Kurír - esti kiadás, 1992. január (3. évfolyam, 1-22. szám)

1992-01-15 / 10. szám

16 Vádlott: m­sssszr Délelőtti számunkban tudó­sítottunk arról, hogy január 14-én megkezdődött az esz­tergomi ügy néven közis­mertté vált, az okirat-hamisí­tástól a lőfegyverrel való visszaélésen át a büntetőtör­vénykönyv tételeit szinte ki­merítő bűnténysorozat bírói tárgyalása a Pesti Központi Kerületi Bíróságon Gatter László büntetőtanácsa előtt. Lássuk - mintegy emlé­keztetőül - a fő vádpont történetét, az úgynevezett esztergomi ügyet, amely Szá­va Lajos, a Sárgalábú és tár­sai számláján a legnagyobb jelentőségű bűncselekményt. A vádiratban leírtak szerint tavaly január 23-án, a késő délutáni órákban a Vámház körúti Szabadság híd presszóban Stan lánca, alias Bobi, román férfi alig hör­­pintett egyet poharából, má­ris panaszáradat tört elő be­lőle: „Levettek tízezerrel, en­gem, aki profi valutázó...” „Micsoda?” - hajoltak köze­lebb a sopánkodóhoz a nem éppen szeplőtelen urak. - „Úgy, ahogy mondom - bi­zonygatta lánca -, délelőtt jártam ott, fegyverrel kény­­szerített egy Kóté Gyula ne­vű bártulajdonos több társá­val együtt arra, hogy adjam át a nálam lévő tízezer német márkát.” Nemsokára befutott Száva Lajos, akit Sárgalábú gúny­néven tisztelnek az alvilág­ban, s aki nem más, mint a kiterjedt Száva-klán feje. Gó­­man József közvetítésével Száva Lajos is meghallgatta Robi panaszát, és nyomban lovagias gesztust tett: „Majd mi megvédünk téged, vissza­szerezzük a pénzed, csupán húsz százalékot kérünk ré­szesedés gyanánt. Áll az al­ku?” A román beleegyezően bólintott: „No, akkor dolog­ra”, intett Sárgalábú, s még aznap az esti órákban Száva Lajos vezetésével Dorogra hajtott Gál Zsolt, Fekete Jó­zsef, Góman József, Száva Zsolt, László és János, Stan lánca és még négy romániai férfi. Nem találván Kóté Gyulát, Esztergomba kocsiz­tak tovább, ahol Farkas János útmutatása nyomán eljutot­tak a Prímás-szigeti Coctail bárba. Útközben Fekete egyik ismerősénél botokat, kardokat vettek magukhoz, mintegy meggyőző eszköz­ként, hátha nem ért a szép szóból Kóté. Sárgalábúval az élen be­rontottak a mulatóba, fejvé­dőkkel, ütlegekkel. Finoman szólva erőszakosan arról ér­deklődtek: „Hol van a tulaj?” Kóté nem volt benn. Mire a behajtók az üzlet szétverésé­vel fenyegetőztek, ugyanak­kor fölhívták a figyelmet ar­ra, még véletlenül se jusson eszébe senkinek a zsaruk ér­tesítése. A megrettent ven­dégsereg csak akkor lélegzett föl, amikor az egyik pincérnő - le a kalappal a bátorsága előtt! - távozásra szólította föl a hívatlan vendégeket, akik már addig bántalmaztak két bárkuncsaftot. Egyúttal a szórakozókat is megkérte, hogy a várható botrány és sa­ját testi épségük érdekében inkább halasszák holnapra bárbeli programjukat, idő­közben a bűnbrigád tagjai az egyik vendég kocsijából el­loptak ötszáz német márkát. Ezután Száváék visszaautóz­tak a fővárosba. Sárgalábú és Fekete József azonban még a hajnali órák előtt visszatért Esztergomba, és a minigrillbü­­fében írásos üzenetet hagytak Kóténak, hogy január 24-én újfent keresni fogják. A bártulajdonos persze ko­molyan megijedt. Bejelentést tett az esztergomi rendőrka­pitányságon, hogy több fegy­veres, ismeretlen személy kö­vetel tőle ötvenezer forint védelmi pénzt, és ha nem fi­zet, üzletét, családját fenye­geti veszély. Kóté utalt több, a városban elkövetett hason­ló erőszakos, vagyon elleni bűntényre is. „Segítsenek - fogta könyörgőre a dolgot kérem, ez nem tréfa!” A zsa­ruk sosem veszik félvállról az ilyesmit, de bizonyára jó né­ven vették volna Káté Gyu­lától, ha az előzményekről is szót ejtett volna. Történt ugyanis, hogy ifj. Brecsovszki Ferencet ’91. ja­nuár 19-én a Hotel Penta parkolójában úgymond lehú­zásos módszerrel ismeretlen külföldiek átverték 560 ezer forinttal. Ekkora pénz el­vesztése és az, hogy csőbe húzták, érthető módon más módszerre sarkallta Kre­­csovszkit. Kapcsolatba lépett Kóté Gyulával és társaival, akik ezt követően Farkas Já­nos közvetítésével - valuta­­váltás ürügyén­­ az előké­szített dorogi Park étterembe hívták Stan láncát. A román Góman József („Sanyi”) tár­saságában meg is jelent ott. A bártulaj több felfegyver­zett kollégájával erőszakkal, kinyírással való fenyegetéssel kényszerítette láncát tízezer márka átadására. Ezután ro­hant hanyatt-homlok Pestre lánca, hogy segítséget kérjen a revanshoz. ’91. január 24- én este Száva Lajos és Gál Zsolt embereket toboroztak az angyalföldi Szamovár presszóban, majd a Szabad­ság híd presszóban. Az előb­bi elől indultak tíz, dugig telt gépkocsival Esztergomba. Természetesen állig fölfegy­verkezve botokkal, késekkel, boxerekkel, szamurájkarddal, pisztollyal, láncokkal, nun­­csakuval. „Veszélyes helyre megyünk, csak az jöjjön, aki tökös, mert nem babra megy a játék” - közölte a banda­főnök, pontosabban sebtiben támadt vezér. De roppant csábítóan hatott, hogy Sárga­lábú részesedést ígért, és egy, a leszámolást követő közös szórakozást. Ezután a lóerők közé csaptak. Útközben a Bécsi úti benzinkútnál Száva János Róbert egy TT-pisz­­tolyt nyújtott át a vezérnek. A kocsikonvoj este tíz táj­ban gördült a Coctail bár elé. Felsorakozva reflektoraikkal megvilágították a mulatót, majd kiszálltak az autókból - mintegy negyvenen - és fegyvereikkel várakozó állás­okra helyezkedtek, miköz­­en a főnök és Fekete Gyula a bár konyhájában közölte követelését Káté Gyulával. A bártulaj azt felelte, hogy már itt van a rendőrség. A megyei és helyi zsaruk valóban pél­dásan fölkészültek az addig sosem tapasztalt bűnesetre. Is. Mint a vádiratban olvas­hatjuk, odakint a maffiatagok is észrevették, hogy valami bűzlik a levegőben. Nem csoda, hiszen legtöbbjük már megütközött a törvénnyel, ismerte a zsaruszagot. Ám ekkor már késő volt, mert a videoszalag lejárt, a rendőrök pedig akcióba léptek. Sárga­lábú Lanciájából rögtön el­kobozták a pisztolyt. S ter­mészetesen a többieket is ha­mar meggyőzték arról: jobb az általános leszerelés, azaz a békesség. így ért véget az esztergo­mi eset, amelyet azután nyo­mozók s vizsgálótisztek vet­tek górcső alá. Érthető mó­don az ügy nagy port kavart föl, megbotránkozás és ria­dalom lett úrrá sokakon. Rá­adásul nemcsak Esztergom­ban, hanem hamarosan több helyen ejtették szerét a zsivá­­nyok efféle zsarolásnak. Ezek javarészét a budapesti főkapi­tányság Illés Gyula vezette különleges csoportja, a már­­már legendás hírű Cattani kommandó derítette föl. NYITRAI KOLOZS Szent életű rendező Olaszországban minden meg­történhet. Készíthet kommu­nista rendező filmet Jézusról - persze leginkább akkor, ha Pier Paolo Pasolininek hívják az ille­tőt -, vannak a baloldalra szava­zó munkáspapok, évtizedek óta énekelhetnek atyák a tévében és a főtereken karácsonykor gitár­­kísérettel, és lehetnek edzői ifjú­sági futballcsapatoknak. Arra azonban még Itáliában sem volt példa, hogy a rendezői székbe egy szerzetes üljön, és hogy a mellék­szereplőket, valamint a statisztá­kat felszentelt apácák alakítsák. Most ez is megtörtént. Egy Serafino Rafaiani nevű, 32 esztendős kapucinus barát úgy gondolta: az Urat legjobban egy szent életének filmrevitelé­­vel szolgálhatja. Meg is találta az erre legalkalmasabb szentet: Assisi Chiarát, Szent Ferenc „Hold nővérét”. A tv-nek szánt alkotáshoz szükséges 30 millió lírát a Kla­­rissza-nővérek rendje gyűjtötte össze a hívektől. Ezért a film­ben az apácák szerepet is kap­tak. A két főszereplő, Enzo Ce­­rusico és Laura del Vecchio, a szent leány szegénységéhez illő­en, lemondott minden gázsijá­ról. Cerusicót annyira megihlet­te a film, hogy elhatározta: fel­hagy színészi karrierjével és kolos­torba vonul Serafino atya viszont sikere fényében újabb filmeken gondolkodhat. G. N. L. 1992. január 15.. ■ m ■■ W m­W m Kövér cicák Az ember sosem tudhatja, miként juthat némi kis pénz­maghoz. Most felejtsük el a klasszikus forrásokat, a tőzsdét vagy a lóversenyt. Vegyünk inkább egy helyes ci­cát, aki az idő múlásával hízásnak indul. Később pedig (szó szerint) olyan méreteket ölt, hogy szegényke szinte alig bír vánszorogni. Kínos dolog az ilyesmi, főként a mai világban, mikor annyian foglalkoznak az egészséges életmóddal. Az ember netán ott táblából türemkedő ha­sával a lakása előtt, és akkor mindennek a tetejébe us­­gyi, kislisszol az ormótlanná felhizlalt macskája is. Borzasztó élmény lehet. A két dolog, mármint a pénz és a kövér macska mégis szorosan kapcsolódik egymáshoz. Amerikában - hol másutt? - egy olyan verseny indult, ahol a legdagibb ci­ca, illetve annak tulajdonosa kétszázötven kemény ame­rikai dollárt nyerhet. Ugyanis az a szomorú helyzet állott elő, hogy az eddigi „a világ legkövérebb macskája” cím nyertese, nem túl meglepő módon bár, de elhalálozott. Most aztán itt áll a korona üresen, kövér cicus nélkül. A pénzzel pedig sokszor hírnév is jár: a négylábú győz­tes még a Guinness Rekordok Könyvébe is bejut. M. A. Xv ■ni . mmmw in «a wrw • r t: -± Ülök és kapcsolgatok. Ebből nem élek meg, de akkor is kap­csolgatok. Cikológus barátom azt mondja, ez a mániákus depresszió kezdete. Persze ő is Hendrix-rajongó, meg lehet neki bocsátani a téves kórismét. Na mindegy, nem is ez a lé­nyeg, hanem amit látok. Egyik pillanatban feltűnik Dollyka és aszongya, hogy Gondolsz-e majd rám. Hát hogy a ros­­sebbe ne. Nem is énekeltünk szinte mást katonakorunkban. Aztán eggyel odébb lövöm a távirányítót, és máris ott van nekem Imre bácsi. Tudják, aki mostanában olyan népnem­zeti. Maradjunk annyiban, hogy nekem tizedes. Meg Mózes, esetleg Ádám, valamint Petőfi tolmácsolója. Már régóta hiá­nyolom az ő humorát, az ő gyönyörű beszédét és fáj, amikor azt hallom, hogy a nemzet egyik nagy színésze aprópénzre váltja nem kis tehetségét. Ah, majd elfeledem: ő Dió, a „két félidő a pokolban” főszereplője. És zsidó. Itt masszőr. Bár látnám ma is masszőrként. És aztán? Akciófilm, kisfiú túszul ejti a japán karatebajnokot, Feró ökörködik az úttörővas­­úton, egy filmfesztiválon mindenki csokornyakkendőt hord. Egy csip a lányról, aki a Jégbüfé előtt vár és az eperfagyit szereti. Az eperfagyit ki nem állhatom, de a lányt szeretem. Valamit hadoválnak Boris Beckerről is, de mivel nyegavarjú hajcs, nem tudom, hogy épp Boris ász szerváiról vagy szerel­mi életéről volt-e szó. A Superen fekete-fehérben lőnek az indiánok, de még a Kevin Costner előtti érából. De a leg­jobb az még csak most jön. Állandóan beszélnek itt ebben a sumák körzetben a Tilos rádióról. Interjúalanyok háttal, kormánypártiak és ellenzékiek szemből, mindenki szereti őket. De senki sem fogadja el ezt a bandát. Pedig csak annyit kellene tudniuk, hogy hajdan 1968-ban volt egy jel­szó, amely így hangzott: „Tilos a tilos.” Ettől még nagyon messze vagyunk? Van egy nagy angol rádiós, úgy hívják, John Peel. Ő is egy tilos rádióval kezdte, ma már nemzeti intézmény. GÖBÖLYÖS N. LÁSZLÓ Reggel és délután megjelenő országos napilap Délutáni kiadás III. évfolyam 10. szám Főszerkesztő: Szűcs Gábor Felelős szerkesztő: Müller Tibor Főszerkesztő-helyettes: Bán Károly és Meruk József Kiadja a KURÍR Lap- és Könyvkiadó Részvénytársaság Felelős kiadó az rt. elnök-igazgatója Igazgató: Pethes Sándor és Sárosi István Termelési igazgató: Lukács Zsuzsanna Technikai igazgató: Csutor György Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1122 Budapest XII., Hajnóczy u. 7-9. Postacím: 1525 Budapest Pf. 72 Telefon (PBX-központ): 202-5166 Telefax: 202-6802; 202-6659 Hirdetésfelvétel: 202-5166 Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a hírlapkézbesítő postahivataloknál, a kézbesítőknél, a hírlapüzletekben és a Hírlap-előfizetési és Lapellátási Irodánál (HELÍR) közvetlenül, utalványon vagy átutalással. Előfizetési díj: Reggeli KURÍR: egy évre 4560 Ft, fél évre 2280 Ft, negyedévre 1140 Ft, egy hónapra 380 Ft. Délutáni KURÍR: egy évre 3720 Ft, fél évre 1860 Ft, negyedévre 930 Ft, egy hónapra 310 Ft. Szedés: KURÍR RT. Nyomtatás: Szikra Lapnyomda. Felelős vezető: Dr. Csöndes Zoltán vezérigazgató HU ISSN 0865-901- 1­2 4 8 16 .

Next