Legkedvesebb madaraink 1. A vörösbegy (Budapest, 1982)

Nem minden vörös­begyű madár vörösbegy ... A vörösbegy verébnél kisebb, hegyes csőrű, vékony lábú madár. Tolla­zata olajbarnás, homloka, pofái, begye és melle szürkével határolt­aa­­narancsszínű, hastollai fehérek. Képekről valamennyien jól ismerjük, de kint a szabadban azért néha tévedések is előfordulnak. Nagyobb ker­tekben tavasszal és nyáron például nemegyszer a kerti rozsdafarkú hímjét nézik vörösbegynek. Ennek a madárnak azonban fekete a torka, hófehér a homloka és rozsdavörös farkát sűrűn rezegteti. Begyének alsó része és a melle valóban rozsdás színű, de ettől még nem lesz vö­rösbegy! Éppen úgy, mint a cigánycsuk hímje sem, amellyel tavasztól őszig árokpartokon, bokros domboldalakon, mezei dűlőutak közelében találkozhatunk a leggyakrabban. Ennek a fekete fejű, fehér nyakfoltot viselő madárnak is rozsdás színű a melle, de még csak nem is hason­lít az igazi vörösbegyre. A hazai madárfajok közül termetre és színe­zetre leginkább talán a kis légykapó kiszínezett hímje emlékeztet a vörösbegyre, de faroktollai az olajbarna helyett feketések, a szélsők részben fehérek. A kis légykapó egyébként költési időben középhegy­ségeink bükköseiben, elsősorban patakok közelében fordul elő, több­nyire a lombkoronában tartózkodik, és mozgása, vadászati módja is eltér a vörösbegyétől. Néha a téli etetőn is láthatunk narancsvörös­begyű madarakat, de ha egy pillantást vetünk kúpos csőrükre, nyomban látni fogjuk, hogy nem rovarevő, hanem a pintyfélék közé tartozó madarakkal van dolgunk. Emellett rendszerint többen vannak együtt, ami vörösbegyeknél az ete­tőn elképzelhetetlen. Ezek az erős csőrű madarak, amelyek nagyon szeretik a napraforgót, az Európa északi tájairól érkezett fenyőpintyek (téli pintyek). A hímek feje feketés mintázatú (tavasszal a visszavonu­lás idején csaknem koromfekete is lehet), hátuk fehér. Ez utóbbi főként akkor tűnik fel, amikor az etetőről elrepülnek. Begye és melle is élénk piros, a verébnél nagyobb termetű süvöltő hímjének. Csak elvétve fész­kel nálunk az ország nyugati és északi vidékein levő fenyvesekben, de ősztől tavaszig kisebb csapatokban rendszeresen látható. Vaskos fekete csőre, fekete feje és hófehér háta jellemzi. A tojók melle a piros helyett szürke színű. .. .de nem minden vörösbegy visel narancsszínű tollakat Ha valaki egy már teljesen önálló de az évben kelt fiatal vörösbegyet lát ugrálni a bokrok alján, aligha ismeri fel. Nem csoda, hiszen a fia­tal vörösbegyek első színruhája barnás alapon sárgásan pettyezett, pi­ros toll, egy szál nem sok, annyi sincs rajtuk, és alig emlékeztetnek 2

Next