Kutas Népe, 1980. december (6. évfolyam, 1-12. szám)

1980-01-01 / 1. szám

KUTAS N­ÉPE SZÉK KUT A S I Ú J É L E T T S Z *Ü Z E MI L A P J A VI. évfolyam 1. szám 1980. január Ára: 1,50 forint Mindig fontos a munka, de ezúttal azok­ról készített felvételt a fotóriporter, akik még az ünnepnapokon is a helyükön áll­tak, dolgoztak. Példájukkal is kifejezzük a közösség elismerését mindenkinek, aki szövetkezeti emberhez méltóan él és mun­kálkodik. (Fotó: Lázár Mihály) E­N Beszéljünk a jovarés­ ére kért bennünket a párt Központi Bizottsága, pontosabban: mondjuk el véleményünket belpo­litikai életünk nagy jelentőségű dokumentumá­ról, a kongresszusi irányelvekről. Közös ügyeink közül most ez áll előtérben, mert ez a dokumentum egyben az egész nép munkájáról, az ország helyzetéről készült mérleg és a jövőjére vonatkozó fontos javaslat. Ezt va­lamennyien nyugodt szívvel megállapíthattuk, amikor végigolvastuk és elgondolkoztunk a benne foglalt elve­ken és tényeken. A tanulságok közül első helyre kíván­kozik: pontosan kell tudnunk, hogy mit értünk el ed­dig a szűkebb és a tágabb (országos) közösségben, ahhoz, hogy elmondhassuk javaslatainkat felelősséggel a jövő időszak terveiről, tennivalóiról. Pontosan tudnunk kell, hogy milyen világban élünk: a béke, legfőbb lét­érdekünk, miképp védhető meg. Esetleges hamis illú­zióinktól megszabadulva tudnunk kell azt, hogy bár mi a békés egymás mellett élés gyakorlata mellett vagyunk, de a nemzetközi viszonyok alapvető tartalma a szocia­lizmus és a kapitalizmus világméretű küzdelme és ver­sengése, s jól felfogott érdekeink védelmében elítéljük a kínai vezetés nacionalista, szovjetellenes politikáját, a délkelet ázsiai és más népek biztonságát fenyegető ak­cióit, amelyek a reakciós körök haladásellenes céljait segítik és a békét veszélyeztetik. Afganisztán demokra­tikus rendjét is a reakciós körök akarták aláásni, de mesterkedéseik kudarca nyilvánvaló. Igen helyeselhető az, hogy a gazdasági építőmunka kérdései kapták a legnagyobb helyet a kongresszusi irányelvekben. Az elmúlt öt év munkája jó alap ter­melőszövetkezetünkben is, hogy az eddiginél jobban, valóban hatékonyan gazdálkodjék e termelő közösség. Nyilvánvaló volt eddig is a gazdasági­ termelő munka politikai tartalma. És most mit lehet tenni azért, hogy a mezőgazdasági termelés bővülése tegye lehetővé a ki­egyensúlyozott belföldi ellátást és a gazdaságos export fokozását? Segítse a vezetőket — a helyieket és az or­szágos hatáskörű funkcióban levőket — a kollektív böl­csesség szinte kifogyhatatlan ereje. Azt várják tőlünk: gondolkodjunk valamennyien a teendők célszerűbb el­végzésén és azután, ha elhatároztuk a lépéseket ne kés­lekedjünk: induljunk! A mezőgazdaságban a mennyiség és a minőség egy­aránt fontos. Több húst termeljünk, miközben a takar­mányt nem pazaroljuk A földet kincsként értékeljük, s kamatoztassuk munkánkkal. Nyissuk ki eszünk „ka­puit” a tudomány eredményei előtt. S akarjuk, váljék termelőerővé a tudósok kutatómunkájának eredménye.­­Mert ez is kincs! Szeressük a többet termő búzafajtát, a jól gyarapodó állatfajtát amelyik nem „eszi meg” a hasznot. Hogyan? Ez nincs benne szó szerint az irány­­elvekben. Ezt itt, és csak itt lehet kell, szükségszerű meghatározni! Okosan, bátran, vállalva az ésszerű koc­kázatot, bízva önnön erőnkben. S abban is: minden kö­zösség ezt akarja, ezért töri magát. Ebben az évben még többet kell foglalkoznunk a ta­karékossággal. Erről is úgy érdemes beszélni, tárgyalni, hogy tisztában vagyunk a feladattal részletekbe me­nően. A kapkodás, az áltakarékosság jóval több kárt szokott okozni, mint hasznot. Viszont az 1979-es esz­tendő egyik eredménye az volt, hogy országos méretben is kezdtünk okosan takarékoskodni a termelőmunka fo­lyamatában is. Szívós munkával folytatható ez. Vegyünk fontolóra minden jó ötletet és ami beválik, azt, tegyük szokásunkká. Az emberek sok mindenre várnak választ, ez való igaz, de arról se feledkezzünk meg, hogy maguk is meg­találják a kérdésekre a feleletet. Különösen akkor, ha a vita lényegéből indulnak ki, mely a döntéselőkészítés­ben jelölhető meg. A kongresszus pontosabban jelölheti meg a következő esztendők feladatait, amennyiben a vita felszínre hozza a mi véleményünket, elképzelésein­ket és javaslatunkat. És bizonyosak lehetünk abban, hogy felszínre is kerülnek a legfontosabb politikai ta­pasztalatok, a helyi eredmények és problémák, ú­jj elve­­ket szembesítenünk kell a dokumentum megállapítá­saival . " .. n­agyon lényeges a párttagok példamutatása a vita során. Miben mutatkozzék meg ez? A gondol­­kodásra serkentésben, a tisztánlátásban, az előbb­­re jutást segítő tiszta eszközök alkalmazásában. A vita felszínre hoz olyan véleményeket is, amelyek nem tisz­tultak még le, esetleg ellentmondásosak. Ezzel is szá­molva, a demokratizmus légkörét megteremtve nyílt, őszinte beszédre kell biztatnunk magunkat és másokat. BÁLINT GYULA ifit várunk a szocialista brigádoktól 1980-ban? Interjú Bereczki János elnökkel Sokszor elhangzott az elmúlt tíz évben, hogy szocialista brigádjainkra számít a közösség és hogy eredményeinkben mindenütt érezzük helytállásukat. Érezzük a ma­gasabb tudást, a jobb helytállást és azt is, hogy előreléptünk a harmadik követel­ményben is: szocialista módon élni. Most az újabb évtized kezdetén megkérdeztük Bereczki János elnök elvtársat: — Mit vár a tsz-vezetőség a szocialista brigádoktól? Válasz: — Most éppen az 1979-es esztendő mérlegét vonjuk meg. Annyit már most, január elején megálla­píthatok, hogy a termelést egészében jónak értékeljük. Voltak problémák, ismeri azokat mindenki. Mégis az összmunkát jónak ítéljük .Kérdés: — Teljes egészé­ben vonatkozik ez a brigá­dokra is? Válasz::— Igen. Szocialista brigádjaink részesek gazda­ságunk, egész közösségünk minden eredményében. Kü­lönösen arról szólhatok el­ismeréssel, hogy aktív ré­szesei voltak a termelőmun­kának. Ez úgyszólván min­den munkaterületre el­mondható. A termelésben már szilárd támasza szövet­kezetünknek a brigádmoz­galom. Kó-aóc: — így van követelmény is­. A papírra írt vállalásokban más célo­kat is megfogalmaznak min­dig. Ezek megvalósításában talán nem egyértelműen jó a kén? Válasz: — Azt hiszem, az a helyes, ha minden ered­ményt észreveszünk és el­ismerünk. Bizonyos, hogy brigádjaink a hármas jelszó mindegyikét komolyan ér­telmezik és maguk előtt tartják, mint célokat. De a rotnika mellett a másik két fontos tényezővel kapcsola­tos kötelezettségek teljesítése még nem mindenben a lehe­tőségek szerint halad. A ta­nulás, a szakmai, politikai és általános művelődés töb­bet kívánna. Jobban kell törekednünk arra is, hogy valóban szocialista módon élü­nk Gyakran agnap.aár­ható, hogy a körülmények és a személyes magatartás meg­nyilvánulásai nem egészen egyeztethetők: szokták mon­dani, hogy az üzem, a gazda­ság, a berendezés modernebb, mint amilyenek mi vagyunk Kérdés: — Ez valamennyi brigádra vonatkoztatható? Válasz: — így ez nem len­ne reális. Nem egyes brigá­dokról, nem a mozgalom egészéről beszéltem, amikor ezt megemlítettem, hanem az emberekről és hozzátenném, nem mindenkiről egyformán. Azt hiszem, személyes ön­vizsgálattal állapíthatja meg mindenki, mi vonatkozik reá és milyen mértékben. Hiszen az emberek nem egyformák. Kérdés: — Mégis, bizo­nyára vannak eredményeseb­ben munkálkodók. Említene a**­*árirat Válasz: — Mielőtt szólnék, elmondom, hogy ami az ér­­tékelésben nagyon fontos, a napló vezetése sem egyforma a brigádokban. Van, ahol minden apróságot beírnak, másutt azt sem, ami alapul szolgálhatna a valódi értéke­lésre. Így is tudjuk, hol ment jobban a munka. Kiemelném az állattenyésztő sertéstelepi brigádot a termelésben, va­lamint a költségek csökken­tésében elért eredményeiért. Javaslom, igyekezzenek a brigádszellem további javí­tásában is megfelelni. Meg­említeném, volt vezetőcsere a brigádban és attól féltünk, hogy zökkenő lesz. Nem volt. Semmiféle törést nem tapasz­taltunk és ez jó. — Többnyire jót mondha­tunk a gépjavító brigádokról is. De van köztük gyengélke­dő. Szeretném felhívni a fi­gyelmet arra, hogy a kollek­tíva ereje, hangulata alapjá­ban befolyásolja a munkát. Nem egészen érthető, ho­gyan lehet egy munkahelyen kiváló brigádegyüttes és ugyanakkor gyenge is. A ve­zetőség véleménye az, hogy reális lehetőség van a jó munkára, a jó közösségi szellem kialakítására min­denütt. Ha mégsem így van, keresni kell a hiba okát. — Igen jó a cukorrépás brigád termelőmunkája. Ott ugyanakkor baj is van: a szellemmel nem lehetünk elégedettek. Személyi ellenté­tek rontják a légkört, csor­bítják az előrehaladást. Ar­ra is gondolunk, hogy talán egyesek kiválása lesz a vég­eredmény? Azt hiszem, ezen a munkaterületen az idei feladatok egyike, hogy tisz­tázzák: képesek leszn°k-e rendezni közös dolgaikat? Meglátjuk majd, mekkora erő van a rémis brigádban, az ott dolgozókban. A tsz érdeke azt kívánná, hogy együtt maradjanak. A ta­vaszi munkát nem lehet az elmúlt év hangulatával kudoni. Kérdés: — Jó tradíciókkal rendelkező brigádok jöttek át a HÖDGÉP-től is. Mi a véleménye róluk? Válasz: — Munkájukról kell elismeréssel szólnom el­sősorban. De azt is hozzáten­ném, hogy jelentős szerepük volt az új helyzetnek meg­felelő politikai légkör kiala­kításában is. Ha még jobban megismerjük majd egymást, ekkor többet is mondhatunk. Ezt mindenesetre látjuk máris hogy lehet rájuk szá­mí­­tani. Kérdés: — Hogyan fogal­mazná meg az 1930-as kö­rn­yez­m­én­yeket ? Válasz: — Úgy látjuk, nemcsak beszélni kell arról, hogy magasabb lesz az igény, a követelmény szigorúbb, hanem már érezzük hogy anyagilag is nehezebb lesz helytállnunk a megváltozott (Folytatás a 2. oldalon.) Meglátogatják az idősebbeket Látogatásra indulnak a szociális bizott­ság tagjai. Mindenekelőtt a legidősebb tag­társakat keresik fel otthonaikban vagy a nagymágocsi szociális otthonban, ahol szin­tén vannak néhányan sz­ékkutasiak. Fejes Jani bácsi, nyugalmazott elnökünk, a bi­zottság vezetője mondta, hogy évek óta el­járnak az idős emberekhez persze a tsz segítségével, gépkocsijával. — Egy-egy helyen szinte csak egy negyed órát időzünk, de így is sok mindent megtu­dunk. — Mondotta Jani bácsi és hozzátet­te: — Nem vesz részt mindenki a bizott­ságból, a hét tag közül csak hatan. — A hetedik tájunkra se néz. Kiderült, hogy , már a közösséget is itthagyta. „ — Méltóbb személyt kell majd beválasz­tani a bizottságba. No és mivel foglalkoz­nak ezeken a látogatásokon? — Érdeklődünk, ki hogy van, van-e va­lami probléma, amiben segíthetünk, meg­kapják-e rendszeresen az üzemi újságot És tájékoztatjuk tagtársainkat a tsz­ről. Aki esetleg rendkívüli segélyre szorul, el­intézzük. Tavaly 440 ezer forint egyszeri­gélyt fizetett ki a tsz összesen. Örömmel állapította meg a szociális bi­­ottság elnöke, hogy a négyszázötven nyug­­íjas körülményeire és szerénységükre is ellemző, hogy nem szorulnak rá a segély­re, alig-alig kérnek. v

Next