Látó, 2010 (21. évfolyam)

2010 / 3. szám - KIRÁLY KINGA JÚLIA: A bor (Novella)

ba is, a templomtoronyban, közkívánatra, az isten épp jó éjszakát adott, ő pedig a derekán érezte az idegen hús hidegét. Összerezzent. A fotográfus nem tudta pontosan megállapítani az emlék eredetének idejét, ta­lán még kisiskolás volt, hiszen csipeszkednie kellett — Úgy bizony! -, hogy hom­loka elérje a balusztrád tetejét. Azon a kora délutánon, amikor másodszor ment át a hídon, alig múlt negyven éppen, s hosszú ideje most először jutott eszébe a hideg húsdarab, ami a derekát érte, majd tétován lecsúszott, és apró dörgölődzésekkel megpihent a feneke árkán. Ettől a tétova puhaságtól úgy megijedt, hogy a maka­­dám kisiklott a lába alól, s ő fejjel a balusztrád oszlopai közé zuhant, ahová beszo­rult. Egy gethes kutya csaholta végig vele az éjszakát. Akkori barátja, akitől a pró­badugás ötlete származott, futtában húzta fel a nadrágját, és másnap elült mellőle a padból. Hétéves volt. A kiállást csak később, amikor beállt focizni, kezdte elta­nulni a nagyobb társaitól. A fotográfus viszont azon az éjen végleg elvesztette a megbízhatóságba vethe­tő, még csak ki sem alakult hitét. S ahogy az elnyűtt csukákkal együtt az éveiket nyűtték, kinek-kinek másmilyen formában, de ugyanaz az éjszaka kísértette az éle­tét. A fotográfus barátja sokáig focizott, majdnem húszéves koráig, egyszer még a profi labdarúgáshoz is egészen közel került, de az ifjúsági selejtező meccs előestéjén, amikor a felesége már egy napja otthon vajúdott, mert félt egyedül menni a kórház­ba, ugyanazon a hídon vonták be a jogosítványát gyorshajtásért, ahonnan a fenti történet is származott, és ahonnan a gyalogos forgalmat leszámítva, minden mást száműzött a hatóság - a híd nagyjából tíz méter hosszú és hat méter széles lehe­tett­­, így másnap hajnalban nem csatlakozhatott a csapathoz, amely rajta kívül hiánytalanul letáborozott a selejtező meccs helyszínének külvárosában, mert le­késte a vonatot. Pontosabban a csatlakozást, ami nem várta be a zónázót. Soha sen­kinek nem beszélt arról, hogy miként élte meg. De sem az edzőt, sem a szövetségi kapitányt nem értesítette. Még utólag sem. A fotográfusnak ez idő alatt nem voltak kiemelkedő teljesítményei, amelyek korai bukását, s egyúttal a hajdan volt, igaz sem volt dicsőségének végehajthatatlan nosztalgiáját eredményezték volna. Az idegen húsdarab emléke sokszor visszatért álmában, pont ezért a napjaiból kiiktatta a tapintás örömeit. Szexuális aktivitása ugyan idejekorán elkezdődött - mellesleg és nem véletlenül ez a kezdet is megle­hetősen elgondolkodtató, hiszen egy nála harminc évvel idősebb családi barátnő osont utána az egyik szilveszteri bulin, amikor a szülei épp lelassúzták a család bő­vülésének alapjait­­, s bár nem tudni pontosan, hogy ez az utóbbi élmény vagy a kezdetek kezdete okozhatta a kifordulást, tény, hogy szexuális élete valóban és konk­rétan aktivitásnak volt mondható, s hogy az érintkezés fogalma még csak szóba sem jöhetett. Szüleinek akkori háza, a család ugyanis három-négy évente váltogatta a lakhelyét, angolszász polgári mintákat követett­­ az ikerház-program első, kifutó modelljeiből való volt­­, s a keskeny lépcsőt, amely elsőként a hálószobákhoz, majd fentebb az ő stúdiónak hívott manzárdszobájához vezetett, fenyőfából építették, egyrészt, mert bükkre nem tellett, másrészt a család abban reménykedett, hogy a

Next