Látó, 2006 (17. évfolyam)
2006 / 6. szám - LÁNG ZSOLT: A borlexikon
Láng Zsolt A borlexikon „Mindenki önológus." Dagmar Ehrlich: Das Wein-ABC. Weinlexikon: 400 glasklare Antworten auf die wichtigsten Fragen. Gräfe und Unzer, München, 2002 (ötödik kiadás) Most, amikor előveszem Dagmar Ehrlich könyvecskéjét, hogy írjak róla, megüti orromat a berlini fiókom illata. Ott állt ez a vékony, műanyag borítójú könyvecske, és több mint két év után még mindig őrzi a lakás illatát. Ahogy az illatmolekulák a lapok közé ragadtak, ahogy egy-egy könyv képes a múltat matériaként is megőrizni (hajszál, kenyérmorzsa, könyvjelzőnek betett papírfecni, szúnyogtetem stb. alakjában), abban igencsak párhuzamba állítható a borral, hiszen a bor is átment valamit az eliramló időből, benne is megszólal egy metanyelvi beszéd, amely valami szavakon túlit (vagy előttit) is el tud mondani. És ahogy az igazán jó szövegek, az igazán jó borok is gyakran szembesülnek szigorú visszautasítással, értetlenkedéssel, rágalommal, mellőzéssel, a kanális rémével... Semmitmondó „szürke barátok" könnyebben feljutnak a boltok polcaira, mint az élethalál borzongató nászába keveredett zseniális cuvée-k. Ahogy a szövegre is áll, hogy „a jó nem attól jó, hogy jobb, mint a többi, hanem hogy valami egészen más", a jó borokat is nehéz kartotékolt polcokra betagolni. A „polcászat" nagymesterei kivételes pillanatok vadászai, mert igen, vannak pillanatok, amikor végre és kiszámíthatatlanul alkalmassá válnak a bölcs jövőbelátásra, azaz abból a jövőből tudnak visszanézni, ahonnan ismerős az ismeretlen. Amikor jó szöveget olvasunk, belénk költözik valamiféle nyugtalanság, a nyugtalanságból félelem, szorongás vagy boldogság lesz, mindenképpen megszáll bennünket a másság átélésének mámora, ám akárcsak a bor esetében, nem ez a mámor a lényeg. Ahány bor, annyiféle mámoros gondolat. Mennyi jelentéktelen szöveget olvas el az olvasó élete során! A szerkesztő pedig a borkóstolóhoz hasonlít, vegyük most csak azt, hogy a borkóstoló sem tud már úgy borozni, ahogy akkor borozott, amikor még nem volt borkóstoló; a szerkesztő sem tud ártatlan szárnyrakeléssel a kéziratért