Külgazdaság, 2002 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / 4. szám - Hárs Ágnes: A munkaerő migrációja és az uniós csatlakozás
Valójában máig nincsen olyan szelekció, ami a migráció legális kanalizálását lehetővé tenné. A legtöbb országban a kvalifikált bevándorlót tekintik vonzóbbnak, abban az emberitőke-elméleten nyugvó hitben, hogy a befogadó gazdaság átlagos termelékenységét a szakképzett munkaerő jobban emeli, mint a szakképzetlen. " A korábbiakban láttuk, hogy a hazai munkaerőt helyettesítheti és szerepét kiegészítheti a migráns munkaerő, ami meghatározza, hogyan hat a migráns munkaerő a hazai munkaerőpiacra. Eltérő módon érvelnek a screening hipotézis képviselői.31 Eszerint az elvégzett osztályok száma alapján mért kvalifikáltság csupán rostálási eszköznek tekinthető a jelentkező várható teljesítményének megítélésében, az új munkások vélhető képességeiről, teljesítménymotivációiról, családi hátteréről szolgálhat információval. A szakmai tudást a munkás jórészt munkahelyi képzés során sajátítja majd el, ezért a munkáltató alapvetően a képezhetőség alapján történő kiválasztásban érdekelt. Az iskolázottabb és képzettebb fiatal produktív bevándorló vélhetően kevesebb gondot okoz, jobban teljesít, jobban alkalmazkodik - bár egy ilyen összetételű migráns népesség beengedése nem szükségképpen maximalizálja a befogadó gazdaság egészének jólétét. Szuboptimális és a szándékolttól eltérő következményekkel járhat, ha a befogadó ország csak az adminisztratív eszközökkel kiválogatott, kvalifikált munkaerő migrálását engedi meg. A kívánatosnak vélt migránsok bevándorlásának az ösztönzése túlzott beáramlást indíthat el. Emellett ráadásul minden tilalom és terelés ellenére útra kelnek kevéssé kvalifikált vándorok is, akik nem csak keresnek, találnak is kvalifikálatlan munkát kínáló munkahelyeket. A tiltás hatására a nemkívánatos munkaerő kiszorulhat a legális munkavállalás lehetőségéből. A tömeges vándorlás keletről nyugatra általában úgy fogalmazódik meg, mint a befogadó gazdaságot és munkaerőpiacot, valamint a jóléti rendszert fenyegető jelenség. A kérdések tehát közgazdaságiak. Mégis gyakran nem gazdasági ellenérvekkel találkozunk. A migráció gazdaságtanával foglalkozó amerikai közgazdászt, Julian Simont (1994) idézve: „Az a tény, hogy a migráció ezen (értsd: kedvező H. Á.) hatásait nem értjük, abból a hajlamunkból fakad, hogy csak a nyilvánvaló és direkt hatásokat vesszük figyelembe, a diffúz és indirekt hatásokat nem." Ebből egyenesen adódik Simon következtetése is: „A bevándorlással szembeni közgazdasági érv gyakran egyszerűen a rasszizmus vagy a nacionalizmus ködösítése." Állítása nem légből kapott, egész kötetet szentelt annak a kérdésnek, milyen gazdasági következményei vannak a migrációnak az USA-ban (Simon, 1989). A kötet függelékében egy vizsgálat eredményét is közli arról, mennyiben tér el a közgazdászok és a többi társadalomtudós vélekedése a bevándorlás gazdasági hatásairól (Simon - Stephan, 1989). A szerzők arra a meglepő következtetésre jutnak, hogy még a társadalomtudósok körében is nagyon eltér a bevándorlás megítélése, a kedvezőtlen gazdasági érveket általában könnyen elfogadják. A nem közgazdászok (szociológusok, politikatudósok, antropológusok, pszichológusok, történészek) lényegesen kedvezőtlenebbnek tartják a bevándorlás gazdasági hatásait, a közgazdászok között lényegesen többen vannak olyanok, akik egy ilyenfajta kérdésre adott válaszban korántsem értékelik olyan határozottan az előnyöket és a hátrányokat, hezitálnak, nem tudnak egyértelműen válaszolni. BEFEJEZŐ MEGJEGYZÉSEK Tanulmányunkban kizárólag a gazdasági szempontok által motivált migrációval foglalkoztunk, nem vizsgáltunk olyan fontos kérdéseket, hogy mennyiben tekinthető egy 30 Vö. Borjas ( 1995), 31 Például Blaug( 1976).