Kutas Népe, 1993. december (19. évfolyam, 1-12. szám)

1993-01-01 / 1. szám

KCITIIS A SZÉKKUTASI ÚJ ÉLET MGSZ, A TAKARÉKSZÖVETKEZET ÉS AZ ÖNKORMÁNYZAT KÖZÖS LAPJA XIX. évfolyam 1. szám 1993. január Ára: 9,90 Ft A műhelyekben nagy ütemben folyik az erőgépek javítása a tavaszi munkálatokhoz. Fotó: Gyenes Kálmán Bízzunk magunkban és a körülmények javulásában - vallja az új elnök - A szövetkezet továbbra is mint jogi személy működik. Az igazgató tanács elnöke, helyet­tese és tagjai felelősek a szö­vetkezetben maradt üzletrészek kezeléséért és működtetéséért, pontosabban a bennünk bízó és továbbra is a szövetkezeti tag­ságot választók érdekeinek vé­delméért. - Hány tagja maradt az átszervezéssel létrejött szövet­kezetnek ? - A tagok száma az átala­kuláskor 817 volt, abból mint­egy 370-380 az aktív dolgozó, 40 százaléka nyugdíjas és 15-20 százalék körül vannak az elő- és rokkantnyugdíjasok. - A tulajdonosi és szervezeti változás érezteti-e majd hatását a szövetkezet mindennapi éle­tében? - Igen, legalábbis így remél­jük. Elképzelésünk szerint meg­oldást kell találni a hatéko­nyabb termelésre, a feladatok precízebb elvégzésére. Ezért a szövetkezeten belül belső mű­ködő egységeket kívánunk létrehozni, amelyek önálló elszámolási rendszerben mű­ködnek majd. Ők egymás kö­zött majd megbízást is adhat­nak, azaz például egyik vetteti a földet, a másik javíttatja gépeit. Azt­ szeretnénk, hogy a tagság körében ez az elképzelés ked­vező fogadtatásra találjon. Úgy érezzük, várják is ezt a változ­tatást. Persze a gyakorlat mu­tatja majd meg mennyire válik be, de lehet rajta később változ­tatni, módosítani is.­­ Az önálló elszámolási egy­ség eszerint úgy értendő, hogy nemcsak a nyereséget, de a veszteséget is a sajátjukénak kell vallaniuk? - Lényegében igen. Úgy tervezzük, hogy ha az egyik csoportnál adódik valami kár, az ne érintse a másikat, ugyanis nem függnek egymástól, és a nyereség is részben megmarad náluk Természetesen ezt nem szabad úgy érteni, hogy ha egy egység éppen olyat csinál tar­tósan ami nem hoz hasznot, vagy éppen veszteséges, akkor őket magukra hagyjuk! Min­den­képpen megkeressük a baj okát és ha például :az egyértel­mű, hogy aszály­ mi­att lett ke­vesebb a termés a­­vártnál, azt nyilvánvalóan nem tekintjük a csoport hibájának. Ugyanez igaz az állattenyésztésre is, amennyiben megismétlődne az ami volt 1992-ben, hogy az első félévben csupán 50 forint körül volt a sertés kilója, a második félévben viszont 100 forint lett és ez az ár esetleg most ismét leesik, azért sem vonhatjuk felelősségre az érintett dolgo­zóinkat. Amiatt viszont igen, ha például a traktorosnak elfolyt a gázolaja, ami jelenleg literen­ként 60 forintba kerül, így ezt nekik kell majd utána kigazdál­kodni, a kár az övéké lesz.­­ Eszerint az egységben dolgozók jövedelmét erőteljesen érintheti hogyan, miként tesznek eleget vállalt kötelezettségeik­nek.­­ Keresetüket mindez nyil­vánvalóan befolyásolja majd, hiszen éppen az a célunk, hogy érdekeltté tegyük őket az ered­ményesség fokozásában. Ám, hogy ez miként, milyen mér­tékben, azt még nem tudom pontosan megmondani, mert az egész módszer most van kidol­gozás alatt. Végtelenül fontos azonban hangsúlyozni azt, hogy a vezetésnek és személy szerint nekem is az a célunk, hogy mindenkinek lehetősége legyen bizonyítani, hogy tényleg be tud illeszkedni az adott csoport­ba, azaz mindenkinek munka­lehetőséget kívánunk biztosí­tani. Aztán az idő, a gyakorlat eldönti ki, mire alkalmas. A működő egységek kialakulása azonban nem tekinthető végle­gesnek és megváltoztathatat­lannak. Ezeket most a dolgo­zókkal, vezetőkkel egyeztetve ugyan, de lényegében a saját elgondolásunk szerint kívánjuk elindítani. Ám, mint említettem egy bizonyos idő elteltével ki­derülhet, hogy módosítani kell rajta, ezért nem tekintjük örök érvényűnek. - Hány egységet kívánnak életre hívni? - Jelenleg tíz alattt működő egységben gondolkodunk. Még nem dőlt el ugyanis pontosan hogyan hozzuk létre ezeket a csoportokat. Azt viszont min­denképpen szeretnénk elérni, hogy érezzék a dolgozók, ha nyereségesen, jól dolgoztak, akkor valamennyivel több jut nekik, mint másoknak. Persze azokra is gondolni kell, akik veszteségesen dolgoztak, ha az a­ saját hibájukon kívül­­történt. Ők sem kaphatnak emiatt felére csökkentett havi fizetést.­­ Ez viszont azt feltételezi, hogy az önállóság ellenére lé­tezik majd egy közös kassza is. - Lényegében igen. Úgy képzeljük, hogy lenne egy úgynevezett vagyonkezelő köz­pont. A csoportok ide fizet­nének be egy bizonyos össze­get, amelyből aztán az egységek hitelt kaphatnának, ebből fe­deznénk többek között a köz­pont kiadásait, a társadalom­­biztosítási, a munkanélküli alap járadékát is. Gondolom az önállóság nem jelenti majd a szakmai felügyelet hiányát.­­ Így igaz, az igazgatóságnak a szakmai felügyeletet gyako­rolnia kell, hiszen lényegében felel a bennmaradók vagyoná­ért. Ez a növénytermesztésben azt jelenti, hogy megállapítja a vetésforgót, felméri a szükség­letét, de ha esetleg mégis kimaradna valamekkora terület­rész, akkor azt már a csoport döntheti el, hogy ott mit termel. Az állattenyésztésben is előfor­dulhat, hogy bizonyos mennyi­ségű malacot leadnak hízóalap­nak, a többit pedig vagy elad­ják, vagy maguk hizlalják fel.­­ Az előzetes jelzések szerint van remény arra, hogy ez az elképzelés pozitív fogadtatásra talál a tagok körében? - Még elég nagy a zavar ebben a kérdésben, nem világos minden feltétel, de mi is most dolgozunk rajta. Számunkra plusz felelősséget jelent az is, hogy több mint nyolcszáz em­ber az, aki itt hagyta a vagyonát és várna majd valami osztalékot is. A dolgozó tagságnak szintén van egy minimális üzletrésze, de ugyanakkor nekik az az érdekük, hogy havonta minél magasabb bért kapjanak. Azaz lényegében szemben áll a munkavállalói és a tulajdonosi érdek. Ezt is meg kell pró­bálnunk egyensúlyban tartani. - Milyen feltételek mellett tudják elkezdeni az átszervezést és főként a gazdasági célkitűzé­sek megvalósítását? - A helyzet egyáltalán nem kedvez nekünk. Nagyon mély­ponton vagyunk. Drága a gáz­olaj, a műtrágya, a vetőmag, minden. Azt viszont nem lehet még tudni, hogy milyen lesz a termés és abból is csupán leg­hamarabb a búza aratása után remélhetünk pénzt A bizonyta­lanságot csak fokozza, hogy sejtelmünk sincs, hogy mennyi­ért kel majd el a betakarított gabona. Most ugyan jó ára van, de nekünk jelenleg sajnos nincsenek tartalékaink.­­ Kevés pénzzel, új felada­tokkal, nagy elvárásokkal körül­véve lát-e ön esélyt a sikerre? - A dolgozók valóban na­gyon várják mi lesz ezután. Én azt mondom a munkánk alapján bízzunk önmagunkban és ab­ban, hogy a körülmények eset­leg javulnak egy kicsit és talpon tudunk maradni. A legelső lépés persze az, hogy most a ki­alakuló csoportok beválthassák a hozzájuk fűzött reményeket. Készül az idei terv is és ebben figyelemmel leszünk a március­tól induló egységek tevékeny­ségére is. Mindezek alapján tudjuk majd meg mekkora árbevételre, illetve kiadásra szá­míthatunk. Ha ez elkészül, az egységek is összeállíthatták a maguk programját, mi úgy mondjuk a normakönyvét és bértétel díjazását, amelyet az igazgatóság csak jóváhagy. Ez azt jelenti, hogy nem szólunk bele többek között abba, hogy ki miért és mit vetett. Vagyis meglesz a csoportok saját terve a bevételekre és a kiadásokra, tudják, hogy mekkora összeget állíthatnak majd be munkabér­re, elkészíthetik a saját bérsza­bályzatukat. Az igazgatóság csak ellenőrzi, hogy nehogy túlfusson a kiadásuk, vagy ha valamelyiknek önhibáján kívül kevés lesz a bevétele, eldönti majd, hogy pénzt ad-e a meg­segítésükre, vagy hogyan mű­ködteti tovább az egységet. Azt azonban tudomásul kell venni, hogy az 1993-as esztendő egy kezdeti év lesz nemcsak nekik, de a vezetőségnek is. Sokan úgy gondolják, hogy mi veze­tők majd valami rendkívülit tudunk tenni, ígérni azonban felelőtlenség lenne bármit és feltétlenül szem előtt kell tar­tani a reális alapokat, a meglévő körülményeket. Ha a feltételek megfelelően alakulnak, akkor talán nagyobb esélyünk lesz jószándékaink megvalósítására. Ezért reméljük, hogy az idei esztendő a növény­­termesztésben és az állatte­nyésztésben is kedvezőbb lesz a tavalyinál. - A közgyűlésen elhangzott olyan igény, remény, hogy aki benn hagyja a vagyonát kap majd munkát a szövetkezettől. Van ennek ellenére olyan em­ber, akit önök nem tudnak al­kalmazni? - Jelenleg kilencvenen van­nak munkanélküli segélyen, ez azonban csak átmeneti állapot. Nagy részük növénytermesz­téshez kapcsolódó munkát vé­gez: traktoros, sofőr, szárítóke­­zelő. Nekik félidőben korábban se igen tudott munkát adni a mezőgazdaság, míg a minden­napos elfoglaltságot igénylő állattenyésztésben, vagy a mű­helyben javításokat végzőknek többnyire folyamatosan van feladatuk.­­ Vagyis a csoportok lét­rehozása feltehetően nem jelent majd lé,­­ vámcsökkentést. K - Nr1' Célunk ugyanis az, mint erő'nettem, hogy minden­kinek le­hetőséget adjunk­­ munkára persze az már­­is kérdés, hogy ki hogyan tud helytálló megfelelni az­ elvárá­soknak ez a szövetkezet azon­ban ennek a több mint három­száz dolgozójának, még ha lesznek is oly­anok akiknek csak idényjelleggel, de mindenkép­pen megélhetést kíván bizto­sítani. N. Rácz Judit Mint közismert, az elmúlt esztendőben, a november 13-i vagyonmegosztó közgyűlésen, megszűnt a termelő­­szövetkezet és az átalakulás eredményeként létrejött a Székkutas Új Élet Mezőgazdasági Szövetkezet. Decem­berben pedig sor került az igazgató tanács és a felügyelő bizottság elnökének és tagjainak megválasztására is. Ennek eredményeként a szövetkezet elsőszámú vezetője Szenti Imre lett, akivel az új feladatokról, illetve arról beszélgettünk miként látja ő az újjáalakult szövetkezet jövőjét.

Next