Kutas Népe, 1989. december (15. évfolyam, 1-12. szám)
1989-01-01 / 1. szám
Bevált a számítógépes anyagnyilvántartás KUTAS NÉVE ASZ ÉK KUTA SI ÚJ ÉLET T 5Z ÜZEMI LAP /„A XV. évfolyam 1. szám 1989. január Ára: 2,30 forint Mérlegen az elmúlt esztendő Beszélgetés Bereczki Jánossal, termelőszövetkezetünk elnökével Ismét eltelt egy naptári esztendő. A szép reményekkel induló, majd csalódásokat is okozó 1988-as év. • Ilyenkor évkezdéskor illő és muszáj is, hogy a gazdaember mérleget készítsen. Visszatekintve az elmúlt 365 nap örömeire és gondjaira, eredményeire és veszteségeire, a tapasztalatokból becsülhet mind az egyén, mind a közösség. Ezzel is erőt vagy elszántságot gyűjtve a következő esztendő megmérettetéséhez. A kicsit a jövőbe is átívelő visszatekintésre Bereczki Jánost termelőszövetkezetünk elnökét kértük meg. — Bevezetőként menjünk vissza a starthoz, 1988. kezdetéhez. Milyen munícióval indulhattunk neki az esztendőnek? — Nem a legjobbakkal. A gazdasági szabályozók kedvezőtlen változása mellett az ötödik aszályos év terheit cipeltük útipoggyászunkban. 1983-tól ugyanis rendre elmaradtak azok a terméshozamok, melyeket agrotechnikai befektetéseink és jó munkánk tudatában joggal várhattunk volna el. Ennek ellenére sikerült egy olyan tervet kidolgozni és elfogadtatni a közgyűléssel, amely még az említett örökségek mellett is bizakodásra adhatott okot. E bizakodás nem illúziókra, hanem valós tervszámokra, realitásokra épült. Jelentős szerkezetváltozásokkal persze nem számolhattunk, hiszen pontosan a realitások, vagyis éghajlati adottságaink, illetve a földminőség behatárolja, hogy e mikrokörzetben milyen növénykultúrákat lehet termeszteni. Ezenkívül nem lehet figyelmen kívül hagyni az eladhatóságot sem. Az állattenyésztésnél ugyancsak adottak a termelési feltételek (épületek, technológiák, stb.), jelentősebb beruházásra pedig a szűkös gazdasági feltételek közepette nem volt lehetőségünk. Ezért a meglévő állatfajoknál maradtunk. Az ipari ágazatnál is a meglevő formákat fejlesztettük tovább, a piac igényeinek megfelelően. A tervezésnél természetesen feltétel volt a mintegy 600 dolgozó megfelelő munkával való ellátása, megélhetésének biztosítása is. — Milyen előre nem látott nehézségek kezdték ki az egyébként előremutató terveket? — A tervezés időszakában még nem derült ki, hogy olyan pénzügyi szűkítések — például a hitelszűkítés — érték a gazdaságot, melyek bizony sokszor napi problémákat okoztak. Ezenkívül jelentős áremelkedések következtek be, tovább nyitva az agrárollót, vagyis az ipari és a mezőgazdasági termékek árszínvonala egymáshoz viszonyított arányát. Tán mondanom sem kell, melyiknek a rovására ... Különösen a műtrágya áremelések érintettek bennünket a legérzékenyebben, de jelentős volt a növényvédő szerek árainak változása is. Ma már bénítólag hat a mezőgazdasági üzemek számára, hogy míg az ipari termékek árai szabadáras kategóriában szinte a csillagos egekig kúszhatnak, addig a mezőgazdasági termékek zöme még mindig kötött áras kategóriába tartozik. Egy korszerű mezőgazdasági üzem viszont nem nélkülözheti a termeléshez szükséges ipari eredetű anyagokat, illetve az energiát. Nem beszéltem még a januárban bevezetett új adórendszerről, melyről ugyan tudtuk, hogy lesz, de hatásait nem ismertük. Így az áfa, mint új adónem gyakorlatát sem, mely bizonyos értelemben késleltette a pénzek visszaérkezését. A másik személyi jövedelemadó, melynél a bruttósítás jelentősen megnövelte a munkabér jellegű költségeinket, hiszen ennek fedezetét nekünk kellett biztosítani. Új volt ez a dolgozóknak is, nehezen értették meg, miért viszik el adóba„fizetésük” jelentős részét. Persze ezen nem lehet csodálkozni, hiszen az elmúlt negyven évben nagyon elszakadtak az adótól. — Menjünk ki a földekre . — 1988-ban is jellemző volt termelőszövetkezetünkre, hogy az alaptevékenységből — növénytermesztés, állattenyésztés — kívánt megélni. Ezt jól segítette ki az ipari tevékenység. Az alágazatok közül első helyen szoktuk emlegetni a növénytermesztést, mivel volumenében ez a legnagyobb, de azért is, mert az állattenyésztés alapját, a takarmányt is itt termeljük meg. A növénytermesztés eredményessége jelentősen kihat az állattenyésztés munkájára, gazdaságosságára is. Biztató volt az ágazat indulása, mivel az előző évben menynyiségben, minőségben és időben elvégeztük a szükséges talaj előkészítő munkálatokat, a talajerő-utánpótlást s az őszi vetést. Vagyis, ilyen értelemben jó reményekkel startolhattunk... Az év első felében még úgy tűnt, a nagy úr, az időjárás is kegyeibe fogad végre bennünket. Július elejéig így is volt, így a kalászos gabonák terv fölötti hozamokkal, összességében mintegy 2 ezer tonna többlettermeléssel hálálták meg a jó munkát. Ehhez, mint objektív segítő tényező járult a kedvező időjárás. Ekkor még bizakodóak voltunk az őszi érésű kultúrákat illetően is. Jó volt dolgozóink hangulata, s a határkép is. A megfelelő tőállományú kukorica, cukorrépa, napraforgó egyaránt szépen fejlődött. Csakhogy, éppen a fejlődés legkritikusabb stádiumában két hónapnál tovább tartó aszály köszöntött ránk. A kukorica termésátlaga meg sem közelítette a tervezettet, mindössze 40 százalékát tudta adni annak. Mennyiségben kifejezve, mintegy 5 ezer tonnával maradt adós e kultúra. De hasonlóak mondhatók el a cukorrépáról, meg a napraforgóról is. Ezeknél frontálisan 70 százalék körül sikerült megközelíteni a tervezettet. Hogy ennyit beszélünk erről, nem véletlen, hiszen a téeszgazdálkodás eredményessége csaknem arányosan romlik a növénytermesztésben kiesett mennyiségek értékével. Hiszen a termelés érdekében a költségeket be kellett fektetni, a szükséges munkálatokat ugyanúgy el kellett végezni. Minden költséget be kellett vinni függetlenül attól, hogy 3,2 tonna kukoricában jelenik meg, vagy pedig 7 tonnában. A terméskiesésnek szinte teljes egészében a kedvezőtlen időjárás volt az oka, s nem emberi hiányosságok. Hogyan hatott a „sérült” növénytermesztés az állattenyésztésre? — Ezen ágazatban viszonylag könnyebb a tervezés és nagyobb a lehetőség az évközi beavatkozásra is, szükség esetén. Az egyik legkritikusabb költségtényező a takarmánygazdálkodás. (60—70 százalékát ugyanis ez teszi ki az ágazat költségeinek. Az ágazat legnagyobb volumenét a sertéstenyésztés képviseli. Teljesítménye, mércéje az egész állattenyésztés megítélésének. örömmel mondhatom el, hogy a kitűzött darabszámot s a tervezett minőséget is sikerült teljesíteni. A takarmányköltségek tervezett szintjét viszont nem sikerült tartani. Ennek döntő oka, hogy a felhasznált ipari eredetű adalékok árváltozásai nem voltak pontosan tervezhetőek. Ami az aszály okozta takarmánykiesést illeti, tavaly inkább csak a zöldtakarmány-ellátással voltak gondok. Kedvezőtlen kihatásai inkább az idén jelentkeznek, hiszen például gyengébbek lettek a silókukorica beltartalmi értékei, amit bizony pótolni szükséges más takarmányféleségekkel. — Hogyan teljesített az ipari ágazat? — Az ipari tevékenységet ugyancsak fontosnak tartjuk termelőszövetkezetünk esetében. Egyrészt mert munkahelyet biztosít, foglalkoztatja, keresethez juttatja számos téesztagunkat. Ha ezt figyelembe vesszük, akkor már úgy is megéri fenntartani e melléküzemági tevékenységeket, ha az tényleges nyereséget nem is néz, persze, veszteséges se legyen! 1988-ban a vasipari szolgáltatás és a gumiüzem volt az az ipari ágazat, amely nemcsak, hogy teljesítette tervét, de még tényleges eredményt is sikerült pilluukainia. A többi melléküzemagi tevékenység inkább a fentebb említetteknek felel meg, de már az is eredmény, hogy a nehezedő feltételek melett is tudták „önmagukat” hozni. Mindenképpen szólnunk kell a naztaji gazdálkodásról is, törekedtünk és a jövőben is törekedni fogunk arra, hogy segítsük dolgozóink ez irányú tevékenységét is. Úgy tekintjük a háztájit, hogy a nem túl magas fizetések mellett téesztagjaink ezúton jussanak további jövedelemhez, a segítéshez tartozik például a gazdaság által a számukra biztosított munkák szűkített önköltségen, tehát kedvezményesen történő elszámolása. Ezenkívül vetőmagot, felvásárlást, illetve annak szervezését is biztosítjuk. Ez igaz az állattartás segítésére is. — Tudom, korábbi beszélgetéseinkből is, hogy önnek mindig fontos szívügye az értékét létrehozó emberi tényező is. — Mindenképpen szólni akartam eredményeinkről, s az emberi helytállásról is, hiszen nem igaz az, hogy csak nehézség volt az elmúlt esztendőben. Torz lenne a kép, ha csak kudarcokról beszélnénk. Termelőszövetkezetünk tagsága mindig is bízott jövőjében. Ezt bizonyítja, hogy a nehézségeket megértették, s ha öszszébb szorított fogakkal is, de ugyanolyan becsületes helytállással végezték a rájuk bízottakat. A parasztember hite, reménye, nehézségei ellenére is bízik a jövőben, földjében, az elültetett magban, a termésben, állatjaiban, s nem utolsósorban önmagában. Ki tudja, hányszor képes újrakezdeni! Csakhogy e türelemnek, bizalomnak is van határa. Ezzel nem szabad visszaélni, nem lehet büntetlenül eljátszani. Tisztában van ezzel termelőszövetkezetünk vezetése is, éppen ezért a jövőben még éberebben kívánunk őrködni afölött, hogy ne lankadjon ez a bizalom. A szabályozás, a gazdaságirányítás viszont, mintha erről egyre kevésbé venne tudomást. Amikor a jó munkáról s az eredményekről esne szó, azt is hangsúlyoznunk kell, hogy nemcsak a szántásban, vetésben, az állatok gondozásában, vagyis a termelésben közvetlenül résztvevőkre gondolok. Ugyanők vannak a fronton, de a hátország katonái, a javítóbázis dolgozói, a keverőüzemesek stb. ugyanolyan fontos munkát végeznek, mint az előbbiek: javítják a gépeket, traktorokat, üzemeltetik az állattenyésztés technológiáját, és még folytathatnám a sort. — Miben látná e fenti ellentmondás feloldását? — Abban, hogyha oldani tudnánk a régi tagolt sémákat, miszerint az esztergályos csak esztergályoz, a hegesztő csak hegeszt, a javító csak javít, a traktoros csak a gépet hajtja stb. Szeretnénk, ha sikerülne olyan univerzális munkabrigádokat kialakítani, melyek magukba foglalnák a szerelőt, a traktorvezetőt, a növényvédést stb. és együtt dolgoznának. A nyugati típusú farmerszemléletre gondolok, ahol a paraszt, ha kell, felül a traktorra, ha kell, megjavítja gépét, vagy éppen permetez, aszerint, hogy mikor milyen munkafázist követel meg a gazdaság. Valahol, a ma oly sokat hangoztatott érdekeltségnek is itt van a nyitja, amikor is a gépek használatának, javításának ugyanaz a közösség a gazdája, s nincs egymásra mutogatás. A jövőben tehát ennek a szemléletnek a jegyében igyekszünk előrébb lépni. A javító, a takarmánykeverő stb. érezze azt, hogy munkája szerves része eredményeinknek, vagy éppen eredménytelenségeinknek. Tudatosítanunk kell, hogy a termelőszövetkezet egy olyan egységes organizmus, melynek szerves része minden egyes dolgozónk. Ha bárhol baj történik, az egész szervezet sínyli meg. Vagyis, közös érdekünk mindannyiunk jó munkája. Ehhez persze a megfelelő anyagi érdekeltséget is meg kell teremteni. És még egy mondat engedtessék meg nekem. Nem szóltunk ugyanis még azokról az adminisztratív dolgozókról, akik napi szinten „számosítják” gazdaságunk működését, információkkal, elemzésekkel látják el a termelés irányítóit. — Az elmúlt esztendő értékelését zárjuk a legbeszédesebb számadattal. A sorolt nehézségek mellett termelőszövetkezetünk milyen eredménnyel teljesítette az 1988-as évet? — Harmincmillió forint nyereséggel terveztük meg az elmúlt esztendőt. Az ismertetett nehézségek és jövedelemkiesések ellenére talpon tudott maradni gazdaságunk. A mérlegkészítés eddigi adatai szerint 10 mlió forint körüli eredményt sikerült produkálnunk. Ebből azonban azt is látnunk kell, hogyha pénzügyi oldalról közelítjük meg az 1989-es esztendő indítását, akkor az említett számadat szerint mintegy 20 millió forinttal rosszabb pozícióból startolhatunk. Ez a tény kedvezőtlenebb körülményeket jelent — legalábbis pénzügyi vonalon —, mint a tavalyi kezdés. Ettől nem megijedni kell, hanem még szigorúbb, fegyelmezettebb munkát, odafigyelést kíván mindnyájunktól, hogy eredménnyel zárhassuk majd az előttünk álló, minden bizonnyal nem könnyű új esztendőt. De ehhez másoknak is be kell látniuk a szűkös gazdasági lehetőségek mellett is, hogy a szükséges anyagi erőket oda kell irányítani, ahol a bővített újratermelés folyik. Nem segítséget kérünk, de a gazdálkodási szabályozók reális feltétéseit mindenképpen, az említett agrárolló most már ne nyílhasson tovább! — Milyen belső tartalékok állnak még gazdaságunk rendelkezésére az idei gazdasági évben? — Főleg a már említett érdekeltségre gondolok. Közelebb kell, hogy kerüljenek téesztagjaink munkájuk gyümölcséhez. Hogy legyen szívügye és persze anyagi ügye is a gépek, eszközök lelkiismeretes működtetése, óvása, az anyaggal, az energiával való takarékosság. Vissza kellene szerezni a munka, az alkotás örömét is az embereknek. Hiszem, hogy a kedvvel végzett munka nemcsak az embert, de tevékenysége produktumát is nemesíti, értékesebbé teszi. Tán a tervezett vállalkozások is segíthetnének e — jó értelemben vett — tulajdonosi szemlélet kialakításában. E téren mind a vezetőknek, mind a dolgozóknak bőven van tennivalója. Ki-ki a saját munkaterületén tudja a legjobban, hogy munkáját miképpen lehetne még hasznosabbá, eredményesebbé, hatékonyabbá tenni. Mindnyájunknak gondolkozva kell dolgozni, s aki tud valami újat, jobbat az eddiginél, az mondja el, beszéljük meg, s csináljuk. Mert egyre nagyobb termelékenységet, egyre jobb minőséget kíván tőlünk a szigorú ítész, a piac is.