Külkereskedelem, 1960 (4.évfolyam, 1-12. szám)
1960 / 1. szám - Rév Lajos: A nemzetközi munkamegosztás néhány kérdése a Magyar Szocialista Munkáspárt VII. kongresszusán
előrehaladásukkal egyidőben erősödnek az országok közötti kapcsolatok. Ez a két világrendszer országai társadalmi berendezkedésénekkülönbözőségéből és a két különböző társadalmi berendezkedés gazdasági alaptörvényéből fakad. Amíg a kapitalista világrendszerben — az egyenlőtlen fejlődés törvénye érvényesülésének következtében —• néhány ország adja a világrendszer ipari termelésének túlnyomó többségét, addig a többi ország — területben és lélekszámban nagyobb része a kapitalista világrendszernek — ezeknek a legnagyobb imperialista országoknak mezőgazdasági és nyersanyag szállítójává válik. A szocialista világrendszeren belül ezzel szemben minden ország egyesíti és összehangolja termelési erőfeszítéseit és ennek következtében minden egyes ország erősödése és fejlődése az egész szocialista világrendszer erősödését eredményezi. A kapitalista világrendszerben az elkeseredett konkurrencia harc kiélezi a világrendszerbe tartozó országok egymás közötti viszonyát. Kíméletlen harc folyik egyrészt az elnyomott országok részéről az elnyomókkal szemben, másrészt a legnagyobb tőkés országok között a befolyásolási övezet megszerzéséért. A szocialista országok egymás közötti kapcsolatában a harc más irányú. Harcolnak a világrendszerhez tartozó országok gazdasági fejlesztéséért, népeik jólétének állandó emeléséért. A harc eredményességéhez veszik igénybe az országaik (^IMM^raw» nefvtwuveaxeti tciUpyaAtit NÉPMŰVÉSZETI ÉS HÁZIIPARI V.BOLTJAIBÓL között kialakult új típusú nemzetközi munkamegosztást, a kölcsönös segítést életük minden területén. Az új típusú nemzetközi munkamegosztásban elért eredmények tették lehetővé, hogy a szocialista országok külön-külön és együtt, mint a szocialista világrendszer, napirendre tűzzék a tőkés országok és a tőkés világrendszer túlszárnyalását az ipari és a mezőgazdasági termelés terén. A párt VII. kongresszusánakhatározata megállapítja: „Kialakult és megbonthatatlanná vált a szocialista tábor egysége. A szocializmus nemcsak eszmeileg legyőzhetetlen: az egységes és összeforrott szocialista tábor, az emberiség e nagy reménysége olyan legyőzhetetlen erővé vált, amelynek döntő szerepe van abban, hogy egy új világháború elkerülése ma már reális lehetőség és egyre nagyobb teret hódít a békés egymás mellett élés, a békés verseny gondolata" A szocializmus és a kapitalizmus közötti verseny két fronton: országon belül és a nemzetközi küzdőtéren folyik. „A kapitalizmussal folytatott verseny első szakaszában, — állapítja meg a Szovjetunió Kommunista Pártjának XXI. kongresszusa — amely a Nagy Októberi Szocialista Forradalommal kezdődött, hazánkban a szocializmus javára dőlt el a Lenin által megfogalmazott „ki kit győz le" kérdése. Ezzel a szocializmus világtörténelmi jelentőségű győzelmet aratott és bebizonyította fölényét a kapitalizmussal szemben." Ezt az utat nemcsak a szovjet proletariátus járta végig, hanem — ha lényegében kedvezőbb körülmények között is — majd valamennyi szocialista ország. A szocializmus végleges győzelme a Szovjetunióban már eldőlt és egyre inkább megteremtődnek azok a feltételek a népi demokratikus országokban is, amelyek eljuttatják ezeket az országokat a szocializmus végleges győzelméhez. A Párt VII. kongresszusa célul tűzte ki 1965-re a szocializmus alapjainak lerakását hazánkban. Ezzel mi is jelentős lépést teszünk a szocializmus végleges győzelme felé. A verseny első szakasza a népi demokratikus országokban is a szocializmusnak országon belüli győzelme, amiben már kifejezésre jut a szocializmus döntő fölénye. Az országokon belüli verseny kimenetele a szocialista erők javára teremti meg a nemzetközi méretekben folytatott verseny feltételeit. Az eddig elért eredmények, a gyors fejlődés a történelemnek igen rövid ideje alatt már biztosította azokat a reális körülményeket, amelyek között kibontakozik a szocialista világgazdasági rendszer győzelme a kapitalista világgazdasági rendszer felett. Milyen feltételek voltak szükségesek ahhoz, hogy a verseny már új szakaszába léphessen és a nemzetközi küzdőtéren vívja meg harcát a szocializmus a kapitalizmussal? Először is az, hogy a Szovjetunió ipari termelés tekintetében túlszárnyalja Nyugat-Európa fejlett tőkés országait és világviszonylatban második helyre kerüljön, hogy a Szovjetunió 1958-ban már a legfejlettebb kapitalista ország, az Amerikai Egyesült Államok ipari termelésének mintegy 60 százalékát adja és az ipari termelés fejlődési ütemében jelentősen maga mögött hagyja valamennyi fejlett kapitalista ország fejlődésének ütemét, ideértve az Amerikai Egyesült Államokat is. Az 1958-ig megtett út alatt a Szovjetunió ipari termelése növekedésének üteme már kilencszer nagyobb volt, és a 7 éves terv célkitűzései szerint 1965-ben 13-szor lesz gyorsabb, mint az Amerikai Egyesült Államoké. Tehát a szocialista világgazdasági rendszer vezető ereje, a Szovjetunió, az eddig megtett út alapján reálisan maga elé tűzhette azt a célt, hogy 7, illetve néhány területen mintegy 12 év alatt túlszárnyalja a tőkés világgazdasági rendszer legerősebb országát, az Amerikai Egyesült Államokat mind a teljes ipari és mezőgazdasági termelés, mind az egy főre eső ipari és mezőgazdasági termelés terén. Másodszor, hogy a szocialista világgazdasági rendszer már 1958-ban maga mögött hagyja a kapitalista világgazdasági rendszert az egy főre eső termelés területén.