Labdarúgás, 1988. január-december (34. évfolyam, 1-12. szám)

1988. január / 1. szám

XXXIV. ÉVFOLYAM, 1988. JANUÁR 1. SZÁM Az Állami Ifjúsági és Sporthivatal lapja Felelős szerkesztő: TABAK ENDRE Szerkesztőség: Budapest XI.­ Fehérvári út 109. 1119 Telefon: 463-016 Kiadja az Ifjúsági Lap­­és Könyvkiadó Vállalat Felelős kiadó: DR. KIRÁLY G. ISTVÁN igazgató Kiadóhivatal, Budapest VI., Révai utca 16. Telefon: 116-660 Készült a Zrínyi Nyomdában 88.2517/01-66­22 Felelős vezető: VÁGÓ SÁNDORNÉ vezérigazgató INDEX: 25 501 HU ISSN: 0133-1221 Terjeszti a Magyar Posta Előfizethető a hírlapkézbesítő postahivataloknál, a kézbesítőknél, a posta hírlapüzleteiben és a Hírlap- és Posta­szállítási igazgatóságon (HPI) 1900 Budapest XIII., lehel u. 10/A közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a HPI 215 2 96 162 pénzforgalmi jelzőszámra Előfizetési díj: negyedévre 48 forint, egy évre 192 forint NAGY ANDI, a rákospalotai Butragueno Meglepő bejelentéssel kezdte beszélgetésünket Nagy And­rea, a Femina válogatott jobb­szélsője: - Délelőtt a suliban fejre es­tem! A történelemóra alatt addig-addig billegtem a szé­kemmel, amíg kicsúszott aló­lam, s alaposan bevertem a fe­jemet a falba. Még mindig szé­­delgek egy kicsit, de azért az esti edzést semmiképpen sem hagyom ki... A fenti monológból két do­logra lehet következtetni. Egy­részt aligha vitatható, hogy 1987 legjobb magyar labda­rúgónője, a 17 éves Nagy Andrea bizony még meglehe­tősen szeleburdi, ahogy az egy igazi 17 éves. Másrészt vi­szont látszik, hogy a futball mindennél fontosabb számára. - Édesanyám azt mondja, előbb kezdtem el futballozni, mint járni - idézi fel a kezde­teket. - Ez persze lehet, hogy túlzás, ám mióta az eszemet tudom, mindig imádtam a labdarúgást. Ez akkor is így van, ha az első sportág, amit „hivatalosan" űztem, nem a futball volt, hanem az atlétika. Két éve tértem át a focira, mert rájöttem, hogy sohasem lesz belőlem egy Marlies Göhr. 13,7 másodperc alatt futottam a százat, ami ugye nem világra­szóló idő, viszont egy futballis­tától kimondottan jó. Mindez még Zalaegerszegen történt, ahol egészen tavalyig lakott Nagy Andrea. Akkor szúrt szemet a tehetsége Teschner Emilnek, a Femina edzőjének, aki Gödöllőn figyelt fel a széllőlábú jobbszélsőre. Azon a tornán remekelt Andrea, amelynek a győztes csapata kijuthatott a mexikói világ­­bajnokságra. A Femina edzője azonnal lecsapott rá, s miután az édesanyával is egyeztették elképzeléseiket, Andrea felköl­tözött Budapestre, s ősztől már a Kölcsey Ferenc gimnázium 3/D osztályos tanulója volt. - Tavasszal már érettségi­zem, aztán a Testnevelési Fő­iskolán szeretnék továbbta­nulni. Csak még azt nem tu­dom, hogyan felvételizek szer­tornából. Ehhez ugyanis egyál­talán nem konyítok. Kár, hogy a foci nem felvételi tantárgy. Andrea alig múlt 16 éves, amikor tavaly szeptember 18- án bemutatkozott a válogatott­ban. Bizony, nem szívesen gondol vissza erre a mérkőzésre, amit Veszprémben 4-1 arány­ban elveszítettek Svédországgal szemben. Utána további nyolc szereplés következett a címe­res mezben, a legutóbbi - és a legdicsőségesebb - 1987. no­vember 14-én, Szolnokon, Európa-bajnoki selejtezőn 7-1-re győztünk Svájc ellen. - Már az első félidőben is szinte percenként kerültem gól­helyzetbe, de valahogy nem tudtam eltalálni a kaput. A szü­netben nagyon morcos vol­tam, de edzőnk, Rákosi Gyula megvigasztalt: a második fél­időben már a helyzetkihaszná­lással sem lesz baj. S lám, három gólt rúgtam! Biztos ez is közrejátszott abban, hogy Gyu­la bácsi engem jelölt az év leg­jobbjának. Ezen a csodálatos szombat délutánon a Nagy Andrea, Nagy Tünde, Főfai Tímea ösz­­szetételű „atomcsatársor" el­kápráztatta a szolnoki néző­ket. Ez a hármasfogat, amely­nek összéletkora 54 év, világ­­színvonalon futballozott. - Nagyon meglepődtem, mekkora visszhangja volt en­nek a három gólnak. Egymás után jelentek meg rólam az újságcikkek - a Népsportban, a Képes 7-ben, s most a Lab­darúgásban is -, amit azért is furcsállok, mert egyébként a bajnoki mérkőzéseink teljes ér­dektelenségbe fulladnak. Álta­lában húszan-harmincan ácso­­rognak a pálya mellett, s ezek a „szurkolók" is jobbára csak azért jönnek ki, hogy élcelőd­jenek rajtunk. Sajnos, a női futballt még manapság sem tekintik igazán sportnak Ma­gyarországon. Nagy Andrea és a magyar női labdarúgók annyira ama­tőrök, hogy annál már nem is lehetnek amatőrebbek. Az hagyján, hogy egy fillért sem kapnak a játékért, de bizony még a mérkőzések után azt a pohár kólát vagy narancsot is a saját zsebükből fizetik. S mégis, rengeteg az irigyük... - Az MLSZ-ben és a klub bázisvállalatánál, az Észak- Pesti ÁFÉSZ-nél is sokan mon­dogatják, hogy csak kidobott pénz, amit a támogatásunkra fordítanak. Pedig aztán a női válogatott vagy a Femina egy­éves költségvetése igazán el­törpül mondjuk egy NB I-es férfi csapat kiadásai mellett. Egyébként a mi jutalmunk az, hogy néha kijutunk külföldre, ugyanis rengeteg meghívást kapunk. Voltunk már az NSZK- ban, Franciaországban - több­ször is -, s Csehszlovákiában és Lengyelországban is ven­dégszerepeltünk. A válogatottal Svédországban játszottunk. Idén, úgy tűnik, az NB I-ben megtörik a László Kórház több­éves sikersorozata. Félidőben a Renova vezet 15 ponttal a 13 pontos Femina előtt, s a „lászlósok" csak a negyedikek. - Sajnos, mindjárt az első fordulóban otthon 4-2-re ki­kaptunk a Renovától. Azon a mérkőzésen is számolatlanul hagytam ki a helyzeteket, egyáltalán nem emlékeztettem a példaképemre, Emilio Butra­­guenora, akinek éppen a gól­lövés az erőssége. A mexikói világbajnokságon csodálatosan játszott, soha nem felejtem el a Spanyolország-Dánia mérkő­zést, amelyen négy gólt rúgott. Andi még elmondta, hogy a magyar labdarúgók közül Péter Zoltán a kedvence, aki, ugye szintén zalaegerszegi. De azért az igazi mégiscsak a szőke spanyol marad, s nem is kizá­rólag játékoserényei miatt... Ki tudja, talán egyszer Nagy Andrea lesz a „rákospalotai Butragueno"? CH. GÁLL ANDRÁS

Next