Labdarúgás, 1987. január-december (33. évfolyam, 1-12. szám)
1987. február / 2. szám
posztok szerint kell a technikai feladatokat meghatározni, amelyben a kiindulási alap mindig a játékos meglevő képessége, illetve a csapatjáték vele szemben támasztott követelménye. Az élvonalbeli csapatok éves tervében általában 100—120 technikai edzés szerepel. Ez azt jelenti, hogy a foglalkozások 40— 50%-a a technika tökéletesítését szolgálja, mégpedig a taktikai felhasználhatóságot szem előtt tartva. Az edzéseket ezeknél a csapatoknál úgy szervezik, hogy a technika fejlesztése céljából alkalmazott gyakorlatokat taktikai keretek között hajtják végre a játékosok komplex, öszszetett gyakorlatok formájában, edzésjátékokban, kis és nagy játékokban, mérkőzés jellegű szituációk mesterséges megkomponálásával, intenzív, nagyiramú mozgás közben. A tapasztalatok szerint ma mindenütt ezt az utat követik. Sándor „Csikar” játékos korában igazán nagyszerű és emlékezetes dolgokat produkált az MTK-ban és a válogatott csapatban egyaránt, annak ellenére, hogy pl. a „dekázás” — „zsonglőrözés” a labdával — nem volt az erőssége. A mérkőzéseken szükséges racionális technika alkalmazásában volt átlagon felüli ügyes labdarúgó, és ezen keresztül lett a közönség kedvence is. Csikar ellentéte volt a brazil válogatott játékos Edu, aki cirkuszi ügyességgel tudott bánni a labdával, de ezt az ügyességét nem tudta jól és eredményesen kamatoztatni sem önmaga, sem a csapat érdekében. Üstökösként tűnt fel a labdarúgásban és hullócsillag módjára tűnt el a szürkeségben. Az élvonalbeli csapatok edzői ma már tisztában vannak azokkal a szakmai és élettani körülményekkel, amelyek a technikai edzések eredményességét befolyásolják. Nem árt azonban néhány fontosnak tartott szempontra a figyelmet ismételten felhívni. Előnyösen befolyásolja a technikai képzés eredményességét az edzések változatossága, mert idegileg, pszichikailag nem fárasztja a játékosokat olyan mértékben, amely már zavarná a tanulást, a beidegzést és a könnyed, tökéletes mozgásvégrehajtást. A gyakorlás időtartama, a végrehajtási intenzitása és az ismétlések gyakorisága meghatározó tényezők a terhelésben. Ajánlatos figyelembe venni az említett tényezőket és a terhelés összefüggését. Az optimálisan kívánt hatást csak a közepes, vagy ennél valamivel nagyobb időtartamban és intenzitással végzett technikai edzések érik el. Ha ennél nagyobb a terhelés, akkor az edzés már nem a technikai tudás javítását szolgálja, hanem játékállóképesség fejlesztéssé válik. Csak az egészen kiváló technikai tudással rendelkező labdarúgók esetében fogadható el az említettnél nagyobb volumenű terhelés, amely az alkalmazott technika csiszolása szempontjából még eredményes lehet. A hatásos edzésmódszerek alkalmazása feltételezi, hogy az edző ismerje az ügyesség — mint a koordinációs képességek egyike — sajátosságait. Az ügyességet adott feladat, bonyolult, általános, vagy speciális mozgáskoordinációt igénylő mozgáscselekvés megoldásának a sikere jelzi. A labdarúgó-ügyesség megnyilvánulási formái minden esetben a következők: — az a labdarúgó az ügyes, aki az általános, vagy a speciális ügyességet igénylő feladatot optimális energiakifejtéssel, gazdaságosan, laza könnyedséggel oldja meg; — az ügyes labdarúgó viszonylag gyorsan sajátítja el a technikailag és taktikailag összetett mozgásokat, játékrészlet megoldásokat, gyorsan és eredményesen javítja, csiszolja a végrehajtás módját; — az ügyes játékos időben, térben és pontosságban, a lehetséges megoldási változatok közül mindig a legkedvezőbbet választja. Az élvonalba tartozó, tehát a technikailag jól képzett csapatok esetében a direkt (közvetlen) felkészítési módszer látszik a legcélravezetőbb megoldásnak. E módszer lényege abban van, hogy a technikát mérkőzésszerűen alkalmazzuk az edzésekben, azaz összekapcsolva a taktika és az erőnlét egyidejű fejlesztésével. A technika életszerű gyakorlása ma már nem lehetőség, hanem nélkülözhetetlen követelmény a legjobbak felkészítésében. A gyakorlati szakemberek körében ma még vita tárgyát képezi, hogy a modern csapatjáték követelményéből kiindulva kell-e a technikai edzés milyenségét és módszereit meghatározni, vagy a technikai képzésen keresztül érhetünk-e el az eredményes csapatjátékhoz. Ezt a vitát csak a feltételek, az adott csapat technikai tudásának megbízható ismeretében lehet eldönteni. A jól képzett élvonalbelieknél általában a helyesen megkomponált csapatjáték követelményei határozzák meg a technikai képzés módszerét, míg a kevésbé képzett csapatok esetében a fordítottja ajánlatos; a meglevő képességek és a technikai képzés várható eredménye alapján lehet és kell a csapatjátékot megtervezni. Ennek az öregfiúk válogatottnak minden tagja nagyon jól ismerte a technika és a csapatjáték jelentőségét játékosként és edzőként egyaránt... Felső sor balról: Budai II., Várhidi, Kárpáti, Machos, Bundzsák, takarva Szentmihályi, Mátrai, guggolnak: Hidegkúti, Puskás, Tóth M., Fenyvesi dr. Berendi és aki vezényel: Szusza Feri... Napjaink modern csapatjátéka sokrétűbb, begyakoroltabb és célszerűbb technikai tudást követel, mint azelőtt bármikor, mert a gyorsiramú játékban nincs idő és gyakran elég terület sem a gondos kivitelezésre. Nem töprenghet a játékos a megoldás módján hosszasan, mert mire döntésre kerülne a sor, addigra elveszik tőle a labdát, gyorsan kell kiválasztania a játékhelyzetnek legmegfelelőbb technikai megoldást, és a beszűkült területen pontosan és gyorsan, automatikusan, reflexszerűen kell azt végrehajtania. A technika modernné válása a csapatjátékban abban mutatkozik meg, hogy egyrészt időben és térben, pontosságban és gyorsaságban alkalmazkodott a játék nagyobb iramához, másrészt a játékosok egyéni technikai tudásának kifejlesztését taktikai játékelemek határozzák meg, a technikai mozgáscselekvések alkalmazási módját egyénileg és kollektíve a csapatjáték követelményei diktálják. Ily módon képez harmonikus és szerves egészet a tech és a csapatjáték. NAGY JÁNOS