LITERATURA - A MTA Irodalomtudományi Intézetének folyóirata 35. évfolyam (2009)
2009 / 1. szám - TANULMÁNY - TENGELYI LÁSZLÓ: Történelmi tapasztalat és történelemkutatás Ricoeur felfogásában (Török Dalma fordítása)
Történelmi tapasztalat és történelemkutatás Ricoeur felfogásában 15 töredékeinek semmi közük sincs az eleven tapasztalat megélt idejéhez. Valójában azon objektiváló konstrukció eljárása szüli őket, amely az Annales-iskola történészeinek meggyőződése szerint lényegileg jellemzi a történettudományt. Ces durées sont construites - emeli ki Ricoeur.17 Semmi sem jelzi világosabban a történelemtudománynak a történelem eleven tapasztalatával való episztemológiai szakítását, mint éppen ezek a megkonstruált időstruktúrák. Nyilvánvaló persze, hogy a klaszszikus Annales-iskola eredeti lendülete mára már maga is a történeti múlt részévé vált. Ricoeur azonban továbbköveti az újabb és újabb módszertani kezdeményezések sorsának alakulását - egészen az olasz microszoma kialakulásáig -, és megállapítja, hogy a történettudományi metodika keretei között lejátszódott változások nem visznek közelebb az eleven történelmi tapasztalathoz.18 Az az episztemológiai szakítás, amelyre rámutat, kétségkívül a végérvényesség jeleit mutatja. Ez a benyomásunk csak tovább erősödik, ha azt is tekintetbe vesszük, hogy a történésznek nemcsak kutatnia kell a történelmet, hanem - hogy szokványos kifejezéssel éljünk - írnia is. Amit ősidőktől fogva „történetírásnak" nevezünk, az nyilvánvalóan magában foglalja az irodalmi ábrázolás mozzanatát is. Olyan szerzők, mint Hayden White, Louise. Mink és mások ebből a megállapításból arra következtettek, hogy a történetírás közelebb áll a költészethez, mint a valósághoz. Még ha nem osztjuk is azonban ezt az egyébként erősen vitatott felfogást, el kell ismernünk, hogy a történelmi események ábrázolása során az irodalmi formaadás retorikai eszközeire semmiképp sem elhanyagolható szerep hárul. Lehetséges azonban, hogy a történetírás már puszta elbeszélő jellege folytán is eltávolodik az eleven történelmi tapasztalattól. Ricoeur mindenesetre ezt az álláspontot képviseli. Ellentétben például David Carr-ral, aki hangsúlyozza a történetírás és a hétköznapi történetmondás közti összefüggés folytonosságát, Ricoeur kitart amellett, hogy a történészek által ábrázolt - „megírt" - történelem éppúgy narratív szerkezetet mutat, akárcsak az irodalmi kompozíció. Amint az angol nyelv kifejezéskészletére támaszkodva érzékeltethetjük, ez a narratív szerkezet a történelmet (history) a legszigorúbban megkülönbözteti a hétköznapi életből ismert történetektől (stories).19 Azokat az érveket, amelyek e felfogás mellett szólnak, már az idő és elbeszélés is felvonultatta. Itt Ricoeur ugyanakkor - mindenekelőtt az Annalesiskola történészeivel szemben - még azt az álláspontot képviselte, hogy a történetírás akkor is megőrzi elbeszélő jellegét, ha nem elégszik meg az események bemutatásával, hanem arra is - vagy akár még inkább arra - törekszik, hogy megragadja a nagyobb időbeli kiterjedésű struktúrákat és viszonyrendszereket. Ezért is tűzi ki Ricoeur ama nevezetes elemzésének céljául, amelynek az Idő és elbeszélésben Braudelnek a mediterrán világról írott könyvét aláveti, azt, hogy „a mű 17 11 RICCEUR: La memoire, l'histoire, l'oubli. 232. 18. m. 233. 19 D. Carr és E Ricceur álláspontjának e különbözőségéről lásd e sorok szerzőjétől a Der Zwitterbegriff Ixcensgeschichte című könyv (W. Fink Verlag, München, 1998) bevezetését. History és stories szembeállítása a La memoire, l'histoire, l'oubli című munka 310. oldalán található.