Kegyestanítórendi kisgimnázium, Léva, 1889

A magyar nyelv rokonai. . . ti lengtek itten ... ti, népem ősei!“ Egy sokat üldözött nyelvészet vívmányairól aka­rok röviden írni, kiknek híveire még a közel­múlt­ban a hazafiatlanság bélyegét sütötték s kik ellen a hazai sajtó is elkeseredett harczot folytatott a gúnyo­­lás kétségbeesett fegyvereivel. Egy-két évtized kitartó munkássága azonban diadalra vezette a megvetett ugor-magyar nyelvészetet s a tudományos világ meg­győződött, hogy egyedül ez a helyes ur, melyen nyel­vünk régi idejébe visszaszállhatunk, nyelvünk fejlő­dését vizsgálhatjuk s elvesztett őseinket feltalálhatjuk. És mégis mit tapasztalunk a nemzet legnagyobb zöménél? Azt, hogy e nyelvészet vívmányairól alig akar tudni, alig akar hallani, ott van a hol volt egy század előtt s aláírja a régi nyelvészek eme visszauta­sítását: „ti külömbséget tesztek a belidomuló, ragozó és szótag nyelvek közt s hozzá még a magyar nyel­vet altájinak keresztelitek! nekünk ez a halzsirszagu atyafiság nem kell!“ Sőt tovább mennek s az ábrán­dos Horváth Istvánnal a magyar-ugor nyelvészek fe­jeire olvassák : „hát azt nem tanuljuk-e Saxo Gram­matikus fontos soraiból, hogy a meggyőzetett Kiírtak Lapponiába és Estoniába is által tétettek ? Innen­ le­het megfejteni azokat, a­mik a Lapplandi, Finnlandi, Estlandi Nyelvekben egyeznek a magyar nyelvvel, nem pedig azt következtetni, a­mit hiába kiáltozott Schlözer és utánna sok majom magyar, hogy a ma­gyarok a Finnus nemzetségből eredtek.“ 1*

Next