta is tűrnünk kell igen súlyos és igen ne­vetséges sérelmeket is. Egy ilyen utóbbit, amely személyemmel kapcsolatos, meg kell említenem. Tormac derék magyar népe pünkösd másodnapjára népünnepélyre készült. Lóversennyel, lab­darúgással, birkózással és a dalárdák versenyével. Erre a nép­ünnepélyre meghívtak engem is. Hálás köszönettel elfogadtam a megtiszteltetést és megjelenésemet kilátásba helyeztem. A járási pretor úr, mint a közigazgatás éber őre tudomást szerzett erről az elhatározásomról és ezért közölte a népünnepély rendezőivel, hogy ünnepük megtartását csak úgy engedélyezi, ha engem at­tól távol tartanak, én azon meg nem jelenek. Természetesen távol maradtam. De ha történetesen e megye prefektusa volnék, nem köszönném meg a pretor úrnak, hogy Jakabffy Elemérből ilyen nagy fiút csinált. Mert mit használ a liberális pártnak, hogy egy csomó község magyar népe között elterjedt az a felfogás: „úgy látszik, ettől a Jakabffytól mégis fél­nek, ezért nem eresztik közénk.“ Nem mehettem tehát Tormac­ra és igy, mialatt sorstestvé­reim ott szórakoztak, én otthonomban utolsó simításokat végez­tem azon a tanulmányomon, amely e hó elején Bécsben és Lon­donban jelenik meg. Azután pedig elgondolkoztam, mennyivel jobb dolgom van nekem, mint volt azoknak az íreknek, akiknek bajuszviseletét is korlátozni lehetett. Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim ! Egy francia közmon­dás szerint: a szellemesség az a toilette, amely az igazságot is szalonképessé teszi. Én igyekeztem az előbbi mondattal szelle­mes lenni, de hogy igazságomat szalon- és cenzúraképessé tettem-e, azt majd mások bírálják el. Hogy a miniszterelnök úr bevallott felfogása és a kormány tényei között még távolról sincsen harmónia, annak, azt hiszem, elsősorban külpolitikai okai vannak. Mi, a magyar kisebbség tagjai fájdalommal látjuk, hogy a nemzetközi viszony Románia és Magyarország között még min­dig nem alakult olyanná, amilyenné azt mi óhajtanánk. Iorga professzor annak idején, amikor a román-jugoszláv iskolaegyezményt a szenátusban tárgyalták és Gyárfás barátom arra kérte a kormányt, hogy az ebben a szerződésben lefekte­tett elvek a magyar kisebbségre vonatkozólag is érvényesülje­nek, nyíltan megmondotta, hogy a népkisebbségiek helyzete attól függ, hogy a fajtestvéreik által alkotott állam és Románia kö­zött milyen a nemzetközi viszony. Bármennyire nemzetközi szer­ződésbe ütközik is ez a felfogás, sajnos azt tapasztaljuk, hogy egész Európában zsinórmértékül szolgál. A csehszlovákiai len­gyel kisebbség és a lengyelországi csehszlovák kisebbség sorsa sohasem volt olyan sajnálatraméltó mint most, mert a két állam között súlyos nézeteltérések támadtak egész más kérdésekben, ellenben a jugoszláviai magyarság felett legalább valamelyest megenyhült a politikai nyomás, mert bizonyos kérdésekben a magyar és jugoszláv kormány felfogásai találkoznak. Ha ilyen jelenségeket figyelhetünk meg, akkor talán sem a mi kormányunk, sem a magyar kormány nem veheti szerény­telenségnek, ha hangot adunk annak az óhajunknak: keressék és találják meg a megegyezés lehetőségének útját, hogy a mi „Prügelknabe“ szerepünkben egy kis enyhébb bánásmódhoz jussunk. Ha ezek a kormányok legalább keskeny ösvényt találná­nak meg az egymásmegértéshez, mi a Chalier-ek fáradhatatlan­ságával és lelkesedésével vinnénk akár gyalog a mi megpróbál­tatásaink keserves szikrájának emlékét Genfbe és hirdetnénk: végre megelégedettek vagyunk. Ezektől a gondolatoktól áthatottan nyitom meg a mai tiszt­újító közgyűlést. A „Magyar Kisebbség“ 1936 július 1-i számából. Krassó*Szörényi lapok A Magyar Dal- és Zeneegyesület népszínműelőadása Városunk zenekultúrájá­nak legrégibb és ma is je­lentős tényezője, a Magyar Dal- és Zeneegyesület szín­padi előadásainak sorozatát egy kitűnően betanított, iro­­dalmilag is kimagasló ér­tékű népszínmű színrehoza­­talával gyarapította. Gár­donyi Géza igaz életet festő parasztfigurái, a falusi em­ber életének örök problémái elevenedtek meg a Groza­­vescu-színház színpadán ez­úttal teljes hűséggel. Anya­nyelvünk alföldi zamata csen­gésének, a magyar paraszt minden idegen hatástól men­tes beszédének visszaadása bizonyára hatalmas feladatot rótt a darab betanítóira a mi bánsági és különösen lu­­gojias beszédmodorunkban felnőtt szereplők számára. Ezt a nehéz feladatot is si­került azonban teljes meg­elégedésre megoldaniuk a darab rendezőinek, Nemes Elemér református esperes lelkésznek és áldozatos lelkű feleségének, akik sok estét, de sok nappali órát is ál­doztak az egyes szereplők, valamint az együttes kifo­gástalan betanítására. Az egyes szerepek a dal­egyesület legjobb műkedve­lőinek kezeiben oszlottak meg. Tóth Dánielné nem­csak bájos színpadi jelenség, hanem olyan kitűnően ját­szotta meg a mindenáron férjhez menni akaró fiatal özvegyet, hogy a közönsé­get teljesen lekötötte alakí­tásával. Különösen kitűnt színjátszó képessége a­­má­­sodik felvonás nagy kettős jelenetében. Táncait megis­mételtették. Új szereplővel ismerkedett meg a közönség a szomorú sorsú fiatal asz­­szonyt alakító Péter Macá­ban. Kedvessége s különö­sen harmadik felvonásbeli, nagy drámai erővel megját­szott jelenetei az együttes számára kiváló értéket je­lentenek. Remélhetőleg több­ször is viszontlátjuk majd az egyesület előadásain. A nép­­színműjátszás jellegzetes és minden izében rátermett sze­replője a zamatos magyar beszédével is kiváló Bodnár Andrásné, akinek minden tekintetben kifogástalan já­téka sok tapsot aratott. A fiatal leányka szerepét meg­elevenítő Széll Böske szin­tén új tagja a kiváló együt­tesnek, aki teljes hűséggel játszotta meg szerepét. Ki­sebb szerepeikben is kifo­gástalan alakítást nyújtottak Köllmer Margit (Göréné), Vida Ilonka (Durbintsné), Demján Ilus (Vargáné), míg a cselédleány szerepében Szőcs Ákosné aratott sikert. A férfiszereplők mindenike egy-egy kitűnő jellemfigura volt. Tóth Dániel drámai erővel telt Baracs Imréje, Móczán János igaz lélekkel legénykedő Matyija, Bodnár András nagyszerű, Jósziva Mihály bácsija, Burger István remek Göre Gábora, Schlos­ser János állandó derűt keltő Durbints sógora, Schweinin­­ger Tibor komikummal teli kovácsmestere, Szirbik Sán­dor hivatalával fontoskodó kisbírója, Bajka Lajos jel­legzetes kocsislegénye eltö­­rölhetetlen emlékként áll a közönség előtt. De nagyban hozzájárultak a darab sike­réhez a három cigány figu­ráját olyan élethűen meg­játszó Finkelstein Ernő, Her­­czeg Ferenc és Dudás Im­re, akik közül Finkelstein Kátsa cigánya valóságos ka­­binetalakítás volt. Szándé­kosan hagytuk beszámolónk végére a darab két kitűnő gyermekszereplőjét. A kis Jancsi gyereket megeleve­nítő Kozák Bözsi eleven já­téka és harmadik felvonás­beli békítő szerepe valóság­gal meghatotta a közönsé­get. Ügyesen játszotta meg Tarkó Laci is a parasztfiú szerepét. Az előadást kedves nép­dalok, élénk táncok, karéne­kek tették változatosabbá. Az énekszámokat az egyesület karnagya, Arató Andor ta­nította be a tőle megszokott pontossággal. Kár, hogy egyrészt a nagy meleg, más­részt az ugyanezen időre eső más rendezések miatt a színház nem volt olyan tele közönséggel, aminőt ez a ki­tűnően betanított és rende­zett előadás megérdemelt volna. „Elveszett üzletember az, aki szavát egy ízben is be nem tartja“ ... Az „Argus“ írja : Az angol miniszter fia el­árult néhány pénzügyi tervet barátainak. Ezek börzei já­tékhoz kezdtek, hogy a ka­pott adatok alapján hasznot szerezzenek maguknak. A titok kipattant, a miniszter lemondott s visszavonult a politikától. Jegyezzük jól meg: a miniszter semmi­féle hasznot nem szerzett, csupán annyit tett, hogy a tervet a fiának elmondta. Mégis befejeződött politikai pályája. Angliában a közok­tatás a felelősség elvét ta­nítja. Az elemi iskolától kezdve a tanulók a megbí­zást hűségesen teljesíteni tartoznak. Társaik ellenőrzik őket, így van ez minden is­kolában. A politikus le kell vonja nyomban hibájának következményét. Elveszett üzletember az, aki szavát csak egy ízben is be nem tartja. Meg van az oka, mi­ért idézzük Thomas minisz­ter lemondását. 1936 HÍREK. Az Országos magyar Párt bánsági tagozatának vasárnap Timişoarán megtartott közgyűlé­sén Jakabffy Elemér dr.-t egy­hangú lelkesedéssel választot­ták meg elnökké. Az elnöki ta­nács tagja lett Lugojról dr. Litsek Zoltán, a lugoji tagozat ügyvezető és kultúrszakosztályi elnöke. A városi nagytanács ma, csütörtökön d. u. 5 órakor tartja e havi rendes ülését, melynek legfontosabb tárgya a városi il­letékekről szóló szabályzat egyes pontjainak módosítása, valamint a város szervezetéről szóló sza­bályzat letárgyalása, halálozások. Dr. Viszoki Pa­­tyánszky Gyula v. gladnai föld­birtokos, nyugalmazott kincstári ügyész életének 74. évében ju­lius 1 én elhunyt, özvegye és gyermekei Elemér és Erzsébet, unokái, valamint kiterjedt rokon­ság gyászolja. Temetése ma, csütörtökön d. u. 6 órakor lesz. — özvegy Freyler Ignácné, néhai Freyler Ignác orşovai gyógyszerész felesége hosszas szenvedés után nyolcvanöt éves korában Orşován meghalt. Te­metése az orşovai temetőben osztatlan részvét közepette ment végbe. Uj vezető járásbiró hugojon. Dr. Albulescu D. lugoji járásbi­­rót vezető járásbirónak nevezték ki. Kinevezése általános megelé­gedést keltett, mert az új vezető járásbiró bánsági születésű. Az eddigi vezető járásbirót, dr. Ma­jor Pétert pár hónap előtt Chi­­şinăuba helyezték. A galambföDő verseny rész­letes eredményét lapunk legkö­zelebbi számában közöljük. A rendőrkvesztúra nyári mu­­latsága, melyet vasárnap tartot­tak meg a Concordia-kertben, minden tekintetben kitűnően si­került. A pazarul világított kert­ben a ferdinandi kitűnő zenekar mellett a hajnali órákig szórako­zott a közönség. A rendőrség tisztikara, élén Iepure kvesztor­­ral és Proşteanu titkárral előzé­kenységben és rendezői tudásban példát mutattak. A Szociális misszió nyári mulatságot rendez július 26-án a minorita rendház udvarában. A tiszta jövedelmet a Misszió szegénysegélyezésre fordítja. Kereszt és kútszentelés a Textilgyárban. Vasárnap, július 5 én reggel a 7 órai mise után a Máriaradna Zarándokegylet és a magyar Rózsafüzéregylet kör­menetben vonul ki a Textilgyár­ba, hogy résztvegyen az újonnan felállított kereszt és kút meg­szentelésén. A szertartást P. Ivá­­nyi Kázmér h. házfőnök végzi. véglegesítés. A lugoji pénz­ügyigazgatóságnál Bateala Já­nost, Caraş és Severin megyék részére delegált felügyelőt, továb­bá Pantazescu György és Radu­­lescu Miklós delegált pénzügyi adminisztrátorokat véglegesítet­ték állásukban. megnyílik a Royal cukrász­­dája a str. Bisericii sarkán levő Royal kávéházban. Egy fagylalt 6 lej, sütemény 5 lej. A terraszon esténként elsőrendű jazz zene­kar. 188

Next