Kurír - esti kiadás, 1991. május (3. évfolyam, 84-105. szám)
1991-05-22 / 98. szám
1991. május 22. A GYORSVILLAMOS LASSÚ A BKV vezetői és Kerkápoly Endre, a Műszaki Egyetem (BME) vasútépítési tanszékének professzora megnyugtatott bennünket: a Duna-hidak még nem omlanak össze. Csak az a baj, hogy a hidak monolit vasbeton lemezébe építették a síneket, és a sínvályú alá nehéz volt betömöríteni a betont. A rejtett lyukak „természetesen” kibírták az ötéves garanciális időt, aztán romlani kezdtek a sínágyak. Ebben a sínkopás is ludas, ami miatt a temérdek villamoskerék elkezdte farigcsálni a betontestet, és a villamosvezetők, akik „adtak a sebességnek”. Nincsen jó állapotban a Petőfi híd, a Margit híd és a Szabadság híd vágánya sem, de alegkellemetlenebb a helyzet az Árpád hídon. Mint az elmúlt napokban végzett mérésekből kiderült, közvetlen balesetveszély van a hídon, és ennek elkerülésére kell tíz kilométerre korlátozni a gyorsvillamos sebességét! - Sose volt gyorsvillamos - mondta Kerkápoly professzor -, ahhoz sok feltételt kellett volna teljesíteni, amit még a mostaninál jobb anyagi viszonyok közt sem engedhetett meg magának a BKV: végig zárt pálya, a szintbeli kereszteződések megszüntetése. De gyorsabb volt a közönséges vonalakon járó társai tizenöt-tizennyolc kilométeres óránkénti sebességénél. Mi lesz most a hidakkal? Amennyire a BKV-tól telik, igyekszik csökkenteni a közlekedés zavarát, de fel kell újítani a négyezer méternyi vágány legproblémásabb egyharmadát, speciális, dán ragasztót fecskendezve a meglazult helyekre. Az Árpád hídon ez június negyedik hetében történik, a többi hídnál később. Ahhoz, hogy az egész sínhálózatot felújíthassák, a BKV-nek semmiképp sincs pénze. Évente egymilliárd kellene a karbantartásra, de csak négyszázmillió van. És íme, két ijesztő érdekesség Kerkápoly professzortól. Arra a kérdésre, hogy vár-e ránk az Árpád hídihoz hasonló kellemetlen műszaki meglepetés, először a kettes villamos példáját említette. Itt minden együtt van ahhoz, hogy igazán gyors legyen. Épp csak a Vigadónál lévő műemlék vashíd rozsdásodott el annyira, hogy tíz kilométerben kellett maximálni a kocsik sebességét! Ötszázmillióba kerülne a felújítás. A másik példa: amikor a metró Astoria-Deák tér közti szakaszának a sínjeit felújították, olyan vízbetöréseket észleltek, amelyek jelzik, mit kell kiállnia a metróalagútnak kívülről. Sajnos, az ilyesmit forintban is ki lehet fejezni, és elég nagy számok adódnak. FÜREDI A Hungária villamos Életre ítélve „... és egyszer csak teljes hosszamban elvágódtam. Akkor éreztem először, hogy valami nincs rendben. A könyörtelen vizsgálati eredményből megtudtam, hogy sclerosis multiplexem van. SM-es lettem. Hol jobban, hol rosszabbul. Olykor a kilencéves fiam pelenkázott. Nehéz volt megszokni, hogy nem dolgozhatom, bár a háztartás vezetése is nagy feladat. Most jól vagyok, nagyon lefoglal a többi SM-es társam gondja, rajtuk is szeretnék segíteni. Annak ellenére, hogy SM-es lettem, férjemmel együtt két gyereket nevelünk, éppen ma írják a matematika felvételit” - kezdte a tegnapi sajtótájékoztatót Góczán Ferencné, Márta, a MEOSZ SM-Szervezetek Koordinációs Tanácsának alelnöke. Majd dr. Guseo András ismertette a betegség lényegét, a gyógyítás lehetőségét és a rehabilitációs központ terveit. A kór leginkább a 20 és 40 közötti korosztyt sújtja. A szervezet immunvédekezésének hibája következtében a védekező sejtek, a lymphociták az idegszálak védőburkát feloldják. Ezzel csökkentik az idegszálak vezetőképességét. Az így megtámadott testrész lebénul, s csak nagyon lassan regenerálódik. Szűrővizsgálat nem létezik, és a mai tudomány gyógyítani sem tudja az SM-et. Néhány esetnél lehet javulásra számítani, ehhez lenne szükség szervezett rehabilitációra. De hiányzik a pénz. Ezért hozták létre az SM-alapítványt, melyre a Székesfehérvári Kereskedelmi Bank Rt.-nél a 290-12464 számlaszámon lehet pénzt befizetni. Sajnos az SM gyógyítása reménytelen, de a betegség súlyosbodását késleltetni lehet. A szükséges műszerek körülbelül 360 millió forintba kerülnek, a Népjóléti Minisztérium anyagi támogatást nem tud nyújtani. A tájékoztatón jelen volt Palotás János, a VOSZ elnöke. Elmondta, hogy elsősorban azért segíti az alapítványt, mert éppen abból a korosztályból szedi áldozatait, akik ma Magyarországon vállalkozásba kezdenek. S bár a betegség nem jár fájdalommal, komoly pszichés terhet jelent az addig aktívan dolgozó embereknek. A tájékoztatót követően valóságos pánikhangulat lett úrrá néhányunkon, hiszen senki nincs védve, bár a betegség nem fertőző és nem örökölhető. De nagyon kevesen ismerik, és kevesen vannak tisztában vele, ezért a MEOSZ SM tizennégy országos kerékpármaratont szervez, melyek során a résztvevők minden megyébe ellátogatnak, és találkoznak a helyi SM- szervezettel. KEREKES HALÁSZTELKI DANOSSA-JÁRÁS Halásztelek nagyközségről már ejtettünk szót. Akkor sem zengtünk dicshimnuszokat. Ám ami a napokban történt MDF- közbenjárással, az felháborító, elkeserítő tény. Két esztendővel ezelőtt megtelepedett a községben egy székely család. A tisztes iparos igyekezett legjobb tudása szerint dolgozni a község javára, s két gyermekét becsülettel nevelve mutatott példát emberségből, lokálpatriotizmusból. Most mégis canossa-járásra kényszerült a polgármesterrel együtt. Történt ugyanis, hogy a község építési telket árverezett. Az egyik feltétel a hozzájutáshoz ötéves helyben lakás volt. A székely ember felkereste a polgármestert és kérte, oldja fel e kitételt számára. Végleges otthont akar teremteni a családjának. A polgármester meghánytavetette a dolgot, és a székely licitálhatott a földért, a biztonságért. Meg is nyerte a területet. Az önkormányzat MDF-es képviselői azonban zokon vették a polgármester úr engedélyét. A székely nem lakik ott öt éve, hát ne lehessen építési telke! Punktum! Megvonták tőle a telket, semmissé nyilvánították a polgármester határozatát. Sőt. Becstelen rágalmakat szórnak az SZDSZ-es polgármester fejére. Politikát csináltak az emberségből, előnynek tekintik a humánumot. Az Erdélyből jött polgár megint üldözötté válik, ott, ahol békét és nyugalmat remélt. Nem lesz biztonságban, nincs nyugalma. Vissza-visszajönnek a két év előtti álmatlan éjszakák, azok, amelyek miatt elhagyta szülőföldjét, s amelyek miatt itt keresett Magyarországon emberi körülményeket. Ma azon gondolkodik, hogy továbbáll. Meghasonlott ember lett. A polgármester pedig csalódott azokban, akiket társaknak tudott... eddig. Az újságíró elgondolkodik. A lelkiismeret parancsa nélkül nincs értelme semminek. S hogy gyarapítsuk a közhelyeket: az irigység rossz tanácsadó - még Halásztelken is. STOFFÁN GYÖRGY FŐROBBANÁS A REPTÉREN Kopjafa figyelmezteti a betérőt arra a napra, amikor 1990. június 28- án elhagyták a szovjet helikopterek, bombák, rakéták a Csákvár melletti bázist és repülőteret. A kopjafát az a Pillér József faragta, akinek ugyanazon a napon van a születésnapja is. Aki, habár nyugdíjas ezredes, akkora vitalitással, elszántsággal „vezényli” tizenkét tagú csapatát, hogy nekik köszönhetően a csákvári repülőtér és létesítményei (még) nem pusztulnak... . A volt csapatrepülő és társai olyan gruppot alkotnak, amely az út jobb oldalán elterülő 25x1800 méteres leszállópályára, ha úgy adódna, most is fogadni tudná a kényszerből oda érkező repülőgépet. Ma még fogadni tudná, de holnap? Mert holnapra már az igen szívós fafajta gyökere - ami megjelent az ötször öt méteres betonkockák fugái között - bizony 150 atmoszférás nyomással egyszerűen szétrobbantja a kiváló minőségű le- és felszállópályát, amelynek északi végében ugyanez fenyegeti a helikopterek egykori, sokszögletű állóhelyeit. Pedig a fű ellen roppant egyszerű harci eszközt vetnének be Pillér Józsefék, ha lenne nekik. Az egyik a disznóperzselő, a másik a tetőfedésnél használt aszfaltmelegítő. Mindkettővel nagyszerűen el lehetne égetni a terjedő füvet, és a pálya állaga nem romlana. Az óriási területen tavaly nem tudták lekaszáltatni a a füvet, mert nem volt rá pénz. Mivel minden repülő embernek nagy barátja a birka, több okból, ezért - igaz, nem éppen szabályosan - őket vették igénybe az elmúlt nyáron. Ráengedték a gyepre, amelyet rendesen lelegeltek, na meg apró patácskáikkal tömörítették az eső áztatta, fagy lazította talajt. A krónikák szerint olyan kedvező éghajlat alatt fekszik ez a repülőtér itt a Vértes-hegy lábánál, hogy egész évben, öt-tíz nap kivételével, le és fel lehet rá szállni! Igen ritka adottság ez! Az út bal oldalán van az alig egy éve még tranzitrepülőtér egykori üzemanyagtelepének helye, a tizenhárom darab, 6x25 méteres, három méter belmagasságú bomba-, lőszer-, rakétaraktár. Ma ebből csupán kettőt hasznosítanak raktárként, a többi kihasználatlan. Pedig nagyszerűen alkalmasak lennének akár élelmiszer tárolására is, hiszen a legnagyobb melegben sem emelkedik bennük a hőmérséklet 13 Celsius-fok fölé! A csákvári önkormányzat egy székesfehérvári repülős, Bircsák úr ajánlatát fogadta el ideiglenes hasznosításra, mintegy nyolc hónapos időtartamra, 250 ezer forintért. De a nevezett úr még nem írta alá a szerződést, miközben egy másik megszállott, Pertz Ferenc komplex tervvel állt elő. Itt gyártanák a Colibri névre hallgató ultrakönnyű repülőgépeket, valamint itt készítenék fel a gép vezetésére a pilótákat - elsősorban a nyugati világból -, majd a vizsgát követően saját maguk vihetnék haza a szélrózsa minden irányába gépmadarukat. TÍMÁR MÁTYÁS Fotó: KISS KUNTLER ÁRPÁD Fesd meg álmaid cipőjét! Nem akármilyen kis cipellőket tart késtünkön a Luxus Áruház kereskedelm igazgatóhelyettese. No, nem csak azért, mert ezek a parányi tipegők nem túl olcsók, hanem elsősorban, mert ezek a Richter gyermeklábbelik speciális kiképzésű és Úgynevezett sarokbeágyazással készülnek, s émigyen védhetik a fejlődésben lévő nebulók puha csontozatú lábát a civilizáció - köves- vagy betonút - negatív hatásaitól. Mert kérem szépen, ha netán valaki nem tudná - mi sem voltunk tisztában vele, Sántha László igazgató világosított fel bennünket -, a talpnak ott a sarok környékén van egy természetes domborulata, amely, ha betonon járunk, az erősebb győz elve alapján belapul. Márpedig ez igen egészségtelen. Főként fejlődésben lévő gyermekeknél az. Ezért is jó, ha minél többet futkároz homokban a nebuló. Az áruház — mi sem természetesebb - szeretné megismertetni vásárlóit újfajta termékével. Ezért szombat délelőtt nagyszabású gyermekrajzversenyt rendeznek a Vörösmarty téren saját portájuk előtt. A feladat igazán könnyű, a gyerekeknek papírra kell verniük álmaik cipőjét. A rajzverseny tíz órakor kezdődik, s bár előzetesen az általános iskolákat értesítették, még kilenc órától versenykezdetig a helyszínen is lehet nevezni, tizennégy éves korig. Az első három győztes pedig — ha az időjárás nem szól közbe — helikopteres városnézésen vehet részt, de az is lehet, hogy bécsi hétvége lesz a legjobbak jutalma. (DÉVAI) Fotó: BARIC IMRE 3 EGY UJJMOZDULAT, HA CSATTAN Ritkán szólal meg, de ha beszélni kezd, érdemes figyelni rá. Kevesen vannak a parlamentben, akik végig halkan mondják, amit mondanak, a szavaik mégsem vesznek az unalom apró zajaiba. Iványi Gábor képviselő úr ezek közé a kevesek közé tartozik. Nem emelhetjük olyan magasra a keresztet, hogy akár csak egy fecskefészket is leüssünk vele - zárta szavait az egyház kárpótlásáról szóló törvénytervezet vitájában tegnap. Aligha akadhat, aki joggal vonná kétségbe érintettségét, hiszen ő is pap, evangélikus lelkész. És mégis: érvei arra vallottak, hogy tökéletesen elfogulatlan tud lenni az egyházak javait érintő kérdésben. Hogy sokakkal ellentétben nem az a célja, hogy teliprédikálja gyülekezete zsebét az állami tulajdonból kiszakítható ingatlanokkal, dotációkkal és egyéb összegekkel. Úgy tetszett, fölötte áll ezeknek. Azokkal a képviselőtársaival ellentétben, akiknek történelmi emlékezete csak negyvenöt évig, az egyházak állami kifosztásáig hatolt vissza, neki volt erkölcsi bátorsága és ereje messzibbre és jobban emlékezni. Azokig az időkig, amikor az állammal összefonódott egyház történelmi jogot szerzett a most visszakövetelt javakra, nem mindig a keresztényi szeretet, igazságosság és humanizmus érv- és eszközrendszerével, ő viszont épp ezeket az értékeket szegezte szembe azokkal, akik csak a maguk igazságát hiszik igazságnak, csak a maguk hitét tartják igazinak. Iványi papképviselő úrnak volt szava mindazokért is, akiket az egykoron uralkodó államegyház semmizett ki. Meg azokért, akiket valaha rég az (egyházzal összefonódott) állam fosztott meg javaiktól, vagy - még gyakrabban - a javak megszerzésének már a lehetőségétől is. Zsidókért, protestánsokért, és az evangéliumi szabadegyházak - vagy ahogy némi lekicsinylő, megbélyegző éllel volt szokás említeni őket: a szekták - hívő híveiért. Az egyháznak főként Jézus követésére kell tanítania, nem pedig matematikára és biológiára - mondta csöndesen, a maga meditatív, belső tüzével -, nem az állami, önkormányzati feladatokat kell átvennie, bár természetesen segíthet mindebben is. De az egyház, ha pénzügyileg, anyagilag az államtól függ, nem működőképessé, hanem működtetetté válik. Ha viszont valóban működik - és a felekezeti elfogulatlanság jegyében erre katolikus példákat hozott -, akkor állami javak nélkül is tud templomot, szeretetotthont létesíteni. A sok vitát kavaró Bibó-kollégium-ügyben pedig arra emlékeztetett, hogy a Fidesz, mely ott alakult meg, nagyon sokat tett azért, hogy az egyházak most egyáltalán valamit visszakövetelhessenek - a fideszeseknek tehát „jutalék” jár. Taps követte a felszólalását, nem először és most is megérdemelten. De talán a kormánypárti padsorokban is összeverődő tenyerek zaja mellett az ottani jobb kezek mutatóujjának egy csöndes mozdulata szintén megilletné majd. A szavazógép gombjának megnyomásához szükséges mozdulat. VARJAS ENDRE !