Külgazdaság, 2011 (55. évfolyam, 1-12. szám)

2011 / 9-10. szám - Antalóczy Katalin-Sass Magdolna: Kis- és közepes méretű vállalatok nemzetköziesedése - elmélet és empíria

azon vállalat a nemzetköziesedés különálló szakaszainak tekintett külföldi piacra lépési módokat is használja ugyanazokon a piacokon (például képviselőn keresztüli értékesítés mellett rendszeres és ad hoc export). Hasonló eseteket ír le Buckley et al. [1979]. Vannak olyan vállalatok, amelyek megállnak egy szakaszban, mások pedig átugorhatják a sza­kaszokat, egyből egy magas szintű nemzetköziesedési szintet megvalósítva (Welch és Loustarinen, 1988), ahogyan azt majd később látjuk az ún. született globális vállalatok­nál. Az OECD [1997] tanulmánya 26 olyan fejlett és fejlődő országbeli kis- és közepes vállalatot vizsgál, amelyek nemzetköziesedése jórészt ellentmond a szakaszos elmélet­nek. Millington és Bayliss [1990] szerint a szakaszosság inkább kivétel, mint szabály. Bell [1995] kis szoftvervállalatok vizsgálata kapcsán kiemelte a partnerkövetés fontos­ságát a szakaszossággal szemben. Más szerzők bemutatták, hogy a kis- és közepes vál­lalatok esetében egyéb külső és belső tényezők is befolyásolhatják az exporttevékeny­séget (Dalli, 1994). Ugyanakkor vannak tanulmányok, amelyek kiemelik a tapasztalat, a tudás, a tanulás, az információ jelentőségét, és így a nemzetköziesedés folyamatának valóban szakaszos voltát (Chang és Rosenzweig, 2001). A magyar-jellemzően közepes, illetve nagyméretű - vállalatok nemzetköziesedését vizsgálva Antalóczy és Éltető [2002] is úgy találta, hogy arra inkább a szakaszosság jellemző. Összességében azonban a sza­kaszos modellek a vállalatok/kis- és közepes vállalatok nemzetköziesedésének csak egy részét (országtól, ágazattól függően kisebb vagy nagyobb részét) képesek magyarázni, leírni. Közgazdasági megközelítés Az ebbe a csoportba tartozó elméletek mikro- vagy makrogazdasági (esetenként mindkettő) szempontból vizsgálják a nemzetköziesedést. Ezek az elméletek nem ve­szik figyelembe a vállalati méretet. Az elmélet kiteljesedése Dunning OLI-paradigmája (Dunning, 1993), amely épít többek között az internalizáció elméletére (Buckley, Casson, 1995) és a tranzakciós költségek elméletére (Williamson, 1975). A vállalat gyakorlatilag a monopolhelyzetből származó előnyt viszi külföldre azzal a céllal, hogy az új piacon ellenőrzése alá vonja a versenyt. Ennek érdekében internalizálja a vállalat erőforrásait, vagyis tulajdonolja és a vállalaton belül tartja ezeket. A cég igyekszik saját, belső (nem piaci) tranzakciókat alkalmazni minden olyan esetben, amikor ez alacsonyabb költséget jelent. A külföldi terjeszkedés ebben az értelemben a vállalaton belül tartott erőforrá­sok optimális vállalat kormányzati szerkezetben való használata egy optimális külföldi telephelyen, amelyet a tranzakciós költségek minimalizálásának céljával választanak ki (Buckley és Casson, 1993). A piaci hatalom és a piaci tökéletlenségek (Hymer, 1976) elmélete alapján ugyanakkor nem szükséges a külföldi terjeszkedéshez, hogy a hazai piacon a vállalat monopol- vagy oligopol-pozícióban legyen. A vállalat olyan képessé­geire alapozva is terjeszkedhet külföldön, amelyekkel nem rendelkeznek versenytársai. Például éppen a réspiacokon tevékenykedő, magas technológiai színvonalat képviselő kis- és közepes vállalatok esetében felesleges ez a feltételezés (Hegge, 2002). Dunning OLI-paradigmájának részei: a vállalatspecifikus tulajdonosi elő­nyök (ownership advantages), a telephelyi előnyök (locational advantages) és az internalizációs előnyök (internalization advantages). A beruházó vállalatnak rendel­keznie kell a tulajdonosi és internalizációs előnyökkel, a fogadó országnak pedig a telep-

Next