Külgazdaság, 2002 (46. évfolyam, 1-12. szám)

2002 / 4. szám - Hárs Ágnes: A munkaerő migrációja és az uniós csatlakozás

Valójában máig nincsen olyan szelekció, ami a migráció legális kanalizálását lehe­tővé tenné. A legtöbb országban a kvalifikált bevándorlót tekintik vonzóbbnak, abban az emberitőke-elméleten nyugvó hitben, hogy a befogadó gazdaság átlagos termelékenysé­gét a szakképzett munkaerő jobban emeli, mint a szakképzetlen. "­ A korábbiakban lát­tuk, hogy a hazai munkaerőt helyettesítheti és szerepét kiegészítheti a migráns munka­erő, ami meghatározza, hogyan hat a migráns munkaerő a hazai munkaerőpiacra. Eltérő módon érvelnek a screening hipotézis képviselői.31 Eszerint az elvégzett osztályok szá­ma alapján mért kvalifikáltság csupán rostálási eszköznek tekinthető a jelentkező vár­ható teljesítményének megítélésében, az új munkások vélhető képességeiről, teljesít­ménymotivációiról, családi hátteréről szolgálhat információval. A szakmai tudást a munkás jórészt munkahelyi képzés során sajátítja majd el, ezért a munkáltató alapvetően a képezhetőség alapján történő kiválasztásban érdekelt. Az iskolázottabb és képzettebb fiatal produktív bevándorló vélhetően kevesebb gondot okoz, jobban teljesít, jobban alkalmazkodik - bár egy ilyen összetételű migráns népesség beengedése nem szükség­képpen maximalizálja a befogadó gazdaság egészének jólétét. Szuboptimális és a szándékolttól eltérő következményekkel járhat, ha a befogadó ország csak az adminisztratív eszközökkel kiválogatott, kvalifikált munkaerő migrálását engedi meg. A kívánatosnak vélt migránsok bevándorlásának az ösztönzése túlzott be­áramlást indíthat el. Emellett ráadásul minden tilalom és terelés ellenére útra kelnek kevéssé kvalifikált vándorok is, akik nem csak keresnek, találnak is kvalifikálatlan mun­kát kínáló munkahelyeket. A tiltás hatására a nemkívánatos munkaerő kiszorulhat a legális munkavállalás lehetőségéből. A tömeges vándorlás keletről nyugatra általában úgy fogalmazódik meg, mint a be­fogadó gazdaságot és munkaerőpiacot, valamint a jóléti rendszert fenyegető jelenség. A kérdések tehát közgazdaságiak. Mégis gyakran nem gazdasági ellenérvekkel találko­zunk. A migráció gazdaságtanával foglalkozó amerikai közgazdászt, Julian Simont (1994) idézve: „Az a tény, hogy a migráció ezen (értsd: kedvező­­ H. Á.) hatásait nem értjük, abból a hajlamunkból fakad, hogy csak a nyilvánvaló és direkt hatásokat vesszük figyelembe, a diffúz és indirekt hatásokat nem." Ebből egyenesen adódik Simon követ­keztetése is: „A bevándorlással szembeni közgazdasági érv gyakran egyszerűen a rassz­izmus vagy a nacionalizmus ködösítése." Állítása nem légből kapott, egész kötetet szentelt annak a kérdésnek, milyen gazdasági következményei vannak a migrációnak az USA-ban (Simon, 1989). A kötet függelékében egy vizsgálat eredményét is közli arról, mennyiben tér el a közgazdászok és a többi társadalomtudós vélekedése a bevándorlás gazdasági hatásairól (Simon - Stephan, 1989). A szerzők arra a meglepő következtetésre jutnak, hogy még a társadalomtudósok körében is nagyon eltér a bevándorlás megítélé­se, a kedvezőtlen gazdasági érveket általában könnyen elfogadják. A nem közgazdászok (szociológusok, politikatudósok, antropológusok, pszichológusok, történészek) lényege­sen kedvezőtlenebbnek tartják a bevándorlás gazdasági hatásait, a közgazdászok között lényegesen többen vannak olyanok, akik egy ilyenfajta kérdésre adott válaszban koránt­sem értékelik olyan határozottan az előnyöket és a hátrányokat, hezitálnak, nem tudnak egyértelműen válaszolni. BEFEJEZŐ MEGJEGYZÉSEK Tanulmányunkban kizárólag a gazdasági szempontok által motivált migrációval foglalkoztunk, nem vizsgáltunk olyan fontos kérdéseket, hogy mennyiben tekinthető egy 30 Vö. Borjas ( 1995), 31 Például Blaug( 1976).

Next