Labdarúgás, 1992. január-december (38. évfolyam, 1-12. szám)

1992. január / 1. szám

2 1992. JANUÁR 4. (XXXVIII.) évfolyam Felelős szerkesztő: THALY ZOLTÁN 1027 Budapest, Mártírok útja 24. VI. emelet 25. Telefon: 115-1610 Kiadja a Nemzet Sport Kft. Ügyvezető igazgató: BORBÉLY PÁL Kiadóhivatal: 1133 Budapest XIII., Visegrádi u. 115. Telefon: 138-4366 Telex: 22-5245 Telefax: 138-4248 A szedést a MIXTUS KFT készítette Készült a Zrínyi Nyomdában 92.2517­1-66-22 Felelős vezető: Grasselly István vezérigazgató INDEX: 25 501 HU ISSN: 0239-1554 Terjeszti a Magyar Posta Előfizethető a hírlap­­kézbesítő postahivata­loknál, a kézbesítőknél, a posta hírlapüzleteiben és a Hírlap-előfizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR) 1900 Budapest XIII., Lehel utca 10/A közvetlenül, vagy postautalványon, valamint átutalással a HELIR Postabank Rt. 219-98636-021-02799 jelzőszámra Előfizetési díj: negyedévre 141 forint fél évre 282 forint egy évre 564 forint sántít Az olimpiai labdarúgó tor­nák összevont örök érem­táblázatán — hála az 1952- ben, 1964-ben és 1968-ban elnyert arany, az 1972. évi ezüst és az 1960. évi bronz­éremnek — még mindig Magyarország áll az első helyen. Tartjuk vezető pozíción­kat, bár éppen az idén lesz húsz esztendeje, hogy csa­patunk megjelenhetett az egész világot négyévenként magával ragadó vi­lágsport­­esemény labdarúgó torná­ján. Nem sikerült kiharcolni a fellépést 1976-ra, 1980-ra, 1984-re (ha sikerrel vívjuk a selejtezőket, akkor sem le­hettünk volna ott...), 1988- ra és most, 1992-re sem. El­bukásaink a selejtezőkön mindig fájdalmasak voltak. De ez a Barcelona előtti kü­lönösen kínos. Ilyen meg­alázó leszereplésünk még sohasem történt. Még az az 1924. május huszonkilencedi­­ki párizsi olimpiai mérkő­zés, a „0-3-as egyiptomi csapás” sem volt olyan bla­ma, mint a mostani. Mi és a Pápua Új Guinea Olvasgattuk a FIFA hiva­talos értesítését, amelyben összegezte az európai, afri­kai, ázsiai és óceániai — eddig lezajlott — olimpiai selejtezőket. Kettő híján száz csapat eredményeit közüik. Közülük mindössze San Marino, Luxemburg, Málta, Görögország, Pápua Új Guinea és Magyarország nem nyert egyetlen mérkő­zést sem. Fokozhatjuk a selejtező csődöt: hat mérkőzésen csak egyetlen döntetlenre és egyetlen gólra voltunk képesek. Novák Dezső, a gárda szakvezetője a két olimpiai aranyérem tulajdonosa — a Nemzeti Sportban siralmas­nak, szégyenletesnek és tragikusnak minősítette ezt a bizonyítványt, megje­gyezve : — Azt hiszem, sorozat­mérkőzésen magyar csapat még sohasem szerepelt ilyen rosszul... Nem vet­ték igazán komolyan az olimpiai válogatottat... A sajtó is csak rövid monda­tokban foglalkozott velünk, ugyanakkor az olaszok min­den selejtezőjét egyenesben közvetítette a televízió ... Ha nálunk is közvetítik, ugyan mit láttunk volna ?! Novák Dezső is elmon­dotta: a klubok szinte oda sem figyeltek az olimpiai selejtezőkre, ha lehetett — és lehetett — nem is en­gedték el játékosaikat. No­vák, az olimpiai labdarúgó tornák egyik legsikeresebb szereplője harminckilenc futballistát forgatott. Van­nak közöttük olyanok, akik semmilyen szerephez­­­em juthattak, csupán biztonsá­gi emberek voltak. Olya­nok, akiket az egymást kö­vető lemondások után No­vák az utolsó pillanatban behívott keretébe, hogy legalább a kispadon üljön elegendő számú játékos. Mindössze egy pont, csu­pán egy lőtt gól, az olim­piai eszmét sértő borzasztó felelőtlenség — ez áll a magyar olimpiai lab­darúgó csapat selejtezőbeli bizonyítványa mögött, ami­kor még Szöul óta harsogja a magyar sport dicsőségét az egész világ, is amikor Barcelonát Szöul bravúros eredményeihez hasonló re­ményekkel várhatjuk. Egymás után ötször Megkerestük dr. Aján Ta­mást, a Magyar Olimpiai Bizottság főtitkárát. Véle­ményét kértük arról, mi­ként­­látják a futballt, siral­mas olimpiai selejtező sze­replésünket a Magyar Olim­piai Bizottságban. — Labdarúgóink immár az egymást követő ötödik olimpiáról maradnak le — mondotta dr. Aján Tamás. — Montrealban, Moszkvá­ban, Los Angelesben, Szöul­ban és­­az idén Barceloná­iban is nélkülünk zajlik le az olimpiai labdarúgó tor­na. Húszesztendős távollé­tünket több okból is sajná­lom. Jómagam szeretem a labdarúgást, labdarúgó ed­zői diplomával is rendelke­zem. Akik nem állnak ilyen közel ehhez a sportághoz, azok is tudják, hogy a foci a legnépszerűbb. A labdarú­gó csapat nélkül az egész magyar olimpiai gárda sántít egy kicsit. Emlékez­hetünk arra, hogy 1952-ben, 1964-ben, vagy 1968-ban mennyire szurkolt az egész olimpiai delegációnk a dön­tőben. A labdarúgó együt­tes tűzbe hozott mindenkit és lelkesítette az egész olimpiai küldöttséget. Itt meg kell jegyeznem, hogy — miután már hozzászok­tunk, hogy nincsenek közöt­tünk — az országunkat képvi­selő olimpiai küldöttség pél­dás kollektíva. Magas sport­szellemük, egymás segítése alap a világszerte irigyelt si­kerekhez. Nagyon jó lenne, ha a labdarúgók közöttünk len­nének. A Magyar Olimpiai Bizottság főtitkáraként már most ígérhetem, hogy a labdarúgók 1996. évi olim­piai szerepléséért minden eddiginél lényegesen többet akarunk és fogunk is tenni. Dr. Aján Tamás, a MOB főtitkára: „Labdarúgás nélkül az egész magyar olimpiai csapat egy kicsit” QOQ

Next