Legkedvesebb madaraink 15. A búbosbanka (Budapest, 1989)

Azt hiszem nagyon jól választott Egyesületünk Választmányi Ülése, amikor 1989-re a búbosbankát jelölte az év madaraként. Egy szép és a látszat ellenére sajnos több oldalról is veszélyezte­tett madárfajról van szó, amelyik minden szempontból megér­demli a fokozott és nagyon körültekintő védelmet. A hazai rügy­­fakadáshoz, a kora tavaszi reggelekhez a magasban keringő mezei pacsirta énekén, a sárgán virító sombokrok között imbolygó citromlepkén, a mocsarak környékén petézni induló békák ezrein túl szorosan hozzátartozik a búbosbanka mással össze nem té­veszthető, jellegzetes és kedves kiáltása. Mint minden tavasszal, idén is örömmel köszöntöm majd a budaörsi dombok között vagy az alföldi tanyák környékén óriás tarka lepke módjára re­pülő első példányokat, elnézem a leereszkedő madár kecses moz­dulatait, felmeresztett bóbitáját és olyan szívesen odakiáltanám neki: 1989 a búbosbankák védelmi éve! Segíteni akarunk nektek! Talán meg is teszem, pedig a bankák biztosan nem értik, sőt talán meg is ijednek, elröppennek a hangos emberi szóra. De esetleg meghallja más valaki! Aki eddig nem törődött velük, sőt talán légpuskával lopakodott a cifra tollú madarak nyomában. Hátha elgondolkozik egy kicsit. Búbosbanka év! Ilyen biztosan soha nem hallott még. Egy egész évet áldozni egyetlen madárfajért? Megéri vajon? Ha nekem teszi fel a kérdést, elmondom neki: megéri bizony! Nagyon is megéri! És az idei évvel csak elkezdő­dött a jól szervezett gyakorlati védelem. A folytatás majd ezután következik. Nem lehet összetéveszteni A búbosbankát, legalább képről, szinte mindenki ismeri, jelleg­zetes alakja és feltűnő színezete alapján nem is lehet más madár­ral összetéveszteni. A rigó nagyságú madár alapszíne szép rozsda­barna, ilyenek a felmereszthető hosszú bóbita tollai is, de a hegyi részük fekete. A fekete alatt keskeny fehér részt találunk s ugyan­csak feketén és fehéren mintázottak az evezők és a faroktollak is. 1

Next