Ballagi Mór (szerk.): A magyar nyelv teljes szótára 1., A, a - K. Kar (Budapest, 1867)
A, Á
Ár 40 Ara túl kilépő víztömeg és a szárazföldnek ily víztömeg általi elözönlése; Duna árja ; az egész vidéket elöntötte az ár; ellentéte: apály; 2) á. é. bőség, özön; csókár, sok csók; hogyha kényeimnek árja, Isten bocsa borrá válna (Pét.). Ár, m. tt. -at; tb. -ak; birtokragozva: áram, árad, ára; bőrből dolgozó iparosok, hegyes, szúró szerszáma a varrás előserélésére; görbe, egyenes ár;fúró ár; tűdző ár; én minden életszükségeim árát árral szerzem (Vör.). Ara, fn. meny, menyasszony, jegyben járó nő. Arab, A) mn. Arábia őslakosa; B) mn. Arábiából való; arab ló. -mézga, fn. ragasztóul használt mézga. -ni, id. arab nyelven. Aracs, fn. (vt.) arany és éleny-vegyülék. Arad, k. (személyt.) 1) emelkedik, növekszik, árja növekszik (folyóról); árad a Duna, a Tisza; 2) * a nemi ösztön bántja, ingerli; 3) á. é. sokasodik, szaporodik; sok baj árad reánk; árad a munkája; Uram! miért áradt reám a te haragod? a bűnbőláradott a halál mindnyájunkra (Pázm.). Innen: Áradás, fn. -ások , mn. áradásnak kitett; áradásos idő. -at, fn. emelkedés, áradás által a folyók medréből kiöntött víztömeg, -mány, fn. (ft.) a földszín legfiatalabb üledékes képletei (Alluvies). -cz. k. 1) fokonként árad, emelkedik; 2) á. é. a) írásban, beszédben felleng, ömledezik; b) bővölködik. Innen : Áradozás, fn. Áradozó, mn. -vány, 1. Áradat. * Arag, fn. (vt.) aranyéleg. Ár-alakú, mn. (nt. msz.); keskeny tövön kezdődő és lassanként hegyesedő (pl. levél). ? Áramlás, fn. (ttan.) árképen terjedés, folyás. ? Áramlik, k. (ttan.) árképen terjed, foly. Aranka, 1. Fonalfanyag. Aranka, m. nőnév. * Aranka, fn. félkupás bögre, csupor. Aránt, 1. Iránt. Arany, A) fn. tt. -at; tb. -ak, v. -ok; 1) sárga szinü érc, a fémek legnemesbike; tiszta, tömör, sár-arany, sárga; sövény arany, termésarany, fehér arany, platina; (szőj.) élire veri az aranyat, v. vékával méri az aranyat, felesen van nála a pénz; tiszta, mint az arany, v.mint a mosott arany; (km.) az arany sárban is csak arany; nem fog az aranyon a rozsda; az arany tűzben tisztul, a polyva megég, erős lelkű embert a szenvedések edzik, a gyöngét lesújtják ;nem mind arany, ami fénylik; nem használ az arany, míg a föld gyomrában hever; nem mindenütt hever az arany; ne kívánd az aranyat, éhezést szerez; aranynyal jól nem lakik az ember; aranyból is cseppen el; 2) aranyból vert pénz; körmöci, császári, kettős, hollandi arany; Napóleon arany; Lajos arany; (km.) ha peng az arany, bátran hallgat a prókátor; akinek aranya nincs, szolgáltját ajánlja; az arany is elveszti divatját , ha kezébe fogja, oly semmirevaló; kellemes az arany, ha ganéjból jön is; ki korán kel, aranyat lel; nincs szebb szó az arany pengésnél; B) mn. 1) aranyból készített; aranyékszer; (szőr.) tiszta az aranytól, nem aranyból való; nem esik le ujjáról az arany gyűrű, ha végzi a munkát, nincs rangján alól ezt vagy amazt megtenni; (km.) ravasz a szerelem, arany békával jár; nem kell az arany edényt pad alatt hevertetni; arany hidat csinálj a futó ellenségnek; árva az árva, ha kapufája arany is; jobb fakupából, mint arany pohárból inni; illik, mint az aranyrojt a szobránczi gubához; 2) becses, drága; arany elme, arany gondolat; (km.) arany elmének gyöngy a gondolatja. Arány, m. tt. -t; 1) ált. egyik tárgynak a másikhoz való mérték-viszonya; helyes arányban van a kapu az épülethez v. az épülettel, ha nagysága az épület nagyságához van szabva; arányban van a kiadás a bevétellel, midőn amaz nem nagyobb ennél; külön, (széptani értelemben) az egésznek egyes tagjai közti oly egyezés és különbözés, hogy mind egyezésük, mind különbözésük az egészhez illő; 2) (mt.) a) két egyenlő, az egyenlőség jele által összekapcsolt viszony; b) a. m. viszony. Arany-agyag, fn. mázul használt aranyszínű agyag, -alma, fn. 1) aranyból készült v. aranynyal futtatott almaalakú mű; 2) aranyszínű alma, -as, mn. aranypénzt tartalmazó, aranyos erszény. Aranyása, fn. a folyók, patakok fövenyéből poraranyt mosó személy. — cs. folyók, patakok fövenyéből poraranyt mos. Innen : Aranyászás, fn. -at, fn. 1) aranyászó állapot; 2) hely, hol aranyásznak. Aranybabos, mn. aranyszínű pettyekkel cifrázott; aranybabos kelme, -bádog, fn. aranyból készült vékony lemez, -bánya, fn. 1) aranyércet tartalmazó bánya; 2) á.é. nagyban jövedelmező; ez a ház valódi aranybánya, sokat jövedelmez. -begy, fn. (állati.) sárga begyű madár a hurosok osztályából. -bélyeg, fn. 1) aranybádogból készített domborművek alakításánál használt eszköz; 2) 1. Aranymüvesjegy. -bérül, fn. (ásványt.) sárgás, tengerzöld színű berillke. -bogár, fn. (állati.) sima átlátszó röptyükkel biró, arany színű darázs-féle bogár, -ból való, 1. Arany, mn. Arany-boritás, fn. vmely tárgynak aranylemezzel, paszománttal való beboritása. -boríték, 1. Aranyburok. Arany-borkő, fn. (vt.) borkősavban feloldott arany (aurum tartaricum). -compó, fn. (állatt.) a compók osztályához tartozó arany színű hal. ? -csár, fn. (állatt.) rovar a hártyaröpük rendéből (chrysis), -csillám, fn. az arany ércekben csillogó aranyrészecskék, -csinálás, 1. Alchymia. ? Aranydok, mn. (állatt.) aranyszínű farkatlan vakondok. Aranydús, mn. 1) sok aranyat termő (vidék, folyam) ; 2) sok aranynyal cifrázott (pl. öltözék). Aranyellenes, mn. idomtalanul összeállított, az aranymérték szabályaival ellenkező (pl. épület). Arany-enyv, fn. (ásványt.) 1) arany-, ezüst-, réz-, ólom-vegyülék ; 2) zöldes lágy rézérc (ochra Veneris), -ér, fn.1) (b.) aranyat tartalmazó réteg; 2) (kert.) a vérnek kóros összegyűlése a végbelek edényeiben: vak, nyílt aranyér, -érc, fn. aranyat tartalmazó érc. -eres, mn. 1) (b.) aranyrétegen; 2) aranyérben szenvedő, -érem, -érme, fn. aranyból vert emlékpénz. Aranyér-folyás, fn. a végbelekben összegyűlt vér folyása, -rekedés, fn. az aranyérfolyás megrekedése. Arany-eső, fn. 1) a nép közé esőként szórt aranypénz; 2) aranyszínű szikrák a tűzijátékoknál. -év, fn. vmely állapotban töltött ötvenedik év. -fácán, fn. (állatt.) sárga tollú fácán.-faggyag, fn. sárga színű faggyú. - fakó, fn. aranyszínű fakó. -farkas, 1. Sakál.