Kurír - esti kiadás, 1991. május (3. évfolyam, 84-105. szám)

1991-05-22 / 98. szám

1991. május 22. A GYORSVILLAMOS LASSÚ A BKV vezetői és Kerkápoly Endre, a Műszaki Egyetem (BME) vasútépítési tanszékének professzora megnyugtatott ben­nünket: a Duna-hidak még nem omlanak össze. Csak az a baj, hogy a hidak monolit vasbeton lemezébe építették a síneket, és a sínvályú alá nehéz volt betö­­möríteni a betont. A rejtett lyu­kak „természetesen” kibírták az ötéves garanciális időt, aztán romlani kezdtek a sínágyak. Eb­ben a sínkopás is ludas, ami mi­att a temérdek villamoskerék el­kezdte farigcsálni a betontestet, és a villamosvezetők, akik „ad­tak a sebességnek”. Nincsen jó állapotban a Petőfi híd, a Mar­git híd és a Szabadság híd vágá­nya sem, de a­­legkellemetlenebb a helyzet az Árpád hídon. Mint az elmúlt napokban végzett mé­résekből kiderült, közvetlen bal­esetveszély van a hídon, és en­nek elkerülésére kell tíz kilomé­terre korlátozni a gyorsvillamos sebességét! - Sose volt gyorsvillamos - mondta Kerkápoly professzor -, ahhoz sok feltételt kellett volna teljesíteni, amit még a mostaninál jobb anyagi viszo­nyok közt sem engedhetett meg magának a BKV: végig zárt pá­lya, a szintbeli kereszteződések megszüntetése. De gyorsabb volt a közönséges vonalakon já­ró társai tizenöt-tizennyolc kilo­méteres óránkénti sebességénél. Mi lesz most a hidakkal? Amennyire a BKV-tól telik, igyekszik csökkenteni a közleke­dés zavarát, de fel kell újítani a négyezer méternyi vágány leg­problémásabb egyharmadát, speciális, dán ragasztót fecsken­dezve a meglazult helyekre. Az Árpád hídon ez június negyedik hetében történik, a többi hídnál később. Ahhoz, hogy az egész sínhálózatot felújíthassák, a BKV-nek semmiképp sincs pén­ze. Évente egymilliárd kellene a karbantartásra, de csak négy­­százmillió van. És íme, két ijesztő érdekesség Kerkápoly professzortól. Arra a kérdésre, hogy vár-e ránk az Ár­pád hídihoz hasonló kellemetlen műszaki meglepetés, először a kettes villamos példáját említet­te. Itt minden együtt van ahhoz, hogy igazán gyors legyen. Épp csak a Vigadónál lévő műemlék vashíd rozsdásodott el annyira, hogy tíz kilométerben kellett maximálni a kocsik sebességét! Ötszázmillióba kerülne a felújí­tás. A másik példa: amikor a metró Astoria-Deák tér közti szakaszának a sínjeit felújították, olyan vízbetöréseket észleltek, amelyek jelzik, mit kell kiállnia a metróalagútnak­­ kívülről. Sajnos, az ilyesmit forintban is ki lehet fejezni, és elég nagy szá­mok adódnak. FÜREDI A Hungária villamos É­letre ítélve „... és egyszer csak teljes hosszamban elvágódtam. Akkor éreztem először, hogy valami nincs rendben. A könyörtelen vizsgálati eredményből megtudtam, hogy sclerosis multiplex­em van. SM-es lettem. Hol jobban, hol rosszabbul. Olykor a kilencéves fiam pelenkázott. Nehéz volt megszokni, hogy nem dolgozhatom, bár a háztartás vezetése is nagy feladat. Most jól vagyok, nagyon lefoglal a többi SM-es társam gondja, rajtuk is szeretnék segíteni. Annak ellenére, hogy SM-es lettem, fér­jemmel együtt két gyereket nevelünk, éppen ma írják a mate­matika felvételit” - kezdte a tegnapi sajtótájékoztatót Góc­­zán Ferencné, Márta, a MEOSZ SM-Szervezetek Koordiná­ciós Tanácsának alelnöke. Majd dr. Guseo András ismertette a betegség lényegét, a gyógyítás lehetőségét és a rehabilitációs központ terveit. A kór leginkább a 20 és 40 közötti korosztyt sújtja. A szervezet immunvédekezésének hibája következtében a védekező sejtek, a lymphociták az idegszálak védőburkát feloldják. Ezzel csök­kentik az idegszálak vezető­képességét. Az így megtámadott testrész lebénul, s csak nagyon lassan regenerálódik. Szűrő­­vizsgálat nem létezik, és a mai tudomány gyógyítani sem tudja az SM-et. Néhány esetnél lehet javulásra számítani, ehhez lenne szükség szervezett rehabilitációra. De hiányzik a pénz. Ezért hozták létre az SM-alapítványt, melyre a Székesfe­hérvári Kereskedelmi Bank Rt.-nél a 290-12464 számlaszá­mon lehet pénzt befizetni. Sajnos az SM gyógyítása remény­telen, de a betegség súlyosbodását késleltetni lehet. A szüksé­ges műszerek körülbelül 360 millió forintba kerülnek, a Nép­jóléti Minisztérium anyagi támogatást nem tud nyújtani. A tájékoztatón jelen volt Palotás János, a VOSZ elnöke. El­mondta, hogy elsősorban azért segíti az alapítványt, mert ép­pen abból a korosztályból szedi áldozatait, akik ma Magyaror­szágon vállalkozásba kezdenek. S bár a betegség nem jár fájda­lommal, komoly pszichés terhet jelent az addig aktívan dolgo­zó embereknek. A tájékoztatót követően valóságos pánikhangulat lett úrrá néhányunkon, hiszen senki nincs védve, bár a betegség nem fertőző és nem örökölhető. De nagyon kevesen ismerik, és ke­vesen vannak tisztában vele, ezért a MEOSZ SM tizennégy országos kerékpármaratont szervez, melyek során a résztvevők minden megyébe ellátogatnak, és találkoznak a helyi SM- szervezettel. KEREKES H­ALÁSZTELKI D­ANOSSA-JÁRÁS Halásztelek nagyközség­ről már ejtettünk szót. Ak­kor sem zengtünk dics­himnuszokat. Ám ami a napokban történt MDF- közbenjárással, az felhá­borító, elkeserítő tény. Két esztendővel ezelőtt megtelepedett a község­ben egy székely család. A tisztes iparos igyekezett legjobb tudása szerint dolgozni a község javára, s két gyermekét becsü­lettel nevelve mutatott példát emberségből, lo­kálpatriotizmusból. Most mégis canossa-járásra kényszerült a polgármes­terrel együtt. Történt ugyanis, hogy a község építési telket árve­rezett. Az egyik feltétel a hozzájutáshoz ötéves helyben lakás volt. A szé­kely ember felkereste a polgármestert és kérte, oldja fel e kitételt számá­ra. Végleges otthont akar teremteni a családjának. A polgármester meghányta­­vetette a dolgot, és a szé­kely licitálhatott a földért, a biztonságért. Meg is nyerte a területet. Az ön­kormányzat MDF-es kép­viselői azonban zokon vet­ték a polgármester úr en­gedélyét. A székely nem lakik ott öt éve, hát ne le­hessen építési telke! Punktum! Megvonták tőle a telket, semmissé nyilvánították a polgármester határozatát. Sőt. Becstelen rágalmakat szórnak az SZDSZ-es pol­gármester fejére. Politikát csináltak az emberségből, előnynek tekintik a humá­numot. Az Erdélyből jött polgár megint üldözötté válik, ott, ahol békét és nyugalmat remélt. Nem lesz bizton­ságban, nincs nyugalma. Vissza-visszajönnek a két év előtti álmatlan éjsza­kák, azok, amelyek miatt elhagyta szülőföldjét, s amelyek miatt itt keresett Magyarországon emberi körülményeket. Ma azon gondolkodik, hogy továbbáll. Megha­­sonlott ember lett. A pol­gármester pedig csalódott azokban, akiket társaknak tudott... eddig. Az újságíró elgondolko­dik. A lelkiismeret paran­csa nélkül nincs értelme semminek. S hogy gyara­­pítsuk a közhelyeket: az irigység rossz tanácsadó - még Halásztelken is. STOFFÁN GYÖRGY F­ŐROBBANÁS A REPTÉREN Kopjafa figyelmezteti a betérőt arra a napra, amikor 1990. június 28- án elhagyták a szovjet helikopterek, bombák, ra­kéták a Csákvár melletti bázist és repülőteret. A kopjafát az a Pillér József faragta, akinek ugyanazon a napon van a születésnapja is. Aki, habár nyugdíjas ezredes, akkora vitalitás­sal, elszántsággal „vezényli” tizenkét tagú csapatát, hogy nekik köszönhetően a csákvá­­ri repülőtér és létesítményei (még) nem pusztulnak... . A volt csapatrepülő és társai olyan grup­pot alkotnak, amely az út jobb oldalán elte­rülő 25x1800 méteres leszállópályára, ha úgy adódna, most is fogadni tudná a kény­szerből oda érkező repülőgépet. Ma még fo­gadni tudná, de holnap? Mert holnapra már az igen szívós fa­fajta gyökere - ami megjelent az ötször öt mé­teres betonkockák fugái között - bizony 150 atmoszférás nyomással egyszerűen szét­robbantja a kiváló minőségű le- és felszálló­­pályát, amelynek északi végében ugyanez fe­nyegeti a helikopterek egykori, sokszögletű állóhelyeit. Pedig a fű ellen roppant egysze­rű harci eszközt vetnének be Pillér Józsefék, ha lenne nekik. Az egyik a disznóperzselő, a másik a tetőfedésnél használt aszfaltmelegí­tő. Mindkettővel nagyszerűen el lehetne égetni a terjedő fü­vet, és a pálya állaga nem romlana. Az óriási területen tavaly nem tudták le­­kaszáltatni a a füvet, mert nem volt rá pénz. Mivel minden repülő embernek nagy barát­ja a birka, több okból, ezért - igaz, nem éppen szabályosan - őket vették igénybe az elmúlt nyáron. Ráengedték a gyepre, ame­lyet rendesen lelegeltek, na meg apró pa­­tácskáikkal tömörítették az eső áztatta, fagy lazította talajt. A krónikák szerint olyan kedvező éghajlat alatt fekszik ez a repülőtér itt a Vértes-hegy lábánál, hogy egész évben, öt-tíz nap kivételével, le és fel lehet rá száll­ni! Igen ritka adottság ez! Az út bal oldalán van az alig egy éve még tranzitrepülőtér egykori üzemanyagtelepé­nek helye, a tizenhárom darab, 6x25 méte­res, három méter belmagasságú bomba-, lő­szer-, rakétaraktár. Ma ebből csupán kettőt hasznosítanak raktárként, a többi kihaszná­latlan. Pedig nagyszerűen alkalmasak lenné­nek akár élelmiszer tárolására is, hiszen a legnagyobb melegben sem emelkedik ben­nük a hőmérséklet 13 Celsius-fok fölé! A csákvári önkormányzat egy székesfe­hérvári repülős, Bircsák úr ajánlatát fogadta el ideiglenes hasznosításra, mintegy nyolc hónapos időtartamra, 250 ezer forintért. De a nevezett úr még nem írta alá a szerződést, miközben egy másik megszállott, Pertz Fe­renc komplex tervvel állt elő. Itt gyártanák a Colibri névre hallgató ultrakönnyű repülő­gépeket, valamint itt készítenék fel a gép ve­zetésére a pilótákat - elsősorban a nyugati világból -, majd a vizsgát követően saját maguk vihetnék haza a szélrózsa minden irányába gépmadarukat. TÍMÁR MÁTYÁS Fotó: KISS KUNTLER ÁRPÁD F­esd meg á­lmaid cipőjét! Nem akármilyen kis cipellőket tart késtünkön a Luxus Áruház ke­­reskedelm igaz­gatóhelyettese. No, nem csak azért, mert ezek a parányi tipegők nem túl olcsók, hanem elsősor­ban, mert ezek a Richter gyermek­lábbelik speciá­lis kiképzésű és Úgynevezett sa­rokbeágyazással készülnek, s ém­i­­gyen védhetik a fejlődésben lévő nebulók puha csontozatú lábát a civilizáció - köves- vagy be­tonút - negatív hatásaitól. Mert kérem szépen, ha netán valaki nem tudná - mi sem voltunk tisztában vele, Sántha László igazgató világosított fel bennünket -, a talpnak ott a sarok környékén van egy természetes domboru­lata, amely, ha betonon járunk, az erősebb győz elve alapján be­lapul. Márpedig ez igen egészségtelen. Főként fejlődésben lévő gyermekeknél az. Ezért is jó, ha minél többet futkároz homok­ban a nebuló. Az áruház — mi sem természetesebb - szeretné megismertetni vásárlóit újfajta termékével. Ezért szombat délelőtt nagyszabású gyermekrajzversenyt rendeznek a Vörösmarty téren saját portájuk előtt. A feladat igazán könnyű, a gyerekeknek papírra kell verniük álmaik cipőjét. A rajzverseny tíz órakor kezdődik, s bár előzetesen az általános iskolákat értesítették, még kilenc órától versenykez­detig a helyszínen is lehet nevezni, tizennégy éves korig. Az első három győztes pedig — ha az időjárás nem szól közbe — helikop­teres városnézésen vehet részt, de az is lehet, hogy bécsi hétvége lesz a legjobbak jutalma. (DÉVAI) Fotó: BARIC IMRE 3 EGY UJJMOZDULAT, HA CSATTAN Ritkán szólal meg, de ha beszélni kezd, érdemes figyelni rá. Kevesen vannak a parlamentben, akik végig halkan mondják, amit mondanak, a szavaik mégsem vesznek az unalom apró zajaiba. Iványi Gábor képviselő úr ezek közé a kevesek közé tartozik.­­ Nem emelhetjük olyan magasra a keresztet, hogy akár csak egy fecskefészket is leüssünk vele - zárta szavait az egyház kárpótlásáról szóló törvénytervezet vitájában tegnap. Aligha akadhat, aki joggal vonná kétségbe érintettségét, hi­szen ő is pap, evangélikus lelkész. És mégis: érvei arra vallot­tak, hogy tökéletesen elfogulatlan tud lenni az egyházak javait érintő kérdésben. Hogy sokakkal ellentétben nem az a célja, hogy teliprédikálja gyülekezete zsebét az állami tulajdonból kiszakítható ingatlanokkal, dotációkkal és egyéb összegekkel. Úgy tetszett, fölötte áll ezeknek. Azokkal a képviselőtársai­val ellentétben, akiknek történelmi emlékezete csak negyvenöt évig, az egyházak állami kifosztásáig hatolt vissza, neki volt erkölcsi bátorsága és ereje messzibbre és jobban emlékezni. Azokig­ az időkig, amikor az állammal összefonódott egyház történelmi jogot szerzett a most visszakövetelt javakra, nem mindig a keresztényi szeretet, igazságosság és humanizmus érv- és eszközrendszerével, ő viszont épp ezeket az értékeket szegezte szembe azokkal, akik csak a maguk igazságát hiszik igazságnak, csak a maguk hitét tartják igazinak. Iványi pap­képviselő úrnak volt szava mindazokért is, akiket az egykoron uralkodó államegyház semmizett ki. Meg azokért, akiket vala­ha rég az (egyházzal összefonódott) állam fosztott meg javaik­tól, vagy - még gyakrabban - a javak megszerzésének már a lehetőségétől is. Zsidókért, protestánsokért, és az evangéliumi szabadegyházak - vagy ahogy némi lekicsinylő, megbélyegző éllel volt szokás említeni őket: a szekták - hívő híveiért. Az egyháznak főként Jézus követésére kell tanítania, nem pedig matematikára és biológiára - mondta csöndesen, a maga meditatív, belső tüzével -, nem az állami, önkormány­zati feladatokat kell átvennie, bár természetesen segíthet mind­ebben is. De az egyház, ha pénzügyileg, anyagilag az államtól függ, nem működőképessé, hanem működtetetté válik. Ha vi­szont valóban működik - és a felekezeti elfogulatlanság je­gyében erre katolikus példákat hozott -, akkor állami javak nélkül is tud templomot, szeretetotthont létesíteni. A sok vi­tát kavaró Bibó-kollégium-ügyben pedig arra emlékeztetett, hogy a Fidesz, mely ott alakult meg, nagyon sokat tett azért, hogy az egyházak most egyáltalán valamit visszakövetelhesse­nek - a fideszeseknek tehát „jutalék” jár. Taps követte a felszólalását, nem először és most is megér­demelten. De talán a kormánypárti padsorokban is összeverő­dő tenyerek zaja mellett az ottani jobb kezek mutatóujjának egy csöndes mozdulata szintén megilletné majd. A szavazógép gombjának megnyomásához szükséges mozdulat. VARJAS ENDRE !

Next