Látó, 2008 (19. évfolyam)
2008 / 3. szám - TALÁLT VERS - IGNOTUS: Tavaszi bor
IGNOTUS (1869-1949) TAVASZI BOR Gyenge rügyek, halványzöld levelek, Sorsomba negyvenedszer visszatérők, Uj tavaszok, elvonuló telek, Lemondva múlok, követelve kérők, Kékségek, miknek hűse is meleg, És meghalások, szürkeségbe térők Mit tudom én, mi az, ami ragyog, Mit tudom én, ki az, aki vagyok! Részeg vagyok, mondjátok. Az lehet, Gondolom is a bort, ami megejtett, Torkomba érzek gyűlni könnyeket, Miket a húnyt szem gőgje visszarejtett; Őrületet, mely az agyban rekedt, Csókot, amely csattanni elfelejtett És életet, életet, életet, Amelyet aki élt, nem élhetett. Ó szép tavasz, ó gyönyörű világ, Ó paradicsom annak, aki bírja, Asszonymosoly és almafavirág, Vizek esése,illanatok írja, Ó vágy, mi fülleszt, ó kín, ami rág, Lételek ágya, rothadások sírja - Éjféli csöndek, hajnali zenék, Feleljetek nekem: vagyok-e még? Vagyok-e még és voltam-e vajon, S nem csak a magam álma-e, hogy voltam, S nem itt viaszlik-e önágyamon A halott, kinek fölibe hajoltam, Én vagyok-e, ki ballag utamon