Lányok, Asszonyok, 1974 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1974-06-01 / 6. szám
Farkas Judit, a gyár kereskedelmi osztályának dolgozója szabadidőre tervezett összeállítást mutat be: sárga piké, kissé trapéz vonalú nadrág, fehér alapon pasztell,sárga virágos felsőrésszel, lazán puffos ujjakkal Műszálas anyagból készült, elöl halos szoknya, színes mintás műselyem, tunikaszerű blúzzal f flü® és egészsége Tavasszal mosolyog és simogat, ősszel vigasztal és melenget, de nyáron néha bizony harap is a nap. Erről kell most — nyár elején — pár komoly szót váltanunk, mert a napra haragudni, a napot gyűlölni, a naptól irtózni és menekülni mégsem szabad. Mielőtt a harapós napról beszélnénk, előbb a napsugár áldásait szedjük csokorba. A nap az élet. Napfény nélkül halott lenne a föld. A látást biztosító, színképet adó fényskálán túl és innen láthatatlan sugarai is vannak, amelyek kémiai és hőhatását biztosítják. A napfény komplex hatására megizzad a test. Ez a veríték sok felesleges és káros anyagot távolít el a szervezetből. A nap hatására kitágulnak az erek, gyorsul a vérkeringés, növekszik az anyagcsere, megszaporodnak a vörösvértestek. A bőrben — és az egész szervezetben — a láthatatlan ibolyántúli sugarak átváltoztatják a rendszerint mindig jelenlevő ergoszterint hasznos D-vitaminná. Ezért olyan fontos segítője a talpraállásnak, a megerősödésnek, a ruganyossá válásnak a napfürdő. A reumás, köszvényes, meghűléses fájdalmakat, a mozgásszervi panaszokat szünteti, a bőrbetegségek tekintélyes csoportját meg is gyógyítja. A vérszegénységet előnyösen befolyásolja. Nem véletlen tehát, hogy az orvosok sok esetben nemcsak az egészségeseknek vagy a gyógyulófélben levőknek javasolják a rendszeres napozást, hanem néha bizonyos betegek számára is. Persze, csak óvatosan, csak fokozatosan, csak az előírásoknak megfelelően, mert — mondom — néha harap a nap. Harapásának három kézzelfogható káros következménye van: a napégés, a napszúrás és a hőguta. A napsugár hatására a bőrben — éppen a sugárzás ellensúlyozására — festékanyag termelődik, hogy azzal védje magát. Ha a sugárzás nagy mennyiségben, hirtelen, váratlanul éri a fehér bőrt, bizony úgy megsülhet az, mintha parazsat vagy tüzes vasat nyomtak volna rá. Az enyhébb napsugár csak vörösít, elsőfokú égést okoz. Az erősebb már hólyagot húz. A legerősebb sebet perzsel az érzékeny bőrre. A meggondolatlan napozó az első hosszabb sütkérezés után csak nyugtalanságról, égő fájdalomról panaszkodik. De ha folytatja, felhólyagzik, kisebesedik a bőre, és láz, étvágytalanság, komoly rosszullét, nagy fájdalom lehet a könnyelműség következménye. A napszúrás vérkeringési zavar. A fedetlen fejre, tarkóra tűző nap kitágítja az ereket, és rosszullét, hányinger, gyengeségérzet, ájulás környékezi az embert. A hőguta nem kimondottan napártalom. Mozgás közben a szervezetben hő termelődik, és ha ezt a nap melege növeli, a levegő páratartalma vagy a zárt ruha pedig megakadályozza, hogy a fölös hőmennyiséget a szervezet átadhassa a környezetének — röviden, hogy a szervezet lehűtse önmagát —, a test túlmelegszik, és ez az ártalom szédüléssel, fejfájással, látási zavarokkal, rosszulléttel, eszméletvesztéssel járhat. A nap tehát kétarcú: hasznos és káros, jó és rossz, árt és használ. Az emberen múlik, hogy a napsugár hasznát okosan kamatoztatja-e, vagy engedi, hogy a perzselő nap belemarjon az egészségébe. A kérdés most már világos: hogyan viselkedjék, hogyan napozzék, hogyan öltözzék az ember, hogy a nap áldásait hasznosítsa, ártalmait megelőzze? lgazán szövött, szellős, lehetőleg verítékszívó anyagból készült ruhát viseljen. A testfelszín és a nedvszívó ruha felszáradásának fizikai folyamata hűti a testet. Gyakran mosakodjék hűvös vízben. Igyék hűsítő italokat, főleg gyümölcslevet, mert izzadás közben a szervezet sót veszít, és a sóveszteséget pótolni kell. (A gyümölcsökben szerves növényi sók vannak.) A keleti népek nem hűvös, hanem meleg italt — főleg teát — isznak, mert az jobban hűti az embert, így is van. Persze, nem a meleg tea hűt közvetlenül, hanem fokozza a verítékezést, és a veríték párolgása az, ami hűt. Az óvatos ember tűző napra sohase megy fedetlen fejjel. Szalmakalapot vagy könnyű kendőt visel. Különösen, ha kevés a haja. Ha dús hajzatú, akkor meg nedvesítse és lazítsa, hogy a fejből párologhasson, szellőzhessen. A tarkójára meg tegyen valamilyen védőkendőt, ahogyan azt a forró égöv lakói teszik. No és okosan napozzék. De hogyan? Óvatosan. Először csak tíz percig, és nem is közvetlen, hanem félárnyékos szűrt fényben. Majd az időt fokozatosan emelve kióvatoskodhat a napra is. Harminc percen túl csak az maradhat az erős napon, aki már tökéletesen megszokta. Az érzékenyek és bizonyos betegek fejüket vagy érzékeny testrészüket még ilyenkor is árnyékolják! A napozó időnként változtassa meg a testhelyzetét, hogy bőrét mindenütt érje a napsugár, és mindenütt egyformán bámuljon. Használjon napolajat vagy valamilyen emulziót, mert az védi, kíméletesen barnítja a testet. No de az olaj lezárja a verítékmirigyek nyílásait, és nehezebben izzad az ember. A bőr olajozása tehát csak közepes erősségű sugárzásnál és kezdetben ajánlatos. Tűző napon és kellően barna testtel már olajozás nélkül is bátran napozhat akárki. Napozhat és napozzon is, mert így a sugárhatás előnyösebb. Az se olajozzon, aki gyógyíttatja a bőrét, viszont úgy napozzon, ahogyan orvosa elrendelte. A nap sugárhatásával kapcsolatosan tudni kell, hogy szabad vizek partján a viszszaverődés miatt, hegyekben a tisztább levegőn át erősebb a sugárzás, mint a tömör települések strandjain, kertjeiben, udvarain. Az okos napozás szabályai tehát nem olyan egyszerűek, ahogyan azt egyesek hiszik. A helyes és célirányos napozás hihetetlen mennyiségű tartalékerőt juttathat a szervezetnek, de a meggondolatlan ugyanannyit árthat. DR. BUGA LÁSZLÓ írja: 27