Legkedvesebb madaraink 1. A vörösbegy (Budapest, 1982)
Nem minden vörösbegyű madár vörösbegy ... A vörösbegy verébnél kisebb, hegyes csőrű, vékony lábú madár. Tollazata olajbarnás, homloka, pofái, begye és melle szürkével határoltaanarancsszínű, hastollai fehérek. Képekről valamennyien jól ismerjük, de kint a szabadban azért néha tévedések is előfordulnak. Nagyobb kertekben tavasszal és nyáron például nemegyszer a kerti rozsdafarkú hímjét nézik vörösbegynek. Ennek a madárnak azonban fekete a torka, hófehér a homloka és rozsdavörös farkát sűrűn rezegteti. Begyének alsó része és a melle valóban rozsdás színű, de ettől még nem lesz vörösbegy! Éppen úgy, mint a cigánycsuk hímje sem, amellyel tavasztól őszig árokpartokon, bokros domboldalakon, mezei dűlőutak közelében találkozhatunk a leggyakrabban. Ennek a fekete fejű, fehér nyakfoltot viselő madárnak is rozsdás színű a melle, de még csak nem is hasonlít az igazi vörösbegyre. A hazai madárfajok közül termetre és színezetre leginkább talán a kis légykapó kiszínezett hímje emlékeztet a vörösbegyre, de faroktollai az olajbarna helyett feketések, a szélsők részben fehérek. A kis légykapó egyébként költési időben középhegységeink bükköseiben, elsősorban patakok közelében fordul elő, többnyire a lombkoronában tartózkodik, és mozgása, vadászati módja is eltér a vörösbegyétől. Néha a téli etetőn is láthatunk narancsvörösbegyű madarakat, de ha egy pillantást vetünk kúpos csőrükre, nyomban látni fogjuk, hogy nem rovarevő, hanem a pintyfélék közé tartozó madarakkal van dolgunk. Emellett rendszerint többen vannak együtt, ami vörösbegyeknél az etetőn elképzelhetetlen. Ezek az erős csőrű madarak, amelyek nagyon szeretik a napraforgót, az Európa északi tájairól érkezett fenyőpintyek (téli pintyek). A hímek feje feketés mintázatú (tavasszal a visszavonulás idején csaknem koromfekete is lehet), hátuk fehér. Ez utóbbi főként akkor tűnik fel, amikor az etetőről elrepülnek. Begye és melle is élénk piros, a verébnél nagyobb termetű süvöltő hímjének. Csak elvétve fészkel nálunk az ország nyugati és északi vidékein levő fenyvesekben, de ősztől tavaszig kisebb csapatokban rendszeresen látható. Vaskos fekete csőre, fekete feje és hófehér háta jellemzi. A tojók melle a piros helyett szürke színű. .. .de nem minden vörösbegy visel narancsszínű tollakat Ha valaki egy már teljesen önálló de az évben kelt fiatal vörösbegyet lát ugrálni a bokrok alján, aligha ismeri fel. Nem csoda, hiszen a fiatal vörösbegyek első színruhája barnás alapon sárgásan pettyezett, piros toll, egy szál nem sok, annyi sincs rajtuk, és alig emlékeztetnek 2