Külügyi Szemle, 1937 (14. évfolyam, 1-4. szám)

1937-01-01 / 1. szám

A CSEH KÜLPOLITIKA FŐIRÁNYAI írta: Dr. Moravekh Endre. A cseh külpolitikának legfőbb problémája a németséghez való viszony. Minden egyéb — még a Magyarországgal szemben való állás­­foglalás is, mely tizenöt esztendőn keresztül látszólag érdeklődése homlokterében állt — csak másodrendű dolog, mert a német „sors­oldal" a cseh nemzet legelső életkérdése. Minden ebből folyik, min­den csak ennek függvénye; ha ezt a „német" szempontot rögzítjük, a cseh külpolitika minden lépése logikus láncszemként bomlik ki előttünk. Állításunkat nem kell sokat bizonygatnunk, ha beleképzeljük magunkat a cseh nép helyzetébe. Ez a hét-és fél-nyolcmilliós cseh sziget évszázadok óta áll egy nála tízszer nagyobb germán tenger hullámverésében. Ennek a helyzetnek súlyossága addig, míg a közép­kor rendi világa tartott, amíg tehát a nemzetiségi ellentétek nem tudatosodtak, hanem legfeljebb valami faji idegenkedésben élték ki magukat, nem volt világos a csehek előtt. Csak a XIX. század for­dulóján beállott nemzetiségi ébredés, a nacionalizmusok kialakulá­sának s a kis népek rémének, az asszimiláció fellépésének hatása alatt jött rá a cseh nép földrajzi helyzetének kritikus voltára. Ez időtől kezdve létét fenyegető ellenségnek tartotta a germánt. A nem­zeti tudatra ébredő cseh nép felveszi a harcot a németség ellen: Ausztrián, illetve a szűkebb Csehországon belül egyre kiterjedtebb autonómiát harcol ki magának s arra törekszik, hogy a Habsburg Monarchia többségét kitevő szláv népek felsorakoztatásával e biro­dalomnak szláv jelleget adjon („ausztroszlavizmus"). Mikor aztán a Monarchia szoros szövetséget kötött Németországgal, a csehek sze­mében nemzeti ideáljaik megvalósítása, sőt puszta létüknek meg­mentése is csak e szövetkezett német hatalomnak megdöntése útján látszott lehetségesnek, ezért állottak ők a világháborúban az antant oldalára. A cseh külpolitika csak régi tradícióit követi, mikor a világ­háború utáni időkben is a „német veszedelem" elleni védekezést tartja legfőbb feladatának. Az az igyekezet, hogy Németország mi­nél tehetetlenebb állapotban maradjon, minél inkább beletörjön a dolgok jelen állásába, tette Csehországot a franciákkal összhang­ba, sőt azok előtt a különböző jóvátételi tervek, garanciapaktumok, népszövetségi és egyéb statusquo-biztosító szerződések legfőbb ki­­tervelőjévé. Csehország, míg egyrészt mindent elkövetett, hogy Né­metország újra és újra ismerje el a dolgok jelenlegi rendjét és lehe­

Next