Legkedvesebb madaraink 5. Az őszapó (Budapest, 1984)
Az őszapó egyike azoknak a madárfajoknak, amelyeket bárki bármikor könnyen felismerhet. Különösen hosszú farkuk az, amely félreismerhetetlenné teszi őket. Rendszerint sűrűn hallatott hangjukra figyelünk fel, ha feltűnnek valahol a közelben. Ezután már minden különösebb nehézség nélkül követhetjük őket és kísérhetjük figyelemmel az ágakon keresgélő madarakat. Cinegék? Vagy mégsem azok? A magyar madártani szakirodalom éppen úgy mint például a népszerű, németből fordított Urania sorozat madaras kötete az őszapókat a cinegefélék (Paridae) családjába sorolja és azon belül mint nemzetséget (Aegithales) különbözteti meg. Ezt azonban azok az alapvető viselkedéstani különbségek, amelyek az igazi cinegék (Parus nemzetség) és az őszapók között fennállnak, s amelyre legutóbb Löhrl (1965) mutatott rá, erősen megkérdőjelezik és indokolttá teszik az őszapók külön családként történő besorolását. A Palearktikum madarairól szóló nagy munkájában már Vaurie (1959) is így tárgyalja az őszapókat. Nicolai (1971) az őszapók és függőcinegék közötti hasonlóságra mutat rá és felveti annak a lehetőségét, hogy az Aegithalidae családon belül őszapókat és függőcinegéket esetleg mint külön alcsaládok képviselőit lehetne tárgyalni. Különösen a kistermetű ázsiai őszapófajok mutatnak sok hasonlóságot a függőcinegékkel. Közeli rokonai még a papagálycsőrű cinegék, ezt a családot hazánkban a barkóscinege képviseli. Az őszapó egyébként valóban sok mindenben különbözik a cinegéktől. Az egyes párok például nem tartanak revirt (fajtársak ellen védett külsőterület), a fészeképítés munkájában hím és tojó egyformán részt vesz (a cinegéknél csak a tojó épít), gyors fiókanövekedés, a valamilyen okból szabaddá vált példányok rendszeres bekapcsolódása a fiókaetetésbe, a fajon belüli rendkívüli összetartás, a csapatosság, a meglehetősen nagy mozgáskörzet a nyári időszakban is, a finom trillákból álló veszélyt jelző hang, ezenkívül az a tény is, hogy a táplálékot soha nem szorítják le az ujjaikkal, mint azt a széncinegénél, kékcinegénél és közeli rokonainál megszoktuk. Ismeretterjesztő céllal készült kis sorozatunknak nem feladata ilyen kérdésekkel részletesebben is foglalkozni, fentieket csak azért említem, hogy felhívjam érdeklődő tagtársaink figyelmét néhány időszerű madártani problémára. De érdemes a dologról beszélni azért is, mert így talán világossá válik, mennyire fontos lehet a legkülönbözőbb madárfajok alapos, minden apró részletre kiterjedő megfigyelése. 3