LITERATURA - A MTA Irodalomtudományi Intézetének folyóirata 30. évfolyam (2004)
2004 / 1. szám - VITA - HORVÁTH IVÁN: A herméneutikai ajánlat : Vitaindító kérdések
A herméneutikai ajánlat 111 olyan értekező nyelvhasználatnak, amelyet a Lét és idő szerzője ihletett.13 Miközben egykori szerzőtársam folytatta bölcseleti tájékozódását,14 én visszatértem az orosz formalizmus ihlette történeti poétikához és a segédtudományokhoz, a szövegek nyilvántartásához és kiadásához. Persze az újfajta szövegnyilvántartás 15 és kritikai kiadás16 már a szövegek hatástörténetének minden szövegállomását egyenrangúként tárja az olvasó elé, hiszen minden textológiai esemény (minden másolás vagy kiadás) olvasási esemény, és minden olvasási esemény szöveg és olvasó kölcsönhatása, ha úgy tetszik, „horizontösszeolvadás".17 Annak idején a strukturalizmus megjelenése kemény vitákkal járt. Az ideologikus irodalomtudomány és az elméletellenes maradiság szövetségre lépett ellene. Bonyhaiék hermeneutikai törekvéseit viszont alig vagy egyáltalán nem fogadta ellenkezés. A természetes ellenfelek helyzete akkor már gyengébb volt, a strukturalisták pedig szinte kivétel nélkül örömmel üdvözölték, és derűs eklekticizmussal azon nyomban beépítették módszerkincsükbe. Ehhez képest meglepő, hogy a mai herméneutikai irodalomtudomány zárt iskola, amely nem tartja számon hazai előzményeit. Még magának Bonyhainak sem tulajdonítanak különösebb jelentőséget.18 Mintha az iskola körül láthatatlan határvonal húzódnék, s aki e közösségnek nem volt tagja, azt - Gadamer barátsága ide vagy oda - nem kell számon tartani. Következtetés: az iskolát roppant erős közösségi szellem hatja át. 3.3. Szabad és kötött fogadtatásmód Egy tudományos mű fogadtatása (recepciója) csak bíráló jellegű lehet, sohasem szolgaian átvevő, az eljárásokat gépiesen új és új anyagra ráalkalmazó. Verstanból (és sok másból) a legtöbbet a bevezetőben már említett Robert Austerlitztől tanultam, akihez korai haláláig roppant kitüntető barátság fűzött. Amikor olykor átrándult Magyarországra, mihozzánk is be szokott volt állítani. Telefonunk nem lévén, egyszerűen becsöngetett, kimegyek, ott áll a gangon, és valami paleoszibériai törzsi szokás szerint (állítólag éveket töltött a giljákok földjén) megölel és megcsókol. Nos, ezt a csodálatos Austerlitzet többször bíráltam szóban és nyomtatásban, olykor talán igazságtalanul is, pedig - dehogy pedig éppen azért, mert - egész életemben folyvást az ő hatását érzem. Talán még a művészetben is szükséges, hogy a hatás elszenvedője ellenkezzék a hatás kifejtőjével. Arany az Emlények sorozatát megnevezetlen költőbarátja emlékének szentelte. LS HORVÁTH Iván-KocziszKY Éva: „Költészet az emberiség anyanyelve." In Ismétlődés a művészetben. Szerk. HORVÁnh Iván-VERES András. Bp., 1980. 59-63. 14 KOCZISZKY Éva: Hamann és a modernitás kritikája. Bp., 2000. 5. 15 http://magyar-irodalom.elte.hu/repertorium/ és Iván HORVÁTH (direction)-Gabriella H. HUBERT (assisté par), Zsuzsa FONT-János HERNFR-Etelka SZŐNYI István VADAI: Répertoire de la poésie hongroise amienne. I—II. Paris, 1992. 16 http://magyar-irodalom.elte.hu/gepesk/bbom/ 17 Hans-Georg GADAMER: Igazság és módszer. Ford. BONYHAI Gábor. Bp., 1984. 440. 18 „S miközben Gadamer nemzeti táplálék lett nálunk, akinek elsősorban köszönhettük: Bonyhai Gáborról kezdtünk szép lassan elfeledkezni" - írja VERES András: i. m. 17.