Kutas Népe, 1980. december (6. évfolyam, 1-12. szám)
1980-01-01 / 1. szám
KUTAS NÉPE SZÉK KUT A S I Ú J É L E T T S Z *Ü Z E MI L A P J A VI. évfolyam 1. szám 1980. január Ára: 1,50 forint Mindig fontos a munka, de ezúttal azokról készített felvételt a fotóriporter, akik még az ünnepnapokon is a helyükön álltak, dolgoztak. Példájukkal is kifejezzük a közösség elismerését mindenkinek, aki szövetkezeti emberhez méltóan él és munkálkodik. (Fotó: Lázár Mihály) EN Beszéljünk a jovarés ére kért bennünket a párt Központi Bizottsága, pontosabban: mondjuk el véleményünket belpolitikai életünk nagy jelentőségű dokumentumáról, a kongresszusi irányelvekről. Közös ügyeink közül most ez áll előtérben, mert ez a dokumentum egyben az egész nép munkájáról, az ország helyzetéről készült mérleg és a jövőjére vonatkozó fontos javaslat. Ezt valamennyien nyugodt szívvel megállapíthattuk, amikor végigolvastuk és elgondolkoztunk a benne foglalt elveken és tényeken. A tanulságok közül első helyre kívánkozik: pontosan kell tudnunk, hogy mit értünk el eddig a szűkebb és a tágabb (országos) közösségben, ahhoz, hogy elmondhassuk javaslatainkat felelősséggel a jövő időszak terveiről, tennivalóiról. Pontosan tudnunk kell, hogy milyen világban élünk: a béke, legfőbb létérdekünk, miképp védhető meg. Esetleges hamis illúzióinktól megszabadulva tudnunk kell azt, hogy bár mi a békés egymás mellett élés gyakorlata mellett vagyunk, de a nemzetközi viszonyok alapvető tartalma a szocializmus és a kapitalizmus világméretű küzdelme és versengése, s jól felfogott érdekeink védelmében elítéljük a kínai vezetés nacionalista, szovjetellenes politikáját, a délkelet ázsiai és más népek biztonságát fenyegető akcióit, amelyek a reakciós körök haladásellenes céljait segítik és a békét veszélyeztetik. Afganisztán demokratikus rendjét is a reakciós körök akarták aláásni, de mesterkedéseik kudarca nyilvánvaló. Igen helyeselhető az, hogy a gazdasági építőmunka kérdései kapták a legnagyobb helyet a kongresszusi irányelvekben. Az elmúlt öt év munkája jó alap termelőszövetkezetünkben is, hogy az eddiginél jobban, valóban hatékonyan gazdálkodjék e termelő közösség. Nyilvánvaló volt eddig is a gazdasági termelő munka politikai tartalma. És most mit lehet tenni azért, hogy a mezőgazdasági termelés bővülése tegye lehetővé a kiegyensúlyozott belföldi ellátást és a gazdaságos export fokozását? Segítse a vezetőket — a helyieket és az országos hatáskörű funkcióban levőket — a kollektív bölcsesség szinte kifogyhatatlan ereje. Azt várják tőlünk: gondolkodjunk valamennyien a teendők célszerűbb elvégzésén és azután, ha elhatároztuk a lépéseket ne késlekedjünk: induljunk! A mezőgazdaságban a mennyiség és a minőség egyaránt fontos. Több húst termeljünk, miközben a takarmányt nem pazaroljuk A földet kincsként értékeljük, s kamatoztassuk munkánkkal. Nyissuk ki eszünk „kapuit” a tudomány eredményei előtt. S akarjuk, váljék termelőerővé a tudósok kutatómunkájának eredménye.Mert ez is kincs! Szeressük a többet termő búzafajtát, a jól gyarapodó állatfajtát amelyik nem „eszi meg” a hasznot. Hogyan? Ez nincs benne szó szerint az irányelvekben. Ezt itt, és csak itt lehet kell, szükségszerű meghatározni! Okosan, bátran, vállalva az ésszerű kockázatot, bízva önnön erőnkben. S abban is: minden közösség ezt akarja, ezért töri magát. Ebben az évben még többet kell foglalkoznunk a takarékossággal. Erről is úgy érdemes beszélni, tárgyalni, hogy tisztában vagyunk a feladattal részletekbe menően. A kapkodás, az áltakarékosság jóval több kárt szokott okozni, mint hasznot. Viszont az 1979-es esztendő egyik eredménye az volt, hogy országos méretben is kezdtünk okosan takarékoskodni a termelőmunka folyamatában is. Szívós munkával folytatható ez. Vegyünk fontolóra minden jó ötletet és ami beválik, azt, tegyük szokásunkká. Az emberek sok mindenre várnak választ, ez való igaz, de arról se feledkezzünk meg, hogy maguk is megtalálják a kérdésekre a feleletet. Különösen akkor, ha a vita lényegéből indulnak ki, mely a döntéselőkészítésben jelölhető meg. A kongresszus pontosabban jelölheti meg a következő esztendők feladatait, amennyiben a vita felszínre hozza a mi véleményünket, elképzeléseinket és javaslatunkat. És bizonyosak lehetünk abban, hogy felszínre is kerülnek a legfontosabb politikai tapasztalatok, a helyi eredmények és problémák, újj elveket szembesítenünk kell a dokumentum megállapításaival . " .. nagyon lényeges a párttagok példamutatása a vita során. Miben mutatkozzék meg ez? A gondolkodásra serkentésben, a tisztánlátásban, az előbbre jutást segítő tiszta eszközök alkalmazásában. A vita felszínre hoz olyan véleményeket is, amelyek nem tisztultak még le, esetleg ellentmondásosak. Ezzel is számolva, a demokratizmus légkörét megteremtve nyílt, őszinte beszédre kell biztatnunk magunkat és másokat. BÁLINT GYULA ifit várunk a szocialista brigádoktól 1980-ban? Interjú Bereczki János elnökkel Sokszor elhangzott az elmúlt tíz évben, hogy szocialista brigádjainkra számít a közösség és hogy eredményeinkben mindenütt érezzük helytállásukat. Érezzük a magasabb tudást, a jobb helytállást és azt is, hogy előreléptünk a harmadik követelményben is: szocialista módon élni. Most az újabb évtized kezdetén megkérdeztük Bereczki János elnök elvtársat: — Mit vár a tsz-vezetőség a szocialista brigádoktól? Válasz: — Most éppen az 1979-es esztendő mérlegét vonjuk meg. Annyit már most, január elején megállapíthatok, hogy a termelést egészében jónak értékeljük. Voltak problémák, ismeri azokat mindenki. Mégis az összmunkát jónak ítéljük .Kérdés: — Teljes egészében vonatkozik ez a brigádokra is? Válasz::— Igen. Szocialista brigádjaink részesek gazdaságunk, egész közösségünk minden eredményében. Különösen arról szólhatok elismeréssel, hogy aktív részesei voltak a termelőmunkának. Ez úgyszólván minden munkaterületre elmondható. A termelésben már szilárd támasza szövetkezetünknek a brigádmozgalom. Kó-aóc: — így van követelmény is. A papírra írt vállalásokban más célokat is megfogalmaznak mindig. Ezek megvalósításában talán nem egyértelműen jó a kén? Válasz: — Azt hiszem, az a helyes, ha minden eredményt észreveszünk és elismerünk. Bizonyos, hogy brigádjaink a hármas jelszó mindegyikét komolyan értelmezik és maguk előtt tartják, mint célokat. De a rotnika mellett a másik két fontos tényezővel kapcsolatos kötelezettségek teljesítése még nem mindenben a lehetőségek szerint halad. A tanulás, a szakmai, politikai és általános művelődés többet kívánna. Jobban kell törekednünk arra is, hogy valóban szocialista módon élünk Gyakran agnap.aárható, hogy a körülmények és a személyes magatartás megnyilvánulásai nem egészen egyeztethetők: szokták mondani, hogy az üzem, a gazdaság, a berendezés modernebb, mint amilyenek mi vagyunk Kérdés: — Ez valamennyi brigádra vonatkoztatható? Válasz: — így ez nem lenne reális. Nem egyes brigádokról, nem a mozgalom egészéről beszéltem, amikor ezt megemlítettem, hanem az emberekről és hozzátenném, nem mindenkiről egyformán. Azt hiszem, személyes önvizsgálattal állapíthatja meg mindenki, mi vonatkozik reá és milyen mértékben. Hiszen az emberek nem egyformák. Kérdés: — Mégis, bizonyára vannak eredményesebben munkálkodók. Említene a***árirat Válasz: — Mielőtt szólnék, elmondom, hogy ami az értékelésben nagyon fontos, a napló vezetése sem egyforma a brigádokban. Van, ahol minden apróságot beírnak, másutt azt sem, ami alapul szolgálhatna a valódi értékelésre. Így is tudjuk, hol ment jobban a munka. Kiemelném az állattenyésztő sertéstelepi brigádot a termelésben, valamint a költségek csökkentésében elért eredményeiért. Javaslom, igyekezzenek a brigádszellem további javításában is megfelelni. Megemlíteném, volt vezetőcsere a brigádban és attól féltünk, hogy zökkenő lesz. Nem volt. Semmiféle törést nem tapasztaltunk és ez jó. — Többnyire jót mondhatunk a gépjavító brigádokról is. De van köztük gyengélkedő. Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy a kollektíva ereje, hangulata alapjában befolyásolja a munkát. Nem egészen érthető, hogyan lehet egy munkahelyen kiváló brigádegyüttes és ugyanakkor gyenge is. A vezetőség véleménye az, hogy reális lehetőség van a jó munkára, a jó közösségi szellem kialakítására mindenütt. Ha mégsem így van, keresni kell a hiba okát. — Igen jó a cukorrépás brigád termelőmunkája. Ott ugyanakkor baj is van: a szellemmel nem lehetünk elégedettek. Személyi ellentétek rontják a légkört, csorbítják az előrehaladást. Arra is gondolunk, hogy talán egyesek kiválása lesz a végeredmény? Azt hiszem, ezen a munkaterületen az idei feladatok egyike, hogy tisztázzák: képesek leszn°k-e rendezni közös dolgaikat? Meglátjuk majd, mekkora erő van a rémis brigádban, az ott dolgozókban. A tsz érdeke azt kívánná, hogy együtt maradjanak. A tavaszi munkát nem lehet az elmúlt év hangulatával kudoni. Kérdés: — Jó tradíciókkal rendelkező brigádok jöttek át a HÖDGÉP-től is. Mi a véleménye róluk? Válasz: — Munkájukról kell elismeréssel szólnom elsősorban. De azt is hozzátenném, hogy jelentős szerepük volt az új helyzetnek megfelelő politikai légkör kialakításában is. Ha még jobban megismerjük majd egymást, ekkor többet is mondhatunk. Ezt mindenesetre látjuk máris hogy lehet rájuk számítani. Kérdés: — Hogyan fogalmazná meg az 1930-as környezményeket ? Válasz: — Úgy látjuk, nemcsak beszélni kell arról, hogy magasabb lesz az igény, a követelmény szigorúbb, hanem már érezzük hogy anyagilag is nehezebb lesz helytállnunk a megváltozott (Folytatás a 2. oldalon.) Meglátogatják az idősebbeket Látogatásra indulnak a szociális bizottság tagjai. Mindenekelőtt a legidősebb tagtársakat keresik fel otthonaikban vagy a nagymágocsi szociális otthonban, ahol szintén vannak néhányan székkutasiak. Fejes Jani bácsi, nyugalmazott elnökünk, a bizottság vezetője mondta, hogy évek óta eljárnak az idős emberekhez persze a tsz segítségével, gépkocsijával. — Egy-egy helyen szinte csak egy negyed órát időzünk, de így is sok mindent megtudunk. — Mondotta Jani bácsi és hozzátette: — Nem vesz részt mindenki a bizottságból, a hét tag közül csak hatan. — A hetedik tájunkra se néz. Kiderült, hogy , már a közösséget is itthagyta. „ — Méltóbb személyt kell majd beválasztani a bizottságba. No és mivel foglalkoznak ezeken a látogatásokon? — Érdeklődünk, ki hogy van, van-e valami probléma, amiben segíthetünk, megkapják-e rendszeresen az üzemi újságot És tájékoztatjuk tagtársainkat a tszről. Aki esetleg rendkívüli segélyre szorul, elintézzük. Tavaly 440 ezer forint egyszerigélyt fizetett ki a tsz összesen. Örömmel állapította meg a szociális biottság elnöke, hogy a négyszázötven nyugíjas körülményeire és szerénységükre is ellemző, hogy nem szorulnak rá a segélyre, alig-alig kérnek. v