Külföldi Szemle, 1985 (1-4. szám)
1985-10-01 / 4. szám
nyék rangjára emelve. Kivetítve a fő konfliktust - az utcai ünnepély napját és az éttermi mulatás éjszakáját. Ezek összeütközéséből születik meg a két művészet pólusa, a kettőzött álomvilág, amelyek párharcába egy mélyen intim, érzelmi tisztaságával lebilincselő téma kapcsolódik. Grigorovics igen szellemes metaforát hoz létre azáltal, hogy az "Aranykort" azonosítja a szinház világával, /természetesen a régiével/. Ez a szinház-motívum kiegészíti, konkretizálja az általános kollíziót, és nem mond ellent a darab fő - éles társadalmi s ideológiailag egyértelmű konfliktusának. Nézetem szerint Grigorovics ebben a balettban a "Kővirág" és a "Spartacus" szintézisét, a sokműfajú struktúrák és a dinamikusan kibontakozó eposz, a lírai poéma és a romantikus társadalmi ábrázolás szintézisét adta. Az élet intim érzelmeinek és tömeges megmozdulásának a világáét. Kamaradrámát és hatalmas történelmi freskót. A "Kővirág" és a "Spartacus" a koreográfus művészetében egy periódus kezdetét, illetve végét jelentette. Most már érthető, hogy a következő szakasz - A házijaik tavától a Rómeó és Júliáig - egy új módszer tudatos alkalmazása volt igen különféle anyagon /Rettegett Iván Angara/, s ez a szakasz vezetett az Aranykorhoz. Úgy gondolom, hogy az ARANYKOR megnyitja az utat a zseniális zeneszerző teljes baletthagyatékának újjáéledése előtt. /A. Gyemidov - Tyeatr, 1983/január/ NOVA SCÉNA (NEMZETI SZÍNHÁZ) PRÁGA MACBETH A MACBETH szerzői-zeneszerző: Václav RIEDLBAUCH, rendező: Anton MOSKALYK, koreográfus : Daniel WIESNER -sikeres közös munkájának eredménye, hogy valóban mai, modern, minden szempontból egységes és hatásos mű született a Cseh Színház Évének századik évfordulója tiszteletére. Shakespeare híres darabjának balettszínpadra való adaptálása nem az első ilyen jellegű kísérlet. 1979-ben a Zdenek Nejedly Színház balett-társulata Usti nad Labem-ben mutatta be Kyrill Molcsanov Macbethjét, Jiri Blazek érdemes művész betanításában. A szovjet színre állítás koreográfiáját 1980-ban V.Vasziljev készítette, majd 198á-ben Berlinben állította színpadra. Riedlbauch zenéje a Shakespeare által felvázolt cselekmény szálait bogozva meghagyja a szereplők eredeti pszichológiai hátországát. A balett három felvonásban, 11 képben kerül színpadra. A bemutatott darab végleges arculatát, fő jellemzőit az az ellentét határozta meg, amely Moskalyk rendezői koncepciója és Wiesner koreográfiai elképzelése között feszült. A kétfajta felfogásmód négyszerű közös mederben találkozott: az egyik a másikat kiegészíti és nem szorítja háttérbe. Mindenképpen meg kell jegyezni, hogy Moskalyk jó érzékkel, nagyszerű ritmikával reali 51