Református Gimnázium, Kunszentmiklós, 1891
tekintetben a főtiszt, és most, Konvent által megszabott tanterv volt irányadónk. Szem előtt tartottuk gyűjteményeinknek oly tárgyakkal bővítését, melyek az oktatásnak szemléltetővé és gyakorlativá tételéhez megkívántatnak. Tanári könyvtárunkat szintén gyarapítottuk a tanárok képzettségét emelő s a tudomány fejlődésére nézve tájékoztató munkák és folyóiratokkal. Czélszerű bútorok, padok stb. beszerzésében is tovább mentünk egy lépéssel, úgyhogy most már csak egy tanteremben vannak régi padok. Szóval erőnkhöz mérten haladni iparkodtunk minden tekintetben, habár ez a haladás az óramutatóra emlékeztet is, melynek haladása majdnem csalódásig észrevétlen — rejtve még talán azok előtt is, akik annak eszközei és tényezői. Téli tornahelyiségünk ugyan még nincs, de az igazgatótanács a nagymélt, vallás és közoktatásügyi miniszter úr felhívására kijelentette: „építésére sem az akarat, sem az anyagi erő nem hiányzik,“ — „de mivel a fentartó testület a gymnasium épületein lényeges változtatást akar rövid időn véghez vinni s hogy külön tornacsarnok felállításával magát kettős költségbe ne keverje, hanem azt egyidejűleg a tervezett építkezéssel eszközöltesse — az 1892/3. év végéig halasztást kér. — Nyári tornaterünk azonban eléggé fel van szerelve a szükséges eszközökkel és a tanítás három csoportban — kezdők, haladók és végzők — rendesen foly, mihelyt az idő engedi. Iskolánk udvarának alsó, minden oldalról védett része pedig, még a téli hónapokban is alkalmas szórakozó és játszó helyül szolgál— az egészség koczkáztatása nélkül. Az egészségi állapot általában kielégítő volt s alig egy pár oly betegségi eset fordult elő, mely az iskolából egy-egy hétre terjedő távolmaradással járt. Dr. Técsy József járási orvos úr két ízben tartott szemvizsgálatot, de csak egy helybeli illet