Mihancsik Zsófia - Vándor Ágnes: A Rádió a taxis blokád napjaiban - Különfolyosó különkiadás, 1990
Ha valóban ezt hallod ki belőle, hogy én leszúrtam a taxisokat szombat reggel egy fél nyolcas bejelentkezésben, akkor úgy gondolom, hogy ez egy szakmai hiba volt. Nem volt szándékomban leszúrni a Zichy utcában lévő válságstáb vezetőjét. Pusztán az akkor már éjfél óta gyűlő személyes tapasztalataimat mondtam el, és erre alapoztam az állításaimat, hogy több mint furcsa - és abban a pillanatban nagyon veszélyesnek is tartottam hogy kint a barikádokon lévő emberek, a taxisok és már nemcsak a taxisok, nem fogadták el a taxis válságstábok kéréseit, utasításait. Olyannyira, hogy a Magyar Rádióban hajnalban elhangzott taxisfelhívásokat, azt hiszem, talán a Budataxitól érkezőket, később az utcáról megkérdőjelezték azzal, hogy ez egy korábban felvett szalag volt, és hogy aki ezt mondta, az nem a mi emberünk — noha a válságstáb embere volt. Azért is veszélyesnek tartottam, elfogadva a tömeg felháborodását, mert úgy gondoltam, hogy ezek a taxisközpontok — ez visszakereshető — vitték utcára a taxisofőröket. Azért, hogy elérjék a benzináremelés visszavonását. Elhangzik a riportban is, és a korábbi interjúkban is elhangzott, hogy ők csak ezt akarják. Ők nem mennek át politikai követelésekbe, semmi olyasmibe, hogy mondjon le a kormány vagy személy szerint miniszterek váljanak meg a tárcájuktól. Tehát a szombat reggeli állapot az volt, hogy a taxis válságközpontok részéről nem volt kezelhető az utca, az utca követelései olyannyira radikalizálódtak, hogy túlnőttek a taxis válságközpontok követelésein, ők még mindig a benzináremelés csökkentéséről vagy visszavonásáról beszéltek, amikor az utca a Parlament előtt, az Erzsébet-híd pesti hídfőjénél, a Szabadság-híd budai hídfőjénél már a kormány lemondásáról beszélt. Ez persze nem azt jelenti, hogy úgy kullogjon az utca után a taxis válságközpont, hogy vegye át ezeket a követeléseket vagy jelszavakat, de sem el nem határolta magát tőlük, sem nem intette nyugalomra és hidegvérre a barikádokon lévőket, se pro se kontra nem történt semmi. Egy dezorganizálódott taxis válságközponttal és központokkal találkoztam szombaton hajnalban, amit én roppant veszélyesnek tartottam, pontosan a péntek déli állapot után, amikor viszont a magyar kormány vagy személy szerint a belügyminiszter nem tudta eldönteni pontosan, hogy mit akar — amit először akart: „megtisztítani”a hidakat, az egyszerűen borzalom lett volna. De ugye a budapesti rendőrfőkapitány kvázi megtagadta a parancsot. Tehát amilyen kapkodás és fejetlenség volt tapasztalható a magyar kormányban, úgy gondoltam, hogy a taxisok és vezetőik esetében sem engedhető meg, mert akkor ez az ő bőrükre is megy.Tehát lehet,hogy az jött ki az interjúból, hogy a tíz körmükről lekapom a Zichy utcában lévőket. Még egyszer mondom, nem ez volt a szándékom, ha ez jött ki belőle, az szakmai hiba. Nem akarom, hogy úgy tűnjön, érzelmileg reagálok a dolgokra - mert nekem tudósítanom kell — tehát azt sem mondom, hogy az ő féltésükből mondtam azt, de valójában ez is benne volt. Azt hiszem, le is kaphatod őket a tíz körmükről, mert valóban tragikus, ha egy vezetés vészhelyzetben képtelen saját tömegeit képviselni és kordában tartani, ha a kormányt is lekapja valaki — te vagy más - ugyanezért a magatartásért a tíz körméről. Ami ugye nem történt meg. És amit mondtál a politizáltságról: én három napig ingáztam a Margit-híd és a Parlament között, így tudom, hogy a Margit-hídnál a barikád vezetője még vasárnap éjjel, a híd felszabadításakor is úgy köszönt el az emberektől, hogy nem volt politikai célunk, amit gazdaságilag elérhettünk, azt elértük, menjünk haza. Ezt csak azért mondom, mert amennyire én láttam, nem politikai szakadás volt a vezetés és a taxisok között, hanem az történt, hogy pénteken a taxisképviselők a kormánynyal még a koncessziós törvényről tárgyaltak, meg a különféle kompenzációs módokról, miközben az utcán a taxisok már rájöttek arra, hogy akik a teát hozzák meg a szendvicset, meg odajönnek barátkozni, beszélgetni, vitatkozni, azok már mind mögöttük vannak, abban a feltevésben, hogy a taxisok nem egyeznek ki egy pusztán a taxisoknak kedvező kompromisszummal. Rájöttek, hogy ők már általános érdekképviseletet látnak el, amire a vezetők nem jöttek rá. És értem, hogy miért vitt el az indulat, vagy miért borultál ki, de... - Megmondom őszintén, megpróbáltam ezt csökkenteni, de ezek szerint nem sikerült. Nem azt mondom, hogy féltem, mert szombat reggel nem féltem annyira, mint amennyire vasárnap hajnalban vagy szombaton éjszaka, amikor csőbe húzták a taxisokat és az érdekképviselet vezetőit. - Az országos rendőrfőkapitányra gondolsz? - 18 -